És ez most nem a "basszunk be, és írjunk ki hülyeségeket" rovat - komolyan mondom, nincs is jobb egy reggeli ízletes púzásnál. Főleg, ha nincs ott épp barátnő. Elterpeszkedni az ágyon, és RRRRRRRRRRRTTTY- akkorát ereszteni, hogy a gipsz karton fal adja a másikat. Hát ilyenre érdemes kelni, megadja a nap indítását.
Ezt közlöm a világgal.
Blehhehe buzik! Nyertem a 6-os lottón 1900 ftot. És most megyek is czigarettára költeni. Blee.
Áltam a nyugati pályaudvar vonatváró részlegén, úgy félig meddig átfagyva, Martin barátomra várván. Újkeletű szokásom, a mérhetetlen utált telet idén egészvégig úgy vészelem át, hogy mindössze egy póló + az a jellegzetes "arabmintás" sál, mellé meg egy nem rég szervált ám igen meleg téli kabát, szőrmenyakkal a hátán. Ez mindeddig be is vált, ám hosszas kinttartózkodásra mégsem ajánlott, úgy fél-1 óra múlva istenesen át lehet fagyni így a szabadban.
Ígyhát ingázni kezdtem a nyugati pályaudvar belső-külső részén egyaránt, ahol újfent köztudottan az I generation tanyázik (a legújabb, az internet generáció, akiknek szüleik helyett a Facebook, és a Myvip a családjuk). Az elmúlt 10 év hozadékai ők, kis tojásokból nemrég kibújt kisfiúk meg kislányok - pöccre kivasalt szembe lógó hajjal, a jellegzetes répanadrággal, és csiricsáré öltözékkel mindemellé. Nekem eleve rossz a névmemóriám, (gondolom páran most fel is röcögnek az olvasók közt a kompetensek), de egészegyszerűen kis kivételtől eltérően képtelen vagyok nevekhez arcokat társítani. Az I generációnál pedig aztán abszolút képtelen lennék rá: tök egyenforma alakok, lehetnek vagy 40 kilók fejenként. Coccolino öblítő szag, fültágító mindegyikbe (ez az afrikai idiótaság ám rettentő sikk lett mostanában, tudjátok: az a menőbb, akiében a nagyobb van) Átlagkorosztály: 15 év. Hatalmas kis csapatok, 5-8-10 főkre bontva.
De állj. Mit keresnek ezek hétfő 10:35-kor itt? Maradi vagyok e ha azt mondom, ilyenkor általában iskola van, ezeken pedig sem táska, se egy tanárnak kinéző forma körülöttük, mint akik épp osztálykirándulnak. Annál inkább bagó a kézben, illetőleg akinél mégiscsak van táska, kikandikáló VBK-s flaska (messziről kiszúrom én). Lógás, aham - konstatizálom - de minden nap???
Hogy is tudnám megfogni azt a jelenséget, mikor ilyesmit látok, hogy ne úgy tűnjön, mikor egy csalódott 30-as fikázza a szép új világot, és annak szép új generációját. De tényleg, gyerekek, hát ezért nőttetek fel? Nemtelenné tévő egyen-vasalt haj, biszexualitás, egymásnak bájolgás, sulikerüléses piálás, meg a Facebook, ez kell nektek? Akkor meg ne panaszkodjatok, hogy miket írok rólatok. Különben kész csoda, ha ezt még elolvassátok.
Szóval áltam ott, és feltettem a kérdést magamnak: Mi lenne ha? Mi lenne ha mondjuk egyik napról a másikra a jelen világban (vagy tessék, csak az országban) eltűnne minden egyes ember aki 18 év feletti? Egyetemistától anyukán-apukán át, rokonoktól kezdve nagyiig minden egyes emberi lény, aki 18 év feletti a mai világban? Meghalnának. Vagy csak egyszerűen eltűnnének köddé. (Mondjuk valami biológiai vírus, vagy egyszerűen csak misztikum). És itt maradna ez a bizonyos generáció, a mostani 0-18 éves I-generáció. Nekik kéne hirtelenjéből egyik napról a másikra tovább vinni a világot, annak irányítását, önfenttartását, új generációk felnevelését - teljesen magára hagyatottan, pontosan azzal a mentállal amiben most vannak: Azok akiknek a világ legégetőbb kérdései a következők: van e net, hol és mi a trendi, melyik discoban lép fel az AFC, vagy egyéb korbéli satnya popzenész.
Elképzeltem, ahogyan a 'katasztrófa' után állnak ott egyhelyben a kihalt és üres városban. Nem tudják mit tegyenek - hisz nincs ott anyu, se apu, se egy felelőségteljes felnőtt, maguk közt pedig végképp egy felelős gondólkodású sem. Állnak, és telik az idő. Lassacskán rájönnek, érdemes kisebb csoportokat, kolóniákat alkotniuk, ha túl akarják élni - de ötletük egyiküknek sincs mit is tegyenek, hisz egyikbe sem lett belénevelve semmi, mi a régi világ erkölcsét, vagy működését megérthetővé teszi.
S akárcsak a Legenda vagyok című filmben, lassacskán hónapok/évek múlva méteres fűcsomók nőnek a közútak helyén, fák az aszfaltból. Az épületek megszívják magukat, s lassacskán omladozni kezdenek. A városban rekedt maroknyi (korábban Ipod függő) tizenéves, vad törzsi szerű szekta életre kezd átállni: eleinte pár évig még elvannak a kihalt város kihalt boltjainak élelmiszer készletével, melyet kedvükre fosztogathatnak: természetesen felelőtlenűl, szinte azonnal bezabálnak mindent, megisszák ami csak iható alkohol, (akár eleinte az első pár hónapban még élvezve és jókat bulizva is, kihasználva a felügyeletlen állapotot, melyre mindig is vágytak).
Aztán úgy 1 év után kezdődnek a gondok: mikor elfogy (megromlik) az összes kihalt bolt élelmiszer készlete. Áram sincs már sehol, az internet pedig rég összeomlott a katasztrófa óta. Csak magukra vannak utalva ezek a kissrácok, akik életükben nem találkoztak még a felelősség kifejezéssel, életükben nem dolgoztak 1 órát sem, (bár a FB alkalmazásókat fejből kenték ugyan) hisz megszokták a napi kis rutinus gondtalan rituálé szerű menetet.
Az utcán vad szelek fújnak már, az utakat már szinte méteres növényzet borítja, járhatatlanná téve, az épületek is kezdenek romosodni. Sötétedés után már életveszélyes utcára menni, a közben városba átvándorolt és elszaporodott vadállatok miatt, vagy a már életveszélyessé vált beszakadt utak végett. Az emberiség utolsó reményei pedig az egykori nihilista hajvasalt New Yorkerben pomádézó népek - kik mára megnyűtt és szakadt hajléktalanként reszketnek réveteg és félelemmel teli tekintettel, önkényesen elfoglalt, de már egyre inkább omladozó, porosodó kihalt és sötét lakásokban. Az ivóvíz is már ihatatlan, fertőzésveszélyes, mivel senki sem ért hozzá hogyan is fertőtlenítsék - esővízt gyűjtenek nap hosszat az omladozó épületek tetején.
Úgy 1 év elteltével megindul a világ kihalásának folyamata: A túlélő emberi csordák vezérei egykori emósok, azok tábora hal ki elsőre betegségben, illetve önkezük által okozott végetvetésben. Az egykori diszkósok követik őket végelgyengülésben. Eztán következik a többi kis lurkó sorozatban.
Minden csoportból akad azonban pár túlélő még. Kik vademberré és alapvető emberi tulajdonságaikat sutba dobván rohangálnak szakállal, és üvöltenek. Vademberek. Visszafejlődött lények, akik már csak testfelépítésben emberek, mentálisan már semmiképp. Alkalomadtán egymást ölik élelemért, vagy csak kvázi heccből, vad szertartások mellett. És a világon teljes lesz a káosz. Az utolsó túlélők időközben már 19 évesekké lettek, és érthetetlen álnak a rommá lett világuk felett, melyet teljes 1 év alatt közösen amortizáltak le a természettel és önmagukkal együtt... És ekkor...
ÉS ekkor ebben a pillanatban érkezett meg, és csapott rá Martin barátom a vállamra, félbeszakítván a vad éberálmomat a Nyugati közepén.
- Na szevassz, bro!
- Huhh...!! Helló! - mondtam felemélvén a látomásból.
- Na mi az, még ennyire kóma vagy? - kérdezte furcsállóan.
- ...Ahh... dehogy..! Én csak... Na mindegy, menjünk!
És ezzel megindultunk, átvágtattunk a 13-17 éves kis csordákon kersztül át egyenest be a Westendbe.
Jó meglátás, hogy nem volt blog a hétvégén, hamarosan lesz egy. Csak igen illusztris vendégsereg van épp nálam, akiket le kell épp foglalnom, ezért nincs rá időm:
Itt vendégeskedik épp I.Rákóczi Ferenc szabadságharcos, sógorával Aspremont Ferdinánd gróffal, és teáznak kint. Tegnap este óta továbbá Edward John Smith, a Titanic hajó kapitánya is épp itt van, főbb legénységével: Williem Pirre naszáddal, és Lord Williem James Harland főtervezővel, akiknek épp a nappaliban szervíroztam lazac parfékat. Sajnos olyannyira nincs időm, hogy Frederich Liechtenstein osztrák herceget, az Oszrák monarchia díszvendégét kénytelen voltam a gardróbszekrénybe tessékelni, - nemhogy még blog írásra is lenne. Nemrégiben pedig a kínai dinasztia két jeles tagja, Chunqiu fejedelem és Szung-Taj Chu császár is becsöngetett, jelenleg épp a hallban várakoznak, és Európa meghódításáról beszélgetnek. Nem is beszélve Ernest Hemmingway íróról, aki délutánra ígérte érkezését, új könyvje bemutatása végett. Tehát nézzétek el nekem, igazán elfoglalt vagyok, de hamarosan jelentkezem!
