A blogger etikett
Ahány blogger az interneten annyi féle. Az internet térnyerésével bizony jócskán csorbultak ezzel együtt a személyes adatvédelmi jogok is. Manapság elvére pár kattintásból áll csupán egy ilyen, vagy hasonló blogot létrehoznia bárkinek, a kérdés csak az, azt majd mivel tölti fel az illető. Mi célra használja majd azt, ha van e egyáltalán célja. Nem is beszélve arról, ha az egyén esetenként egy képzetlen analfabéta, aki csak céltalan önmutogató, mást lejáratásra használja blogját.
Bloggernek lenni lehet egy sikk, vagy egy divat. Mindenki számára megengedett dolog, ki kedve tartja. A Blog maga az internetes Weblog szó lerövidítése, pontosan meghatározott értelme pedig igazából máig sincsen. Egyfajta magamutogatás, vagy kiélhessül nárcisztikus hajlamainkat, vagy mert gondolatjaink oly sok síkon mozganak, hogy azt érdemes a külvilággal megosztani. Az önmagukat bloggernek nevező egyének pedig nem a klasszikusan elképzelt, rejtett sötét pincékben kuksoló, mátrix szerű formák, 100 monitor előtt ülve, kiépített hacker hálózattal - egyszerű kis önjelölt írók, kiknek a siker vagy meg adatik vagy nem.
Sokan a "siker" (értsd:olvasottság) érdekében bármire képesek. Ezernyi blogféle ugye... Csak vannak akik ezeket a szabályokat rendszeresen áthágják. Bár megírt etikett nincs ugyan a blogger társadalomban - révén idehaza nincs is nagyon ilyen. 1 éve nyáron rendeztek ugyen egy "hivatalos magyar blogger találkozót", de mivel a sajtó mélyen kussolt róla, szinte senki nem ment el rá, így még az esély sem adatott meg, hogy az egyébként már széleskörben létező magyar bloggerek végre valami alapelvet, valami benső szabályzatot építsenek ki egymás közt. És aki nem ebbe tartozik, azt mélyen megvessék, vagy kizárják, legalább is bélyegezzék, mint kívülálló.
Egy blogger dolga, ugyanis a "közönsége" szórakoztásán túlmenően kb ugyanaz az erkölcsi normatíva, mint ami az emberi élő életben tapasztalható, mondjuk például az utcán. Az utcán sem áll senki neki ordíbálni a kedvesével a Blaha Lujza tér közepén, hogy "Te aljas fasz, te rohadt szemét, ezt meg ezt csináltad!" - ugyanúgy körbe röhögik ott is. Ugyanúgy azt is élő emberek előtt teszi. Ezek a fajta bloggerek, akik egymás szapulására, és rendszeres fika-blogjaikra építik bloggerkedésüket, pedig semmi mást nem tesznek. Elfelejtik azt, hogy attól mert az interneten írogatnak, azt ugyanúgy hús vér emberek olvassák. Sok blogger tudat alatti tévhite, hogy valamiféle cyber térben ír, amit robotok olvasnak, nem emberek. Az ilyen tévhitek vezethetnek ahoz, ha valakik egymás szapulására, és folytonos rágalmaikra épített blogokat írkálnak. És hadd ne mondjak most egy példát, talán mindenki tudja most, kiről is van szó.
Egy blogger jobb esetben egy író, aki nem üzenőfalnak használja saját blogját, és nem egy hajcsár ordibálós valakit testesít meg rajta. Én pedig már csak tudom. 2001-ben (!) kezdtem ezt az ipart, mikor blogok még nem is léteztek, csupán internetes fórumok. A mostani prominens blogger társadalom krémje ezeken az oldalakon jött össze. Ki tanult a hibákból, ki nem persze.
A jelen legolvasottabb magyar blogok egyáltalán nem magánéleti blogok, ezeket maximum szűkebb (vagy akár tágabb) baráti körök is olvashatnak, de senki más az életben. Engem sem érdekelne rendszeresen, hogy a 'szentpilisvörösvári Jolikát hogyan csalta meg a szamuráj leckéket oktató tanárja' - bármennyire is 'érdekes' e sztori, vagy van megfogalmazva. Történetünk főhőse, Jolika hiába gondolja pedig úgy, most mekkorát alkotott, milyen sokan is fogját olvasni az ő blogját, csak mert ezt kiírta. Az ilyen Jolikák persze sosem tanulnak az esetükből. Képzeljük el ugyanis, ha egy névtelen újság jelenne meg névtelen szerzővel a polcokon: "Jolika és pasija". Ki venné azt? Senki sem, kutyaszart sem érdekelne. A bloggerek Jolika féle része azt felejti el, hogy valamelyest ugyanolyan sajtó terméket gyárt írott formában ugyanis, mint ami a nyomtatott. A legtöbbjük ráadásul nonprofitban. Főleg az ilyen Jolikák. Ezért sem értem meg soha, miért kell ezeknek éjt nappallá téve a gép előtt fröcskölődniük, csak azért, hogy elégedetten dőljenek hátra pl napi pár tucat, esetenként pár száz olvasót "szórakoztatva". Kérem, hol itt a minőség?
