Mi a bajom a mai nőkkel?

Még mielőtt itt félreértések lennének, nem nő-fób, írás következik, no és a lejjebbi rajongói videó link helyett heteró vagyok, nempediglen fartúró meleg. Csupán észrevételek ezek, ami a jelenlegi kor nőire vonatkoznak, és nem klisék, ez meggyőződésem. Ez amolyan "Mi a bajom a..." rovat sorozatom folytatásos része kb. Én így látom, és most lehet azzal jönni hogy én keresgélek szar helyen.

Kezdem azzal, hogy társadalmi emancipáció jellemző az elmúlt korokra. Egyre több férfi munkát végez nő, és egyretöbb női munkát férfi. Felborult a régi rend - bár nem mintha vissza sírnám - mikor a nők szerepe valóban női dolgokat töltött be, a férfiakénak pedig megvolt a magából fakadó férfias jellege. Ennek a rendnek a felborulásával társadalmi kavalkádot kaptunk: Manapság már nem ritka, hogy női politikusok verik az asztalt, miközben férfi ruhatervezők varrnak rózsaszín cérnákkal. Ez alatt pár utcával arrébb női rendőrök püfölnek egy hajléktalant, a szembeni  cukrászda ablakából pedig férfi szakácsok bámulják épp azt - az eseményt később pedig egy túlbuzgó női tv riporter írja majd meg.... Csak egy képzeletbeli kép volt ez, de ez dereng...  Én, a liberalizáció híveként, és a szokatlan dolgok örök imádójaként elfogadom ezt mellesleg, és nem utasítom el túlzottan. Hisz csak szakmák ezek elvégre, és hadd lehessen mindenki az, ami akar.  A mai túlhajszolt világban elvégre mindenki túlhajszolja magát, vagy hozzá nem illő munkát vállal több pénz  reményében - szóval a meló része még akár mindegy is lenne nekem.

Nem is lenne baj ez, csak mind emellett az érzések, és a belső szerepek is átalakulnak. Szinte már már felcserélődnek: Nőiesednek a férfiak, férfiasodnak a nők. A tv sugallatára férfiak piperészkednek, mialatt nők anorexiásodnak, ezáltal a 'női mell' mint fogalom, lassan már a múlté csupán. Nők hordanak katonás rövid hajat, mialatt férfiak meg hosszúkás, szemig, vagy még lejjebb érőt, precízen pöccre beállítva. Furcsa ez, mint társadalmi jelenség, és lassan már normatíva. És igen. Mondom ezt pont ÉN férfiként akinek nagyobb sminkasztala van odahaza mint a családom összes női tagjának együtt...:D - Igen, tudom - de ez csupán most kritika, mellőzzük most a tényt, hogy én írom pont a külsőmmel. Arról van szó, hogy míg én egyedit csinálok, és művészi céllal, ráadásul szándékosan és pukkasztásként is, én nem várom el, hogy norma legyen az amit én csinálok. Mitöbb elutasítom, hogy mindenki olyan groteszkizált külsejű, és szokású legyen, mint magam - (ezzel elveszne egyediségem is pl.) A bajom pont az hát, hogy lassan úgy néz ki, kezdek beolvadni a világba. Elfogadott ez már, és közel sem olyan mint mikor azt kezdtem 6-7 éve. Kicsit hiányoznak is azok az évek, pedig hát annyira nem volt rég... Nos ennyit a gyorsulás tempójáról.  Visszatérve: A külső persze szerintem csak egy dolog. Az hogy valaki hogy néz ki, az egy dolog... Kinézet, haj, ruhák, és egyébb. Leszarható. Az ember maga a fontos, belülről.

