Hát ez kérem, csúnya dolog, de vicces is meg nem is. Ezért volt ennyi érvénytelen szavazat többek közt április 11-én. Vannak akik így szavaztak. Nem is kevesen, végiggörgetve a beküldött szavazólap képeket:
Íme a 'Szavazz fasszal tavasszal' mozgalom hivatalos honlapja:
Már ami a "blogolást" illeti, illetve ezt a blogot, ha úgytetszik hírportált, ideje számot venni, kissé szakmai szempontból közelítve.
Egy kis bevezetővel kezdeném, hogy a fogalmakkal tisztában legyen az is, aki eddig nem volt: A legnagyobb alázattal, és próbálva szerényen mondani, jómagam újságíró-publicistának definiálom magam. Nem "bloggerként" már jó ideje.
Ennek több oka is van. A blogger szó jelentésében egy magányos naplóvezetőt jelent, ki inkább ír saját magának, saját magáról, un. weblogot, egy internetes naplót, szűk, párszázas közönségnek. Nincsen ezzel semmi baj, vannak jó bloggerek, sőt, magam is sokat olvasok. Egy bloggernek nincs felelősége, mivel saját magáról ír, abszolút szubjektív véleményekkel felturbózva. (És ez egy definicíó, utána lehet járni). Én is így kezdtem annó, sőt még ez a blog is így indult útjára 2 és fél éve.
Amit én teszek, az újságíró-publicista kategória, alázattal mondom, meg is magyarázva: Ezt nem kell nagyképűségnek venni, hisze az újságíró maga, az nem egy isten - tele van velük a net ugye, minőségében kétségessel-profival egyaránt. Nem csak azért mert napi több ezren néznek ide - erről is van valami benső "szabályzat", 1000 feletti olvasónál az ember megkapja a "rangot", miszerint újságíró. (Számos híroldal újságírója egykori blogger, akiket onnét toboroznak, ilyen oldalakrol) Az újságíró az, aki amit ír, azzal széleskörben elismerést nyer - mégha az lehet akár kétes is. NÉZETTSÉGET, ha úgytetszik, OLVASOTTSÁGOT. Más kérdés, hülye szó már ez az "újságírás", hisz alig vesznek már manapság újságot, legalábbis semmi ahoz képest, hogy az ember már inkább internetet olvas online híreket - melyek óráról órára - percről percre frissülnek - ingyen. Bőszerível mondhatom a legtöbb jó újságíró főfelülete az internet. Újságot kiadni drága, ráadásul kockázatos is, elvégre nyista-bukta, ha aznap épp a Füles magazin jobban kel el, mint a Kígyóuborka magazin.
Legyünk tisztába a fogalmakkal hát:
-Egy újságíró feladata hiteles tájékoztatás, valós adatok alapján, kimérten, hitelesen. Fontos ugyanis, egy újságíró semmiképp se befolyásoljon, csupán hírértékeket továbbítson, a véleménye hangúlyozása nélkül.
-Én sokszor ezt teszem itt - ám itt jön be a publicista vonal is:
Egy publicista már magánvéleményeket is hozzárendel a cikkekhez, sőt el is van várva tőle - véleményem szerint ettől kap egy cikk erőt, és egy töltést, hogy egésszé és érdekessé válljék.
Példálódznék:
Egy újságíró adott esetről így írna, így írhat csupán:
"K.József (46) nyugalmazott dandártábornok, a tegnap késő esti órákban a balassa utcai emeletes házának III.emeletén a tegnap késő esti órákban letolta nadrágját, és a lábosba ürített, felesége szeme láttára."
Egy újságíró-publicista ellenben minezt így írja, megteheti már:
"K.József (46) nyugalmazott dandártábornok, a tegnap késő esti órákban a balassa utcai emeletes házának III.emeletén a tegnap késő esti órákban letolta nadrágját, és a lábosba ürített, felesége szeme láttára. És szerintem irdatlan ordenáré tahó volt, micsoda dolog már lábosba fosni az asszony szeme láttára. Még ilyet."
