Hoze

Szerver gereblyézés

Mostanában éjjelentére ismét megvan a program az insomnia mellé. Igyekszem ugyanis az egész blog külcsínét a mostani designosra varázsolni. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a régi, illetve legrégebbi írásokat a mostani formájúvá varázsolni. Történt ugyanis, hogy mikor ez a blog indult, a külcsínnel eleinte nem igazán foglalkoztam (sortörés, cím, bekezdés, alcím, kategória) így gyakorlatilag egy egybetömb odaflossantott trehány iromány volt széthányva az ami ide felkerült.  Szóval mostanság ezeket korrigálom, és elég pepecs egy munka. Cikkre ráálni, Szerkesztés, kijelölés, háttér fekete, hasábállítás, kategória megadása, színek beállítása, stb... -_- Élvezetes meló... Még a link-elés hogyanját sem tudtam az elején, így azokat is igazgathatom a régi írásaimban. Mindenesetre jó kis éjjeli feladat, meglehetősen monoton cucc bár. De lásd, most már májusig bezárólag eljutottam a fejlesztésig. A napokba ha lesz időm meg befejezem. És akkor lehet itt élményfürdőzni továbbra is a szavakban, akár visszakeresve is a régi írásokat. Pár mellesleg lekerült időközben. Azért kukuccs!

* 

Jótékonykodj!

Figyelem! A Gyár Club jótékonysági akcióra szólít minden kedves odajárót karácsony alkalmából. Elsősorban játékokat, könyveket, esetleg olyan műszaki cikkeket várnak, amelyekre már nincs szükségetek (pl: régi számítógép, CD-lejátszó... stb.), amiket fel szeretnének ajánlani a határon túli magyar gyerekeknek (ha valaki megteheti, hogy pénzbeli adománnyal járulna hozzá ehez a kezdeményezéshez, kérjük, vegyen játékokat belőle, és hozza le a Gyárba). A buli jegybevételéből szeretnék megoldani a szállítást. December 13-áig tart a gyűjtés, és ezalatt hétvégente várják a Gyár-ban az adományokat - (Bp.IX.Soroksári út 160). Aki 13-áig bármelyik hétvégi napon érdemi adománnyal jön le a gyárba, az arra a napra ingyen jöhet be.  Szerintem érdemes elővenni a padláson, vagy egyébb helyekre mellőzött és/vagy megunt gyerekeknek való használt holmikat, másért nem már csak ezért is. A Gyár közössége átlag 60-120 emberből áll, de gyertek el minél többen, és lehetőségeitekhez képest segítsetek külhoni gyerekeknek, ezzel is éreztetve azt, hogy a magyarságuk jelent valamit, és érdemes megtartani azt.

A 12-ei esten egy fergeteges buli várható, szintén jótékonykodási céllal. Számos stílus képviselteti majd magát. A pult mögé áll Davina, Ninth, Gelka, Xian a nagyteremben. A kisteremben Akasha és Herr Jozef szelektorkodik. A sor még bővülhet, az esemény flyere és bővebb információ jövő hét elején. Kérjük mindenki, adja tovább a felhívást barátainak, ismerőseinek. Inkább, mint a tolvaj Vöröskereszt-re bízza, akik aztán el-árverezik és értékesítik az adományozott tárgyak javarészét. Legyél jószívű dark! Vagy bármi más.

Aktuell Gyár infók, programok, megközelítés, stb:

Katt a képre:

*

Köszöntő(k)

De sok szülinaposunk van november végén egyszerre. Elsőként is kedvesmnek, Dórinak kívánnék boldog szülinapot, pont mára esvén. Isten éltesse sokáig az én drágám:) De köszönthetném még Preddyt (Andrást) akinek áttételesen Dóri bébyt is köszönhetem, valamint Midian Sanctimona-t, kedves jó barátom és hű olvasóm. És akár Janusz urat is (Középen a képen, hentesruhába), a rettenthetetlen barbárt, lapulevelek csiszolóit. Akárcsak Vasi-t, mr.88-t, bár neki 1 hét múlva lesz kb. És mégvalaki is van, akit most hirtelen elfelejtettem, elnézést ha olvassa és ráillik. Szóval boldog születésnapokat nekik, mégha mindnek nem is egyszerre van, csak 1-2 napos tolódásokkal.   