És itt van az igazi baj. A mai nők legjavából kiveszett a kedvesség, és az a fajta nőiesség amit mindenki elvárna. A pénz orientált világban persze nem csoda ez. Mindenkinek csak az egzisztencia fontos már. Kiváltképp 18-19 felett. Később persze mégrosszabb. Túlhajszolt nők manapság mint jelenség nemhogy elfogadott, de szintehogynem kinézik azt, aki nincs túlhajszolva, és az illetőnek cikinek kell hogy érezze már. Eleinte a továbbképző intézények rabszolgáiként kezdik pályafutásukat túlhajszolt diákként. Az agyontepert évek után pedig lejön a futószallagról a "kiölt agyú nő" - diplomával a hóna alatt. És kezdődhet a nagybetűs "élet"... Az út a végleges kiégés felé, és a robotolós pénzhajhászás. Míg régebben a "háziasszony", "háztartásbeli" mint titulus, egy életforma volt - a nők odahaza ültek és a ház körüli sertepertélést intézték egész nap, mialatt a férj dolgozott. Próbálja valaki ezt megcsinálni a mai világban, előbb utóbb őrültnek bélyegzik majd meg, vagy éppen tenyeres pofonnal repül be a szekrény alá a férjtől... Később az áhított milliók, és saját  lakás megszerzése után jön csak rá a javuk 40 évesen, hogy elbaszta a fél életét... Aztán persze megy a siránkozás, és kapuzárási pánik. Meg a csodálkozás, hogy miért nem talál férfit magának... A 40-es magányos depressziós nő - már jelenség. Később meg... Hát én azt az állapotot már csak biológiai értelemben nevezném nő-nek....   

De kezdjük akkor a korokat, és a velejárókat a nőknél. Ma, 2008-ban:

0-12 éves kislányok: Agyatlan kor. Emlék is alig marad belőle aztán a későbbiekbe. Hacsaknem egy nyaralás,  vagy a nagyi sütijei,  a kerti tollaslabdázások, az első plüssállat, vagy épp pl koponyatöréses agyrázkódás a hintából kiesve.:D -Kb. Nincs ilyenkor pasi, nem kell semmi, játék kell sok, és fagyi. Sok. 