Teccik érteni a különbséget ugye, száraz (tán érdekes is akár) tényektől, és egy mégfeldobottabb információ töltetű szórakoztató irománytól.
No. Ez utóbbi mesterséget tanultam ki én az elmúlt 7 évben. Kezdve a B.Kommunikációs fősulitól (amit ugyan nem végeztem el), egy szintén másik újságíró OKJ képzésre (amit szintúgy), mert semmit nem adott, bár az alapokkal tisztában lettem.
Ellenben 2004-től induló blogolásom - amely aztán kiérett független újságíró-publicistává - Aztán később a 'független' szót már nem nevezném magamra, aki nemhiszi tessék csak politikai cikkeimbe beleolvasni...
Én nem álltatom magam már ezzel, bár megtehetném - mint sokan meg is teszik pl a Népszabadadságnál, hogy 'függetlennek' hazúdják magukat. Nem álltatom magam, haldoklik a szakma, rettenetesen felhígult ugyanis... Csókos állások alapján megy, kiből lesz megélhetési (ripacs) újságíró, és ki marad tehetséges (csóró) újságíró. Hallani olyanról, aki BKF Média kommunikációs diplomával a zsebében 3 éve nem talál melót - meg hallani olyanról is, aki mert mondjuk Németh Lajos sztármeterológus fia, már a Tények Reggel műsorvezetője, zéró végzettséggel. Így megy ez...
A Hoze Blog feladatát tájékoztató, ám ugyanakkor szórakoztató írások összességei teszik ki, a maga műfajában. Bár egy újságíró sosem véthet hibákat - egy publicista véthet...
Én is valahol itt ronthattam el dolgokat, mikoris eszmélek hibáimból, már ami az én etéri karrierem illeti.
Az az érzésem, roppantmód cél-generációt tévesztek néha itt. (Azt akiknek írok)
És két szék közt esem a padlóra gyakorlatilag.
Elkövettem azt a hibát, rosszul definiáltam az "újság"ot, amit írok.
"Dark-goth" oldal - ugye: ez az öndefiniálása, (még a Google is így jegyzett be a mittomén milyen kiemelten olvasott oldal-kasztozó rendszerébe, így ajánlják mások is.)
Elvben tehát ugye mikről kéne írnom itt: Irodalmi stílusban, romantikus novellákról, fekete rózsákról, - vagy mint mondjuk Cat kollega teszi a blogján ugyanezt, hihetetlen műveltségű pszichedelikus írásokról. A dark-goth közönséget ez érdekli ugye.
Ellenben én egy egész más műfajban írok, közéleti hírportáli dolgokról, (Cozma gyilkosság, parlamenti voks arányalakulás, nemzeti oldal kritika arányszámokkal mérten, internetes adatbázisok, - csak pár cikkem ami aztán de kurvára "dark-goth" ugye...
Nem véletlen kapok is sokszor olyan privát levelet tőletek, hogy "bocs, de ezt én kurvára nem értem, most ez mi, kik vannak a cikkbe, ki az a Silvio Berlusconi??"
Nem is várom el, hogy 16-17 éves srácokat érdekeljen mondjuk a "nemzeti oldal feljődésének kronológiája", vagy épp olyan nevek felsorakoztatása cikkeimben, akiket csak az ismer, akik rendszeres olvasói egyébb (nemzetközi) hírportáloknak is.
Épp ezért van ez, és amit tapasztalatként látok is itt:
Ha egy nagyon kidolgozott cikket közlök le, melyeken van hogy fél napokat is tallózom, akkor jön rá "keményen" vagy 2-3 komment, az is csak "möhöhöhöhö aha... biztos" -
Ha meg bezzeg arról írok, hogy 'De jó dolog kandallóba szarni', vagy 'Sípolt a faszom' - akkor meg jön rögtön 138 komment, hogy "ez kurvajó háháháh".
Na látjátok, EZÉRT írok ide néha ilyen prosztó cikkeket. Csupán tesztelem a célközönséget, ezért volt/van mindez. Ezért spékelem meg én trágárságokkal az irományaim: Látom hogy erre van itt igény...
