2010 - Összefoglalás

Mint tavaly is meg azelőtt is, (sőt egyszer egy 10 éves összefoglalót is) idén is próbálom összefoglalni, mi a túró is történt, lényegesebb infó pontokba szedve az évet, némiképp átláthatóvá téve azt. 2010. Hmm. Összességében nem egészen így képzeltem tavaly, de nem vagyok egy tele-jósda, hogy előre lássam mi fog történni. Voltam ekkor szomorú, voltam ekkor boldog, mérges és nyugodt és mindenféle egyaránt. Azt, hogy a korábbi bejegyzéseik képei mind elszálltak és nincsenek már, tessék megköszönni annak a kis kibaszott fasznak, aki nyáron 2-szer is feltörte, és megsemmisítette a Hoze.blogot - képeket nem tudtuk újratenni a fejlesztőkkel, csak a cikkeket De azért tessék csak nézni:

- Január indításaként jól teletömtem az akváriumom halakkal, ami végre gusztos látványt adott a szobámnak. Az év első médiaszerepléseként Joshi Barat próbált meg csőbe húzni egy felettébb gagyi és önlejárató műsorkába, basztattak is heteken át, de sikertelen jártak. Január közepén a Vam Design Centerben modellkedtünk Vivivel, Péter Viki által tervezett ruhákban. Egy napra rá megtudjuk, hogy bár sok melóval 30 embert szerveztem le egy  RTL - XXI Század interjúra, többek közt Linda Daemont, és a Dr Melancholia legénységét - jóízűen kivágják a teljes anyagunkat az adásból... Egy hétre rá megcsináljuk első tetoválásunk Vivivel, közöset, egymás nevét a kislábujjunkra. Dannel mindeközben igazi barátok leszünk így jó 4 év ismertség után, félreértések és szarkavarások tisztázása után.

- Februárban már látványosan elkezdődik a későbbi végleges visszavonulásom a dark közéletből. Elkezdem lemondani a fellépéseim, illetőleg nem veszek részt egy már meghirdetett, nevemmel szórólapon lévő bulin... Némely versemből már érződik, hogy nem érzem már itt magam jól. Rákontrázva erre kijelentem, hogy befejezem a blogolást - majd 300 db marasztaló kommentet kapok - később a bejelentő cikket átírom egy felettébb idióta fingós cikkre, és mégis folytatom a blogot.

- Március indításaként fél évesek leszünk Vivivel - ekkor még minden rendben vele. PunkPortalos kollégáimmal útjára indítjuk a Rajzmester Blogot, amire később lecsap a Puruttya is és ott folytatjuk. Márciusban indul idén a nagyobb médiahajhászat: Betalál az RTL Reggeli stábja, némileg fáradt, egy órát nem aludt fejjel ücsörgök negyed órát a fotelben, alig hozzászólva (zzzzz félalvós fotelról lefolyós állapotban, amit még Havas Henrik is megirígyelhetne). Pár héttel később a Viva tv-n is felbukkanok, és megnyerek egy hasonmás versenyt rajta. Időközben nonprofit lesz a Hoze.Blog, az utolsó szponzor is bejelenti, hogy szar anyagi helyzetük miatt nem tudnak a bannerekért fizetni. Jó fej vagyok, és továbbra is kinthagyom az összes hirdetést, olcsó bosszú lett volna meggyepálni őket büntetésből. Normális munkaügyben természetesen semmit nem találni ekkor sem, hiába próbálkozik az ember ezzel. Készítek egy interjút a Puruttya oldal fő adminjával, ezzel pedig szerkesztői státuszt és külön oldalt is nyerek ott (Rajzmester). Közben újabb kapitulálási jelem a darkműfajból, hogy egy rakás dark cuccom adom el, nevetséges árakon.

- Április indításaként a Napiszar oldallal is interjút készítek, majd meglepetésszerűen két nappal rá szerkesztői státuszt kapok pont ott. Egyetlenként vállalom fel névvel, arccal a munkát az ottaniak közűl, SeggSlaggos szerkesztő néven. 1 héttel rá utó-szinkron munkállatokat csinálunk egy stúdióban egy filmhez (Zöld sárkány gyermekei), amiben egy kisebb 5-6 mondatos szerepem is van. Közben megnyeri a Fidesz a választásokat, én pedig valahogy sejtem, hogy nem lesz ez így oké...

