--- 2000 - 2010 ---
Egy évtized
A tegnapelőtti összefoglaló után ideje számotadni az elmúlt évtizedről is, hisz annak is vége immár. Lezárul egy korszak megint. Nem lesz könnyű dolog, mivel sok időről van szó, egy teljes átváltozás része lettem mondhatni, a 10 évvel ezelőtti önmagam már nem én vagyok töredékeiben sem, a világ is a természetes rotáció folytán megváltozott mindekörül persze.
2000 - 2001
A millenium egy házibulin ért el, egy gazdagabb ismerősömnél, legyen elég annyi, hogy ott minden fogyott, nem csak alkohol... Dívott is az akkoriban, a techno dj-kedésem legjavában voltam. Sajnálatos, hogy a technológia akkoriban nem volt olyan szinten mint ma - digitális gépek, és internet elterjedés - így ezeket az időket alig tudnám igazolni is a szkeptikusok részére. Azért lefotóztam pár akkori dj fotót (nyomtatottat), elnézést a szar minőségért, de csak így tudom megoldani, scanner beszart. A millenium kezdetén techno dj szőke hajú Hoze így festett:
2000 tavasz - X-Generation presents: Papírgyár illegal party
2000 nyár - Jailhouse clubban - dj Hoze
2001-2003:
Ebben az időszakban komolyan hittük, hogy ebből meg lehet majd élni. És ez akkor nem csak egy álom volt, tények igazolták: sokszor akadt jelentős profitú buli, akár több százezres bevétellel is (ami manapság más körben elképzelhetetlen). Fektettünk mi is sok energiát belé, mindenhol ahol csak lehetett béreltük ki a helyeket, és (net híján) szórólapokkal, és éjjeli plakát kommandókkal reklámoztuk magunk.
Az X-Generation egy dj csapat volt, ami 10 techno, drum and bass, és ambient/chill out djk-ből ált. Így csináltunk rendezvényeket, többnyire illegálisat, ami alatt azt kell érteni, nem rendeltetés-szerűen, kisebb kiskapukkal szerveztünk óriáspartykat: Így pl 2001 nyarán a mostani Aréna pláza helyén levő Ügetőt (lóverseny pálya) úgy béreltük ki fillérekért a már akkor is használaton kívűl lévő auláját, hogy "baráti köri rendezvény" - ehhez képest szórólapon és újságban hirdetve 500 ember jött el, a helyi büfé/italárusítást bejelentés és adózás nélkül csináltuk, totális haszonnal, - nem lehetett elcsípni minket: ha kijött a rendőrség, közöltük hogy ez baráti rendezvény - az ottlévők pedig falaztak is állandóan - hisz ki az a hülye aki kidobatja magát egy buliról amit kifizetett: belépő mellé minden egyes vendégnek elmondta a kidobó: "ha rendőr jön, baráti rendezvényen vagy". Ezért hívtuk illegal partynak amiket csináltunk - nem mert pl csempészett ukrán géppuskákat árultunk, vagy lopott állatkerti zsiráfokat.:xD - csak némileg kiskapukat használtunk. Meg aztán az illegal szó eleve tiltott gyümölcs varázsát sugalta. Sosem kaptak el minket. Egyszer büntettek meg minket csendháborításért mindössze. Hát ez volt a mi kis dj csapatkánk.
Olyanok, hogy honlap ilyenidőtájt luxus termékeknek voltak mondhatóak. Mégis futótűzként terjedtünk. Én dj Reakthorral és Daniel Voltaire-vel a Tilos Rádió éjjeli műsorvezetői lettünk 2 hetente csütörtök éjjel jelentkezett a "Subtown". Nagyban játszottunk már aztán, olyan neveket hívtunk olykor, mint a detroiti Kenny Larkin, Joey Beltram, vagy a német Neil Landstrumm (külföldi techno djk). Jócskán befektetés volt ez, nem kevés pénzért jöttek el, ilyet azelelőtt hogy magánemberek hívják el őket, még idehaza kevesen csináltak. (Műfajon belűl maradva, képzeljük el hogy valaki felhívja mondjuk a Depeche Modeot, hogy zenéjen egy magánpartyn.) Szakmai fejlődésben elég sikeres korszak volt ez - magánéletben kevésbé...
2001 - Dj Hoze - E-Play Club (Nyugati térnél van, későbbiekben Bank Disco néven lett ismert...)