Arról nem is beszélve, rendre hülyét csinálok egy ideje magából a dark műfajból, kijelentem, hogy nem létezik, kapják be, looser az összes. Ez is egyféle üzenet ugyan, de valójában ennek sem ide kéne illeni.
Bár ezzel is el lett érve nemes eredmény: a hazai dark-gothok arányai felém: 60%-ban utálnak, "nagyképű fasz vagyok", 15%-ban kedvelnek + olvasnak, 10%-ban kedvelnek, de nem olvasnak, 25%-ban nem ismernek, nem is fognak, mert az nekik luxus olvasni is valamit, bezzeg ha temetőben kell pózerolni. Le is szarom, nem vagyok én dárkgót, megaztán ami nincs is ugye... (Nemvéletlen a barátaim zöme rohadtúl nem ebből a "kasztból" való.) Ezek is csak egyszerű fekete ruhába öltözött valakik. Pár száz emberről beszélünk ugye. Itt meg van 4-5 ezer olvasó is akár naponta.
Bár sokan jártok ide olvasni, de rendre megszívtam, jöjjön hát a dupla szívásom befejező része:
A "másik oldal", akiket valóban érdekelnének az itteni entelektuell cikkek, akiknek valóban tetszene, és érdekelné őket - azok meg elvből nem járnak ide olvasni, mert
1: ide se találnak navigálva, hisz nem írják be a keresőbe hogy dark-goth
2: nincs olyan oldalakon linkként feltüntetve
3: elvből nem járnak ide, mert "az a kifestett biztosbuzi csak ne okoskodjon itt, höhh".
Ez látszik az olvasói statisztikámon is.
Bár biztos vagyok benne, hogy a "kussolós" 4700 olvasóból akadnak itt entellektuellek, vagy akár olyanok is, akik csak "kiröhögni" járnak ide engem.
A fentmaradó kb 3-400 aktív kommentelőt meg a következőként elemezném ki: Azt látom is, hogy 1/3 dark-goth, 2/3-ad egyébb arányban vagytok itt - aminek egyébként örülök is. Vegyes ugye a mi kis rezesbandánk itt (az a pár hülye meg ki lett tiltva).
Elnézést ha kissé hosszú, és tán egyeseknek szárazra sikeredtem, de jó ideje forrott bennem, hogy szembenézzek munkásságom kielemzésével (eddigi úgymondd "legnagyobb dobásommal", hisz ez valóban egy hihetetlen hatalmas felületté nőtte ki magát).
Én így látom a Hoze.Blogot. Kissé elcsesztem az öndefiniálását, mert dark-goth oldal ez egy francot... Köze nincs hozzá... Talán ha nem adtam volna az arcom is mindehhez, és egész más lenne a neve, akkor könnyen lehet már valami tv-szerkesztői státuszban, vagy riporterként ülhetnék bárhol. Sokakat elijeszt ez a "dark" dolog, én átlátom. Hát nekem ment is...:xD
Olyan dolog ez, mintha mondjuk csináltam volna egy újságot aminek Madárszar Apád Hátán Szétkenve magazin lenne a címe, egy hatalmas szőrös herével a címlapján - a belsejében meg ugynakkor szépirodalmi cikkek, és gyönyörű versek lennének. Senki nem venné azt se, (hiába egy érték belűl) sőt óckodjanak is, hogy megnyissák - max aki tudja, mi lapul benne, milyen értékek.
Hülye címet, és félrevezető "kasztot" adtam ennek a blog-hírfolyamnak, na. Most már késő persze, ridatlan meló ekkora nézettséget újfent kiépíteni egy teljesen új felületen... Külön kellett volna választanom a "Hoze szerepet" az újságírói részével... Mert ahogy Stiffler is mondotta volt az Amerikai Pite 3-ban: "Őöö... Ez nem az aminek látszik".
Önkritikát hallottak Önök mostan.
