Mi a baj az...
ŐSZINTESÉGGEL

Folytatódik a 'Mi a bajom a...- rovat', mert miért ne. Ma az Őszinteség a 20-adik században fejezet megcáfolása következik.

A 20-adik század vívmánya, rendre erkölcsi alapokra fektetett világrendet alkotni, amely mögött általában képmutató rendszerek állnak. Rendre a demokrácia alap szabályaira hivatkozva hoznak holmi ideiglenes hatalmi rendszereket, évtizedekről évtizedekre váltakozó történelem könyvekkel, átírt eseményekkel, hamis képmutatással. Képmutató hatalmak, de vonatkoztassunk el a politikai szabványtól. Vonatkoztassunk el azoktól a bevett normáktól, melyeket minden valamire való ember használNA, már ha használná. Erkölcsi norma az őszinteség is, már amennyire lehet. E világban már azonban privilégium találkozni őszinte emberrel. Méginkább privilégium olyannal találkozni pedig, aki be is ismeri, hogy ő bizony nem őszinte. Az ilyen embereket ugyanis tudatosan bélyegzik meg társadalmi szítkokkal, hazúg jelszavakkal, és könnyen rásütik az elhamarkodott bélyeget. 

De vajon ki őszinte manapság? Mit lehet elérni puszta őszinteséggel ebben a rohanó világban? Ha minden ember a legalapvetőbb őszinteségi normatívok kritériumait betartaná, globális lenne a káosz. Képzeljük el, ahogy egy alkalmazott leordítja irodai munkatársnőjét például, hogy "micsoda ocsmány vörös szoknyába jött be ma". Vagy ha a politikus bevallja a tv-ben, hogy "igen, ő sikkasztott el 20 millió forintot közpénzekből". A jelenlegi világrendszer hicherarchiája globálisan felépített hazugságokról szól. Globálisan vernek át a tv-ben mindenkit napról napra, globálisan hitetik el mindenkivel, hogy a társadalom hasznos részei, az ember pedig a munkahelyére is bemenve szembesülhet önnön hazúgságaival. Nem véletlen mondom én, hogy a társadalom szennyezett már egy jó ideje. Önmaga tette azzá. A világ és a társadalom két különböző dolog, bár egymástól függő. A társadalom tette e világot azzá ami. Képmutató hazúg demagógikus emberekkel teli bolygóvá. 

Az őszinteség szándéka kihalóban van manapság, az összes szakma legtöbbjén többet kell mutatnod a kelleténél, mint ami vagy például. Vagy másik kézzel fogható példa, ha olyan ismerősöd kerül látóképben, sem mondod el neki valós érzelmeid, csak megjátszod magad. A sikerekért, és előretörésekért mindent elvégre. Nagyobbnak és erősebbnek kell mutatni magad a kelleténél, határozottabbnak, és tökéletesnek. Csak így fogad be a széles körben megnevetett 'társadalom', mint annak részese.

Az ember azonban nem születik tökéletesnek sosem. Egyesek kész kis hazugság világot építenek fel, és ezzel a legmasabb poziciókba is juttatják maguk. És teljesen mindegy miféle hazugság az: akár a munkahelyi, akár múltbéli szépítés, akár párjuknak megtett kétes vallomás, akár barátjaiknak arra vonatkozóan, miért is nem érnek épp rá. Kegyes hazúgságok ezek, de létezik vajon ez a kegyes hazúgság dolog? Ez is valami újfenti meghatározása annak, hogy legitimmé tegyék egyesek a hazúgság világintézményét. Mert ma már erről szól a világ. 

Az őszinte ember szinonímája manapság a balek. Egy hülye, akit mindenki átverhet, mert nyílt lapokkal játszik, nem póker arccal. Kiszolgáltatott lesz a társadalom számára, amely csak lesi a lehetőségeket, hol tehet keresztbe. Az őszinte ember manapság jámbor, ám tévedt lélek, rosszabb esetben viszont csak magát őszintének hívő, ám hazug ember. A legnagyobb becsapás ugyanis az önbecsapás. Sokan, sőt a legtöbben önbecsapásban élnek, nem érzik, nem fogják fel fajsúlyát annak, hogy egész életük hazugságokra alapszik. Becstelen, beismeretlen dolog ez. A mai társadalom elvárja a ferdítést, mitöbb kritériumként szabja meg, előretörésed érdekében.

A magunkfajta emberek számára azért még van remény: Én egyetlen egy szabályt ismerek csak: BARÁTOKKAL őszintén. Senki mással nem. Lehet ferdíteni, kerekíteni, és meg lehet játszani azt ami nem vagy. A barátok azok szentek. Pontosan mert nem érdeki dolgokra alapulnak, de mit is jelent ez már egy olyan társadalomban, aminek a fő istene már csak a pénz, és a hajtás.

Az őszinteség nem egy azonfajta vélemény kinyilvánítás, ami mindekinek jár. Annak jár, aki szolgálatot tesz érte. Nem alanyi jogon járó dolog. Bizonyít. Mindenki más csak a társadalom elfeledett bugyraiban kalandozhat. Én is kiváltom a részem belőle, nem mondom. Én is hazudok néha, nem a blogon, a médiának legfőként, hogy eladhassam magam, csak hogy előre jussak egy lépésnyire is, mert a világnak ez lett a "kiváltságos" rendje. Aki szolgálatot teljesít, megvannak a kötelességei. Előírt szabályzat. Első számú lecke ez Havas Henrik média iskolájában is például.

Elcseszett egy generáció ez, az elcseszett hazugságaival.