Én ki merném jelenteni, magyar jellegzetesség, hogy ebben az országban a fika-blogok az abszolút nyerők. Abból van a legtöbb, illetve ami legolvasottabb. És most nem a Napiszarra, meg az alázós, avagy hülyéskedős oldalakra értem ezt, hanem vérprofin szerkesztett oldalakra: úgynevezett 'minden egy nagy rakás szar' szisztémával fogalmazott kesergős, és azt sugallós oldalakra értem én ezt.
Erről még nem készült felmérés (tudtommal), nem tudok ilyet linkelni sem, de higyjétek el nekem mint szakmabélinek. Egyébként meg könnyedén utánajárhatni, elég csak az Index vezéroldalán jobboldalt lentebb a bemásolt 'napi legjobb' blogokból szemezgetni is mindig. (Oda azért nem kerültem/ kerülök sosem eddig, mert ahoz át kéne állítanom 'hiretéses státuszúra' a blogom, de szétcseszné az egész designjét és telepakolná reklámokkal, cserébe hogy "akár ki is kerülhessek vezér oldalra" - kösz de inkább kihagytam - KLATTY ide, hogy megy ez).
Egyszóval a pesszimista blogok a nyerőek, és nem is csak az Index holdudvarába tartozó Blog.hun. Mindig csak arról írni ami szar, rossz, nahátmégilyet, már megint ez történt - tipikus kesergős önsajnáltató magyar szokás. A teljesség igénye nélkül 4 híresebb blogot emelek ki:
Itt van pl rögtön a www.comment.blog.hu . Kreatív kis kritika fogalmazó oldal - nem egyszer innét van a vezércikk is az Indexre (is). Közéleti (főleg médiához köthető) dolgokhoz fűz kommentárt, innét a neve is. Biztos jócskán 20 ezer felett lehet a napi nézettsége is. Ez persze jól hangzik, de aki belelapoz, és pörgeti lentebb, túl a jól fogalmazott és szórakoztató kritikákon át csak ezt látja: szar volt X tévéműsor, undorító amit egyes X celeb csinált, befuccsolt X tévéműsor, muhahaha röhögjük jól ki, stb.
Továbbmenve már célirányú (és szintén igen sikeres) blogként ott van a www.vastagbor.blog.hu . "Ehez már vastagbőr kell" - a szlogen, és tényleg jócskán csokorba gyűjt napi akár több posttal is olyan belföldi jelenségeket emberekről, hogy az ember esze megáll. Szintén rendszeresen Index főcikkben van kint, legalább is a napi blogajánlóba egyfolytában. Itt kizárólag fikazuhany van - jól lehet kiérdemli az többnyire aki ide kerül ki (politikus, celeb, hivatal, kormányrendelet, új törvény). Az embereket meg ez érdekli.
Akit politikai fikazuhany érdekel, az látogasson el a www.mandiner.blog.hu -ra pedig. A korábbiakkal ellentétben ezt EGY db ember kezdte el csinálni, mára pedig a Hír tv celebje lett belőle - gondolhatni hát milyen politikai indíttatású. Ez a srác semmi mást nem csinál, mint ízekre szedi az Mszp és társait - de még most is, hogy lassan 1 éve már nincsenek a kormányon. Itt is 20 ezer feletti az olvasottság, legalábbis ezt nyögi be rendszeresen a Hír tv Civil kaszinó című műsorában, ahol lassan már külön fix szék is jár neki. Okos gyerek nem mondom, érti a dolgát, de hogy lehet csak és kizárólag fikázdát írni...?
A www.bkvfigyelo.blog.hu is egy jó kezdeményezés, ám ott is csak azt olvasni, mi a szar: szar, szar, szar, megverték a buszon, pofánverte az ellenőr, buszsofőr orditozott, nem jött a metró fél óráig, szar, szar, szar - pedig szívünkre téve a kezünk: hol a picsába lennénk BKV vagy tömegközlekedés nélkül itt Pesten? Mit hasonlítjuk mi Pestet Párizshoz, vagy Bécshez, mikor egyrészt nem az, másrészt soha nem is lesz itt olyan az élet mint ott? Minek sóvárgunk egy teljesen más országban lévő tömegközlekedésére? Itt ez a szar van, el kell fogadni, pár ember hőzöngésétől meg semmi sem változik: inkább egyszerűen nem kell venni jegyet, és kész - én 5 éve nem veszek: ha jön az ellenőr, fapofával közlöm hogy 'most szállok le, ez van' és várok egy következőt: ennyi idő alatt sosem volt még incidensem egyikkel sem, határozottan kell kiállni, ennyi. Nem tudnak mit csinálni.
Rengeteg ilyen blog van még a neten, (nagyobbak, olvasottak), melyek specifikusan kipécéznek egy bizonyos célcsoportot (ruhától kezdve szokásokon át emberekig) és azt baszogatják non stop. Pedig miért nem lehetne arról írni ami szép és jó? - tettem fel magamnak a kérdést nemrégiben. (Én is olykor visszaolvasva azon kapom magam, tán szakmai ártalom, de kezdem átvenni: leszídtam már ezen a blogon szinte mindent, csajoktól kezdve dárkon át politikailag sokmindent). És akkor rádöbbentem: Mert nem hogy erre van igény, egyszerűen CSAK ilyesmiről lehet írni itthon! Arról ami szar - legalább is bővebben fogalmazva. A jó és szép dolgokról írni, mindössze pár mondatban lehet - és eleve unalmasabb cikk születik belőle: Pl írhatnék most egy ilyat, aktuális: "itt a 12 kerületben ismét jelentős beruházások kezdődnek, az Ugocsa utcát sétáló utcává alakítja át a helyi polgármester. Jaj de jó, éljen. Pont." Nem lenne valami érdekfeszítő, mi? Bezzeg ha fikazuhany van, az már érdekesebb.
Énszerintem - és ez társadalom kritika lesz - a magyar az egy örök ellenzéki nép. Sosem felel meg nekünk a mindenkori helyzet, akár az életben, akár amit nem mi irányítunk (politika). Talán a 40 év kommunizmus nevelte ezt belénk, de sosem vagyunk megelégedve azzal ami épp van. Ha az MSZP volt fent az volt a szar (nyilván), most ami van, az a rossz. Nincs munka, az a szar, ha meg van, akkor már rögtön olyan szemmel keressük, hogy "mi az átverés benne, mi a rossz benne, mi az amiért NE vállaljuk el". Ilyen nép vagyunk, de az élet tett minket ilyenné.
Egy külföldi embernek ez egyébként érthetetlen. Élnek rokonaim amerikában pl - az egyik a hónapokban talált rá valahogyan a blogomra (gondolom Googlen bepötyögte a nevem) - és első reakciója az volt hogy "ez mire jó? miért írok ilyeneket?" - és nem a trágárságára értette, hanem kifejtette, hogy ennél pesszimistábbat még sosem olvasott: Na erre elküldtem neki a fentebbi magyar sikerblogokat, szebb és nagyobb csokorba szedve - erre visszaírta, hogy "ezt nem hiszi el", hogy ezek a legsikeresebbek, náluk kint ilyen meg se történhetne, illetve eleve ki lenne közösítve az aki így lejáratná a hazáját." Hát nálunk ez van.
Kesrgős blogokat gyártunk tömegével, és azzal futunk be. Mert szeretjük egymás kesergését olvasni, így megerősítve és önigazolást nyerve saját kesergéseinkről, és annak erőt adva még mellé. Hogy nem csak mi kesergünk. De mit is várhatunk egy olyan nemzettől akinek a világ legpesszimistább himnusza van.
Egyre furcsábbak a nők az elmúlt 5-10 évben. Egyrésztől ez a fenenagy kozmopolitán-járvány alaposan átmosta jópáruk agyát, lassacskán kezdenek dominánsabb nem lenni a férfinál. A filigrán, egyedül álló, és magát baromi okosnak hívő nők ugye, akik tudva szépségükről (hiába tagadják azt, mert az csak kamu, hogy jobban bókoljunk nekik), egyre tudatosabban szórakoznak a férfinemmel.
Az ismerkedési szokások változásáról már írtam itt nemegyszer (Cyber párkeresés cikkeim: Első rész, és második rész). Manapság a tuti befutó az internet. Legalább is a kezdeti stádiumban mindenképp, levelezésre, skype vagy msnezésre is egyaránt könnyebb módja a kezdeti ismerkedésnek. Elvégre neten (msnen) nem olyan ciki a kussolás, mint élőben.
Nos bár ami engem illet, ugyebár 'van barátnőm, csak Ő még nem tud róla' (Vivi).:xD De mindazonálltal én bevallom, ugyanúgy ismerkedek neten lányokkal, mindössze baráti célzattal, meg úgy. De egyre jobban kezdek letenni erről a szokásomról ugyanis jó 2/3-ad arányban egyszerűen lehetetlen randira találkozóra rávenni egy csajt a neten. Főleg ismeretlenben.