Egyébként örülök így is, hogy olvastok, és köszönöm mindenkinek! Csak hülye érzés így írnom néha. Úgy érzem nem a cikkek, hanem a személyem miatt jártok ide. Nem baj ez, csak furcsa.
(A cikk alapját mellesleg egy igen neves, neve ellhallgatását kérő újságíró levele adta, amiben erre hívta fel figyelmem. Nem volt túl hosszú levele felém, szó szerint idéznék belőle: "...Ugye tudod, hogy sokkal többre is vihetnéd, ha nem ilyen bohóc stílus mögött ténykednél..." Ecce volt itt vele közös képem is, de psszt...:)
Cseresznyés Garró úr felesége => Cherry Garróné
Hála az istennek, a papír 200-ast már tavaly kivonták például a forgalomból - (addigi legapróbb papírpénzünket) ami tényleg semmi másra nem volt jó, minthogy idővel gyűrött zöld-takony-galacsinyként lapuljon a farzsebünkben, tiszta koszosan, hogy aztán egyszer csak majd vigyorogva közölje meglepetésből a kasszánál valami ABC-s néni, hogy "nyeem, ezt nyem fogadjuk el, már el van tépődve, nézze csak! Höh!" És ilyenkor tényleg nem lehetett semmit se mondani, csak vörös fejjel kiszáguldani a boltból.
Nos az ember trehány, az tény ugye, de hát mégsem tarthat minden egyes bankjegyet Herendi porcelán tartókában, midőn buszon, városba, stb-n közlekedik. Főként ebben a rohanó világban jó megoldás ugye - főleg kisebb címleteknél - SLÁTTY, jól bebaszni a zsebünkbe, aztán ugye idővel mellé kerül a kulcscsomó, még egy csomo aprópénz (immár fém), pár zsebkendő, meg ugye istentudja még mi. (pl hidrogén rakétafellövő bázis).
És máris kész a káosz a zsebünkben, máros "rongyosodnak" az 500 ftosok, szakadoznak, meggyűrődnek, "koszolódnak", a cégén meg már szerencsétlenkedhetünk celluxxal otthon, ami egy bevett gyors-plasztikázása a kis címletű bankjegyeknek (Hány ilyen celluxozott 500-as, 1000-esem volt már, meg se tudnám számolni).
Megoldások lehetnének: A mindenttudó döntéshozók annyira nem valami számítóan okos emberek. Például 500 ft-sora, sőt megkockátatom, a papír ezresre se lenne semmi szükség. Na nem sznobságból mondom én, hogy "mindenki szaladgáljon 20 ezresekkel), az a másik véglet. De ma, hogy már jópár fém 200-assal helyettesíthető lenne ez a káosz, ezek a szakadozó zsírpapírok, ami most van.
VAGY: Hamár mindenképpen mini címletekkel akarunk papírgyár szerű mulatságot tartani - legalább csinálnák erősebb anyagokból ezeket a papírbankókat. Tessék megnézni, ott van a román LEJ bankjegy: téphetetlen fél-műanyag bevonatú, egyszerűen tán hihetetlen, de tényleg el sem lehet tépni!! Aki nem hiszi, próbálja ki, úgyis jó szarul áll a lej épp - vegyen egyet kb 50-100 ft-ért bármelyik Change pénzváltónál, és próbálja eltépni. Nem fog menni. De még gyűrődni sem nagyon tud, olyan anyagból tervezték. A magyar ftot meg kb jó hogy nem légypapírra nyomtatták, aztán sopánkodnak, mennyi kárba vész.
Tessék megnézni például: Most hazaérve betúrtam a zsebembe, ez fogadott:
Na, na miez? Neem, nem génkezelt rózsaszín saláta. Neem, nem újságpapír amit összegyűrtem, mert szar cikk volt benne. Megoldás: (jókora vasalás után):
6000 Ft, igen. Na bumm, ebből még ugye nem utazok Mauritziusra. De akkoris. Hogy nézett már ki előbb? Pedig nem 'véletlen kimostam gatyástúl', meg nem is punk bulin őrjöngtem részegen az első sorba. Egy egyszerű városjáráson voltam csak. Erre tessék.