Lényeg a lényeg, hétvégén nagy ünnepség lesz ennek örömére. (A 'meleg'-et a klímára értettem, félreértés elkerülés végett:XD) Csak még azt nem tudjuk hol. Téli dilemmák ugye. Valószínű egy meleg korcsma lesz valahol az ünnepi hely a belváros szívében. Tippeket ötlünk.

* 

A magyar ember  sas-szeme

Furcsa egy nap volt ez a mai. Megint bemutatkozott a főváros, illetve az itt élők. Annyi történt mindössze, hogy ma a szokásosnál csinosabbra vettem a formám, és felvettem a féltve őrzött 8 centis talpú lakk platformomat. Annyira nem egy különösebben nagy szám, kép róla ITT látható. Lényegében egy oldalcsattos bakancs-szerűség, lakk anyagból, és 8 centi a talp átlaga, tehát elől kb 6, hátul 10, nem is egy olyan 'magastalpú'.

Az emberek mégis a csodájára jártak. Csodájára, a francot. Idegesítő beszólogatósdi ment ma egésznap, de valami kurvaidegesítő módon. Úgy néztek, meg szóltak be egyfolytába, mintha legalábbis egy kibelezett döglött-nyulat húztam volna a lábamra. Mint valami csoda. Mivel ma nagy utakat jártam a városban, lépten nyomon jópofa-tahóságok sziporkáztak mindenfelől. A kisnyugdíjastól, a boltoson át, a kisgyerekig, a tahó melósokon keresztül a kallerig(!), az IKEA pénztásrost is érintve, a villamoson röhögcsélő fiatalokig, a Deák téri csövesekkel karöltve, hc-s alakokig, de még egy hittérítő is megjegyzéseket tett. Rekordot döntöttem ma beszólásilag. Pedig mégcsak smink sem volt rajtam.

Abszurdum, de az egész nap folyamán PONT most kivételesen egy cigány-galeri volt az egyetlen pozitívum, egy afféle újgazdag pereputty család, akik jó fejek voltak. Mondjuk az elején az IKEA előtt szépen körbeáltak (eleinte be is fostam, gázspré már élesítve volt a zsebben) és kérdezgették hogy "Dikkmá mi ez". Aztán átváltottak jó-fejbe és nagyon megdícsérték. Meglepő módon, a kivételes 1% normálisékat fogtam ki. Aztán a papa parancsára közös képet készitettek velem a kislányukkal meg a nagyfiukkal, meg külön külön is egy képet mindegyikkel, meg aztán még külön 2 képet csak a platformomról magáról... No mondom jólvan. 

Végülis EZ a magyar mentál. Ha valaki / valami más, mint a kocka-átlag, akkor be kell neki ugatni  meg pofázni, nem lehet ám kussban maradni véletlen sem. Meg belebámulni az arcába, mint a bögöly a mikroszkópba. Mindenki imádja a szart kavarnia a másiknak, akár irígységből akár gyűlöletből. Érdekes, más országban nincsenek ennek a "basszunk  egymással jól ki" című életmódnak (mert az) bevett szokásai. Nincs az embernek kirekesztettség érzése a saját országában, nem megy ki félelemmel és kétségekkel az utcára, azzal a tudattal hogy "na vajon ma hányan ugatnak be...". Úgylátszik ez a "hogynézel ki?" tradició még jópár generációba telik míg kihal idehaza. Mert másutt ez már egyáltalán nem szokás sehol ezen konzervnyugdíjas stílusúdolog, a legminimálisabb szarságon fentakadni más kúltúrált országokban. Mert senkinek semmi köze hozzá. Alpári prosztó népek azok akik ebben élik ki maguk. De valamiért sokan ilyen nagy-okos megmondónak hiszik magukat, akinek a véleménye oly feltétlen érdekfeszítő.

