Minek ennyi stílusnév...?

Nem tudom, ki hogy van vele, személyszerint roppant visszásnak találom, manapság több stílusnév létezik, mint szinte zenei előadó. Jönnek ezek a kis cimkék: Emo, punk, skinhead, rocker, metálos - természetesen 20 ezer alfajjal együtt, scene, old school, new school, dárkos, ja boccs, goth, NS, sharp, military, és akkor még nem is beszéltünk az electronikus tánczenékről, industrial, cyber, progressive, ambient, chill out, techno, trance (abból is 25 ezer alfaj).És hadd ne soroljam a végtelenségig, annyi tárhely nincs is a Blog.hu-n, hogy kiférne, mennyi idióta cimkét gyártottak újságírók - mert ezek találták ki, hogy segghülye énjükkel el tudjanak igazodni, midőn cikkeket írnak - a sok barom meg átvette ugye. Meg aztán kit is izgat, ki micsoda. Az embernek lassan 20 percbe tellik felsorolni, "ő mi is", ha ezeket az idióta kasztocskás szerinti öndefiniálásba kezd.

Akadnak olyan stílusok, amikről még életemben nem is hallottam már - pontosabban van olyanis amelyikről meg DE - csak időközben elnevezték másnak. A hard technora pl nemrégiben valamilyen idióták kitalálták, hogy schranz techno legújabban. Bravó.

És akkor mennek ezek a fittyemfaszom színonvonalas emberkék, akiknek minden vágyunk tartozni valamelyikbe, aztán kérdezgetik jószerivel, hogy "és te mi vagy?". Mi bazmeg... Ember...

Őszintén már a kezdetekkor roppant kínosnak éreztem, mikor valamelyik jópofa riporter ezzel indított rendszeresen interjúkba, hogy "és te mi vagy, mit képviselsz?".
Jó darabig behazúdtam én serényen, hogy "dárkos vagyok ám, hajaj, de még hogy", betanulva én is a netről szedett (idióta) sallangjait, meg önmagyarázásait, hogy Na hát akkor én most ilyen meg ilyen, meg amolyan vagyok. Aztán idővel kínossá vállt azon kapni magam, hogy egy nemlétező ostoba gumifost fújok én is, mint a galambok a "HRRU HRRRÚÚ - HRRU"-t a Moszkvatér feletti zsinórokon ücsörögve. Az is legalább ennyire szinvonalas dolog - jól leutánozzák egymás huhogását. Közbe néha le-le fosnak az emberekre a drótról. (Ebben tán némiképp hasonlóság is van mondjuk).

Valamiért az emberek csorda szellemben élnek a mai napig, és valamiért mindenki kurvára akar tartozni valami kis skatulyába többnyire. Pedig pont ezzel veszik el a szellem egyedisége, hogy előre legyártott cimkék mögé dugdossák be sajátmagukat. Aztán meg úgy viselkednek, ahogy az adott kis kasztocska elvárja majd azt... Kapva kapunk egy rettenetes egyediség nélküli képet, holott a kratívum szelleme megköveteli a liberalizmust.

Hogy az idióta kaszt háborúkról már ne is beszéljünk... "Jaj te most akkor diszkóós vaagy, jaaj dehát én punk vagyook, akkor baszd meeg, hihihi", stb...

Én mostantól nem fogok válaszolni arra, "mi vagyok". Esetlegesen kémiai vegyi összetételem sorolásába kezdek, különös tekintettel kitérve seggem környéki részletes elemzésre. Vagy direkte nemlétező szubkultúrákba sorolom magam:
- Én kérem egy savanyú gumipók vagyok, lekvárral a hónom alatt, a 70-es évekbéli bajszos szicíliai kígyóuborkát ráspollyal szeletelő mozgalom fanatikus követője, abból is a tányérsapkás bőrlangusztát oldalra fel-celluxozott al-műfajából.

Így hangzik mostantól önmeghatározásom.