Ilyenek ezek a magyar pénzek. A szó szoros értelmében értéktelenek. Árra is, minőségre is.
Talán emlékeztek még, tavaly októberben részt vettem egy kisebb filmszerepben, Miklauzic Bence - Zöld sárkány gyermekei című művészfilm forgatásán. (Az SM's Café pultoslányával, Ágival játszottunk benne goth párt, egy kisebb szerepben, akik épp egy arénás helyet bérelnek ki)
A film ugyan még nem készült el, és moziban sem adták még, a premier idén ősszel várható ugye - DE:
Az történt kérem, valami nagyon ügyes hangmérnők véletlen LETÖRÖLTE a teljes hanganyagot PONT a mi jelenetünkről (most kb valami Charlie Chaplin némafilmet adva ezzel). Éppen ezért pénteken újra forgatni kell a jelenetet.
Amúgy cinizmus ide vagy oda, örülök is neki, meg nem is. Most legalább nem hajnalban lesz szó szerint a forgatás, (4 órakkor kellett azt forgatni), legalább most délután. Meg aztán megismerhet az ember ilyenkor számos jó arcot. Ráadásul most jóól le is vagyok végre fogyva, nem pediglen puffadt sertés-párost láthatunk így majd a filmben végeredményként, hanem egy sexy (ál)Marilyn Mansont, (ál)barátnőjével:)
Beszámoló majd érkezik, ezúttal master digital fotókkal. Cseh Andris fotóművész barátom (Index.hu) is elhívtam erre, képeket készíteni.
Felbuzdulva a nemrégiben elkövetett nagysikerű interjú hadjáratom után felteszem a kérdést, kikkel szeretnétek a közeljövőben interjút olvasni. Igyekeztem az általam ismert együttesek, közéleti személyek repertoárjától elmenni a média orgánumokig is. Tessék szavazni most, a legtöbbet kapott 3 'interjú alany" riportját pedig hamarosan megtekinthetitek majd, riporttal karöltve.
Tessenek szavazni!
(Több részletre van osztva a szavazó bázis)
1:
Mindannyiunk kedvenc oldala, a www.napiszar.com exkluzív interjút adott a Hoze.blog-nak. A körülményeket kár is lenne ecsetelni, jöjjék hát eme nagyszerű oldal interjúja:
Én már leadtam a voksot ma. Fideszre szavaztam, ám ímmel ámmal, fenttartásaim vannak eme párttal, de beálltam azok soraiba, kik a sok fos közűl a legkevésbé bűzösebbet majszoltatják meg.
Az Index.hu hírportál szerint meglepően magas a részvételi arány momentán, ám kétségeim vannak az eredmények felől. 8 éve minden egyes szavazásnál ez történik, eleinte örülünk, aztán este 7-8 óra felé meg megborulunk, hogy már megint mini Göbbelsek kerültek hatalomra. Én pediglen hát nem iszom előre a medve bőrére idén sem.
Egyébként idén is, mint mindig akadnak tréfás "szavazók": Egy vicces kedvű celldömöki férfi szavazólapot égetett bent az úrnában - mások összefirkálták NÁCI JOBBIK-kal sprével a betont egy szavazó körlet előtt, egy megint másik férfi pedig SZARRAL kente be a szavazólapját a Lajosmizsei választókörletben. (Említett cikket sajnos időközben fél órája leszedte az Origo, kitudja miért. Nehogy aztán trend-nevelés legyen szarral szavazással buzdításra).
Akadnak nekem is jószerivel ilyen tréfás ismerőseim, no persze nem szarral kenegető hardcore poénmesterek. Az egyik ismerősöm rendszeresen hazahozza a szavazólapokat például, és a falra ragasztja ki. Egy másik nemzetszocialista rajongó horogkereszteket durrant a szavazólapra 2 centis fekete alkoholos filcekkel. Míg egy megint másik cimborám kb 15 perceket tölt el azzal a szavazó úrnába, hogy kidolgozott hülyeségeket rajzoljon szavazólapokra (pl harisnyás szőrös lábú férfi, bőrtangában, stbk).