Engem különben annyira nemis érdekelne, inkább csak azoknak üzenek ezzel akik azthiszik, mert ebben az országban élnek, ők maga a társadalom. Pedig csak egy részei. De mégis úgy viselkednek sokan, mintha kis-királyok lennének a saját szardombjukon. Ezért nincs itt kreatívitás, mert ez aki már újhullámot próbálna hozni, azt lenyomják a szarba. Mert jó minden úgy ahogy van, a régen bejáratottan. Pedig nem jó... Nagyon nem.   

*   

A számítógépem isteni humorérzéke

Ki akarok lépni a gépből, Start menü, Leállítás ugye, szokásos. Erre a következőt írja ki, egy hosszú hatásszünet után:

-A műveletet nem sikerült végrehajtani, mert a számítógép leállítás alatt van.

Muhhaahaha. Hát ez aztán olyan vicces, hogy én menten összefosom a hózentrógerem röhögésembe. Meg esetleg a Microsoft képviseleti irodai várótermét is majd. 

* 

Ez is, az is

Röpke egy váltakozó hét ez (is). Megint telik az idő, mintha dézsából öntenék. És közbe mindenféle összevisszaság történik. Pl: Leesik a hó hétfőn, de keddre meg már el is olvad, eltűnik mintha soha nem is lett volna. Mondtam én, hogy nem ér meg egy blogot se ez az egész cucc. Mára már szénhidrogénízesítésű jégkása maradt a városba csak belőle. Itt fent a hegyen meg foltokba pár bucka. Most meg sáros-trutyi tocsog mindenhol. Nesze nektek tél.

Mindeközben a parlament megszavazta a jövőévi költségvetést, bár azt igérték nem fogják, de mégis. Újabb megszorítások, adócsomagok, lehet örülni kérem. Hurrá MSZP... Büntetésből Navracsits úr (Fidesz) meg 'jól odamondott' megint, ami senkit se érdekelt persze. Szokásos protokoll. Csak persze az ország szív utána. Gyurcsány Ferenc amolyan negatív "Dugovics Titusz" alak. Aki képes az egész országot is magával rántania, ha veszélyben van. Dugovics az országért tette ezt egy törökkel, és nem ellene... Gyurcsány meg az országgal ugrik a mélybe. Node mivel politikacsönd van itt, ezért erről ennyi elég.  

Ezzel egy időben én fogászhoz mentem, gyökérkezelésem utolsónak hitt fázisára, és 'csekély' 17 ezret hagytam ott a már említett láxöri szupövizsön hájper fogászatnál. Most a végleges tömést tették be, újfent horrorisztikus módon. Jó tanács mindenkinek: Fúrás közben NE NÉZZ ODA! Ki ne nyis a szemed, ember!!! Horror. Ismét voltam olyan hülye, hogy ön-paráztatósdit játszottam, odanéztem néha: Láttam is 7 centis tű-től kezdve lángoló valamit is amit az orrom előtt tartanak épp, (azon olvasztották a tömést gondolom), és egyébb kínzóeszközöket. Szóval kész poklok kénes tüzes pokla, ami ott zajlik. És ez még nem minden - mivel mosolyogva közölték a végén, hogy a fog-koronát csak a jövőhéten teszik fel rá, potom 37 / 42 ezer ft-ért. (Műanyag vagy porcelán, attól függ). Úgyhogy kiszámolva 100 ezerbe kerül ez az egy fogam majd. Ja és utána még lehet, szét is eshet ugyanúgy. Vagy kiverik majd egy tüntetésen. 