Party time - középen én.
2002. Szívom a cigit rövid hajjal.
2001 nyár - X-Gen presents: Rózsakert illegal. (itt egy pláza kávézójába csaptunk 300 emberes bulit - magánrendezvényként bejelentve...:xD (Dj Hoze in tha mix)
Időközben leérettségiztem (2001, öcsémmel)
2002 - Tilos Radio - dj Hoze.
2002 - Supersonic technikum (mai Kék Yuk)
Life was a party. And the party was life.
Daniel Voltaire - on Tilos radio
Óriás plakát 2004-ből. (Supersonic = Kék yuk)
Kenny Larkin (Detroit), Daniel V., Hoze, Beta. - X-Gen vs Nighttime.
Pár stage passem.
Miss Monique
Reakthor - az agy.
2003 - Magánéletileg viszont egy egyenes mélyrepülés volt az idevezető út, beleértve 1997-tól eddig bezárólag. Elég felelőtlenűl éltünk / éltem, nem törődve sokszor azzal mit és mennyit fogyasztunk... Sokan kezdtek is rámenni egészségileg és mentálisan egyaránt e életmódba... Elkerülvén hogy egy koravén narkós junkie legyek, elég nehéz dolog volt mindez az időszak... Próbáltam bár kikerülni ebből a világból, ám túl mélyen voltam már ahhoz. Meg egyébként is hová lehetett volna menni - hát fel kellett adni a régi életmódot, de teljes egészében, barátokkal együtt. Csak így volt kiút, és ijesztő adatok voltak... Nem egyőnk volt aki bele is halt ebbe az életmódba pl. Veszélyes játszma volt, 2003 felére pedig úgyéreztem magam, mint egy 40 éves mentálisan: kiégett voltam, és túl kiélt. Elég volt az örökös túlhajszoltságból. A 2001-es érettségim óta csak ebben a világban kerestem a helyem (jó, elkezdtem ezt azt tonnaszám: hangtechnikus sulitól kezdve főiskolára is jártam darabig, de egyiket sem végeztem el...) Erre tettem mindenem, aztán kezdtem látni, hogy romokba süllyed az egész... Az egész acid mozgalom, a techno és egyebek kora lecsengeni készült. Gyorsan feltűnésmentesen próbáltam távozni az egész vonalról... Visszavonulásom néma volt és csendes...
Utolsó partyk egyikén (ott hátrébb).
Pár kilót is felszedtem... (jobb szél)
Dj Reakthorral (2007-ben hunyt el később szívrohamban...)
2004:
Azthiszem ez az év volt a mélypont... Sokra nem is emlékszem belőle nagyon... Érzelmi meg mindenféle válság közepett próbáltam kikerülni a techno és drogvilágból, mellettem meg senki nem állt... Volt olyan is, hogy egyedül róttam az utcákat sétálva, közben gondolkoztam dolgokon, hogy most mi a szar legyen, mit kezdjek mivel - mint egy félőrült. De volt olyan is, hogy csövesekkel ittam... Olyan is volt, hogy párszor majdnem meghaltam, úgy túlnyomtam magam, aztán jeges hidegekbe ájultam el... Gege azért ott volt. Meg páran a még annál is régebbi múltból. Éreztem hogy affelé kéne visszatérnem, ahoz a világhoz (93-97-es önmagamhoz), ott nem használt ki senki, nem voltak lehúzások, meg egy képmutató mámorokra alapozott világ, ami mögött csak a keserűség meg a nyomor van aztán és bánat. 2004 végén csömörből vödörbe az alkohol felé visszatértem a rock-vonalba!!! Azon belűl a darkot válaszottam. "Anyád picsája, élet!" - valami ilyesmi filozófiám volt, rettentően tudtam utálni cinizmussal ezt az egész életnek nevezett dolgot. Elsőre punkba akartam visszatérni, de nem volt gusztusom nagyon hozzá, inkább valami elegánsabb vonulatot akartam, ami jól tükrözi a lelki világom. Önkifejezést akartam. Így jutottam el a darkhoz, ami számomra mindig is a szabályok nélküliségi világról szólt. Ma már ezt a részét másként gondolom - de igen valószínűsítem, ha nincs ez az áttérésem most jelen pillanatomban 3 féle ház lakója lennék: Diliház, vagy fegyház, vagy hullaház-é... Voltak durva dolgok - egyedül hagytam végül abba ezt az életformát, és ez javarészt ez a dark világ nyújtotta biztonságnak köszönhettem. Egy kis nyugi. Indulat-darker voltam eleinte. Egyébként ekkor kezdtem el blogolni is ezidőtájt, meg írkálni is, jó feszültség levezető volt.