Én egyetlen egyszer csináltam ilyen ocsmány viccet csak szavazások alkalmával: 2006-os önkormányzati választásokkor seggbedugós anál-pornóújságból kivágott képeket helyeztem a borítékba, a lapot pedig hazacsempésztem. (Akkortájt már veszve volt minden, borítékolható volt hogy megint a Demszky nyer, mint idestova 20 éve)
Azért kérem, alpári tréfák ezek. Szavazni azért igenis ildomos, és nem csak illendő, állampolgári kötelezettség! Igen, közelező. Az ember ne szarja már le, kik irányítják az országot, még akkor sem, ha cinikusan nemtetszését fejezi ki a létező pártok szerény repertoárjából.
Kérek mindenkit ezennel, ma menjen el szavazni, és erősítse a jobb oldalt. Tőlem akár a Jobbikot is. De nem szeretném megélni újfent, hogy este 8-kor Lendvai Ildikoék a sztálinista-kommunista Internacionalét énekelve ünnepeljék vigyorogva a seggluk rabló kormányuk újfenti megalakulását, újabb nemzetromboló 4 évük előmezsgyéjét.
Elkészült a Napiszar.com interjú, már birtokomba is van az emailemen az anyag. 'Bozólaci' szerkesztő válaszolgatott serényen, holnapután pedig ki is lesz téve (közös kitett linkkel a Napiszarral természetesen). Holnap ugyanis választások vannak, az lesz a napi téma, akkor abból űzök gúnyt épp. Azt illik itten tenni. Mellesleg egy rozsdás nyúl vagyok!
Korábban bíz megvallom, serényen jártam én is templomokat, és áhitattal próbáltam úgy tenni, mint aki igen, de átszellemült. Még bérmákoztam is melleseleg, tehát tudom miről van szó, nem egy ateista neveltetésben volt részem, aki csak úgy berontott a templomba, illendőségből.
Előre bocsáltom, senkit nem szeretnék megbántani. Sátánista a legkevésbé vagyok, mitöbb én magam is annó elhittem valamennyire ezt az idealista vallásos mesevilágot, mely oly(kevésbé) hatja át már már életem. Templom túrizmusom mindenesetre tanúlságos volt: A szokásos Hoze féle irdatlan blőd iróniám persze akkor is megvolt, így minden apró részletre kiterjedően "vicces" kritikákat is találtam ki. Mivel többnyire halál unalmasan éreztem magam minden egyes szentmisén, ezzel ütöttem el ott óráimat, hogy nézelődve morfondíroztam azon, mi a túró a jó ebben.
Kezdve például az úgynevezett 'templom gimnasztikával'. Így neveztem el, midőn egy ilyen szertartáson 20-szor kell felállni, leülni, megint felállni, megint leülni, aztán térdelni, utána megint felállni, megint leülni, megint térdelni, végén pedig megint felállni. Bizonyára annó ezt valami edző ember fejlesztette ki, az akkori Schobert Norbi, aki katonás renddel próbálta így nevelni a gyülekezet tagjait, amolyan naív jószándékkal persze: hogy az ember még izmosodjon is, hasi gyakorlatokkal a szertartáson.
Fekvőtámaszt persze ciki lett volna alkalmazni, de tény: a Templom gimnasztika minden ilyen szertartás része máig is.
Ezek persze csak külsőségek (elvégre ez semmi ahoz képest, amit a muszlimok még hát-gyakorlatokkal is felspéciznek, szőnyegre hajolva) Vannak ám sportosabb vallások is a kereszténységnél ugye.