Mi volt még ma...? Ja igen, utána voltam templomban is. Igen, templomban. Van nekem egy bigott keresztanyám ugyanis, akivel jó fél éve nem találkoztam, de sajnos csak úgy lehet őt elcsípni, ha az ember 'cserébe' misére megy vele. Kicsit be van zizzenve, ez a mániája sajnos, Ő is ennek a kitalált szörny-mesének a rabja, ebbe kapaszkodik, ezt leszámítva én nagyon kedvelem, aranyos hölgy. Általában egy félórányi hozsannát ki kell érte szenvedni, ha az ember beszélni, teázni menni akar vele aztán. Mégiscsak rokon, ennyi belefér. Szóval irány a Szt.Teréz templom, mise. Ízes szemmel megállapítom, semmit sem változott az egyház. Büdös-banyák, bambusznád tartású tottyadtfejű áhítozók, hulla-hangon eldarált altató jellegű szónoklat a paptól monotonan. Azért figyeltem: Arról szólt a prédikáció, hogy valami nagy királynak a bárányai elszöktek, a fiait küldte utánuk, akik megtalálták őket az erdőben de mivel már nagyon éhesek voltak, így feláldozták őket - és ezt nem lett volna szabad, és a király kitagadta őket utána mérgébe. Hú. Ilyet én is tudok kitalálni: Elgurult a szemceruzám, de mikor megtaláltam, bedugtam a konnektorba,  rákötöttem két petrezselymet és csigatésztát dugtam az orromba - ezért kitagadtak otthonról mert utána a réti-menyét rátüsszentett a kályhára. Világos.

Lényeg hogy még mindig tömjén-szagú a kabátom, ergó az kb olyan, hogy 'néni szagom' van most. Lehet jönni szimatolni.

* 

HÓze

Igértem hogy nem írok róla, de mivel tényleg akkora hó esett itt le most, mint már 4 éve nem, most mégis inkább megér pár sort. A városban járva szokásosan latyakos gusztustalanság van ugyan, itt fent a Sashegyen viszont csodás a panoráma most. De tényleg, ilyen szép hó-esésre rég volt példa, kezdtük is azthinni, hogy privatizálták a telet is. Nos mégse, most ez van, és erősebben zutyál mint valaha. Ennek örömére, videó nektek. Smink az nincs. Lemosta a hó.

ÚJRATÖLTVE - Ismét új kezdet

Hosszú csend után, ami zenei pályafutásunk részét illeti, ismét megmozdulni látszik valami. A Diskordia néven futó együttesünk emlékezetes 'feloszlása', pontosabban onnét kiválásom óta nem igazán volt jellemző eddig másokkal közös zenei tevékenység, mindösszesen a szólóban rögzített pár ötlet szintű tervem. Amolyan félretett befőttes-üvegként a pocra, ami majd egyszer jól jön. Kell az ilyen. A Diskordia azonban csak félretéve lett, és nem feledve, mert mint cél minduntalan megmaradt. A cél, melyet Chrissel álmodtunk meg ketten, és amelyhez minduntalan újabb és újabb terveket szőttünk. Még ha azt nem is vertük épp nagydobra sehol: Ő maga azóta jelentősen képezte hangját, egy szintetizátorra is szert tett, én magam meg egy egész arzenálnnyi zenei eszközzel rendelkezek már így is. Azóta meg képeztem is technikámat, ígyhát a magamrészéről állíthatom, készen állok elébe, újúlt erővel egy nagy csapásra. 

A média szerepléseim javarészei sokmindenre jók, és tanúlságosak voltak. Lehet persze őket érdektelennek, vagy egyébbnek nevezni, az biztos, hogy ezután és ezen ismeretségekkel mik ennek köszönhetőek, a Diskordia sínen van. (Példának okáért: a Fábry Showder szerkesztőkkel tartott kapcsolatok garantálják, hogy midőn készen és összeállt, megmunkált zenei produkcióval állunk elő, a Showder zenei színpadán szerepelhetünk). Ezt nem említettem eddig mert minek - nem volt aminek kapcsán szóba jött volna, révén a Diskordia is szépen csendben alakulgatott.   

