Vasárnapi adag

Hogy milyen volt a hétvégém? Olyan jó hétvégém volt, ami az év talán legjobbja volt. Pedig nem mentünk sehová vele partyra, csak úgy mindenfelé szerte a városban, Rakpart, Vár, kávézó, pizzázó, majd hozzám. Mit nekem a partyk füstös szele, és sörtócsákban való lubickolás már, külvárosi félillegális helyeken, protokoll szerű menetrenddel. Ó. Rómeó énem mást diktált, és sokkalta szíven is találta önmagam - tán mást is, remélem.^^
Különben Vivinek hívják, (nem Viki, és ezt a tréfát tessék is mellőzni majd:xD) Tiszta fejjel átlátván már mindent, azthiszem most találtam meg egy olyan pontot tavasz óta, amit már nagyon régóta kerestem, és ami fix, és maradandóan tartós lesz, legalább is remélem. Több hónapnyi hánykolódás után tényeg megérte ennyit várni - talán ez az egyetlen pozitív olvasata annak a bizonyos 2 és fél hónapnyi mélypontomnak... Boldog vagyok most, no!:) De nagyon! Update: Akit egyébként érdekel, ITT olvasható a blogja.

Ma délután Vivit kikiséréskor viszont rendesen frászt kaptam. Útközben jutott eszembe, hogy a hajvasalót 170 fokra állítva rátettem a szövethúzatú kanapémra, és nem húztam ki, úgy hagytam ott... Huh. Horror volt a hazajutás, szinte előttem volt a lángoló házunk képe. Tudtam ráadásul hogy nincs otthon senki - és pikantéria, szüleim épp pont egy olyan ismerősükhöz mentek látogatóba/segíteni, akiknek leégett a házuk elekromos kisülési tűz miatt. Na mondom, flancos lesz, ha hazaérve a miénk is leég, a szaros hajvasaló miatt, ami felgyújtja a fotelt elsőre, aztán onnét terjed a tűz... Legalább a mai futás edzés is megvolt hazafelé kb.:xD 
Szerencsére semmilyen tűz volt, sőt mint kiderült, autómata kikapcsolós a hajvasalóm. Szóval vegyetek Bellissima 505-ös hajvasalót, na!