A helyzet meg elképesztő: Vagy jó 20-30 csajjal olyan mélységekig jutunk témaügyben, hogy részletesen meséli nekem webcamerába, hogy melyik exével milyen volt a sex, avagy szinte életrajzi könyvet adhatnék ki már egyesről - de találkozni... Ó azt NEM. Kortól függetlenűl. Sőt eleve szórakoznak az emberrel, maguk válogatják a témát amiről beszélni akarnak, ha meg azt elterelném (mert mondjuk ki a faszt érdekel, hogy melyik fülbevalója honnét van) akkor már beállnak az 5-10 perces kuss parádék.
Visszatérve, találkozni meg egyik sem akar. Vagyis NEM MER. Jellemző és tipikus példa: Jó 3-4 hete már tart a duma, de szinte folytonosan, naponta, mindenről. Cool minden, az ember már kezd örülni, hogy lesz egy jó barátja. Aztán benyögöm - és tényleg disztingváltan - hogy nincs e kedve beülni meginni egy kávét? (Mégcsak nem is bebaszni vagy sörözni hívom). - Na erre beáll a KUSS! Gyors téma terelés, őőő húú hirtelen neki mennie kell, jaj most ez a hét nem jó, hát majd talán máskor... stb.
Pedig bizony mondom nem análszexelni hívtam őket valami parkoló mögötti bozótosba, - ráadásul több hét folyamatos duma alatt nyilván ennyi leeshetne neki, - ha mást meg nem, tudhatná ki vagyok. Ha meg mégsem, simán utánam lehet annyit médiától bárhol át nyomozni, hogy nem az a "hívjunk el csajokat, vágjuk fejbe fejszével, rakjuk be a csomagtartóba és aztán a mező szélén daraboljuk fel őket" arc vagyok... Hihetetlen mitől fosnak ennyire... Ha meg perszonálisan Én nem jövök be nekik, akkor meg a faszért hülyítenek heteken át?
Újfenti kedvencem ez a csaj, így vett engem fel (KATT ide a screen shotért). Első körben hmm, de aranyos jó arc, ráadásul huszonéves. Második körben megtudja hogy már NEM dárkos merilinmenzon bohóc vagyok - na akkor rohamosan visszavesz a jópofiból. Harmadik körben egy egyszerű kérdést teszek fel neki (jó 1 hét után), hogy jár e valakivel? Tényleg nem azért, csak kíváncsiságból - BŐŐŐ, bámul mint a birka, és képtelen rá válaszolni. Találkozót illetően is megeresztem, mi lenne ha: Tessék íme IDE KATTINTANI, ez igazán baráti hangvételű szerintem. BŐŐŐŐ - erre is bámul mint a birka az ólba, összevissza hablatyol, hogy el kell utaznia ide meg oda, meg amúgyis, de majd majd, és különben is. Jólvan. Eztán lesz csak gyanus nekem, hogy se Facebookja, se semmije, kitudja talán szivat valaki más képeivel... Elvégre ma minden megy.
Vannak persze lényegre törő csajok is, egy ilyennel diskurzus alább ITT nézhető meg. Durr az első körben, höh! (Egyébként semmi nem lett ebből a kalandból, szokásos Hozé tréfa diskurzus volt emez.)
A kedvencem mégis egy V.R. monogramú csaj, akivel 5 ÉVE msn, email, és levelezek. 14 éves volt még, mikor felvett, azóta jó hetente dumálunk többször is. És azóta NEM MER találkozni...:xD Nemtudom, ez komolyan azthiszi, megölöm? Vagy mi? 5 év az ennyi: "jelen voltam" mikor elsőre szerelmes lett, "jelen voltam" mikor elvesztette a szüzességét, "jelen voltam" mikor az első nagy csalódás érte, "jelen" mikor elsőre rugott be, "jelen" mikor elballagott és leérettségizett, és "jelen" mikor most elköltözött itthonról. Mindig mindent elsőként nekem újságolt el msnen, vagy levélben. 19 éves most egyébként: de tali? ÓÓÓ AZ NEEM. Legutóbb most karácsonykor írtam neki, és a köszöntő mellé még annyit, bővebben kifejtve, hogy 'majd beülhetnénk egy helyre mégis, kicsit dumálni, tényleg hosszú idő ez, meg mégis élőben azért jobb lenne trécselni' - válasz: "Köszi, neked is boldog karácsonyt!" - Ennyi.:xD (Tali témát még csak véletlen se, mintha el se olvasta volna) UPDATE: Közkívánatra előkerítettem hátralapozva FB-n ezt a levelet is, nevet, számot kitakarva: KATT IDE)
Pedig nincs barátja most, úgyhogy arra se foghatja - én nekem meg rohadtúl nem is barátnőként kéne Ő, nem nyomulok, pláne mert időközben úgy elhízott mint egy disznó, - de egyszerűen nem MER találkozni...:xD
Brávó.
Ja és a party fotói közt izmos rosszarcú, kb 35 éves bőrkabátos diszkósokkal pörög, úgyhogy még azt se mondja már nekem hogy 'én vagyok a rossz arcú, vagy netán idős', és azért nem akar... Ja és pesti, ráadásul pár kerületre tőlem lakik. Mi a faszom ez???...
Megannyi ilyen "majdnem" csaj lapul még a neten mindemellé. Ótvar dolog ez, úgy is hívhatnánk őket, hogy "az időrablók!". Mert semmi másra nem jók, csak hogy az ember elbasszon egy akár TELJES napot a net előtt ülve, ilyenekkel trécselve - hogy a végén nemhogy barátnője, de még 'barátja', se ismerőse se legyen az embernek, sőt a büdös életbe ne is lássa, csak jó sok karakterrel és bit-bombával zúditsa szét a netet...
Hát ilyenek lettek ezek a mai net-csajok. Beszariak. Monitor mögött nagy a beszélőke, de ha arra kerül a sor, akkor meg visszazökkennek egy 10 éves kislány értelmi szintjére.
Tisztelet a kivételnek!
Mostantól minden új csajjal úgy kezdem a diskurzust: "Na mikor találkozunk, te faszmajszoló ribi?" - ha nem veszi a (jellegzetes) poént, akkor már bukta, - nem illünk egymáshoz! :xD
Szar hát! Nézhetetlen, az egy dolog. Mielőtt valaki kajánkodni kezd, hogy hogyhogy én ezt a produkciót nézem, tisztázandó: Még hogy ne nézze az, akit nem érdekel... Nem lehet! Nem lehet nem nézni, vagy lépten nyomon belefutni a VV 4-be.
Túlmenve ezen most tulajdonképp még nem is maga valóságsó fikazuhatag következik , mert bevallom őszintén, nekem a Való Világ 1-es széria tetszett! Pedig akkor sem voltam mai gyerek már, voltam olyan 22 kb, de bizony mondom majd minden este néztem, mert nézni lehetett! Valamelyest szórakoztató volt, voltak témák, beszélgetések, Majka hülyéskedéseiről nem is beszélve, és bizony mondom volt benne fantázia.
.jpg)
Itt most nem is a Való Világon, hanem ezen a negyedik szérián van a lényeg. Itt kérem, (VV Olivér kivételével, aki egyébként egykor a Megawatt műsorvezetője volt a Vivan) egészegyszerűen elkövették azt a bakit, hogy SZAR ARCOKAT VÁLLOGATTAK ÖSSZE a kedves szerkesztők. Egyszerűen irdatlan unalmas, sekélyes, zéró embereket, teljesen hétköznapi szürkeegereket, - bár kétségtelen ez még emberibb, mint a Való Világ 2-es széria ahol a világi mocskok legmocskabbikát vállogatták össze: buzit, leszbikust, pornóst, hivatásos kurvát és chippendale fiúkat, és egy biszexuális négert válogattak össze egy csapatba. Ám mivel az pont ettől igencsak botrányos volt, a nézettség is nagy volt - mert igaz volt a tétel, hogy "nem lehet nem nézni, hiába nem érdekel" - mindenki fejből vágta a homár VV Zsoltit, avagy VV Kismocsok-ot akkor is.
Visszatérve a 4-edik, mostani szériára: Itt egészegyszerűen semmi másról nem tudnak a Villában bent beszélni, mint:
- ki a jó arc (egymás háta mögött)
- mi volt / van / lesz a kiszavazáson
- mi lesz ha kimennek (mert mondjuk mi van ha NEM...)
- kire tennék a jelet legközelebb
ÉS ENNYI.:xD
Ezt kapja a tv néző ha odakapcsol. Erőltetett diskurzusokat, egész egyszerűen NINCS téma bent a Villa lakók közt! Mindenki a másikról dumál csak, meg egy gyenge másolat másolatának a másolata. Látszik a szereplőkön, maguk is zavarban vannak, próbálván hasonlítani az egykori "legendás" első Villalakók valamelyikére. Ám annyira szürkeegér, témanélküli az összes, ráadásul kinézetre is, hogy még a neveket is nehéz megjegyezni. (Najó, a csöcsvillantós VV Szandikáét még csakcsak).
