Miért rossz dolog templomba járni
Korábban bíz megvallom, serényen jártam én is templomokat, és áhitattal próbáltam úgy tenni, mint aki igen, de átszellemült. Még bérmákoztam is melleseleg, tehát tudom miről van szó, nem egy ateista neveltetésben volt részem, aki csak úgy berontott a templomba, illendőségből.
Előre bocsáltom, senkit nem szeretnék megbántani. Sátánista a legkevésbé vagyok, mitöbb én magam is annó elhittem valamennyire ezt az idealista vallásos mesevilágot, mely oly(kevésbé) hatja át már már életem. Templom túrizmusom mindenesetre tanúlságos volt: A szokásos Hoze féle irdatlan blőd iróniám persze akkor is megvolt, így minden apró részletre kiterjedően "vicces" kritikákat is találtam ki. Mivel többnyire halál unalmasan éreztem magam minden egyes szentmisén, ezzel ütöttem el ott óráimat, hogy nézelődve morfondíroztam azon, mi a túró a jó ebben.
Kezdve például az úgynevezett 'templom gimnasztikával'. Így neveztem el, midőn egy ilyen szertartáson 20-szor kell felállni, leülni, megint felállni, megint leülni, aztán térdelni, utána megint felállni, megint leülni, megint térdelni, végén pedig megint felállni. Bizonyára annó ezt valami edző ember fejlesztette ki, az akkori Schobert Norbi, aki katonás renddel próbálta így nevelni a gyülekezet tagjait, amolyan naív jószándékkal persze: hogy az ember még izmosodjon is, hasi gyakorlatokkal a szertartáson.
Fekvőtámaszt persze ciki lett volna alkalmazni, de tény: a Templom gimnasztika minden ilyen szertartás része máig is.
Ezek persze csak külsőségek (elvégre ez semmi ahoz képest, amit a muszlimok még hát-gyakorlatokkal is felspéciznek, szőnyegre hajolva) Vannak ám sportosabb vallások is a kereszténységnél ugye.
A lényegi része újfent a minőségről szól: Templomba elmenve én életemben nem hallottam olyan történeteket, amiket valamelyest is feldobták volna, vagy lelki töltettel láttak volna el. A módszer a követlező: egy rendre kommunikációs képességel zéró öreg pap darálja tejjel megalvó hangon a szájában, Jézus de jó, őt szeretni kell, stb. Meg különben is ő aztán halat osztott, stb degenerált szimbólikus tanmesék, amiket még David Copperfield illúzionista is megirígyelhetne. Unalom a köbön. Nem csak azért, mert tudom, hogy nem igaz mindez, csak egy kitalált tanmese - de kérem, ezt is elő lehetne adni szórakoztatóan. Példának okáért a stand up comedy műfajban is full kitalált történeteket adnak elő, az ember mégis átérzi, és röhög.
Ehelyett mit kapunk: egy mamlasz papot, aki gyakran még maga sem érti, miről beszél, csak kivűlről nagyon jól betanulta az egészet, és protokoll szerűen adja fel a magas labdát.
Itt jön be a lényegi szála annak, miért is járnak olyan kevesen templomokba. Főként idős halálközeli nyugdíjasok, akik ősz fejükkel ücsörögnek be, mert már az életben nincs is jobb dolguk, különben is "illik elmenni", és "jaj, mit szólna a szomszéd, ha nem mennék, úristen". Fiatal egy szál se... Vajon miért?... Ideje lenne eszmélnie eme vallásnak, ha így folytatják tovább, idestova 10 éven belül kihal a kedvelt generációjuk, aztán nézhetnek majd egyet, meg előadhatják a történeteiket a helybéli takarítónőnek egymagában.
2 hónapja tettem be a lábam legutóbb egy ilyen intézménybe, újfent mást sem látva, mint szigorúan 60 feletti korosztályt, akik skorpió tekintettel mértek engem végig, "hát ez meg mit keres itt" feelinggel. Ennyit a keresztényi szeretetről meg...
Templomba járni továbbá azért rossz, az ember elveszi a fonalat valóság és fikció közt. Elhitetnek (már akivel tudnak) ott, számos gyermekmesét, meg prédikálnak arról, hogy minden jó Istennek köszönhető. Én ebben semmiféle üzenetet nem látok... És akkor mi van? Jólvan. Szerintem meg semmi.
Ez az egész is egy szubkultúra mindössze, csoportos pszichóziós agymosás. Ha többen gyűlünk össze, és hallgatunk valamit, akkor az biztosan úgy is van. Aztán azon kapjuk magunk, olyanokban hiszünk, hogy egy ember pálcával a kezében szétválasztotta az óceánt, míg egy másik meg vizet fakasztott kőből. Ugyanakkor ha valakit mondjuk 25 forinttal átbaszott a zöldséges, akkor meg szentségelünk, hogy 'ilyesmi nem történhetett meg', de figyeltünk pedig.
Templomba járni egy "illendő" unaloműzés. A legnagyobb paradoxona, pont a hitetlen emberek járnak templomba. Nem képesek hinni önmagukban, és egy kitalált fiktív világba menekülve keresik a boldogságot. "Ha jó történik velünk, az Isten műve, ha rossz, úristen hát a Sátáné". Ennyiről szól ez a debilség is, mint az összes létező vallás un bloc.
Against all Gods!
-Hoze-
Utolsó kommentek