A csapás első részeként, jövőhéten utazom le Balassagyarmatra (60 km Pesttől kb) szerdán, ahol úgynézki, végre sikerült pár igazi bevállalós horror-rock csapathoz való tagokat szereznem. Az ő együttesük The Clockworks néven fut, saját meghatározásuk szerint is Katscan, Damned és Misfits féle hatásokkal bíró horror-punk-metal együttes. Bár ez egy kész formáció valóban, a tagok nem zárkóznak el attól se, hogy a Diskordiától, és a közös munkállatoktól. Egyenlőre mint basszeros ugrom be a The Clockworks-be, próba próbát követvén majd. Zenei anyagot a bandától egyenlőre a srácok kérésére nem teszek fel ide - copyright végett. Ami lényeg, elindulni látszik végre az az állóvíz, amiben eddig ácsorogtunk. Ezen át számos zenei kapcsolatunk akad, tehát midőn ez nem menne valamiért, a hosszúra gyűjtött listánk egyenkénti meghallgatásával kezdünk majd. Újra mint annak idején. 

A fontosabb változások a Diskordia terén most a szervezettség lesz, kezdve a próbák beosztásától és rendjétől, annak menetéig: Egyetlen órányi, sőt percnyi próbát sem fogunk semmiféle cover-ekre, (más által írt számok betanulására és annak körömszakadtig lejáratott unalmas és értelmetlen után-le-próbálására) fordítani, és elpazarolni. Némiképp ez ellentmondd a megszokott 'bandásdi' protokoll szerű kezdetéhez, de mi nem fogjuk ezt tenni, véleményünk szerint ez hiba. Az ember odahaza gyakorolgassa más számait, ha már nagyon akarja, és ne próbán. Mi rögtön a lecsóba csapunk: Kezdve immár közel 24 szinte teljesen kész számunk meg-hangszerelésétől annak betanulásáig. Más együttesek munkálatai pedig nem érdekelnek minket. 

A Diskordia önmaga ura lessz, és senkivel sem fog szövetkezni. Egyéni munkáink egyéni gyümölcsét akarjuk élvezni majd, nem másba kapaszkodni, és más faszán felmászni a pálmafa tetejére. Mert akkor mással is kell osztozkodni az ott talált banánon, amit mi nem fogunk. Minél magasabbra mászik a pávián a fán, annál jobban látszik a segge kérem. A mi célunk és mércénk pedig elég magas. Sokan fogják látni. A honi zenei közélet állóvízét akarjuk felrázni végre, töretlen és görbe tükröt mutatni elé. Lehet bizonytalanítani minket, de a tények cáfolják azokat. A semmiből is önerőből 14 tv szereplésen vagyok túl, a nevünk pedig már jóval megelőzte magát az eredményeket is már. Ha a semmiből ekkora sikert tudtunk kovácsolni, vajon egy kézzel fogható eredményes produkciótól mekkorát majd? Na ezen tessék gondolkodni kérem.

Míg más együttesek tagjainak zöme általában fontosabbnak vagy egyenlőnek tart mást is az életben a zenélésnél (főiskolák, munkák, és egyébb idő-figyelem-energia elterelő pocsákló dolgot) addig nálunk egyetlen cél csak ez lesz. Minden erre a lapra tettük fel. Én 26 éves vagyok, és egy gimnáziumi érettségim van, valamint közép angol-nyelvvizsgám. Semmi másom. Nem érdekel semmi más - tudhatja mindenki aki ismer, bármit amit elkezdtem az évek során, heteken belül magasról leszartam, és otthagytam. Csak ez mozgatott mindig is, 13 éves korom óta. Nincs más választási lehetőségem hát, már ha akarnám se. Az időmből is kifutottam ennyi idősen, még ha aktakukac iroda-patkány akarnék lenni, se menne már. De mivel nem, sőt eszem ágában sincs, így pláne. Az én törtetésem töretlen lesz hát. A többi a körülményeken és a szerencsénken múlik. Én hiszek a szerencsében, a hit pedig töretlen most, és a továbbiakban is.

Kívánjatok sok sikert nekünk.

