Tanúlva a szakmai vesztőútból.
Már ami a "blogolást" illeti, illetve ezt a blogot, ha úgytetszik hírportált, ideje számot venni, kissé szakmai szempontból közelítve.
Egy kis bevezetővel kezdeném, hogy a fogalmakkal tisztában legyen az is, aki eddig nem volt: A legnagyobb alázattal, és próbálva szerényen mondani, jómagam újságíró-publicistának definiálom magam. Nem "bloggerként" már jó ideje.
Ennek több oka is van. A blogger szó jelentésében egy magányos naplóvezetőt jelent, ki inkább ír saját magának, saját magáról, un. weblogot, egy internetes naplót, szűk, párszázas közönségnek. Nincsen ezzel semmi baj, vannak jó bloggerek, sőt, magam is sokat olvasok. Egy bloggernek nincs felelősége, mivel saját magáról ír, abszolút szubjektív véleményekkel felturbózva. (És ez egy definicíó, utána lehet járni). Én is így kezdtem annó, sőt még ez a blog is így indult útjára 2 és fél éve.
Amit én teszek, az újságíró-publicista kategória, alázattal mondom, meg is magyarázva: Ezt nem kell nagyképűségnek venni, hisze az újságíró maga, az nem egy isten - tele van velük a net ugye, minőségében kétségessel-profival egyaránt. Nem csak azért mert napi több ezren néznek ide - erről is van valami benső "szabályzat", 1000 feletti olvasónál az ember megkapja a "rangot", miszerint újságíró. (Számos híroldal újságírója egykori blogger, akiket onnét toboroznak, ilyen oldalakrol) Az újságíró az, aki amit ír, azzal széleskörben elismerést nyer - mégha az lehet akár kétes is. NÉZETTSÉGET, ha úgytetszik, OLVASOTTSÁGOT. Más kérdés, hülye szó már ez az "újságírás", hisz alig vesznek már manapság újságot, legalábbis semmi ahoz képest, hogy az ember már inkább internetet olvas online híreket - melyek óráról órára - percről percre frissülnek - ingyen. Bőszerível mondhatom a legtöbb jó újságíró főfelülete az internet. Újságot kiadni drága, ráadásul kockázatos is, elvégre nyista-bukta, ha aznap épp a Füles magazin jobban kel el, mint a Kígyóuborka magazin.
Legyünk tisztába a fogalmakkal hát:
-Egy újságíró feladata hiteles tájékoztatás, valós adatok alapján, kimérten, hitelesen. Fontos ugyanis, egy újságíró semmiképp se befolyásoljon, csupán hírértékeket továbbítson, a véleménye hangúlyozása nélkül.
-Én sokszor ezt teszem itt - ám itt jön be a publicista vonal is:
Egy publicista már magánvéleményeket is hozzárendel a cikkekhez, sőt el is van várva tőle - véleményem szerint ettől kap egy cikk erőt, és egy töltést, hogy egésszé és érdekessé válljék.
Példálódznék:
Egy újságíró adott esetről így írna, így írhat csupán:
"K.József (46) nyugalmazott dandártábornok, a tegnap késő esti órákban a balassa utcai emeletes házának III.emeletén a tegnap késő esti órákban letolta nadrágját, és a lábosba ürített, felesége szeme láttára."
Egy újságíró-publicista ellenben minezt így írja, megteheti már:
"K.József (46) nyugalmazott dandártábornok, a tegnap késő esti órákban a balassa utcai emeletes házának III.emeletén a tegnap késő esti órákban letolta nadrágját, és a lábosba ürített, felesége szeme láttára. És szerintem irdatlan ordenáré tahó volt, micsoda dolog már lábosba fosni az asszony szeme láttára. Még ilyet."
Teccik érteni a különbséget ugye, száraz (tán érdekes is akár) tényektől, és egy mégfeldobottabb információ töltetű szórakoztató irománytól.
No. Ez utóbbi mesterséget tanultam ki én az elmúlt 7 évben. Kezdve a B.Kommunikációs fősulitól (amit ugyan nem végeztem el), egy szintén másik újságíró OKJ képzésre (amit szintúgy), mert semmit nem adott, bár az alapokkal tisztában lettem.