Teszem hozzá, ez az első olyan széria, ahol a legtöbben el akarják hagyni a Villát - bentiek - ez is tény:xD Ez milyen? Gigantikus show, gigantikus beszavazás: szereplők bent meg "áá faszom az egészbe, haza akarok menni" - gondolom örülhetnek a VV szerkesztői, hogy ekkora ciki szart hoztak életre.
Persze közben kínukba már minden hülyeséget kitalálnak 'feladatnak' a lakóknak, hogy enyhítsék ezt az áldatlan állapotot - ami aztán tart ideig óráig. Utána megint mindenki csak a szavazásról pofázik... Emlékszem az első (és még a második) szériában is, kb havonta kellett csak 1 feladatot betenni a szerkesztőknek, mert a lakók teljesen elvoltak maguktól, és olyan hangulatot csináltak, meg dumazáport mindenféléről, hogy a fél ország azon szakadt. Itt meg a 4-ben van, hogy napi 2 boriték is érkezik feladatokkal, mert különben a sok tohonya barom semmit se csinál, csak erőltetett a "mi lesz majd a szavazáson, te kit jelölnél", stb semmikről dumál.
Summa summárum, szarul válogatták össze a szereplőket. Egyszerűen olyan ez, mintha összeválogattak volna 10-14 db zöldségest, vagy teherautósofőrt és nekünk meg ezen kéne "szórakozni", hogy egésznap malmoznak bent, mint egy váróteremben kb. Pedig 18-20 ezer jelentkezőből (ami egyébként igen csekély egy 10 milliós országban) biztos lett volna érdekesebb karakter. Franc tudja mi alapján szelektáltak már a beszavazásra olyan 3-as párokat akiknek már az arca olyan semmit mondó réveteg üveges csirkeszemű volt hogy az csak na.
Érdekes showt csak érdekes emberekkel lehetett VOLNA csinálni. Mert alapjáraton - kövezzetek meg - de nem vagyok valóságshow ellenes. Ilyen ellen éppen olyan lázadni, mint mondjuk a Coca Cola ellen. Csakhát ha mondjuk szart kevernének bele, akkor már az is ihatatlan lenne, mint ahogy a Való Világ 4 is nézhetetlen. Pontosabban szólva: Értelmetlen nézni. Hiába mellé az óriási reklámpromóció, meg a Blikkel kötött társszerződés, ami indulása óta nem hagy ki napot hogy minimum fél oldalt ne írjon Villa témába. Hiába: Az embereket nem lehet a végtelenségig átbaszni. Unalmas, és semmitmondó. És még nyárig tart...
A mai világban előszeretettel sütögetik az emberek a pártatlan jelzőt, mint a tökéletesség netovábbja, az ésszerűség és a legkorrektebbség főjelzője. Elvégre ha valaki pártatlan, akkor többnyire nem érheti baj, nem kell felvállalnia véleményét mások előtt, ami talán kínos is lehet, ha egy vita van, inkább megússzák azt ezzel, és semmi szín alatt nem képesek egyik oldalra sem állni, legyen az akár ésszerű, akár blőd bolondság.
Igyekszik a sajtó pártatlannak lenni, igyekeznek politikusok annak lenni (lásd Schmidt Pál köztársasági elnökünk, korábban No.1.-es dísz Fideszes), de igyekeznek polgári emberek is kisebb nagyobb viták kapcsán, ésegyéb. Pedig mennyivel egyszerűbb, és méginkább korrekt lenne a világ, ha minden ember kimondaná azt ami a száján van. Ha nem lenne hazúgság, meg ilyen pártatlanságba menekülés, egészegyszerűen mindenki felvállalná azt ami:. Persze ez nem könnyű, mert majd mit szól a szomszéd, vagy a rajongók, vagy ismerősök, ésatöbbi.
Ez is egy 21-edig századi kiváltság, az emberek zöme inkább pártatlanságba menekül, abban a hitben hogy most ezzel micsoda bölcs döntést hozott.
Pedig pártatlannak lenni gyakorlatilag egyenlő az alábbi kijelentéssel: "Döntésképtelen fasz vagyok, nincs önálló véleményem, nekem teljesen mindegy minden." A pártatalnsággal oda vannak veszve ezzel az: eszmék, a hűség, az együttműködés, az önálló vélemény, egyszóval alapvető emberi tulajdonságaink.
A pártatlanság ordas képmutatásának ellentéte a lojalitás: Latin eredetű szó, hűségest, megbízhatót jelent. Ma a lojálison a valakivel vagy valami szervezettel, eszmével, programmal való egyetértést, együttműködést, akár elvi engedmények árán való nem ellenzést, közösséget vállalást értik. A magánéletben is sokszor találkozunk vele: lojális valaki a családjával, barátjával, munkatársával, akkor is, ha nem azonosul teljesen nézeteikkel.
Szétnézve a világban és ami lett belőle, egyre kevesebb lojális embert találunk. Az emberek önnön kis érdekükért feladják véleményüket, (nehogy mások által le legyenek szólva), és ez is egy része annak, hogy a mai világi rendek legtöbbsége hazúgságokon alapul: Amerika támadást rendez saját maga ellen, (szept 11.) hogy aztán az olaj érdekébe lerohanhassa a közelkeletet. Mindeközben keletebbre kormányok elhallgatják a valós gazdasági adatokat, és rendszeresen a képünkbe hazúdnak. Alakítanak egy Uniót ami porszívóként szívja ki tagállamaiból a pénzt a multik zsebébe. És még amikről nem tudunk vagy tudhatunk ugye... Nagy ám a jéghegy csúcsa is már maga, hát még ami alatta van.
Én is számtalanszor találkozom a töpörtyű mentálú pártatlanokkal persze: Azokkal, akikben nem lehet megbízni. Mitöbb szinte ilyenekkel voltam körbevéve éveken át: Ha történt valami, például egy jókora botrány köztem és másvalaki közt, a 'barátnak' hitt illetők pártatlanok lettek: "Ó hát én jóba vagyok vele is meg veled is, most én ezért nem fogom őt utálni" - Anyádat akkor, hogy a szemedtől sem látsz ki! Pedig nem mások ellen hangoló szándékot sugalltam, egyszerűen észrevehető volt, az emberek többségének NINCS önálló véleménye. Legutóbb mikor (és már tényleg nem említem meg melyik, mert úgyis mindenki tudja) együttessel összevesztem: Egy rakás ismerősöm most ezt nyomja: "jaa, én nem szólok bele, pártatlan vagyok, szeretem őket is meg téged is nagyon". Hát ez így nem járja, ha az ember korrekt!!!! És ja, valóban egyik nap az ő seggük, másik nap az én seggem nyaldossák! Na az ilyen embereket kell sürgősen leépíteni a francba, mert ezek a kis szarkavaró palánták alapgyökerei. Ilyenkor ugyanis ha tetszik, ha nem, egyik oldalt igenis illik képviselni, már ha az embernek önálló véleménye van az embernek jobb esetben: És nem az a kérdés, hogy az "ÉN" oldalamra vagy a "MÁSIK"éra álljanak, hanem hogy egy adott szituációt kellőképp értelmezzenek, és levonják a konzekvenciákat - ki volt a szar arc, stb. Mert tőlem utáljanak akkor engem, tessék bánom is én, - legalább a véleményük megvan, amit értékelek is majd! De az nem járja hogy mind a kettő tábor ellenvéleménye közt sorozatosan bájolog. Pitiáner dolognak hangozhat, de bizony mondom, nem az.
Olyasmi dolog ez, mintha az ember egyik vállára egy hatalmas Dávid csillag, a másikra pedig egy Birodalmi sas horogkereszttel lenne tetoválva - csak mert mind a kettő milyen szép. Én ilyen elfuserált alakoknak tartom ezeket a kedves "pártatlan" embereket.
Én olyan barát vagyok, akadt példa rá itt is egy: egyszer MasoChristtel is kegyetlen kikúrt a sors egy bizonyos nőügyben - mérlegeltem szépen, és fogtam magam, bár a csaj semmi rosszat nem tett énnekem, mégis úgy szivattam hónapokon át, sőt az egész abbéli ismerősi körét, hogy a lábán nem állt meg. (Ekkor vesztem elsőre össze a fentebb említett meg nem nevezett együttessek is, csak ezért) Mert lojális vagyok, hű a barátokhoz, és elvekhez. Monhattam volna pedig én is, hogy "pártatlan vagyok, én nagyon bírom őt is meg téged is" - de ki nem mondtam volna. De ott volt Gegével is, akit meg egyenesen a skinhead ismerőseim akartak megverni még 2 éve - mondtam volna, hogy "pártatlan vagyok, csináljatok amit akartok, nem szólok bele, mindkettőtöket ugyanúgy bírlak?" - inkább kishíján magamat is megverettem, mikor a főgóré Dodi-t ugattam le, hogy meg ne próbáljátok, mert leszarom hányan vagytok, vascsővel megyek nektek, ha bántani meritek.