2004-ből nem sok érdekes képet tudtam halászni, talán ezt a párat:
2004 - Ez én vagyok 107 kilósan, anyámmal. Életmódváltás velejárója...
Na, itt má fekete hajam van e! És növöget. 2004 vége... Kis identitás zavar még bejátszik. (rajos külső..:xD)
2005 -
Kezdeti átalakulás igen gyorsan jött. Rohamosan próbáltam már tisztább fejjel elhatárolódni teljesen a korábbi rave partyk világától. A régi kapcsolatok meg is szakadtak - az újak viszont még sehol nem voltak... Én mindent egyedül építettem ki, nekem ugyanis senki nem segített... Talán Princess Cthulhu, aki a legramatyabb állapotomban szedett össze, és képes volt egy jónagy indító seggberúgást adni.:xD Hát az is lett. Áldja őt az ég!
Azért szar volt eleinte egyedüli darknak lenni szinte - egyedül kitanulni mindenfélét, kezdve kifestéstől a baráti társaságok kiépítését. Mivel alig voltak még darkok itthon csak elszigetelten, eleinte punkokhoz verődtem, akik befogadtak, mert szerettem inni, ráadásul rengeteget tudtam a kultúrájukról. Szép kis idők voltak, kakukktojásként ottlenni, de valahogy ők adták a lelket - sokkalta másabb világ volt mint a kihasználásra alapuló technos ismerőseim. Itt az lehetett végre az ember aki. Nem szólt semmiért senki. Ez vagy egy 40 fős nagy társaság volt (azóta persze ez is széthullott amúgy) és a MOMnál volt a bázis. Vicces egy brigád volt, én szerettem. Azért a net segítségével kapcsolatokat is kezdtem építeni dark féle emberekkel közben. 2005-ben egyértelművé vált továbbá hogy ismét gitározni kezdek (korábban már gitároztam). Vettem is egy Ibanez gitárt, meg aztán egyebeket hozzá. Indításul 2006 elején kis híján a Dr.Melancholia tagja lettem - azért akkor még jó szarul gitároztam valljuk be. Végtére alapjaiban ugyanaz érdekelt mint pár évvel korábban - zenélni és a szórakoztató iparban megélni. Im working on it.
Ja, hogy mit dolgoztam? Semmit. Honnan volt pénzem? Apránként adogattam el a korábban összegyűjtött több milliós dj cuccomat összességében - a legvégén a (beszerezhetetlen) bakeliteket is egyenként... Fain élet volt ez... Egyenes arányban éltem fel korábbi munkáim gyümölcseit, és tékozoltam is néha - ám befektetésnek fogtam fel, amit a technoból átépítettem a darkba. Mind ruhák, mind egyebek mellé. Csak azt tudtam, én úgyis ebből a zenélés világból akarok élni, legalább is benne lenni. Nem nagyon merült fel sosem más alternatíva. De azért vicces volt egy tök új terepen mindez.
Egek...:xD
Kezdeti dark sminkek...
2006:
2006-ban már rendben voltam valamelyest. Igen rövid idő alatt el is kezdtem szervezni mindent ami tőlem telhetett. Aztmondják kivállóan jó kommunikációm van (ezt a BKF kommunikációs fősulin is hallottam már), hát nemtudom megítélni. Azt tudom, MasoChrissel összeállva már sokkal gyorsabb tempóban ment a szervezkedés, és a végén kész kis rezesbandát szedtünk össze. Én minden lehetséges szálat megmozgattam - mialatt rengeteget gyakoroltam idehaza hangszeren, mellesleg máig felkészülve egy esetleges együttesre - ennek hiányában, a már meglévő honi dark- ill ahoz köthető együttesek köreibe kezdtem beépülni. Kíváncsi voltam milyen mély a nyúl ürege. Ez lépésről lépésre ment, fokozatról fokozatra. Egyenként kellett kiépítenem a kapcsolat rendszereket, amivel később irányítani tudtam ezt azt. Első médiaszereplésem egy kéretlen hack volt 2006-ban a Balázs show révén - sikerült kicsalnom egy + műsor szereplést a Viasat 3-on is, ezzel a feltétellel vágtam bele. Eleinte kénytelen voltam ilyeneket elvállalni.