- Májusban egyre hülyébb cikkek, rovatok, fikablogok kezdenek megjelenni rólam net szerte. Stohl Buci mindeközben jól összetöri magát bedrogozva és részegen, majd elhajt a helyszínről, mert úgy kell azt ugyebár. Interjút készítek NINth-el és dj SIS-el, az LD50 oldal két oszlópos tagjával is eztán. Időközben elsőre, majd másodjára is feltörik a Hoze.Blogot ismeretlenek és a teljes anyagot megsemmisítik. Az itteni adminisztrátorokkal való jó viszony miatt legalább az írott része megkerül, a korábbi képek sajnos mind elszállnak a végtelenbe... Nem csüggedve azért interjút készítek a Dr.Melancholia együttessel is, akkor még jó viszonyban léve egymással. Kérésükre a 70 ezres olvasottságú Napiszar oldalon is reklámot kapnak sorozatban. Május zárásaként pedig meghal a Slipknot basszere, Paul Grey.

- Júniusban a Street Fashion elnevezésű kezdeményezés kér fel szervezőnek, modell toborzási ügyletekben, és hamarosan egy hatalmas kiállítással egybekötött divatbemutatót is szervezünk. A rendezvényre a TV2 Aktív stábja is kijön, ismét interjút adok. Majd pediglen 28 éves leszek... (Vivi pár héttel rá 17) Megjelentetem korábbi 2003 tájéki saját dj számaim a youtubeon is. Június zárásaként meg 1 csodás hetet nyaralok Vivivel, igazán költekező kedvű sznobként.:xD

- Július elején megkerül a TV2-es anyagom. Kénytelen kelletlen beismerem hogy bizony felszedtem némi kilót a nyári nagy zabálások végett...:xD  Július közepén bevadulnak a dolgok, egyre elegem lesz a darkból, mitöbb az egész honi rockvilágból, aminek hangot is adok nem egyszer. Júlus közepén úgy búcsúzom a médiától, hogy seggrészegen kialvatlanul megyek be Linda Daemonnal az RTL Reggeli élő adásába másodszor is, majd ott élőben küldök el a picsába műsorvezetőket, popsztárt, és magát az egész csatorna sugallatát vádolgatom ízletesen. Adás után még bónuszban a szerkesztőket és a gyártásvezetőt is ("mi volt ez a szar meg?":xD) Azóta nem is hív az RTL...:xD Valahogy pont azt élem át, mint korábban 10 éve a techno korszak lecsengésénél és bukásánál. Egy hanyatló műfajban vagyok valaki, ami már mint süllyedő hajó tart az óceán mélyére. Ki kéne szálni ugye...
Betalál egy képzőművész nő is aki egy szobrot akar készíteni rólam - mai napig is csinálja... Ilyenkor sajnálom, hogy én nem mászkálok a hónom alatt előre megírt szerződésekkel, súlyos kötbérekkel mellé.
Riki Churchék felkérnek, hogy toborozzak darkokat egy A38-as bulival egybekötött filmforgatásra, amin a Disorderlies is fellép. (Sweet sixteen lesz amúgy a film címe majd, megjelenés dátuma pedig X, fogalmam sincs, én csak toboroztam - illetőleg ahogy néztem felbukkanok a filmben is majd, mert sokat állt rám a kamera.)
Még ezen a héten felkér az Exit magazin modellnek is. (Megjelent változat képekkel ITT)
 Majdpediglen hónapzáró poénként, majd másfél év után sittre kerül az a büdös cigány, aki annó késsel támadt rám a Moszkva téren fényes nappal.

- Augusztusban egy kis megzuhanás jött. Már egyáltalán nem aktívkodtam, se nem szerveztem semmit, ami maradt dark dj fellépés, mind lemondtam... Dannel, Rikivel iddogáltam át pár estet, már szinte mindenki tudta, hogy nem sokat leszek e műfaj 'valamije'. Viccből jelentkeztem ugyan a Való Világba (igen, a mostaniba), de visszautasítottak azzal, hogy "már túl sokat voltam a tv-ben, civileket keresnek". (Erre mondjuk rácáfolt VV Olivér, aki korábban a Megawatt műsorvezetője volt, bár tény, hogy ő csak egy csatornán szerepelt, csak egy műsorban) Időközben a magas blogolvasottság elérte az oldal szerkesztőit is (bár nem is hirdetéses blogot üzemeltetek - külön beállítható ez itt, cserébe azokat a blogokat jobban nézik, viszont ki akar ugye Avon, meg bugyi, meg lakatos hirdetésekkel teli blogot) - valamiért mégis kiválogattak egy ingyenes újságíró-szerkesztő tanfolyamra az Index / Havaria Presshez. Elkezdtem ezt, egyenlőre hírt itt nem adtam róla, tudván hogy csak gyakornoki meló lesz.