Végignézek az ismerőseimen és egy csomót le is tagadnék... Ugyanúgy pörögnek a világ legundorítóbb exbarátnőimmel, vagy egy olcsópoénos 20 főt mozgató együttessel, meg a sorozatban engem furkálókkal - mint Velem. Egyszerre persze. (Vagy egy másik ismerősöm, aki az idei szilvesztert karöltve töltötte egy olyan gyerekkel, aki jó 20 ezerrel húzott le engem, és sorozatosan a szart kavarta, többek közt elkúrta annó a XXI.százados interjút is.) Mindeközben a pofámba röhögve jönnek pártatlanságukkal, meg hogy egyik oldalra sem fognak állni, "bocsi, én nem fogom emiatt őket utálni". (Azt nem tudom ezt ilyenkor hogy csinálják, mi a mechanika? Meg van nyitva 2 messenger ablak is, az egyiken Rajtam röhögnek Nekik, a másikon meg Velem röhögnek Ő Rajtuk? Vagy mi a téma egyáltalán? Undorító, és kétszínűség... Pártatlannak lenni kétszínűség, és nem bölcs dolog. Az emberek féltik a seggük nyilván, de miféle eljárás ez...?
Rövid úton üzenem nekik, hogy nem is kell, de spórolván pár kínos beszélgetést, inkább magam viszakozok és veszek búcsút e 'kellemes' ismerőseimtől. (Így került lapátra egyébként a fél msn listám is a napokban, aki nem találja rajta magát, az meg gondolkozgasson)
Jóérzésű ember nem barátkozik olyanokkal, akik olyanokkal is van akik Őt utálják. (Különben pontosan ezért hullott ripityomra a mi annói gigantikus dark társaságunk is)
Aki az ellenségeimmel haverkodik, bájolog, az ne számítson nálam kegyelemre. Nálam ez a rendszer így megy, mert hű vagyok az elveimhez. Az ellenségem ellensége meg akár a barátom.
Ilyen prímán telt a mai nap, ezeket a helyszíneket kerestük fel legalább is Draven barátommal, a végső megoldás jelszavaként. Merthogy az idei év is úgy indul, hogy semmi munkalehetőség, és a már sokszor felsorolt 'visszahívós' félék, hát az ziher. Én már a reggelt is (kissé hétköznapibb féle) munkakereséssel kezdtem, telefonon. 4 hívás, 4 telefonrábaszás:
1.Egy bolti kisegítői állást céloztam meg - erre egy kínai nő vette fel, valami érthetetlenséget makogott bele (faszodért nem tanulod meg a nyelvünket legalább, ha itt élsz és munkát kínálsz, te vágottszemű paraszt), alig értettem mit mond, annyit kivettem, hogy "nem ííít, ííímélen, ííímélen küldíííí élétráááz!". Zsír. Mint köztudott, emailen jelentkezni állásra, az olyan, mintha kilőnél rakétával egy szerelmes levelet a világűrbe. Sosem érkezik rá válasz, senkitől.
2.Másodikra szintén egy eladóit hívtam - oda holnap kell visszaszólni majd... Sejtem milyen eredménnyel, de mindegy.
3-4.Harmadik és negyedik álláskereső telóm: Az istenverte Zepfter cég hihetetlen, de még mindig azóta is azzal szórakozik, hogy telebassza a fél netet hangzatos "irodai munkára keresünk érettségizett fiatalokat" -al, ami egy átverés, mert egyenlő a valóságban: Kibaszott termékbemutató (önreklám), majd a végén felajánjanak ÜGYNÖKI munkát, hogy árulj 30-40 ezrekért lábosokat a haverjaidnak meg ismerősöknek, és az de kurva jó lesz neked. Írtam itt is párszor hát mégegyszer: Bárkit aki a 13 kerület Váci út 187, illetve 191-es számú épületbe csalogatnak ilyennel, NE MENJEN ODA! MESSZIRŐL KERÜLJE EL AZT A HELYET! - Ha csak nincsen felesleges másfél órája arra, hogy ott hallgathassa egy teremben kivetítőn mutogatva, hogy ők milyen kurva jók, és de jó dolog Zepfter edénybe sütni, főzni, sőt még beleszarni is lehet.
Hát így került sor arra, hogy az extrém ötletgyáros Draven barátommal keressünk ma valóban extrém munkákat. Dravenről tudni kell, legutóbbi állásötlete az volt, hogy 'adjunk el tüzelőfát nagytételben'. Ezt megelőzőleg pedig hogy nyelvvizsgázóknak építsünk ki olyan fülhallgatóval és puskamikrofonnal egybekötött rendszert, hogy 40 ezerért élesben a vizsgán mi segítsünk a delikvenseknek majd. Egyikből sem lett persze semmi se, de fő a kreatívum ugye.
A Honvédség szerződéses katonai állománya is az ő ötlete volt. Elsőre kiröhögtem, de aztán jobban átgondolva miért is ne. Köztudott, hogy a desszantos légiós katonák Irakban jó 6-700 ezreket keresnek havonta, ráadásul teljes ellátással, és még itthoni szinten is több 10 ezer katona hiányzik az állományból, tehát keresettnek épp keresett.
Szóval elmentünk egy ilyen Toborzó irodába ma délre az Alkotás útra ízletesen. Jó nagy darab fickó fogadott minket, de jó fej volt. Még azzal a kövér cigánnyal is, aki harmadikként lett beültetve mellénk az eligazításhoz (tipikus persze: se érettségije nem volt, de büntetett előélete naná, 25 éves létére). Mondjuk vele a végén nem fogott kezet, csak velünk.:xD
Lényegében kitöltöttünk egy (egyenlőre) nyilvántartásba vevéshez szükséges nyilatkozatot. Ha összejön, egyenlőre persze belföldi szolgállatban leszünk, nem is beszélve a 14 hetes kiképzőkurzusról, mivel se én, se Draven nem volt katona még. Egyszóval majd értesítenek hamarosan, milyen üres betöltendő posztok vannak egyáltalán. De itt legalább tényleg visszahívnak, nem csak mondják...
No. Eztán az én egyik hülye munkaötletem megvalósítását vettük célba, korábban már írtam is itt a dupla nullás állások cikkemben róla. Menjünk hullamosónak! Yee! Persze a net nem ad ki semmit "hullamosó" tag-re, csak elfuserált regényeket, meg vicceket - nyilván nem is így kell rákeresni. Jobb ötlet híján átvillamosoztunk a János Kórházba, ott pedig elbaktattunk a Patológia osztályig (közismertebb nevén halottasház). Na igen, jó lehúzó volt, már kívűlröl is az épület, belül meg tényleg mint annak rendje: Padlótól a falon át a plafonig is minden fehér csempével borítva volt, lefelé pedig vezetett egy lépcső a misztikus alagsorig... Sehol egy lélek. Hát érdekes látványt nyújtottunk ott, Draven a tépett glames külsejében, csillogós bőrkabátba, én meg hardcore fan mesterkén, DC cipőben, meg pöccre állított gatyaláncokkal, Vans kabátba. Végén kidugta a fejét egy ajtón egy IRRRRDATLAN SZIPIRTYÓ BANYA!!! AZ AZ IGAZI HULLAMOSÓ-BONCMESTER FEJ, AMIT CSAK EL LEHET KÉPZELNI...:xD
Jó undok is volt mindemellé, fikapöckölően végígmért, majd kultúráltan elmondtuk hogy 'boncmester-segéd állás iránt érdeklődünk, és ha nem is itt, hol lehet, vagy hol VAN egyáltalán ilyen tanfolyam rá stb"
A hullanyeső nyanya meg erre felvonultatta a "nem tudom" kifejezés összes létező szinonímáját: "Nem, nem itt, itt nincs, fogalmam sincs, itt biztos nincs, nem is hallottam róla, itt ne kérdezősködjünk, én itt dolgozom de nem tudom, " - sőt a végén még azzal is kiegészítette hogy "nem is LÉTEZIK ilyen". :xD (Letagadta még a saját szakmáját is)
Hájóvan akkó bazzmeg, bújjál vissza, azt mossad tovább a hullákat - gondoltuk is magunkba, és felbattyogtunk. Útközbe elcsíptünk egy fiatalabb, igazi és élőnek kinéző nővérkét, tőle is kérdeztük, az se tudta hogy pontosan hol, de legalább belőle annyit kiszedtünk, hogy más kórházakban érdemesebb próbálkozni, mert itt fix megvan már mindenki. Nem lettünk sokkal okosabbak.
Eztán búskomoran a Mammutba ültünk be melegedni kicsit, és ott jött az isteni szikra: MEKDONÁC BAZMEG! Ollé. Nem messze van onnét a felvételi irodájuk - persze életrajz épp nem volt nálunk, így kb ott csak annyit mondtak, hogy majd a Zinterneten (így mondta a nyanya: Zinternet) ott töltsük ki a formanyomtatványt. Ez valószínűleg a "köszönjük és értesítjük" című végtelenig várakozás esete lesz pediglen, mivelhogy a fasszopó diákok mostanában minen munkát lenyúlnak azoktól akiknek TÉNYLEG életbevágóan fontos lenne dolgozni - és nem azért mert épp valami hugyos IPod 4-re gyűjtünk vagy hogy a csajunknak vegyünk rózsaszín töpörtyűt 5 millióért.
A Mekibe pediglen köztudottan diákokat vesznek fel mindig.
Hát szóval ma volt 2 és fél felesleges körünk, és 3 kurvára de kibaszottúl eltérő és a világ egymástól legtávolabb álló munkáinak megtekintése. (Búcsúzásként még valami sekrestyésbe érdeklődhettünk volna viccből kb, hogy hogyan lehetünk papok.)
De hát a katonaság még talán bejön ezek közűl. Remélem.
Bár képzeljen el mindenki engem honvédnek. Érdekes lesz az is, kétségtelen.