Nem fogtok csalódni. 

Chris, Hoze

Oszlópos tagok

*

Leesett taHÓ

Húha, leesett a hó. Azzztamindeníííít! Most komolyan írjak erről? Szart. Nem írok. Ennyira még én se züllesztem le a Hoze.blog szinvonalát, hogy itten huhogós havazásról hadováljak. Még annyi talán érdekesség, hogy mostaztán frappáns tükörjég lett itt fent a hegyen felénk, (a sószóró kocsik persze ilyenkor kussolnak, vagy épp salátát sózogatnak vagy mást, de a környékünk óó azt nem ám) Úgyhogy élmény lesz leslattyogni Gegéhez innen fentről, gitárral a kezembe mostan... Szerintem ráülök, és leszánkózok vele a völgyig innen. Hehe. Rock and hó! Ennyi a mai blog hát. 

Építsen mindenki HÓze-t a kertjébe. (Már ha magaslati domborzaton él, ahol még van miből)

Üdv: Ho(z)ember

*

Üresjárat hétvégére

Úgynézki tényleg éjjeli bloggerré megyek át lassan. Tegnap is insomnia, ma is insomnia. Ígyhát ma is olvasás lessz az éjjeli pogrom program. Más nagyon úgysincs kilátásban. Ugyan ma péntek van, hát nem dukál valami parti láz most mifelénk. Hiába a hétvége is ami itt van, semmibe vész az is most, elvan mindenki magában. Télvíz idején gyakori az ilyen - téli álomba vonulás a párjainkkal épp, és mindenki a kedvesével kettesezget. Ez a rendje valahogy évek óta nálunk is. Kevesebb mega-gyűlések, kevesebb csoport találkáink szerveződnek. Az ember belustul. Bekómál. Erejevesztve igyekszik haza a téli hidegbe inkább sulik vagymunkák után, mintse még egy bulit bevállaljon... E hétvégén tehát semmi, zéró program várható kérem. Ilyen is rég volt, hát most van, de nem kell beszarni. Természetes velejárója ez. Annál is inkább, mondhatni senki sem elérhető, mozgatható: Chris most Pécsen van épp Essyvel, Omlás úrnak dolgozni támadt kedve ehétvégére, Midian-ék lebetegedtek (jobbulást nekik), Nero-ék meg visszavonulót fújtak hétvégére. A maradék része a társaságnak meg az említett párkapcsolati élvezeteket (értsd: szex) élvezi. Ohh és majd elfelejtettem, a party-kínálat is szinte zéró, úgyhogy még ha akarnék is menni se mennék/tudnék sehová menni. Illetve ami mégsem, az meg költséges egy buli. (Elhívott a Szeparé Café egy rendezvényükre, privát módon Iwiw személyes üzenettel, + belépési kóddal (miaszar?) de valahogy nincs erre feles ötezrem momentán, bármennyire is megtisztelő...)

Ja hogy miért nem a barátnőmmel vagyok én is épp/majd? Nos csúcs-szerencsés korszakot élünk, minden hétvégére összejön valami neki szegénynek. A múlt hétvégénket pl a MÁV baszta el sikeresen: "felsővezeték leszakadás" címszó miattt egyszerűen nem közlekedtek a vonatok Dunakeszi - Pest között. Hurrá. (szerintem megint valami színesfémtolvaj cigányok lehettek az ügy háttérbe...) Mit lehet ilyenkor tenni, hát nyelni egy nagyot magunkba, hogy 'a kurva istenit'. Most hétvégére is jutott móka viszont, hogy véletlen se legyünk együtt: épp 'Erzsébet' nap lessz, és mivel majd minden második rokonát így hívják, így rokon-köszöntő tuning körúton vesz részt. Frappáns... Én meg szívok ugye. Vagyishát MI..-_-