- Azthiszem szeptemberre jött el az idő mire teljesen kiégődött a darkosdi iránti lelkesedés és ambíció. Elmélkedtem, ajándék e egy tehetség vagy sem, az igazi üzenet a cikkben az volt, mennyire szar idehaza lélekkel képzőművésznek lenni, mert az embert vagy kihasználják, vagy szándékosan hülyét csinál a média belőle. Az a szar, aki ilyen "mélységig" leássa magát egy műfajon belűl, elég nehéz onnét kapitulálni.
Ezidőtájt már spontán katonai ruhákban mászkáltam csak - egyenlőre jobb híján - de nem festett mézeskalácsként.
Szeptember közepén kiállították aztán a hivatalos sajtó igazolványom is. Pár tudósítás erejéig magukkal cipeltek, ám e kurzus lényege inkább csak arról szólt, megmutassák "milyen mély a nyúl ürege" kb (mátrixosan szólván). Mert úgy novemberig kisebb feladatokat kaptam ugyan, irodai munkáktól kisebb cikkbe segédszerkesztések - jelen pillanatban egyenlőre ennyi. Ellenben e sajtós igazolvánnyal előzetes odaszólás alapján majd legalább ingyen bejuthatok jókis helyekre...:xD 
Ez a relative haszna, no meg pár új újságírói contact.
Szeptember végén a legutolsó darkos sorozat készült rólam Csukás Tibor fotóművésznél. A képeken látszik, legszívesebben okádnék már a műfajtól - nem véletlen a készült kb 2000 db képből úgy 40-50-en vagyok rajta, direkt nem álltam a lencse elé - többi mind Viviről készült inkább.
Bónuszként a Dr.Melancholia együttessel is végleg rossz viszony lett. Kicsit sajnálom is, meg nem is: Nem én kezdtem, az meggyőződésem máig is - nem szokásom fröcskölni ok nélkül másokat, akik ismernek tudják. De ugyanúgy nem vagyok valami haragtartó sem. Valószínű ennek így kellett lennie. Egyébként egyik taggal sem voltam soha sem baráti viszonyban, talán ha az 'éppenhogy haver' / ismerős jelzőt lehetett volna rá fogni. Nekem nem állt érdekemben kukacoskodni, mert sosem tekintettem "riválisnak" őket. Ezt követően szánalmas blogharcok indultak pár kisfiútól, meg a DRM egyik soványabb tagja "verést" ígért be nekem. Én pediglen onnantól a naptól máig pelenkában alszom, úgy megijedtem...:xD
Valószínűleg a DRM is szerepet játszhatott benne, hogy szeptember végén úgy 2 hétig én lettem a közellenség a dark, és rokon rock körökben. (Ahogyan a cikkben is írtam bebizonyosodott: kb tartott 2-3 hétig, utána ugyanúgy lecsengett, és mást pécézett ki ismét a rock világ.) De hogy undort adott újfent a műfajhoz, az szent. 
 