A lényegi része újfent a minőségről szól: Templomba elmenve én életemben nem hallottam olyan történeteket, amiket valamelyest is feldobták volna, vagy lelki töltettel láttak volna el. A módszer a követlező: egy rendre kommunikációs képességel zéró öreg pap darálja tejjel megalvó hangon a szájában, Jézus de jó, őt szeretni kell, stb. Meg különben is ő aztán halat osztott, stb degenerált szimbólikus tanmesék, amiket még David Copperfield illúzionista is megirígyelhetne. Unalom a köbön. Nem csak azért, mert tudom, hogy nem igaz mindez, csak egy kitalált tanmese - de kérem, ezt is elő lehetne adni szórakoztatóan. Példának okáért a stand up comedy műfajban is full kitalált történeteket adnak elő, az ember mégis átérzi, és röhög.
Ehelyett mit kapunk: egy mamlasz papot, aki gyakran még maga sem érti, miről beszél, csak kivűlről nagyon jól betanulta az egészet, és protokoll szerűen adja fel a magas labdát.
Itt jön be a lényegi szála annak, miért is járnak olyan kevesen templomokba. Főként idős halálközeli nyugdíjasok, akik ősz fejükkel ücsörögnek be, mert már az életben nincs is jobb dolguk, különben is "illik elmenni", és "jaj, mit szólna a szomszéd, ha nem mennék, úristen". Fiatal egy szál se... Vajon miért?... Ideje lenne eszmélnie eme vallásnak, ha így folytatják tovább, idestova 10 éven belül kihal a kedvelt generációjuk, aztán nézhetnek majd egyet, meg előadhatják a történeteiket a helybéli takarítónőnek egymagában.
2 hónapja tettem be a lábam legutóbb egy ilyen intézménybe, újfent mást sem látva, mint szigorúan 60 feletti korosztályt, akik skorpió tekintettel mértek engem végig, "hát ez meg mit keres itt" feelinggel. Ennyit a keresztényi szeretetről meg...
Templomba járni továbbá azért rossz, az ember elveszi a fonalat valóság és fikció közt. Elhitetnek (már akivel tudnak) ott, számos gyermekmesét, meg prédikálnak arról, hogy minden jó Istennek köszönhető. Én ebben semmiféle üzenetet nem látok... És akkor mi van? Jólvan. Szerintem meg semmi.
Ez az egész is egy szubkultúra mindössze, csoportos pszichóziós agymosás. Ha többen gyűlünk össze, és hallgatunk valamit, akkor az biztosan úgy is van. Aztán azon kapjuk magunk, olyanokban hiszünk, hogy egy ember pálcával a kezében szétválasztotta az óceánt, míg egy másik meg vizet fakasztott kőből. Ugyanakkor ha valakit mondjuk 25 forinttal átbaszott a zöldséges, akkor meg szentségelünk, hogy 'ilyesmi nem történhetett meg', de figyeltünk pedig.
Templomba járni egy "illendő" unaloműzés. A legnagyobb paradoxona, pont a hitetlen emberek járnak templomba. Nem képesek hinni önmagukban, és egy kitalált fiktív világba menekülve keresik a boldogságot. "Ha jó történik velünk, az Isten műve, ha rossz, úristen hát a Sátáné". Ennyiről szól ez a debilség is, mint az összes létező vallás un bloc.
Against all Gods!
-Hoze-
Nem tudom, ki hogy van vele, személyszerint roppant visszásnak találom, manapság több stílusnév létezik, mint szinte zenei előadó. Jönnek ezek a kis cimkék: Emo, punk, skinhead, rocker, metálos - természetesen 20 ezer alfajjal együtt, scene, old school, new school, dárkos, ja boccs, goth, NS, sharp, military, és akkor még nem is beszéltünk az electronikus tánczenékről, industrial, cyber, progressive, ambient, chill out, techno, trance (abból is 25 ezer alfaj).És hadd ne soroljam a végtelenségig, annyi tárhely nincs is a Blog.hu-n, hogy kiférne, mennyi idióta cimkét gyártottak újságírók - mert ezek találták ki, hogy segghülye énjükkel el tudjanak igazodni, midőn cikkeket írnak - a sok barom meg átvette ugye. Meg aztán kit is izgat, ki micsoda. Az embernek lassan 20 percbe tellik felsorolni, "ő mi is", ha ezeket az idióta kasztocskás szerinti öndefiniálásba kezd.