Ellenben 2004-től induló blogolásom - amely aztán kiérett független újságíró-publicistává - Aztán később a 'független' szót már nem nevezném magamra, aki nemhiszi tessék csak politikai cikkeimbe beleolvasni...
Én nem álltatom magam már ezzel, bár megtehetném - mint sokan meg is teszik pl a Népszabadadságnál, hogy 'függetlennek' hazúdják magukat. Nem álltatom magam, haldoklik a szakma, rettenetesen felhígult ugyanis... Csókos állások alapján megy, kiből lesz megélhetési (ripacs) újságíró, és ki marad tehetséges (csóró) újságíró. Hallani olyanról, aki BKF Média kommunikációs diplomával a zsebében 3 éve nem talál melót - meg hallani olyanról is, aki mert mondjuk Németh Lajos sztármeterológus fia, már a Tények Reggel műsorvezetője, zéró végzettséggel. Így megy ez...
A Hoze Blog feladatát tájékoztató, ám ugyanakkor szórakoztató írások összességei teszik ki, a maga műfajában. Bár egy újságíró sosem véthet hibákat - egy publicista véthet...
Én is valahol itt ronthattam el dolgokat, mikoris eszmélek hibáimból, már ami az én etéri karrierem illeti.
Az az érzésem, roppantmód cél-generációt tévesztek néha itt. (Azt akiknek írok)
És két szék közt esem a padlóra gyakorlatilag.
Elkövettem azt a hibát, rosszul definiáltam az "újság"ot, amit írok.
"Dark-goth" oldal - ugye: ez az öndefiniálása, (még a Google is így jegyzett be a mittomén milyen kiemelten olvasott oldal-kasztozó rendszerébe, így ajánlják mások is.)
Elvben tehát ugye mikről kéne írnom itt: Irodalmi stílusban, romantikus novellákról, fekete rózsákról, - vagy mint mondjuk Cat kollega teszi a blogján ugyanezt, hihetetlen műveltségű pszichedelikus írásokról. A dark-goth közönséget ez érdekli ugye.
Ellenben én egy egész más műfajban írok, közéleti hírportáli dolgokról, (Cozma gyilkosság, parlamenti voks arányalakulás, nemzeti oldal kritika arányszámokkal mérten, internetes adatbázisok, - csak pár cikkem ami aztán de kurvára "dark-goth" ugye...
Nem véletlen kapok is sokszor olyan privát levelet tőletek, hogy "bocs, de ezt én kurvára nem értem, most ez mi, kik vannak a cikkbe, ki az a Silvio Berlusconi??"
Nem is várom el, hogy 16-17 éves srácokat érdekeljen mondjuk a "nemzeti oldal feljődésének kronológiája", vagy épp olyan nevek felsorakoztatása cikkeimben, akiket csak az ismer, akik rendszeres olvasói egyébb (nemzetközi) hírportáloknak is.
Épp ezért van ez, és amit tapasztalatként látok is itt:
Ha egy nagyon kidolgozott cikket közlök le, melyeken van hogy fél napokat is tallózom, akkor jön rá "keményen" vagy 2-3 komment, az is csak "möhöhöhöhö aha... biztos" -
Ha meg bezzeg arról írok, hogy 'De jó dolog kandallóba szarni', vagy 'Sípolt a faszom' - akkor meg jön rögtön 138 komment, hogy "ez kurvajó háháháh".
Na látjátok, EZÉRT írok ide néha ilyen prosztó cikkeket. Csupán tesztelem a célközönséget, ezért volt/van mindez. Ezért spékelem meg én trágárságokkal az irományaim: Látom hogy erre van itt igény...
Arról nem is beszélve, rendre hülyét csinálok egy ideje magából a dark műfajból, kijelentem, hogy nem létezik, kapják be, looser az összes. Ez is egyféle üzenet ugyan, de valójában ennek sem ide kéne illeni.