- Október így jött el... Kereken az 1 éves évfordulónkon, okt.2-odikán szétmentünk Vivivel... Pontosabban szólva "szünetet" hirdetettünk, ami azóta is tart...:xD  Érdekes dolgok ezek, mert mondjuk úgy: pontosan, mintha járnánk (minden egyes hétvégén egymásnál alszunk, teljesen ugyanannyit és ugyanúgy beszélünk egymással). Ám lehet ezt kultúráltan is csinálni. Ha tőlem kérdezik van e valakim, én a mai napig aztmondom, hogy VAN barátnőm (csak ő még nem tud róla.:xD). Ugyanúgy féltékenykedünk, stb, sorolhatnám. Ez most egy ilyen smaccer meg szexmentes dolog amit nyomunk. Némiképp érdekes, főleg (most) így 4 hónap után lassan.
Igazából mind a ketten elbasztuk: 
- Nekem időnként sokkal fontosabb volt a rock and roll életforma, ismerősökkel lógás, vagy befurakodás újabb közegekbe - és nem törődtem eleget vele, néha sajnos ki sem láttam az egómtól...:/
- Ő is hibás volt, mert ahelyett hogy szólt volna, magában tartogatta, és tüzes vassal nem lehetett kiszedni, mi a baja... Ő is belátta. Meg úgy próbált vigaszt keresni, hogy titokban járogatott le Kecskemétre, teljesen egyértelműen olyan szitut teremtve, hogy még a hülye is azthitte volna, hogy megcsalják... (Mint aztán kiderült, NEM volt ilyen) Sajnos ha előbb szól arról mi a baja, az egész elkerülhető. De kitudja, talán még együtt leszünk, én várok. (A közös tattoonk meg végképp vár, úgy életünk végéig kb...:xD) (Megjegyzem, jelen pillanatban is épp itt van, kettesben terveztük a szilvesztert bár, de végül MasoChrist, és Enike barátnőjével leszünk itten 4-en)
Ez nekem nagy változást hozott be, és fontos volt mégis. 
Két nappal erre váltam meg végleg a dark formámtól, nagy csindadrattával. Hát ennyi volt. Kamilla 6-7 éve darkká tett - ő vágta le aztán a hajam. Az RTL rögtön lecsapott, és ismét a Reggeli műsorjába akart elhívni sztárvendégként, azzal az egyértelmű utasításával hogy "fikázzam szarrá a darkot, a gothot, azonosítsam a sátánistákkal ahogyan csak tudom, hisz épp most hagytam abba, biztosan elegem van belőle, teregessek ki, csináljunk botrány műsort!" - annyira szánalmasnak tartottam, hogy magát e ajánlatot meg sem írtam már itt a blogon. Elvállalni meg naná nem vállaltam.
Ami októberben eztán jött, arra egy labilisabb idegrendszerű ember simán depresszív-idegösszeomlást kapott volna: se barátnő, se karrier, se média, se pénz, se albérlet/lakás, se barátnő, se MUNKA, hiába kerestem én. (És még ezekben a hetekben örvendeztetett meg Vivi is a "otthon alszom ma, jaj nem lesz net este"= 'sutyiban ottalszom kecskeméti emósoknál' történettel is ráadásként, had fájjon csak mégjobban. Egy ilyentőle egy átlagember általába 3 hetekre utaltatja pszichiátriára magát. Nem úgy én! Nem sűrűn láttatok ti se itt krododil könnyeket hullatni, jól az élet pofájába röhögtem inkább ismét:xD Voltam én már ennél sokkal rosszabbúl is, meg sokkal jobban is.:) 
Mert talpra állni ÍGY IS lehet, egyedül. Kellemes volt, nem mondom... De kényszerű.
Szóval asszem október volt az év mélypontja nálam.

- November elején hirtelen ötletként felkerestem a régi techno dj társaim. Pár hét se kellett, hogy ráeszméljek, hogy ide a dj világba bizony nem térek vissza... Ennek helyében próbáltam azokon segíteni akik rendes emberek, a darkon belűli megmaradt barátaim, az előretörésük érdekében: Elvis Predatort 1 hónap alatt ajánlottam be az MTV-be, mára már esténként rendszeresen sugározzák bemutatkozó klippjüket, valamint a Hammer World online változatára is feltoltam őket. És még jó pár húzásom lesz feléjük, legalább kicsit ők is belátnak a "nyúl üregébe"
November közepén Csukás Tibi egy "polgári" (nem dárk) fotósorozatot készített rólunk Vivivel. A képeken látott csók persze csak a fotó kedvéért durrant - ebből is látszik a mi igenfurcsa "szünetelésünk" Vivivel. (Azért ez olykor csípi az orrom, cizelláltan hangot is adtam itt is neki)
Ja, jogsim azóta se lett - pedig pörgősebbek voltak már a napok, de valamiért hihetetlen nem foglalkoztat engem ez a jogsi téma... Az is csak a pénzt fogja vinni majd....

- Decemberre kezdtem az új életbe belerázódni. Lelkileg, s öltözködésileg, összhangilag egyaránt magammal. Ez a sajtós újságíró dolog egy félátverős humbuk volt, kelletlen voltam rájönni. Sebaj, megannyi más lehetőség van. Én ezt a korszakot lezártnak tekintem.
Visszavonult és céltudatos életet választottam, mára pontosan tudom legalább, kik a barátaim, és kik NEM. Egyáltalán nem hiányzik semmi sem a régi életből.

Hát ez történt idén.