Hát íme, elkészült. Nemtudom hogyan ilyen gyorsan ugyan, de íme:
Sieve Gabi művésznő munkája:
Alig egy hete a véstem a 2010-es füstbement tervekről, és (tán a nyomás hatására) Sieve Gabi képzőművész két napra rá a következő képeket küldte a már folyamatban lévő munkállatairól, amit az egykor beígért rólam készített miniszobrot illeti.
Ezek még elég kezdeti képek, mindenesetre furcsa lesz az egész: már úgyértve, jó ideje nem is így festek külsőre.:xD De hát akkor ki gondolta ezt még ugye, mikor a projectet elindította.
"Megsült" a fejmintám.
Alapterv #1
Alapterv #2
Alapterv #3 (profil)
Itt már egész alakul a molekula^^
Indítom az újévet egy amolyan 'ijesztegetéssel', már ki veszi annak, attól függ. Az van, hogy idén jóval kevesebbet fogok ezzel a bloggal itt foglalkozni, mint ennek előtte.
Nem, nem szűnik meg, végképp nem úgy, hogy az itt lévő anyag törlődik. Arról van szó csupán, túl sok időmet kötötte le, és tulajdonképp teljesmértékű hobbiszintre degradálódott vissza az egész már. Emlékezetes, tavaly májusban az utolsó két reklámszponzor, egy próbaterem, és egy vendégoldal is visszalépett, és ezzel gyakorlatilag teljesen ingyen csináltam. (2009 felé voltak időszakok, mikor 25-30 ezer ft is összegyűlt pedig havonta, az volt a csúcs) Nem is a profit az elsődleges dolog, egyszerűen így hozza az élet.
Nem vagyok egy újévi fogadalmis, de sok dolgot másként szeretnék idén, mint tavaly. 2010 hirtelen elmúlása talán amiatt is lehetett, hogy gyakorta a mátrixos Neo szintjén ücsörögtem estéktől hajnalokig itt a gép előtt, tallózva mindenfélét, gyűjtögetve anyagokat, erről is arról is. Jó is volt, szerettem csinálni, nem volt ez okvetlen szar, csak belefáradtam ebbe.
Szerintem sokat elárul a következő kép, mennyit is ültem gép előtt: A 2 hónapja kapott elvben 'vadiúj' IKEA eredeti bőrfotelem ülőrésze így kikopott ennyi idő alatt (pedig nem ratyi műbőrből van) :
Az alábbi képen pedig a Hoze.blog "műhelye" úgymond, irodája: 
Aztmondják, egy sikeres blog átlagélettartama: 2 év. Sok példa volt erre az életben. Ott volt a Tomcat vezette Bombagyár, másfél éven át az ország legolvasottabb közösségi blogja volt, napi 20 ezer olvasói számlálóval. Aztán tudván ők is ezt az lecsengési aranyszabályt, a csúcson leoffolták. De sok más egyébb egykori siker-blogot is sorolhatnék, amiket csak azért nem most, mert azóta vagy már be is szüntették őket üzemeltetőik, vagy (mivel már lecsengtek), eleve senkinek semmit sem mondana most a nevük.
Az olvasói tábor idővel változik, teljesen átalakul. Itt is totál cserélődött a nép ezalatt az idő alatt, abban is biztos vagyok. Számos kommentelőt pl már nem is látni, számos új meg jött, aztán idővel azok is elmennek. Ilyen ez a blog élet. Lehet sikerest csinálni, meg jót és jól írni, - de idővel minden lecseng.
Ez a blog másfél hónap múlva lesz 3 éves pedig. Egyébként jelenleg már "csupán" 1600 - 2000 napi olvasottságú ez a blog, - jelentős zökkenése volt valamiért 2010 november-december tájékán. (Nem kétlem, azért mert eggggészvéltlen pont akkor hagytam abba a "botrány-darkos tévébácsi" szerepet, és így már nem volt olyan balhés, meg pukkasztó jellege az egész blognak).
Ebből is lemérhető sokminden: Hogy van aki csak a "kisminkelt platformos Hozé" írásokat szerette, a "polgári és egyben igazi Hozé" írásait már nem. És ez nem szakmai kudarc, egyszerűen tények. Mint ahogy Pákó sem lenne érdekes például, ha könyvelőként dolgozna egy irodaházban, csak így hogy majomparádét csinál önmagából.
Továbbá lemérhető újfent, hogy igen, magyarországon ilyen ingerszegény az elvárás, illetve ettől szórakoztató valami, hogy ott lapul mögötte valami cinkes botrányszerűség. Ezért népszerű a Való Világ, ezért népszerű a GYőzike show, és ezért volt talán az én blogomnak is 4, időnként pedig 5 ezres napi olvasottsága.
Ez van.
Szeretek írni - de nem ennyit, és pláne nem hiába. Jó dolog ha hátbaveregetnek, hogy "jól írsz, fater", jó dolog volt az is mikor olykor felismertek, és baráti hangon pár szavakban mondták, hogy jót nevettek a Munkaügyi központ lejárató cikken, és mennyire eltaláltam - jól eső érzések.
De ilyen szinten mégsem éri meg ezzel foglalatoskodni. Egyszónak is száz a vége: idén heti 2-3 post lesz esedékes mostantól, időnként kevesebb akár. Nos ez a lényege. Épp elég más dolog is van az életben mindezen kívűl.
A cenzúrával és brutális bírságokkal egyenlő, és frissen megszavazott médiatörvény, mely mostmár kétségtelen, IGEN, A BLOGOKRA IS VONATKOZIK, pedig végképp habot tett a tortára. Elvégre ismeretes e blog odamondogatós stílusa, aztán persze kinek van majd kedve ízletes 100-300 ezres bírságokat fizetni majd egyes pikantérikus cikkekért utólag. Hát ez a médiatörvény hozadéka e részre: Nem én vagyok az egyetlen komolyabban foglalkozó blogger, aki nemhogy kevesebbet ír mostantól, de akadnak akik végleg letették a klaviatúrát...
Hát ennyi lett volna a lényeg, és amolyan elfuserált újévi olvasó-köszöntő.
Köszönjük figyelmüket, csókolom.
Mint tavaly is meg azelőtt is, (sőt egyszer egy 10 éves összefoglalót is) idén is próbálom összefoglalni, mi a túró is történt, lényegesebb infó pontokba szedve az évet, némiképp átláthatóvá téve azt. 2010. Hmm. Összességében nem egészen így képzeltem tavaly, de nem vagyok egy tele-jósda, hogy előre lássam mi fog történni. Voltam ekkor szomorú, voltam ekkor boldog, mérges és nyugodt és mindenféle egyaránt. Azt, hogy a korábbi bejegyzéseik képei mind elszálltak és nincsenek már, tessék megköszönni annak a kis kibaszott fasznak, aki nyáron 2-szer is feltörte, és megsemmisítette a Hoze.blogot - képeket nem tudtuk újratenni a fejlesztőkkel, csak a cikkeket De azért tessék csak nézni:
- Január indításaként jól teletömtem az akváriumom halakkal, ami végre gusztos látványt adott a szobámnak. Az év első médiaszerepléseként Joshi Barat próbált meg csőbe húzni egy felettébb gagyi és önlejárató műsorkába, basztattak is heteken át, de sikertelen jártak. Január közepén a Vam Design Centerben modellkedtünk Vivivel, Péter Viki által tervezett ruhákban. Egy napra rá megtudjuk, hogy bár sok melóval 30 embert szerveztem le egy RTL - XXI Század interjúra, többek közt Linda Daemont, és a Dr Melancholia legénységét - jóízűen kivágják a teljes anyagunkat az adásból... Egy hétre rá megcsináljuk első tetoválásunk Vivivel, közöset, egymás nevét a kislábujjunkra. Dannel mindeközben igazi barátok leszünk így jó 4 év ismertség után, félreértések és szarkavarások tisztázása után.
- Februárban már látványosan elkezdődik a későbbi végleges visszavonulásom a dark közéletből. Elkezdem lemondani a fellépéseim, illetőleg nem veszek részt egy már meghirdetett, nevemmel szórólapon lévő bulin... Némely versemből már érződik, hogy nem érzem már itt magam jól. Rákontrázva erre kijelentem, hogy befejezem a blogolást - majd 300 db marasztaló kommentet kapok - később a bejelentő cikket átírom egy felettébb idióta fingós cikkre, és mégis folytatom a blogot.
- Március indításaként fél évesek leszünk Vivivel - ekkor még minden rendben vele. PunkPortalos kollégáimmal útjára indítjuk a Rajzmester Blogot, amire később lecsap a Puruttya is és ott folytatjuk. Márciusban indul idén a nagyobb médiahajhászat: Betalál az RTL Reggeli stábja, némileg fáradt, egy órát nem aludt fejjel ücsörgök negyed órát a fotelben, alig hozzászólva (zzzzz félalvós fotelról lefolyós állapotban, amit még Havas Henrik is megirígyelhetne). Pár héttel később a Viva tv-n is felbukkanok, és megnyerek egy hasonmás versenyt rajta. Időközben nonprofit lesz a Hoze.Blog, az utolsó szponzor is bejelenti, hogy szar anyagi helyzetük miatt nem tudnak a bannerekért fizetni. Jó fej vagyok, és továbbra is kinthagyom az összes hirdetést, olcsó bosszú lett volna meggyepálni őket büntetésből. Normális munkaügyben természetesen semmit nem találni ekkor sem, hiába próbálkozik az ember ezzel. Készítek egy interjút a Puruttya oldal fő adminjával, ezzel pedig szerkesztői státuszt és külön oldalt is nyerek ott (Rajzmester). Közben újabb kapitulálási jelem a darkműfajból, hogy egy rakás dark cuccom adom el, nevetséges árakon.
