A "Segélyügyi" központ

Tulajdonképp teljesen nyugodt szívvel hívathatná így magát az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (www.afsz.hu) nevű elsőszámú hivatalos magyar munkaügyi központ. Mert munkaügyinek épp lófaszt munkaügyi - köze nincs hozzá. Patinás honlap ide vagy oda, csábítóan sok iroda országszerte, középmagyarországi, délmagyarországi, és regionális irodái országszerte csábítják magukhoz a munkanélkülieket, annak reményében hogy azt adnak is. A sok illuzionista persze be is dől nekik. Ejtsünk pár szót e kedves kis intézményről már csak az elejétől is:

Az illúzió: Az embernek mi az elképzelése egy országos, tisztes munkaügyi központról ugye: Besétál, nyilván elvisz számos iratot, papírt magával, netán igazolási lapokat arról eddig hol dolgozott - majd értelemszerűen kiállja a sort, eztán pedig egy kirendelt öltönyös hivatalnokkal egyeztet, kik kedvesen és segítőkészen fogadják: körülbelűl milyen munkát szeretne, hol és mennyiért - majd eztán az adott munkaügyi központ - nevéből adódóan is már - segít, és munkát szerez neki - vagy ha ezt nem is rögvest, de elirányítja az adott igényeknek megfelelő állásbörzékre, esetleg az orra alá dug egy jó hosszú listát tele telefonszámokkal. De mindenképp segít munkát találni.

A valóságban: Negédes egy álomkép ez bizony. Az ÁFSZ "segélyügyi" központnál ugyanis nem így megy ez. Elmesélném hányattatásaim eme központtal kapcsolatban. Az ember jóhiszemmel, és fegyelmezetten kel fel 6:30-kor, hogy elsőként toppanhasson be eme irodába. Jó magam is így tettem, felmarkolva a (tudtommal összes irataim). Beérve reggel 8 órára már eleve lehangoló látványt nyújt, ahogy a kora reggeli fagyban, még a nyitás előtt is kígyózó sor van az UTCÁN kint. (XI.ker Bartók Béla út 120-onfaszomtudjamennyi fejből). Renben, kiálljuk. Kapunyitás 8:30-kor, szép lassan indul be a nép. A bejáratnál szemetszúr rögvest egy rohadtmód paraszt és gúnyos szórólap halmaz: "Vegyen fel Ön hitelt XY banktól". Gúnyosan összeröhögtem a mögöttem álló korosodott nővel, hogy ezt mégis hogy gondolják ide ilyet kitenni - aki ide ebbe a központba bemegy, az örül általában, hogy ha a lakbérre futja, nemhogy még hitelt vegyen fel X kamatra. "Jó hogy nem Karib tengeri utazás reklámokat tesznek ki" jegyezte meg a nő, mitől a sor kissé hangosabb röhögésben tört ki. Én rákontráztam egy "luxus újépítésű magánvilla hirdetés"-es poénnal, azon is. Hát valóban, olyasmi érzéketlenség ez már eleve ettől a kedves AFSZ-től, mintha mondjuk a mozgássérült kerekes-székes karitatív társulat irodájába Margitszigeti futóverseny szórólapokat helyeznének el...

No ez csak a kezdet. Beérünk végre egyesével. Az iroda maga egyébként irdatlan lestrapált, valamikori tán ovoda helysége mely tele volt játékokkal, mesekönyvekkel, valamint 20 centi magas sámli szerű babaszékekekkel, had ücsörögjön azon a tisztelt munkakereső, ezzel is jobban megalázva őt.  Beérvén egyesével, az "irodai váróterem" gyorsan megtelt emberrel, szinte tele lett. Sorszámkérő automata persze nincs, azt egy unott fejű lestrapált hivatalnok osztogat, kartonpapírra tollal írt számmal, láthatóan megnyűtt fecniszerűségekre, sokak által már izzadt kézzel összetaperolva.

Hangosbemondó sincs, se sorszám-kivetítő, ehelyett olykor unott hanggal ám annál rikácsolóbban üvölti el magát néha a pultos kisasszony: "Hármas sorszám a kettes asztalhoz". Utána néma csend, valaki feláll, bemegy egy másik terembe, ahol maga az ügyfél fogadó rész van. Pár perccel később ismét rikácsolás töri meg a csendet: "Négyes sorszám a hatos asztalhoz." Kávé autómata nincs, vizes palack sem, wct azt "tilos használni", ellenben van dísznek egy kólaautómata - ami nem működik. Éljen. Telik múlik az idő, végre én is sorra kerülök.

Ne feledjük, az ország legnagyobb munkaügyi központjáról beszélünk.