A jelen legolvasottabb magyar blogok alapelve a közösségre épített közéleti kultúrális szórakoztatás. A kultúra szó lehet több síkon értendő, a lényeg, az irományokban található változatosság, aktuális közéleti témák saját szemszögből megjelenítése. Akármilyen szélsőséges formákat felvehet ez, akármely témákat átölelve: mozifilmek, programajánlók, beszámolók, politika, búlvár, közélet, sajtó szemle, humoros alkotások, akár más esetben életmódi, művészeti, és egyébb témák. Ilyen dolgok azok, melyeket az embereket lekötik. A Hoze.Blog mindezen kritériumoknak eleget is tett - nem véletlen a már az 5 napja tartó 3-4000 főre emelkedett napi olvasottsága.
Azok az emberek akik trágya blogokban élik ki támadásaik, nem sokat tehetnek saját kudarcuk ellenében. Tessék szépen mindenkinek abban maradnia, amihez ért. A legfontosabb blogger etikett minimum, hogy ne öncélú fröcsögésben oktassák ki az olvasókat, hogy "kinek a kurvaanyját is". Az én valaha itt elkövetett ilyen írásaim ugyanis egytől egyig reakciók voltak. Kontra egy ilyen posztra, kontra egy egy ilyen gyalázkodó írásra, vagy akár arra, mi történik akkor, ha az ember összes létező fiókját megsemmísíti valaki.
A blogger szabályzat értelmében szerintem olyasmit kéne bevezetni, mindenki csak 1 nappal előtte megírt írást adhatna le. Aztán majd másnap jól átgondolja mit is akart megírni. Így nem kerülne arra sor, hogy a mai blogok legtöbbjében unalmas, semmitmondó emberek semmitmondó napjai, semmitmondó hülyeségei várják az embert - és ez még csak a jobb eset, mert akkor még hátra van a fröcsögés...
Új rendszert kéne lefektetni, vagy sürgősen összehívni egyféle blogger konferenciát, akik mindenféle rétegéből jötten összességében lefektetnek egy általános szabályzatot. És aztán osztogatják is a pakk gombokat rendesen, azoknak akiknek az kijár. Így egyenlőre csak öncélú szabályzatú blogok vannak, és lassan teljes a káosz.
Nem véletlen mondom én (is) egy jó ideje: Attól, mert a gép seggébe be van dugva egy hülye netkábel, még ne képzelje senki se jóistennek magát már...
M.Sándor azonban ekkor sem fejezte be ámokfutását. A több tucatnyi szalmabála elfogyasztása után alaposan beitalozva a helybéli Művelődési ház felé vette az irányt, ahol épp rozmaring vásár volt. M.Sándor több tucatnyi kisnyugdíjas szeme láttára tolta le nadrágját, és űrítette ki a szénaboglyákat a művelődési ház lépcsőjére.
A vita végül halálos kimenetelű lett azonban. K.Rezső kedden este egy hatalmas kígyóuborkával állitott be szomszédjához, eleinte annak idomított szőrös fácánjait kezdte ütlegelni, később azonban a szomszéd is megkapta a magáiét. "Rohadék, kirohadt a szamóca ültetvényem miattad" - üvöltötte, a helybéliek elmondása szerint. A vattacukor árus hamar végzett áldozatával, brutálos módon pedig annak orrába helyezte a szét tört kígyóuborkákat.
Minden valamire való ember legalább egy fesztiválon részt vesz nyáron - tartja ez az igen furcsa, és demagóg 'mondás', ami talán inkább valami elfuserált közhiedelem, amit elkezdtek terjeszteni, aztán országos közkép lett belőle, legalább olyan szinvonalú kb, mintha ez lenne, hogy Minden valamire való májer, csináltat oroszlános tetoválást a seggére, a nyakára meg fokhagymafűzért akaszt. Ez se lenne nagyobb hülyeség sokkal a fentebbi társánál. Nézzünk inkább reálisabb oknyomozást, miért van ez a mondás pont fordítva. Miért hagyjuk a faszba a fesztiválozást:
1.
Utolsó kommentek