Fikablogok a nyerők

Én ki merném jelenteni, magyar jellegzetesség, hogy ebben az országban a fika-blogok az abszolút nyerők. Abból van a legtöbb, illetve ami legolvasottabb. És most nem a Napiszarra, meg az alázós, avagy hülyéskedős oldalakra értem ezt, hanem vérprofin szerkesztett oldalakra: úgynevezett 'minden egy nagy rakás szar' szisztémával fogalmazott kesergős, és azt sugallós oldalakra értem én ezt.

Erről még nem készült felmérés (tudtommal), nem tudok ilyet linkelni sem, de higyjétek el nekem mint szakmabélinek. Egyébként meg könnyedén utánajárhatni, elég csak az Index vezéroldalán jobboldalt lentebb a bemásolt 'napi legjobb' blogokból szemezgetni is mindig. (Oda azért nem kerültem/ kerülök sosem eddig, mert ahoz át kéne állítanom 'hiretéses státuszúra' a blogom, de szétcseszné az egész designjét és telepakolná reklámokkal, cserébe hogy "akár ki is kerülhessek vezér oldalra" - kösz de inkább kihagytam - KLATTY ide, hogy megy ez).

Egyszóval a pesszimista blogok a nyerőek, és nem is csak az Index holdudvarába tartozó Blog.hun. Mindig csak arról írni ami szar, rossz, nahátmégilyet, már megint ez történt - tipikus kesergős önsajnáltató magyar szokás. A teljesség igénye nélkül 4 híresebb blogot emelek ki:

Itt van pl rögtön a www.comment.blog.hu . Kreatív kis kritika fogalmazó oldal - nem egyszer innét van a vezércikk is az Indexre (is). Közéleti (főleg médiához köthető) dolgokhoz fűz kommentárt, innét a neve is. Biztos jócskán 20 ezer felett lehet a napi nézettsége is. Ez persze jól hangzik, de aki belelapoz, és pörgeti lentebb, túl a jól fogalmazott és szórakoztató kritikákon át csak ezt látja: szar volt X tévéműsor, undorító amit egyes X celeb csinált, befuccsolt X tévéműsor, muhahaha röhögjük jól ki, stb.

Továbbmenve már célirányú (és szintén igen sikeres) blogként ott van a www.vastagbor.blog.hu . "Ehez már vastagbőr kell" - a szlogen, és tényleg jócskán csokorba gyűjt napi akár több posttal is olyan belföldi jelenségeket emberekről, hogy az ember esze megáll. Szintén rendszeresen Index főcikkben van kint, legalább is a napi blogajánlóba egyfolytában. Itt kizárólag fikazuhany van - jól lehet kiérdemli az többnyire aki ide kerül ki (politikus, celeb, hivatal, kormányrendelet, új törvény). Az embereket meg ez érdekli.

Akit politikai fikazuhany érdekel, az látogasson el a www.mandiner.blog.hu -ra pedig. A korábbiakkal ellentétben ezt EGY db ember kezdte el csinálni, mára pedig a Hír tv celebje lett belőle - gondolhatni hát milyen politikai indíttatású. Ez a srác semmi mást nem csinál, mint ízekre szedi az Mszp és társait - de még most is, hogy lassan 1 éve már nincsenek a kormányon. Itt is 20 ezer feletti az olvasottság, legalábbis ezt nyögi be rendszeresen a Hír tv Civil kaszinó című műsorában, ahol lassan már külön fix szék is jár neki. Okos gyerek nem mondom, érti a dolgát, de hogy lehet csak és kizárólag fikázdát írni...?

A www.bkvfigyelo.blog.hu is egy jó kezdeményezés, ám ott is csak azt olvasni, mi a szar: szar, szar, szar, megverték a buszon, pofánverte az ellenőr, buszsofőr orditozott, nem jött a metró fél óráig, szar, szar, szar - pedig szívünkre téve a kezünk: hol a picsába lennénk BKV vagy tömegközlekedés nélkül itt Pesten? Mit hasonlítjuk mi Pestet Párizshoz, vagy Bécshez, mikor egyrészt nem az, másrészt soha nem is lesz itt olyan az élet mint ott? Minek sóvárgunk egy teljesen más országban lévő tömegközlekedésére? Itt ez a szar van, el kell fogadni, pár ember hőzöngésétől meg semmi sem változik: inkább egyszerűen nem kell venni jegyet, és kész - én 5 éve nem veszek: ha jön az ellenőr, fapofával közlöm hogy 'most szállok le, ez van' és várok egy következőt: ennyi idő alatt sosem volt még incidensem egyikkel sem, határozottan kell kiállni, ennyi. Nem tudnak mit csinálni.
 

Rengeteg ilyen blog van még a neten, (nagyobbak, olvasottak), melyek specifikusan kipécéznek egy bizonyos célcsoportot (ruhától kezdve szokásokon át emberekig) és azt baszogatják non stop. Pedig miért nem lehetne arról írni ami szép és jó? - tettem fel magamnak a kérdést nemrégiben. (Én is olykor visszaolvasva azon kapom magam, tán szakmai ártalom, de kezdem átvenni: leszídtam már ezen a blogon szinte mindent, csajoktól kezdve dárkon át politikailag sokmindent). És akkor rádöbbentem: Mert nem hogy erre van igény, egyszerűen CSAK ilyesmiről lehet írni itthon! Arról ami szar - legalább is bővebben fogalmazva. A jó és szép dolgokról írni, mindössze pár mondatban lehet - és eleve unalmasabb cikk születik belőle: Pl írhatnék most egy ilyat, aktuális: "itt a 12 kerületben ismét jelentős beruházások kezdődnek, az Ugocsa utcát sétáló utcává alakítja át a helyi polgármester. Jaj de jó, éljen. Pont." Nem lenne valami érdekfeszítő, mi? Bezzeg ha fikazuhany van, az már érdekesebb.

Énszerintem - és ez társadalom kritika lesz - a magyar az egy örök ellenzéki nép. Sosem felel meg nekünk a mindenkori helyzet, akár az életben, akár amit nem mi irányítunk (politika). Talán a 40 év kommunizmus nevelte ezt belénk, de sosem vagyunk megelégedve azzal ami épp van. Ha az MSZP volt fent az volt a szar (nyilván), most ami van, az a rossz. Nincs munka, az a szar, ha meg van, akkor már rögtön olyan szemmel keressük, hogy "mi az átverés benne, mi a rossz benne, mi az amiért NE vállaljuk el". Ilyen nép vagyunk, de az élet tett minket ilyenné.

Egy külföldi embernek ez egyébként érthetetlen. Élnek rokonaim amerikában pl - az egyik a hónapokban talált rá valahogyan a blogomra (gondolom Googlen bepötyögte a nevem) - és első reakciója az volt hogy "ez mire jó? miért írok ilyeneket?" - és nem a trágárságára értette, hanem kifejtette, hogy ennél pesszimistábbat még sosem olvasott: Na erre elküldtem neki a fentebbi magyar  sikerblogokat, szebb és nagyobb csokorba szedve - erre visszaírta, hogy "ezt nem hiszi el", hogy ezek a legsikeresebbek, náluk kint ilyen meg se történhetne, illetve eleve ki lenne közösítve az aki így lejáratná a hazáját."  Hát nálunk ez van.

Kesrgős blogokat gyártunk tömegével, és azzal futunk be. Mert szeretjük egymás kesergését olvasni, így megerősítve és önigazolást nyerve saját kesergéseinkről, és annak erőt adva még mellé. Hogy nem csak mi kesergünk. De mit is várhatunk egy olyan nemzettől akinek a világ legpesszimistább himnusza van.