Akadnak olyan stílusok, amikről még életemben nem is hallottam már - pontosabban van olyanis amelyikről meg DE - csak időközben elnevezték másnak. A hard technora pl nemrégiben valamilyen idióták kitalálták, hogy schranz techno legújabban. Bravó.
És akkor mennek ezek a fittyemfaszom színonvonalas emberkék, akiknek minden vágyunk tartozni valamelyikbe, aztán kérdezgetik jószerivel, hogy "és te mi vagy?". Mi bazmeg... Ember...
Őszintén már a kezdetekkor roppant kínosnak éreztem, mikor valamelyik jópofa riporter ezzel indított rendszeresen interjúkba, hogy "és te mi vagy, mit képviselsz?".
Jó darabig behazúdtam én serényen, hogy "dárkos vagyok ám, hajaj, de még hogy", betanulva én is a netről szedett (idióta) sallangjait, meg önmagyarázásait, hogy Na hát akkor én most ilyen meg ilyen, meg amolyan vagyok. Aztán idővel kínossá vállt azon kapni magam, hogy egy nemlétező ostoba gumifost fújok én is, mint a galambok a "HRRU HRRRÚÚ - HRRU"-t a Moszkvatér feletti zsinórokon ücsörögve. Az is legalább ennyire szinvonalas dolog - jól leutánozzák egymás huhogását. Közbe néha le-le fosnak az emberekre a drótról. (Ebben tán némiképp hasonlóság is van mondjuk).
Valamiért az emberek csorda szellemben élnek a mai napig, és valamiért mindenki kurvára akar tartozni valami kis skatulyába többnyire. Pedig pont ezzel veszik el a szellem egyedisége, hogy előre legyártott cimkék mögé dugdossák be sajátmagukat. Aztán meg úgy viselkednek, ahogy az adott kis kasztocska elvárja majd azt... Kapva kapunk egy rettenetes egyediség nélküli képet, holott a kratívum szelleme megköveteli a liberalizmust.
Hogy az idióta kaszt háborúkról már ne is beszéljünk... "Jaj te most akkor diszkóós vaagy, jaaj dehát én punk vagyook, akkor baszd meeg, hihihi", stb...
Én mostantól nem fogok válaszolni arra, "mi vagyok". Esetlegesen kémiai vegyi összetételem sorolásába kezdek, különös tekintettel kitérve seggem környéki részletes elemzésre. Vagy direkte nemlétező szubkultúrákba sorolom magam:
- Én kérem egy savanyú gumipók vagyok, lekvárral a hónom alatt, a 70-es évekbéli bajszos szicíliai kígyóuborkát ráspollyal szeletelő mozgalom fanatikus követője, abból is a tányérsapkás bőrlangusztát oldalra fel-celluxozott al-műfajából.
Így hangzik mostantól önmeghatározásom.
KLATTY. Köszönjük, intelligensebbek lettünk.
A kérdések már leadva, jó arcok voltak, mint mindég, estére igérték a választ, eme kedves drága urak, (nemcsak) dárkosoknak, Hozéblog olvasóknak címezve különösen. Eme kedvelt oldalunkkal remek diskurzus várható, az esti órákban. Addig kéretik izgulni, mi várható.
Update: Igen, még mindig nem jött meg a mail, remek észrevétel.
"Cipő" fetisizmusom az egekbe tört. Hadd mutassam be Jánost:
Na már megint bazár van itt. Ezúttal egyik platformomtól szabadulok. 27 soros, 6 db oldalcsattos magastalpú, 45-46-os méret, 24.900 Ft-ért vihető!! (32.000-ért csináltattam anno, számla ITT róla - + VAN MELLÉ GARANCIA PAPÍR IS.)
Remek állapotban van amúgy, mivel csak fotózásokon, ill tv-showkon volt csak rajtam (Fábry showder, MTV Swung). Érdeklődők itt, vagy emailbe jelezzék: djhoze@yahoo.com
Íme hát: 
Utolsó kommentek