Cyber párkeresés - 2.rész
A gyakorlatban

Cyber párkeresés, azaz neten böngészve társkeresés. Hatékonyságát és hogymintjét a cikk első részében feszegettem, melyből kiderült, semmivel sem különb, sőt kétségtelenül könnyebb módja ez manapság társkeresésre az életben, mint a "való életben". Kis ásómat elővéve most annak ások alá, miként is működik ez, és hogy megy, milyen végkifejletekre számítani.

Alapok: A lehetőségek tárháza adott ugye: Van egy hatalmas tér, a net ahol tonnaszám kinálkoznak lehetőségek, kezdve a burkolt MyVip féleségektől a nyilvánvaló Randi.hu féle oldalakig, ahol már a regisztrálás is burkolatlanul párkeresés céljából zajlik. Érdekes, de egyfajta emberpiac szerű légkör jön létre, ahol mindenki saját maga a portéka és árusító egyben. Ahogy az igazi piacokon is persze rendre igyekszik mindenki rásózni magát 'jó áron' (ha nem is szó szerint - bár az a része is tapasztalható) a másikra. Ugyanúgy akár a piacon, ha férges is a 'portéka', azt igyekszenek eltitkolni magukról az itt kínálkozó, vagy épp válogató emberek.  Épp ezért a szemfülesség ajánlott, amire konkrét receptet igazából senki sem tud mondani: Egyrészt egyénfüggő, másrészt évek rutinja kell hozzá, míg valamelyest tanulva a hibákból profi 'licitálók' legyünk a párkeresés e módján. Gyakorlat teszi a mestert. Hajrá annak aki belevág, ez is olyasmi mint egy tanfolyam, csak itt az ember a saját kárán tanul.:xD Nyúltam már én is mellé, mikor egy kecses modellszerű leány helyett egy tokás disznó szállt le a vonatról jókora sonkákkal.:xD  Figyelem, éberség, következetesség, empátia. A legfontosabb erények netes társkeresésnél. És csak tessék serényen a hangulat jelekkel: a neten nem jön át a hangsúly!

Indítás: A gyakorlati indítás elég könnyű: Pár kattintás után már regisztráltan kötünk ki egy ilyen közösségi oldalon, onnantól minden a billentyű és agyunk közti gyors kapcsolatra vetíthető át. Itt  cyberteljesedik ki csak igazán a légkör, szó szerint a hálózat csábítása alá vetjük magunk egy nemlétező secund világban. Nem tudjuk ki áll a képernyő másik felén akinek írunk - bár tény, hogy Ő sem. Két virtuális 'valaki' találkozik ekkor, és semmi sem az aminek látszik. Ezzel jönnek mindig a régivonalas hagyományos társkeresők is - de kérdem én, attól mert élőben beszélsz valakivel, bár látod, de legalább ha nem több önámítást ugyanúgy megenged az ember magának ekkor. A párkeresés alapja is valahogy az, hogy önmagunk ki-kozmetikázott énjét (ahogy magunkat látni szeretnénk leginkább) tárjuk az általunk megismerni kívánt személy elé. Ezek kegyes hazugságok jobb esetben - elvégre ki merné felvállalni hogy bűzös lehelletű, rohad a foga és reggelente szarszagú a lehellete.:xD Legjobb indítás egy közösségi oldalon elhelyezése magunknak, teli képtárral (besztof naná), és kozmetikázott életrajzzal. Helyesírás előny.

Netes társkeresői arányok: A neten párt keresők jelentős százaléka valamiért mégis tagadja a tényt magát, hogy a neten keresne párt. Nem is igazán készült ténylegesen hiteles felmérés pont ezért erről, amire lehetne hagyatkozni - az emberek valamiért szégyellik ezt, olyan dolog ez mintha arról készítenénk felmérést, hogy kinek milyen büdös a lába. Naná mindenki tagadná. A saccolásokra mindenki következtethet, én mint jó 5 éve aktív blogger, szerintem nagyjából 90% a kipróbálói arány az aktív nethasználók körében, akik valaha is próbálták ezt. Az aktív űzőinek pedig úgy 70% meglátásom szerint. És mindegy hogy férjezettek vagy házasok, az interneten egy kis flörtöt már mindenki kipróbálja álnéven, vagy valósan is. Ez gyakorlatilag ki is kerülhetetlen attól a perctől hogy ilyesmi közösségi oldalok bármelyikén fentvagyunk. Lényegében pontos arány nincs, de bárki 'betalálható' aki fent van ilyen oldalon. Könnyen tűnhet lehetetlennek, de nem az. Gyakorlatilag mindenki számít egy ilyesmire - különbe miért mutogatná, tenné közzé a képeit mindenki számára elérhető oldalakon...? Ja persze a "régi osztálytársak". Blőőe!:P