Átsétálok a másik részre, mely már inkább emlékeztet hivatalra, mint az óvodai várórész, ahol várakozásom alatt egy zsírkrétával kiszínezős kis gyerekkönyvecskét nézegettem. Ott már hivatali feeling van so so, a rendes magyaros komor módra: Unott fejű 50-es asszonyok vécékefe frizurával ücsörögnek némán a fél falakkal elvállasztott pultok mögött, láthatólag "basszameg, megint egy nap..." fejjel. Ők a társadalom máglyájának tüzén ropogók legkiégettebb fadarabjai, úgymond őket tették legalúra. Tudván ezt sem sok kedvességre számítottam.

Ám leültem és kezdődött a várt protokoll: Személyi, lakcímkártya, adó, Taj, érettségi (eredetit hoztam, nehogymá belekössenek), valamint iratok. Még addig is eljutottunk, hogy képes volt megkérdezni, hogy "és milyen munkát szeretne?" - Nocsak, van még itt remény, gondoltam, majd sorolni kezdtem, irodaitól könnyű fizikain át főként olyat ahol előrelépési lehetőségekre is számíthat az ember, tekintettel a múltban végzett dolgaimra, blabla.

Elmondva terveim, céljaim pedig... AZONNAL SEGÉLYRE TETTEK.:xD  (Nem csak engem, közben hallgatóztam, legalább 3-4 embert szintugyanúgy kik mindezalatt egy kis válaszfallal mellettem ücsörögtek. Teccik érteni? Bemegy az ember munkát keresni, erre se szó se beszéd, BUMM, bebasszák őt segélyre. 43 ezer ft / hónap mellesleg a semmire. "Ne dolgozzál teeee hülye állat, mit neked munka, nesze itt a segély, mi aztán nem tudunk munkát, nem érünk rá mi erre, szerezzé magadnak te, aztán majd szólj, ha találtál, akkor leállítjuk a segélyt!" - EZ A MENTÁL OTT.

Ne feledjük közben el, még mindig az ország legnagyobb "Munkaügyi" központjáról beszélünk!

A történetnek koránt sincs vége. Ez a "Munkaügyi központ" ugyanis különös hobbit hűz a kedves ügyfeleivel: Az a szórakozásuk, hogy (bár már segélyre tettek), de még mindig vannak hiányzó papírjaim, amiket "nem vittem be", ugyanis ezek a faszok azzal szórakoznak, hogy már vagy 11-edjére mentem be, és vitten egyenként egy-egy igazoló cégpapírt, kilépésről, belépésről, felmondásról, Apeh nullás igazolásról (nem tartoztam soha a pénzügyi hivatalnak), erkölcsi bizonyítvány, egyéb papírt - mindig kitalálják mikor ott vagyok, hogy "hmmhmm... jó, de még EZT is hozza be még, EZ még nincs itt". Aztán ha behozom az említett hiányzó papírt, akkor meg "Meg ezt is". Következőre megint "Meg ezt is még legyen szíves". Véget nem érő folyamat ez, és direkt szopatnak, mert a vicc az, hogy ilyenkor alkalmanként kelhet az ember fél 7-kor azért, hogy aztán hazaküldjék hogy "még ez hiányzik". Faszért nem mondják meg egyszerre akkor mi is kell. Csak egyesével mindig! 11-szer voltam már eddig a központban, és még mindig akad hiányzó papír, mert kedves módon oly trehányak, hogy nem ám egyszerre írnák össze, mik is kellenek. Én meg honnét tudjam a bürokratikus rendszerük...

Ráadásul még van pofájuk a szemembe hazudni hogy "De ők azt mondták is legutóbb, hogy azt hozzam! Én felejtettem el". Hogyne... Mikor minden alkalommal fel is írom a Munkakereső kisfüzetembe...
Szóval lementem a napokban (már szinte fél undorral) ebbe a szaros központba reggel fél 8-ra újfent, kiállom a sort megint, ovis székre leseggelek - és kifogok valami hihhhhetetlen, az a tipikus hivatalnok 50-es picsát. Sejtettem is hogy lesz valami. Lett is.
 