- Április indításaként a Napiszar oldallal is interjút készítek, majd meglepetésszerűen két nappal rá szerkesztői státuszt kapok pont ott. Egyetlenként vállalom fel névvel, arccal a munkát az ottaniak közűl, SeggSlaggos szerkesztő néven. 1 héttel rá utó-szinkron munkállatokat csinálunk egy stúdióban egy filmhez (Zöld sárkány gyermekei), amiben egy kisebb 5-6 mondatos szerepem is van. Közben megnyeri a Fidesz a választásokat, én pedig valahogy sejtem, hogy nem lesz ez így oké...
- Májusban egyre hülyébb cikkek, rovatok, fikablogok kezdenek megjelenni rólam net szerte. Stohl Buci mindeközben jól összetöri magát bedrogozva és részegen, majd elhajt a helyszínről, mert úgy kell azt ugyebár. Interjút készítek NINth-el és dj SIS-el, az LD50 oldal két oszlópos tagjával is eztán. Időközben elsőre, majd másodjára is feltörik a Hoze.Blogot ismeretlenek és a teljes anyagot megsemmisítik. Az itteni adminisztrátorokkal való jó viszony miatt legalább az írott része megkerül, a korábbi képek sajnos mind elszállnak a végtelenbe... Nem csüggedve azért interjút készítek a Dr.Melancholia együttessel is, akkor még jó viszonyban léve egymással. Kérésükre a 70 ezres olvasottságú Napiszar oldalon is reklámot kapnak sorozatban. Május zárásaként pedig meghal a Slipknot basszere, Paul Grey.
- Júniusban a Street Fashion elnevezésű kezdeményezés kér fel szervezőnek, modell toborzási ügyletekben, és hamarosan egy hatalmas kiállítással egybekötött divatbemutatót is szervezünk. A rendezvényre a TV2 Aktív stábja is kijön, ismét interjút adok. Majd pediglen 28 éves leszek... (Vivi pár héttel rá 17) Megjelentetem korábbi 2003 tájéki saját dj számaim a youtubeon is. Június zárásaként meg 1 csodás hetet nyaralok Vivivel, igazán költekező kedvű sznobként.:xD
- Július elején megkerül a TV2-es anyagom. Kénytelen kelletlen beismerem hogy bizony felszedtem némi kilót a nyári nagy zabálások végett...:xD Július közepén bevadulnak a dolgok, egyre elegem lesz a darkból, mitöbb az egész honi rockvilágból, aminek hangot is adok nem egyszer. Júlus közepén úgy búcsúzom a médiától, hogy seggrészegen kialvatlanul megyek be Linda Daemonnal az RTL Reggeli élő adásába másodszor is, majd ott élőben küldök el a picsába műsorvezetőket, popsztárt, és magát az egész csatorna sugallatát vádolgatom ízletesen. Adás után még bónuszban a szerkesztőket és a gyártásvezetőt is ("mi volt ez a szar meg?":xD) Azóta nem is hív az RTL...:xD Valahogy pont azt élem át, mint korábban 10 éve a techno korszak lecsengésénél és bukásánál. Egy hanyatló műfajban vagyok valaki, ami már mint süllyedő hajó tart az óceán mélyére. Ki kéne szálni ugye...
Betalál egy képzőművész nő is aki egy szobrot akar készíteni rólam - mai napig is csinálja... Ilyenkor sajnálom, hogy én nem mászkálok a hónom alatt előre megírt szerződésekkel, súlyos kötbérekkel mellé.
Riki Churchék felkérnek, hogy toborozzak darkokat egy A38-as bulival egybekötött filmforgatásra, amin a Disorderlies is fellép. (Sweet sixteen lesz amúgy a film címe majd, megjelenés dátuma pedig X, fogalmam sincs, én csak toboroztam - illetőleg ahogy néztem felbukkanok a filmben is majd, mert sokat állt rám a kamera.)
Még ezen a héten felkér az Exit magazin modellnek is. (Megjelent változat képekkel ITT)
Majdpediglen hónapzáró poénként, majd másfél év után sittre kerül az a büdös cigány, aki annó késsel támadt rám a Moszkva téren fényes nappal.
- Augusztusban egy kis megzuhanás jött. Már egyáltalán nem aktívkodtam, se nem szerveztem semmit, ami maradt dark dj fellépés, mind lemondtam... Dannel, Rikivel iddogáltam át pár estet, már szinte mindenki tudta, hogy nem sokat leszek e műfaj 'valamije'. Viccből jelentkeztem ugyan a Való Világba (igen, a mostaniba), de visszautasítottak azzal, hogy "már túl sokat voltam a tv-ben, civileket keresnek". (Erre mondjuk rácáfolt VV Olivér, aki korábban a Megawatt műsorvezetője volt, bár tény, hogy ő csak egy csatornán szerepelt, csak egy műsorban) Időközben a magas blogolvasottság elérte az oldal szerkesztőit is (bár nem is hirdetéses blogot üzemeltetek - külön beállítható ez itt, cserébe azokat a blogokat jobban nézik, viszont ki akar ugye Avon, meg bugyi, meg lakatos hirdetésekkel teli blogot) - valamiért mégis kiválogattak egy ingyenes újságíró-szerkesztő tanfolyamra az Index / Havaria Presshez. Elkezdtem ezt, egyenlőre hírt itt nem adtam róla, tudván hogy csak gyakornoki meló lesz.
- Azthiszem szeptemberre jött el az idő mire teljesen kiégődött a darkosdi iránti lelkesedés és ambíció. Elmélkedtem, ajándék e egy tehetség vagy sem, az igazi üzenet a cikkben az volt, mennyire szar idehaza lélekkel képzőművésznek lenni, mert az embert vagy kihasználják, vagy szándékosan hülyét csinál a média belőle. Az a szar, aki ilyen "mélységig" leássa magát egy műfajon belűl, elég nehéz onnét kapitulálni.
Ezidőtájt már spontán katonai ruhákban mászkáltam csak - egyenlőre jobb híján - de nem festett mézeskalácsként.
Szeptember közepén kiállították aztán a hivatalos sajtó igazolványom is. Pár tudósítás erejéig magukkal cipeltek, ám e kurzus lényege inkább csak arról szólt, megmutassák "milyen mély a nyúl ürege" kb (mátrixosan szólván). Mert úgy novemberig kisebb feladatokat kaptam ugyan, irodai munkáktól kisebb cikkbe segédszerkesztések - jelen pillanatban egyenlőre ennyi. Ellenben e sajtós igazolvánnyal előzetes odaszólás alapján majd legalább ingyen bejuthatok jókis helyekre...:xD
Ez a relative haszna, no meg pár új újságírói contact.
Szeptember végén a legutolsó darkos sorozat készült rólam Csukás Tibor fotóművésznél. A képeken látszik, legszívesebben okádnék már a műfajtól - nem véletlen a készült kb 2000 db képből úgy 40-50-en vagyok rajta, direkt nem álltam a lencse elé - többi mind Viviről készült inkább.
Bónuszként a Dr.Melancholia együttessel is végleg rossz viszony lett. Kicsit sajnálom is, meg nem is: Nem én kezdtem, az meggyőződésem máig is - nem szokásom fröcskölni ok nélkül másokat, akik ismernek tudják. De ugyanúgy nem vagyok valami haragtartó sem. Valószínű ennek így kellett lennie. Egyébként egyik taggal sem voltam soha sem baráti viszonyban, talán ha az 'éppenhogy haver' / ismerős jelzőt lehetett volna rá fogni. Nekem nem állt érdekemben kukacoskodni, mert sosem tekintettem "riválisnak" őket. Ezt követően szánalmas blogharcok indultak pár kisfiútól, meg a DRM egyik soványabb tagja "verést" ígért be nekem. Én pediglen onnantól a naptól máig pelenkában alszom, úgy megijedtem...:xD
Valószínűleg a DRM is szerepet játszhatott benne, hogy szeptember végén úgy 2 hétig én lettem a közellenség a dark, és rokon rock körökben. (Ahogyan a cikkben is írtam bebizonyosodott: kb tartott 2-3 hétig, utána ugyanúgy lecsengett, és mást pécézett ki ismét a rock világ.) De hogy undort adott újfent a műfajhoz, az szent.
- Október így jött el... Kereken az 1 éves évfordulónkon, okt.2-odikán szétmentünk Vivivel... Pontosabban szólva "szünetet" hirdetettünk, ami azóta is tart...:xD Érdekes dolgok ezek, mert mondjuk úgy: pontosan, mintha járnánk (minden egyes hétvégén egymásnál alszunk, teljesen ugyanannyit és ugyanúgy beszélünk egymással). Ám lehet ezt kultúráltan is csinálni. Ha tőlem kérdezik van e valakim, én a mai napig aztmondom, hogy VAN barátnőm (csak ő még nem tud róla.:xD). Ugyanúgy féltékenykedünk, stb, sorolhatnám. Ez most egy ilyen smaccer meg szexmentes dolog amit nyomunk. Némiképp érdekes, főleg (most) így 4 hónap után lassan.