Flört félék: Szerintem már önmagában az is flört, ha egy bizonyos illetőnek az adatlapját rendszeresen nézzük úgy, hogy azt ő is lássa.  Ez az interneten egyet jelent ugyanis azzal, mintha élőben szemezgetünk vagy nézünk valakit folytonosan. Ez pedig jelzőértékű igenis: A legtöbbször így is indul maga a netes párkeresés. A megszólítás résznél már sok dolog kiderülhet. 'Szijja, cya, heloka' - gyemeteg és komolytalan dolgok amik kalandvágyást sugallnak csupán. Ugyanakkor az "Üdvözlöm, Szervusz, Kezit csókolom" féle hivatalos dolgok meg riasztóak, bár nem is hallani ilyesmiről. A neten a legjobb indítási alaptéma bevetten a másik képeinek dicsérése. Silány ez, de működik mégis. Az ember értékeli ha értékelik, így pedig már van is alapja egy beszélgetésnek. Az élő világi példával ellentétben a neten sokkal gyorsabban eljuthatunk olyan pontokhoz (megválaszolva) hogy meylik városban él az illető, annak melyik részén, és sokkal nyíltabb mindenki valamiért a monitora mögül. Persze hogy ez mennyire nyíltság és nem hazugság, az is jó talány persze, de véleményem szerint igen csekély az ilyen marhák száma a neten akik szándékosan falsh adatokat adnak ilyenkor. Vannak erre szakosodott poéngyáros balfaszok, tény, de csekély számban. Egyszóval a neten bővebb lehetőség nyílik kitárulkozni mások előtt: akár percek alatt véghezvihető az ami élőben hetek munkája. Ugyanúgy érdemes az adatlapra kitett infók közül csemegézni, az aköré font dolgokból sokminden kiderülhet, meg témát is adhat. Ilyenkor persze még mindig csak két 'számítógép' kommunikál egymással.

Kilépés innét a 'való' világba: Persze ez már nem mindig ilyen könnyű. Vannak kik hónapokig halasztgatni is képesek, sőt akad olyan, aki sosem vállalja fel az igazi énjét - én pl Msn-ezek 4 éve egy csajjal, igen aranyos, és tényleg Ö is az: még webcamerába is tanúsitotta nem egyszer hogy nem egy bajszos szifonszemüveges dagadt tahó, netről szedett képekkel - hanem tényleg AZ akinek mondja magát - szóval levelezek vele 4 éve, de az istennek sem akar még ma sem találkozni velem. Pedig itt lakik ő is Pesten, és pláne pedig világosan megmondtam neki hogy már semmit sem akarok tőle (pláne most hogy van kedvesem), csak egy teát meginni valahol, a sok átdumált éjszakai netezések után, mer nehogymár ilyen ne legyen. De ha ehez a részhez érünk, ő mindig kilép a beszélgetésből és aztán 1 hétig nem látom...:xD Ha bent marad meg közli hogy "ez még korai" - 4 év után... Óriási. Nemtudom mitől fél, komolyan azthiszi, hogy idejön és megölöm? :xD  De vannak ilyenek. Nehéz dolog egyeseknek, sőt talán mindenkinek. Ilyenkor hull le a lepel valamelyest, és az általunk nyújtott álomképnek át kell csapnia a valóságba. Online nem lehet 'járni' még egyenlőre, bár ez a jövő szelétől is függ, majd megoldják egyszer a kivetítős hologramm barátnőket/pasikat is nyilván az erre szakosodott (általában japán) perverz tudósok.:xD