12-15 éves lányok: Hujjuj. Valami megmozdult. Ekkor válik el kb kiből milyen nő lesz alapban. Szerintem ez az igazi pubertás kor manapság. De jócskán elcseszve... Ami főként tipikus: Manapság az internet rengeteg "nő-t", lányt ferdít el ebben a korban. Ez a kor a ugyanis a szemkinyílás kora, személyiség kialakítás kora, amihez sokban hozzájárul ma már a net, tv, média, és hasonlókban szerzett "világkép", amit aztán általánosnak tekint mindenki, ki ki a saját ízük szerint. Míg egyes csajok szülői befolyásoltság alatt el vannak ezektől tiltva, később ezekből lesz a frigíd, élni nem tudó, sorba beálló nő típus, önálló gondolatok nélkül, állandó depresszióval. Számukra a tv-ben látottak, illetve maga a divat elutasítandóak, sőt kerülendő csúnya gonosz mumus példák. Ezek a csajok ezidőtájt és később se járnak soha majd sehová, amolyan erdei remeteként élik le csendben az életüket. Sírkövük is átlátszó lesz, nehogy valaki felismerje őket. Nos. A másik véglet akik számára a tv-ben látottak (lesz) a teljes normatíva, és elfogadott általános életforma: 'mutogatja a néni a cicijét a nyuszis ujságban és de sok pénz keres vele'. 'A bácsi összefekszik a nénivel minden este, de mással is, mert mért is ne, minél többel annál vagányabb'. Közben szép ruha van mindenkin, és olyan hogy 'pénz' mint probléma az nincs. Nos akiknek később ez lesz az alap, na ezekből lesznek a büdös kurvák kb. A lébecoló, majdan pasikon élősködő lélektelen ribancok, akik gátlástalanul használnak ki mindenkit, még nő társaikat is a cél érdekében. Pedig általános tény, hogy nem a világ lett rosszabb, hanem csak a média jobb... Mert az ott látott képekből a legtöbb nő még szélsőségesebb ÖN-t akar gyúrni magának. Persze nem akarok mindent a médiára hárítani, hisz mint tudjuk, "nem a világ lett rosszabb..." Tehát marad a 2 kaszt, a túl átlagosra vágyó, és a nagyratörő célzatú ezért bármit megtevő. Mind a két kaszthoz persez párosul egy rettentő nagy sugárzó butaság is, egyfajta önfejüség. És lehet hogy ijesztően hangzik, de a két szélsőséges tábor között már egyre kisebb a szakadék, az úgynevezett középút. Most nyilván sok női olvasó cuppogva ül a gép előtt ezt olvasva, és arra gondol hogy "ez a Hoze egy fasz, én nemis ijeeeen vagyoook". Nos. A kritikám egy görbe tükör. Ha belenéznek nem fog tetszeni amit látnak nyilván, a torzítás miatt. De érdemes tovább nézegetni ezt a tükröt... 12-15 éves korosztályra MÁR jellemző hogy a szex elfogadott dolog, sőt alap. Felkészületlen kuratják meg magukat sokan ekkor, csakhogy bevágódjanak, vagy felvághassanak lánytársaik előtt. (Egy 2007-es amerikai felmérés szerint a megkérdezett 13-16 éves lányok 2/3-da ugyanolyan természetesnek tekintették az orális szexet, mint a csókot(!!). Ez kinti adat bár, tapasztalataim szerint idehaza is ugyanilyen a helyzet. Vagy tán mégrosszabb. Isznak is, szívnak is, röhögcsélve kurválkodnak. Persze csakis anyu pénzéből, anyu háta mögött, ezernyi hazugságok közt élve nap mint nap. (A szülők is felelősek ezért persze, de ez most nem a témába vág, nem térek ki rá) És elég csak felmenni egy-egy közösségi portálra, pár perc böngészés után már rögvest találni 12-15 éves csajt, akik képei között tangás/bugyis/melltartós/"de szexi vagyok" - mindent kidobós képet találni... Vagy épp pucérat...  A ribancság elkezdődött tehát.... 

15-18 éves csajok: Ez egy szép kor, és talán itt a legtöbb lelki vonás tapasztalható meg. Én nagyonsok ekorú lányt ismerek, és vagyok velük nagyon jóban - Több lány barátom is van mint fiú - mégha tudom is, hogy eme barátságok zömét el fogom veszíteni majd alig 2-3 éven belűl (de erről majd később ugye, haladjunk csak sorjában..) Ilyenkor ez az álmok kora gyakorlatilag. Álmodoznak a lányok - inkább már nevezzük hangzatosan 'csajok'-nak őket. Álmodoznak, és ekkor azok amik valójában tán. Még nincs előttük az élet, bár legtöbbjük már benne vannak a taposómalomban, és agyosottság képzésben (gimi, vagy más). Álmodoznak, de hazudnak önmaguknak és másoknak is... Megfogadnak 'örök' dolgokat. Ők sosem változnak meg. Örökké ilyenek maradnak. Akár stílust képviselve (goth, dark, punk, skinhead, ska, emo) akár csak szimplán egyéniséget és elveket ("sose fog érdekelni a pénz") - hahh perszeám... A divat diktál ebben a korban. A trend. Az hogy tartozzanak valhová. Erényükre szóljon - és tényleg nem pedofilságként tényleg, - de ilyenkor a legteljesebben szerethető egy lány. Tud viszont szeretni. Feltétlenül. És teljes szívből, érdekeket kizáróan. Persze felelőtlen igéretek is születnek ebből olykor: Velem (és nemcsak velem, sok ismerősömmel is) pl elhitette egyikőjük, hogy a jegyesem lesz, és majd mi örökké együtt... Be lehet venni... Aztán meg lehet koppanni a beton falnak majd vak galamb módjára, mikor kiderül később hogy... Hogy más is  fontos. Mert bocsika mégse ám:

18-23 éves nők: A Hupsz! - kor. A "hupsz!"-korba a legtöbb csaj rájön hogy "hupsz,, jéé eddig ilyen voltam, á de gáz"... "hogy lesz így pénzem? hogy leszek igy olyan mint az a nagymellű csaj akit a tv-be mutattak?"... A Hupsz! korba égnek ki a csajok pedig... Végleg. Ekkor intenek búcsút lelküknek. MINDEGYIK csípőből letagadja persze. Még alapként meg is sértődik, ha csak célzást is tesz rá az ember. Ilyenkor változtatják meg korábban "örök"-ké bélyegzett egyéniségük, stílusuk, és "mindörökké örök" elveik. Ilyenkor bomlanak fel az igért "örök" szerelmek. És minden ami egykor "örök" volt. Ilyenkor hát nem fontos az érzés már. Az egó a fontos, és semmi más. Az hogy perszonálisan Ő, Ő, Ő mit akar. Milyen sulit. Hová menni hétvégén. Milyen pasit mikor dob ki, és miért, milyen légbőlkapott ürüggyel, és ezt milyen érdekeket figyelembevéve. A pasi személye ekkor már lényegtelen amúgyis. Mit csinál, az a fontos. Meghogy abból mi lesz majd - és a kombinálások, hogy ez neki pl miért jó majd. Rafinált kor ez. Ekkor válik dörzsöltté a csaj, így hát csajból pedig nővé. Persze el lehet lenni ekorú lányokkal is naná. Sőt. Csak épp le kell tenni valamit az asztalra érte. Mondjuk egy slusszkulcsot pl. Vagy egy "amúgy én meg itt dolgozom" mondatot elsuhintani. Mert ilyenkor már minden ekörül forog. Kiből mi lessz, miből ki lessz, de csakis az alapján, ki milyen suliba jár, vagy hol gályázik épp. Óóó de ha te kint vagy a soron..? Akkor lébecolós fasz vagy ám! Mert nem jársz fősulis bulikra, vagy munkahelyi találkákra. ALAP trükk, hogy az ezzel a ténnyle szembesítést letagadja minden nő, pedig totálisan így van. (Egészbiztos vagyok benne, lesznek csajoktól erre majd kommentek, és pm-ek is nekem ide hogy mégis miafaszt képzelek én, Ő nem ilyen. Ó hát persze hogy nem... A nők ekkor számítóak, de közel sem annyira mint:

23-35 éves kora-vén nők: Ez az úgymondd szellemi és mindenkori mélypont. A korábban babaarcú csajok ekkor fonnyadnak meg karikásszemű rozzant nőkké kb. Na de miért is? Evidens és sejthető. Ezidőtájt egyöntetűen már csak az  egzisztencia a fontos minden nőnél, és a tiplizés affelé. Sajnálatos módon lelki kiégettséghez vezet az ilyen, ami aztán az arcra is kiül. A modernkori világban a megengedettnél is képesek többet dolgozni a kelleténél. Nos ami azt illeti, erről a kasztról körülbelül ennyit tudok mondani. Hogy miért is? Nos, nem azért mert nem volt dolgom még ilyen nőkkel és nem ismerem őket. SŐT. Nagyon is voltak e korabeli barátnőim is - de egészegyszerűen pont ezért többet nem is tudok róluk írni: Mert csak ENNYIK. Többet nem képesek mutatni. Melóznak és hajtanak. Üresség, meló, néha egykis éttermezés. Már a bulizásból is többnyire kiöregedett ez a kaszt - ha meg mégsem, akkor az többnyire feltünési viszketettségből fakadó szánalmas partnerkeresési próbálkozás. :D - Vagy megszokásból a tinédzserkori maradvány emlékek visszahozásából táncika a zenékre. Onnantól meg ismét meló. És hajtáspajtás. És aztán meg megszottyadás. Az ilyenekből lesz az, hogy ha majd nyugdíjasan megkérdezik tőlük, hogy hogy telt a fiatalkora, nem fog tudni rá mit válaszolni... "Hát... dolgoztam a... Ott. Meg amott is". Élet ez? Nos, biztos. Én számomra ezek a nők már kiégettek abszoluté, nemvéletlen nem jöttem ki egyikkel se huzamosabb ideig, max 3 hónapig kb... Ezzel a szottyadtagyú tipróssággal érik aztán el kiválóan a következő fokozatot:

35-50 éves vén nők: Nos ebből a kasztból már nem mondhatom el, hogy volt barátnőm.. Bár próbálkozások voltak (részükről felém) de én utasítottam rendre őket vissza. Ez nem pálya már... Ez a korosztály egyfajta 'bűnbánó' korosztály is egyben, hisz gyakorta jön elő az ennyi idős nőknél a para, a kapuzárási pánik: "Hopp, talán mégse kellett volna az egész életem átmelózni, és szarni a világ igazi értékeire"... Nos igen. Ekkor viszont már késő. Ebben a korban jellemző a kiégettség. Meg - bár ez személyes - de ez számomra már visszataszító kor. Ilyenkor már úgymond késő, ha korábban elcseszett lelki hibáikat ki is javítják, már sosem lesznek vonzóak.

50- felfelé....: Bye bye kor. Ilyenkor mindenki egye meg azt amit addig magának főzött. Pont.  

Nos. Igazából ez a blog nem általánosít viszont, senki se vegye személyeskedésnek az itt leírtakat. De jelentős részben a nők effelé az állapot felé tartanak rohamosan, és nagyon sokan. Nagyonis tipikus példák ezek. Akik törzs, vagy régebbi blog olvasóim, azok tán észrevehették, hogy fél éves eddig szinte napi bejegyzéseim egyikébe se említettem meg egyetlenegy exbarátnőmet sem!! Nos, ez pedig nem véletlen... Egyikőjük sem volt méltó eddig rá. Még a leghosszabb, vagy épp 'legszebb'-nek kikiáltottak sem. Az utóbbiak ugyanis görény módon bántak el velem mind egytől egyig. (a 18-23 éves kasztba keressétek a "miért"eket. Ezek nemhogy beírást nem érdemelnek, hanem szégyellem is, hogy nem ismertem fel időben a tényeket, illetve sajnálom, hogy a sors ilyenekkel hozott össze, és ezekre fecséreltem időt / szerelmet / energiát / szeretet / és nem utolsósorban pénzt... A maradék nagyszámú exeim meg szintén egy mondatot sem érdemelnének - akár rövidtávságuk miatt, vagy (később kiderülő) oly primitívségük miatt hogy azt szintén cikinek érezném leírni, vagy jelentéktelenségük miatt. Eddig nem volt blog egy exemről se tehát. A lényeget tekintve viszont nem egy szerelemben elkeseredett fiú bosszúvágyó fröcsögő cikk írását olvashattátk, szó nem volt ilyenről, nem ez volt a szándékom. Én ezt így látom, így tapasztalom, és nap mint nap szembesülök ezzel, és 26 évemmel, és hatalmas ismeretségi köreimmel nemhinném, hogy  szűklátókörű lennék. Bár javítsatok ki ha tévedek, de általánosságba ezek az igazak nagyonis.  

De tisztelet a kivételnek, tény. Szóval aki nem ilyen és mondjuk facér is, az adja meg itt a számát, meg telefonszámát, képpel mellékelve. :D

Viccen kívül: Reménykedek titkon, hogy egyszer én is igazira lelek majd... Csak szerintem annyi az esélyem rá, mint egy felgyújtott és már porig égett mezőn egy éppségben élve maradt katicabogarat találni.. Aki aztán felmászik a szivemig a testemen.. És onnét repülünk el az én szívemmel együtt a mennyekbe ketten. ^^

*