Bár ezzel is el lett érve nemes eredmény: a hazai dark-gothok arányai felém: 60%-ban utálnak, "nagyképű fasz vagyok", 15%-ban kedvelnek + olvasnak, 10%-ban kedvelnek, de nem olvasnak, 25%-ban nem ismernek, nem is fognak, mert az nekik luxus olvasni is valamit, bezzeg ha temetőben kell pózerolni. Le is szarom, nem vagyok én dárkgót, megaztán ami nincs is ugye... (Nemvéletlen a barátaim zöme rohadtúl nem ebből a "kasztból" való.) Ezek is csak egyszerű fekete ruhába öltözött valakik. Pár száz emberről beszélünk ugye. Itt meg van 4-5 ezer olvasó is akár naponta.
Bár sokan jártok ide olvasni, de rendre megszívtam, jöjjön hát a dupla szívásom befejező része:
A "másik oldal", akiket valóban érdekelnének az itteni entelektuell cikkek, akiknek valóban tetszene, és érdekelné őket - azok meg elvből nem járnak ide olvasni, mert
1: ide se találnak navigálva, hisz nem írják be a keresőbe hogy dark-goth
2: nincs olyan oldalakon linkként feltüntetve
3: elvből nem járnak ide, mert "az a kifestett biztosbuzi csak ne okoskodjon itt, höhh".
Ez látszik az olvasói statisztikámon is.
Bár biztos vagyok benne, hogy a "kussolós" 4700 olvasóból akadnak itt entellektuellek, vagy akár olyanok is, akik csak "kiröhögni" járnak ide engem.
A fentmaradó kb 3-400 aktív kommentelőt meg a következőként elemezném ki: Azt látom is, hogy 1/3 dark-goth, 2/3-ad egyébb arányban vagytok itt - aminek egyébként örülök is. Vegyes ugye a mi kis rezesbandánk itt (az a pár hülye meg ki lett tiltva).
Elnézést ha kissé hosszú, és tán egyeseknek szárazra sikeredtem, de jó ideje forrott bennem, hogy szembenézzek munkásságom kielemzésével (eddigi úgymondd "legnagyobb dobásommal", hisz ez valóban egy hihetetlen hatalmas felületté nőtte ki magát).
Én így látom a Hoze.Blogot. Kissé elcsesztem az öndefiniálását, mert dark-goth oldal ez egy francot... Köze nincs hozzá... Talán ha nem adtam volna az arcom is mindehhez, és egész más lenne a neve, akkor könnyen lehet már valami tv-szerkesztői státuszban, vagy riporterként ülhetnék bárhol. Sokakat elijeszt ez a "dark" dolog, én átlátom. Hát nekem ment is...:xD
Olyan dolog ez, mintha mondjuk csináltam volna egy újságot aminek Madárszar Apád Hátán Szétkenve magazin lenne a címe, egy hatalmas szőrös herével a címlapján - a belsejében meg ugynakkor szépirodalmi cikkek, és gyönyörű versek lennének. Senki nem venné azt se, (hiába egy érték belűl) sőt óckodjanak is, hogy megnyissák - max aki tudja, mi lapul benne, milyen értékek.
Hülye címet, és félrevezető "kasztot" adtam ennek a blog-hírfolyamnak, na. Most már késő persze, ridatlan meló ekkora nézettséget újfent kiépíteni egy teljesen új felületen... Külön kellett volna választanom a "Hoze szerepet" az újságírói részével... Mert ahogy Stiffler is mondotta volt az Amerikai Pite 3-ban: "Őöö... Ez nem az aminek látszik".
Önkritikát hallottak Önök mostan.
Egyébként örülök így is, hogy olvastok, és köszönöm mindenkinek! Csak hülye érzés így írnom néha. Úgy érzem nem a cikkek, hanem a személyem miatt jártok ide. Nem baj ez, csak furcsa.
(A cikk alapját mellesleg egy igen neves, neve ellhallgatását kérő újságíró levele adta, amiben erre hívta fel figyelmem. Nem volt túl hosszú levele felém, szó szerint idéznék belőle: "...Ugye tudod, hogy sokkal többre is vihetnéd, ha nem ilyen bohóc stílus mögött ténykednél..." Ecce volt itt vele közös képem is, de psszt...:)
Utolsó kommentek