Igazából mind a ketten elbasztuk:
- Nekem időnként sokkal fontosabb volt a rock and roll életforma, ismerősökkel lógás, vagy befurakodás újabb közegekbe - és nem törődtem eleget vele, néha sajnos ki sem láttam az egómtól...:/
- Ő is hibás volt, mert ahelyett hogy szólt volna, magában tartogatta, és tüzes vassal nem lehetett kiszedni, mi a baja... Ő is belátta. Meg úgy próbált vigaszt keresni, hogy titokban járogatott le Kecskemétre, teljesen egyértelműen olyan szitut teremtve, hogy még a hülye is azthitte volna, hogy megcsalják... (Mint aztán kiderült, NEM volt ilyen) Sajnos ha előbb szól arról mi a baja, az egész elkerülhető. De kitudja, talán még együtt leszünk, én várok. (A közös tattoonk meg végképp vár, úgy életünk végéig kb...:xD) (Megjegyzem, jelen pillanatban is épp itt van, kettesben terveztük a szilvesztert bár, de végül MasoChrist, és Enike barátnőjével leszünk itten 4-en)
Ez nekem nagy változást hozott be, és fontos volt mégis.
Két nappal erre váltam meg végleg a dark formámtól, nagy csindadrattával. Hát ennyi volt. Kamilla 6-7 éve darkká tett - ő vágta le aztán a hajam. Az RTL rögtön lecsapott, és ismét a Reggeli műsorjába akart elhívni sztárvendégként, azzal az egyértelmű utasításával hogy "fikázzam szarrá a darkot, a gothot, azonosítsam a sátánistákkal ahogyan csak tudom, hisz épp most hagytam abba, biztosan elegem van belőle, teregessek ki, csináljunk botrány műsort!" - annyira szánalmasnak tartottam, hogy magát e ajánlatot meg sem írtam már itt a blogon. Elvállalni meg naná nem vállaltam.
Ami októberben eztán jött, arra egy labilisabb idegrendszerű ember simán depresszív-idegösszeomlást kapott volna: se barátnő, se karrier, se média, se pénz, se albérlet/lakás, se barátnő, se MUNKA, hiába kerestem én. (És még ezekben a hetekben örvendeztetett meg Vivi is a "otthon alszom ma, jaj nem lesz net este"= 'sutyiban ottalszom kecskeméti emósoknál' történettel is ráadásként, had fájjon csak mégjobban. Egy ilyentőle egy átlagember általába 3 hetekre utaltatja pszichiátriára magát. Nem úgy én! Nem sűrűn láttatok ti se itt krododil könnyeket hullatni, jól az élet pofájába röhögtem inkább ismét:xD Voltam én már ennél sokkal rosszabbúl is, meg sokkal jobban is.:)
Mert talpra állni ÍGY IS lehet, egyedül. Kellemes volt, nem mondom... De kényszerű.
Szóval asszem október volt az év mélypontja nálam.
- November elején hirtelen ötletként felkerestem a régi techno dj társaim. Pár hét se kellett, hogy ráeszméljek, hogy ide a dj világba bizony nem térek vissza... Ennek helyében próbáltam azokon segíteni akik rendes emberek, a darkon belűli megmaradt barátaim, az előretörésük érdekében: Elvis Predatort 1 hónap alatt ajánlottam be az MTV-be, mára már esténként rendszeresen sugározzák bemutatkozó klippjüket, valamint a Hammer World online változatára is feltoltam őket. És még jó pár húzásom lesz feléjük, legalább kicsit ők is belátnak a "nyúl üregébe"
November közepén Csukás Tibi egy "polgári" (nem dárk) fotósorozatot készített rólunk Vivivel. A képeken látott csók persze csak a fotó kedvéért durrant - ebből is látszik a mi igenfurcsa "szünetelésünk" Vivivel. (Azért ez olykor csípi az orrom, cizelláltan hangot is adtam itt is neki)
Ja, jogsim azóta se lett - pedig pörgősebbek voltak már a napok, de valamiért hihetetlen nem foglalkoztat engem ez a jogsi téma... Az is csak a pénzt fogja vinni majd....
- Decemberre kezdtem az új életbe belerázódni. Lelkileg, s öltözködésileg, összhangilag egyaránt magammal. Ez a sajtós újságíró dolog egy félátverős humbuk volt, kelletlen voltam rájönni. Sebaj, megannyi más lehetőség van. Én ezt a korszakot lezártnak tekintem.
Visszavonult és céltudatos életet választottam, mára pontosan tudom legalább, kik a barátaim, és kik NEM. Egyáltalán nem hiányzik semmi sem a régi életből.
Hát ez történt idén.
Jaj de jó! Hogy a mindenségit neki, aztaa! Csúcs! Ünnepelni KELL! Bővíthetném is a kislistám a debil ünnepekről szólóan, ám mégsem, ez ugyebár egyszeri kuriózum most. Persze jellemző, a magyarok több mint fele nem is tudja, hogy most a mi országunk és főként azon belül is Orbán Viktor) lesz a soros elnök, de igazából reális, érthető / megérthető, mert ki a büdös francot is érdekel ez?
Milyen marhára örült mindenki 2004 május 1-sején, mikor a nagy és csodálatosnak hirdetett Európai Unió (EU) tagjai lettünk. Pukkantottuk a pezsgőket, meg kecsegtető szaros homokkereket állítottunk milliókért e csatlakozásra (évek múlva már a Fővárosnak se kellett, se senkinek ez a csodás giccs "dísz" szar) Szóval minden megvolt ami egy tipikus magyar debil ünnephez (március 15, október 23) kell.
Itt éppenséggel csatlakoztunk egy nagy ígéretekkel, és szebb élettel kecsegtető demagóg szarhoz, ami tulajdonképpen semmi más, mint egy gigantikus pénz szivattyú. Természetesen nem ide be, hanem innét KI szivattyúzik. Lószar nem változott, nem néz ki külcsínre sem másként az ország sem, ugyanolyan szar a forint (ha nem szarabb), tolvajnál tolvajabb kormányok követték egymást ugyanúgy, s midőn 2006-ban kishíján polgárháború tört ki, akkor sem történt semmi sem a fennséges EU által. Munkahelyeket illetően? Kevesebb lett - brávó! Az EU egyetlen egy dologra volt jó: a multik érdekeinek. Szépen beterjeszkedhettek szabadon mindenféle külföldi hatalmas vállalatok, amik kiszorították az eddig sem túl fényes magyar piacot mindenhonnét: Tessék végigmenni a Rákóczi úton, vagy körúton: zárva, zárva, felszámolás alatt, zárva, zárva, végkiárúsítás, zárva, 80 % kedvezmény, zárva, sürgősen eladó bolthelység, zárva - ez a nagy EU hozadéka. De van helyette Arena pláza (Izraeli külügyminiszter átadásával), meg még megannyi pláza, mégmegannyi multival, és vásárolhatjuk a spanyol paradicsomot a piacon - ahelyett hogy a világhíresen finom magyar alföldi paradicsomokból vagy zöldségekből szemezgethessünk.
A nemzeti szuverenitásunk sem változott: se rosszabb, se jobb nem lett. És hiába fröcsögnek a szerbek felénk, Jan Slota és társai, az EU ilyenkor közbe sem lép. Az meg nem közbelépés, hogy Brüsszelben valaki felál, és halk cinke hangon fejet csóvál, hogy "jaj, ezt nem kéne, jaj". Egyszóval ha itt tagállamokon belűli háborúra lenne sor, mindenkire számíthatnánk, csak magára a fenséges EU-ra nem.
Egyszóval az EU úgy ahogyan van, egy szemfényvesztő kizsákmányoló gépezet, a gazdasági stabilitás megőrzése végett, és a mutlik előretörését erőltető hatalmas masina - teljesen mindegy, hogy milyen áron. Következményeként akik szegények voltak eddig is, azok mégszegényebbek lesznek, vagy már épp letTEK is, mint pl mi magyarok. Akik meg gazdagok, azok méggazdagabbak - természetesen a kis emberek, szegények pénzéből.
Reklámok parancsára kocsikra költünk. Gürizünk hogy legyen házunk, meg legyen mit enni. De észre sem vesszük, hogy az elköltött pénzünk legjava az úgy ahogy van kifolyik az országból, és ebbe a megfoghatatlan, szinte mítikus EU kasszába vándorol. Mindemellé még a saját kormányaink is sorozatosan meglopnak minket, azt a kicsit ami megmaradt épp. És akkor örüljünk annak, hogy ennek a nagy hatalmas szemétkupacnak most ideig óráig mi leszünk a soros elnökei? - Megjegyzem ez is egy protokoláris dolog mindössze - ettől egy dekával több hatalmunk, se beleszólásunk nem lesz az EU ügyeiben, ahogy annak idején a spanyol José Manuel Barroso sem nagyon csinált más EU soroselnöksége alatt, mint szélesen vigyorgott, és olykor olykor elsütötte a "mi összetartuzunk mind" ésegyébb negédes nyáladzatos mantráit.
Mi a túróra jó az EU, pláne egy kisembernek? Semmire. De azért csak ünnepeljünk majd most, csapjuk hozzá ezt is a szilveszteri őrülethez, hogy kétszeres debil ünnepet kapjunk így...
Utolsó kommentek