Majd kihagytam, szerettem inni rendesen. Oldotta a feszültséget, de sok tekintetbe csömörből vödörbe estem korábbi énemhez. Emiatt akadt konfliktus ugyan, bár rengeteg mindent köszönhettem is ezeknek a buliknak már. 2006 telén Linda Daemonnal hozott össze a sors, aki pártfogásában véve Manson Club rendezvényekre szerződtetett állandó fellépőnek, mellé meghívott akkori műsorába, a RockVillába, ami a Fix Tv nevű adón ment. 2006 évét már úgy zártam, hogy valamelyest egy név voltam. Bár basztatott a tudat, hogy míg korábban volt is mit felmutatni, most csak egy 'megmondóember' és 'performan'-ként. De a semmihez képest ez is jobb volt.
2007 is erről szólt, meglepően rengeteg média szerepléssel (igaz kisebbekkel), de mind jó volt reklámra. Én úgyérzem tettem ezért a kultúráért valamit, ha másért nem is, hogy 30-asával vittem le az embereket rendezvényekre. Ebben az évben meghalt dj Reakthor korábbi dj kollégám / barátom, ami igen lesújtott, ám szerencsére végül nem estem vissza korábbi durvaságú szintekre. Folytattam a munkát amit tudtam. Végre kiöltem az összes korábbi stresszt magamból, lámpalázak és egyebek terén. Tökéletesen alkalmazkodtam az új világhoz amelyet elterveztem magamnak. Szakmailag rengeteg zenésszel ismerkedtem meg, és sokmindent módomban állt megfigyelni.
2008-ban már a Fábry showban is voltam, és az MTV-nél is, Rikivel a Junkies basszerosával és Lindával. Nagyjából beástam magam a "sötét oldalra", már úgyérzem készen állok egy korábbihoz hasonló tényleges zenei tevékenységgel járó munkállatra. Ahogy a sors adja majd úgy jön. 2008 óta nagyjából már semmivel nem élek ami bódítana. Magam adom amennyire lehet. Megtaláltam magam ebben az elvont világban, amit egész végig kerestem. Úgyérzem eljött a fegyvernyugvás ideje. Elég hánytatott sorsú volt ez az évtizedem... Rá is mehettem volna, de arra megtanított, hogy ha az ember valamit erősen akar, és hisz benne, akkor valóra válik. Én most pontosan ott vagyok egyenlőre, amit akkor és ott szerettem volna 2004-es mélypontomkor.:)
Most is van egy célom a jövőre nézve, de azt nem árulom el, rossz ómen lenne. Majd 10 év múlva olvassátok a beszámolót.:)
2009-et meg 2 posttal lejjebb olvashatjátok;)
Hát, ha én ezt a beszámolót 10 éve elolvastam volna, valószínűleg infarktust kaptam volna - de akkor most meg nem olvashatnátok ezt a beszámolót.:xD
Egyébként meg utálok önmeghatározni. Hogy most végülis minek tartom magam, mit értem el 10 év alatt, arra valami ilyesmi hülye választ tudnék mondani, hogy:
- techno-progressive-electro dj, ilyen számokat is számítógépen író, -esztéta, -blogger, -performan (előadó), -független újságíró, -egyenlőre együttes nélkül lévő gitáros / basszgitáros, -de még mellé billentyűn is tudó, -web-szerkesztő, -ruhákat tervező és azt eladó, -néha alkalmi munkát is kínjában vállaló, -ám akkor már inkább olykor roadkodó (más együtteseknek cipelni pénzért), -próbateremben segétkező, -országos kapcsolati központ tartó, -partyszervező, -és "bulikra embert lehívó", -féig apám kft-jében lévő, valaki, aki széleskörű média kapcsolatokkal bír, és mellesleg 17,5 centis fasza van erektált állapotban.
Na ez vagyok. Még magam is összezavar néha, nemhogy mást ugye.
Tényleg ne kérdezzétek mi vagyok, de boldognak érzem magam - mostmár.
*
Utolsó kommentek