- Na jó Zsolt, de hol az igazolás, munkaügyi járulék megállapításhoz ettől a Kfttól?
- ŐŐ (elsőre hallottam ezt). Legutóbb ezt nem mondták, csupán a kilépési nyilatkozatot.
- De, egészen biztos hogy mondtuk.
- De nem
- De igen
- De nem
(szélmalomharc kezdődött kb. Aztán ki is fakadtam:)
- Bocsánat, de komolyan gondolja hogy én most viccből jöttem le ide hajnalba, és direkte nem hoztam? Nézze nem mondták és...
- Hát pedig mondtuk és ne szövegeljen maga itten. Menjen érte haza, és még MA hozza vissza.
(hogy a francba mikor meg sincs csinálva, és apám sem mindennap randizik a könyvelőjével aki felelős a papírokért...)
- De nekem nem jó a ma, nem lehetne esetleg holna....
- NEM NEM, ma és kész! Ha holnap hozza kiírjuk a rendszerből és minden támogatást megvonunk!
(Na itt volt az a rész hogy majdnem azt mondtam hogy "akkor baszd meg a kurva anyádat te picsa, érdekel is engem a szar 40 ezretek, még a szart is leperelem rólad meg a trehány bandádról" - de inkább nem. Sokra megyek vele ha ott elkezdek Terminatorkodni...) 
- Megpróbálom megszerezni, de nem ígérek biztosat. - mondtam.
- Jó hát engem nem érdekel, akkor is ma jöjjön be, másért nem, akkor a rendszerből kiírás végett papírokat aláírni.
 
Na, bedobtam egykét kamut ekkor, meg kedvesebben kezdtem nézni, talán hátha hat - de egy ilyen hivatalnoknak mint az a szottyadt asszony volt, mint halottnak a csók... Végül nagy nehezen kibuliztam akkor a másnapot... Aztán mehettem másnap is le persze hajnalba, immár 12-edszerre... Már előre vártam mit fognak kitalálni, pl ilyesmit: "Hát nézze Zsolt... őőő... lássuk csak.... hmm... ön nem hozta aaa... aaaa.... LÁBKÖRME HOSSZÁRÓL SZÓLÓ HIVATALOS PAPÍRT FOTÓMELLÉKLETTEL! HÁHÁ! Most megfogtuk!! Menjen csak érte haza, és azonnal hozza be! Most!"
 

Végül szerencsére nem ez történt. Valami csoda folytán végül összeállt nagy nehezen a hőn áhított stócuk (úgy 40 oldalnyi irat az eddigi munkáimról, RTL Klub igazolások, MTV Hungary igazolások, Viva, Cool tv, stb, valamint apám cégeiben végzett kisebb munkáltatói igazolások, be-kilépési nyilatkozatok, járulékmegállapításhoz szükséges formák, és az anyakönyvi kivonatom kivételével, valamint az összes exbarátnőim pucér fotói kivételével kb minden ami az eddigi életemről szólt papíron...) Élmény volt ám ezeket egyenként összekapirgászni mind...

És még mindig ne feledjük, az ország legnagyonn munkaügyi központjáról van szó még mindig. (nem az ózd-alsói Bélabácsi munkáltató kis kft-jéről)

Hát kérem ez történt. Szégyen nem szégyen, segélyen vagyok jelenleg - önszántamon kívűl!! Mert én a legnagyobb jó indulattal mentem le e központba, és igazándiból még valami árufeltöltő munkának is jobban örültem volna a jelenleginél - erre kérdezés, sőt szó nélkül segélyre raktak... Hát mint a cigányok, de tényleg... Semmit sem segítettek munkaügyben (nem csak nekem nem). Legalább jó fél évig most havi 43 ezer ingyen van, ellenben ugyanúgy keresgélhetem a munkákat önerőből. (Még szerencse, hogy a gyakornoki újságírásom nem bejelentett munka egyenlőre, mert akkor még ezt sem adták meg volna, mondván hogy "már van munkád, te segélyt se kapsz, kisköcsög!").

Ennyi erővel ez a központ teljesen nyugodtan kifüggeszthetné a Segélyügyi központ táblácskát is. Sőt, ugyanúgy kitehetné akár hogy 'Holland nyelvleckék kezdőknek' kistáblát is akár, mert ahoz is kb annyi közük van, mint "munkaügyi" központságukhoz.

Igazából az sem lepett volna meg, ha a procedúra végén a pultos hivatalnok asszony hirtelen előránt a pult alól egy tányérsapkát, magára kapja, vigyázzba áll, és a következőket mondja: "Nézze Zsolt! Bevalljuk, mi igazából egy ázsiai katonai toborzó iroda vagyunk. Köszönjük adatait, ezennel üdvözöljük a Kínai Néphadseregben!" Majd beront egy tucat kínai, szuronyos puskákkal, lefognak, feltesznek egy teherautóra, meg se állnak velem velem a pekingi kiképzőtáborig.

Végül nem ez lett. Hát ennyi volt az én kiskalandom. Tessenek meggondolni megéri e ilyen szar helyekre menni szívni. Őszintén (és ez most durva lesz) kezdem megérteni valahol a cigányokat...