Mércék a NAGY találkozó előtt: Ez mondjuk jó mérce a maga módján: Ki milyen könnyen "adja be a derekát", azaz ki milyen hamar mer kibújni a netes álarc mögül és élőbe is elmenni a randira. (Az én feljebbi 'több éve fűzős' példám persze beteges paranoia a csaj részéről, kevés ilyen is van, de nézzük a reális változatokat:) Van akinél hónapokig tart ez a dolog: Ők a való élet nehezen megadó emberei. Félénkség, önbizonytalanság. "Jó leszek e neki, úristen?"  paranoia szindróma. Szerintem felejtős, mert mire jó lenne a dolog, már ki is hül a csirkecomb. Vannak aztán a pár hetesek, akik pár hét után találkozni 'mernek'. Igazából ez az arany középút valahol. Ennyi idő tényleg elég és szükséges is egymás feltérképezésére a neten, legideálisabb esetben legalább is. Pár hét, majd jön a mindent eldöntő randi, és kiderül ki és mi is az illető. Aztán ott van a harmadik véglet, az önmagukat pár nap alatt beadós emberkék: Ezek a való élet ribanc megfelelői: Vagy olyan rondák és/vagy hülyék élőben hogy tényleg már évek óta nem volt párjuk, és végső elkeseredettségükbe minden szalmaszálba belekapaszkodnak. Vagy egyszerűen csak arra a bizonyos szex dologra vágynak/kaphatóak. Olcsó mókák ezek, és feljtősek is... Egyszó mint száz, rengeteg dolog lemérhető abból netes ismerkedésnél, ha rákérdezünk, mikor hajlandó elsőre találkozni velünk az illető. Persze nem ilyen nyilvánvalóan, burkoltan kell ezt kitapogatni, de valahol tán egyik legjobb netes megismerő mérce.

A NAGY randi: Az ilyenkori 'nagy' első randi  ellentétben a szokványossal egész másként zajlik: Eleve az indításnál felmerül hogy 'megismeri e' majd az ember a párját, olyan e mint a neten át az éterben. Így hát aztán míg normál randin (mikor már ez általában második élő találkozás) az ember pont hogy szolídabban öltözik ki az elsőnél - itt pont fordítva van: mindenki belead mindent, hogy hasonlítson azon a bizonyos kedvenc Wiwes/MyVipes/Hotdogos képén nyújtott beállított pózolós szupergörl/szuperbój énjéhez. Szóval senki se lepődjön meg ha egy ilyen online csevely utáni első randin egy hatalmas sminkpaca, vagy épp egy beolajozott izomzatú valaki várja. Ilyenkor az emberek hajlamosak túlzásba esni. (Nekem volt olyan barátnőm aki után 1 hétig szellőztettem a kölnit a szobámba - nem mert nemszeretem azt, de mindennek  van határa.) Ezen a 'nagy' randin más túlzások is előfordulhatnak viszont, nem csuán külsőségekben mérve: Beszédstílusunk és való énünk is deformálódhat átmenetileg, hogy azt a bizonyos 'tökéletest' nyújtsuk. Mert neten ugye nem jött át a hangsúly sosem még - igy bőven van mit kompenzálni. Hát némiként csalódás is lehet ez: Mikor ráeszmélünk pl hogy a neten megismert bájos lány igazából egy tájszólásos tapló paraszt, akinek csak a helyesírás ellenőrző program volt az egyetlen zsánere a neten. Vagy a kedves bájos szavakat írkáló srác egy zéró szókincsű analfabéta, révén hogy nincs megnyitva élőben neki az értelmező kéziszótár választékos oldalának linkje. Csalódásokra adhatnak ezek okot bizony. Az első - és tényleg első - ilyen randinál viszont lényegében mindenki megjátsza magát , ezt ne feledjük. A netes ismeretség egyfajta szerepjáték, melynek szerepéből nehéz ugyan, de sorsszerű kizökkennünk, ha tényleg komoly kapcsolatot akarunk. Erre kell hát törekedni, és ha az élet is úgyhozza, sikerrel lelhető itt meg a boldogság. 

Utótanúlság: Azonban ne feledjük sosem, hogy amilyen könnyen megtaláltuk az önmagát a neten 'hirdető' párunk, ugyanúgy megtalálhatja azt más is... Az ebből fakadó féltékenységeket nem árt időben tisztázni, mielőtt elmérgesedik a helyzet, és átvált beteges aggódássá. Nem árt arra sem ügyelni, hogy az így létrejött kapcsolatot minél előbb függetlenítsük el az internettől: A neten könnyű bár ismerkedni, partnert találni - de e részében nem arra való, hogy a kapcsolat javát a neten is tartsuk fent. Ez azontúl hogy lehetetlen, kockázatos is, meg nem valami eredményes dolog. Ismerkedést követő időszakban a való világban érdemes folytatni a dolgokat.

Önök a Hoze.Blog netes párkeresés tanácsait hallották. 

*