Kellenek az üres hétvégék is hát. Illetve annyira mégse lessz üres, kicsit azért rádolgozok: Holnap nagy IKEA vásárlós napot tartok ugyanis. Történetesen vannak nekem idehaza mindenféle flash hangulatlámpáim onnét, (láva-lámpa, buborékgömb-lámpa, holdas-neonkék-lámpa, meg kis vörös izzósorok) de mindegyikből immár kiégett az izzó - naná  csak persze ott lehet venni hozzá pont olyat. Szóval hadd ússzon ismét fényárba a kuckóm. Mindazonáltal kinéztem egy rózsaszín szőnyeget, és meg is veszem. (Igen, buzi-zzatok csak le érte, de leszarom, nekem AZ KELL!!:XD Elég odabaszósan néz ki:)  Valamint pár posztert is be kéne szerválnom. Körbenézve most így az éjjeli itthon-léteimben, kicsit ciki már egyes 7 éve kint lévő (azóta igen érdekvesztett) de fentfelejtett poszterem (pl a Green Day-es az ágyam felett...báhhh). Remélem azt is találok hát. Úgyhogy holnap szoba tuning lessz felsőfokon. Többit még nem tudom. 

Talán ismét Gege nap-ba torkollik az est;)

Búcsúzóul mára egy tegnap esti aranyos kép Dórimmal - sminkmentesen, jeah. Igazi paparazzi kép, kb ez minden lesifotós álma. Höhh. ^^

*  

Éjjeli dilemmák netközelből.

Unatkozom. Csütörtök ködös éjjele van, novemberi hideg. Kint pötyörészik az on(d)ós eső is. Idebent ugyan meleg van viszont, és hangulatos fényár. Mi sem jobb ilyenkor egy csésze forró teával a gép előtt ülni, s egy füstölőt gyújtani, ha már az insomnia elragadott. Olvasgatok, hírportálokat csemegézek, hülye-hülye cikkekbe futok bele, ismerőseimnek és egyébb érdekesnek vélt blogokat olvasgatok, napi videó riportokat lesek aktuálhírekről, bulvár, politika, közélet, sajtó, elemzések, miegyébb. Netsurfing. Vagyha úgy tetszik, ezt hívják blogger életmódnak, éjjeli-lepke kiadásban. Informatív és kíváncsi típus vagyok, ilyenkor széltébe nyálazgatom át egymástól szöges ellentétűek írásait, avagy hír-beállításait. Ez nem netfüggőség abszolút - nem. Ez az infó éhség. Ezt én olyan értékűnek tartom inkább magam részéről, mintha épp könyveket olvasnék, netán újságot, vagy magazint. Manapság siránkoznak a nagy okosok, egyetemi docensek stb, mindenféle statisztikákra hivatkozva, hogy a 'fiatalok nem olvasnak eleget'. Nem a lószart nem. Csak könyv eladási statisztikákat tudnak felmutatni - lehet, hogy az épp a béka segge alatt van jó ideje - oké, na de miért? Mert manapság minden az interneten van. Már maga az irodalom is átköltözött oda. Ébresztő kérem, XXI század, teccikérteni?

A netfüggés inkább kezdődik ott, ha már a közösségi oldalik zömét böngészi naphosszat az ember. Na AZ netfüggés, ja. Úgy ahogy van egész egyszerűen időpocsékolás, nárcisztikus öncélokra. Nagy rakás szarnak tartom az összest kb. Azzal tényleg értelmetlen el lehet napokat cseszni az embernek - folyamatosan nyálazni át az összest, (Iwiw,MyVip,HotDog,Hi5....) és mire a végére érnek már kezdhetik is előről, mert "azóta vajon hátha írtak, meg ki nézett meg". A végelláthatatlan netfüggést én ebben látom. Az a netfüggés, meg a WoW-ozás... (brrrr....) Meg az Msn-ezés a nagy semmiről, a "szia mizujs? - á semmi - holnap mi lessz? - mégnemtom - oksika de majd hívj - jó de még nemtom - naa de tényleg már - oksi - ma mit csináltál? - semmit" kaliberű órás semmit tevések. Ez kártékony, és zéró értékű. Ezért tartom elismertnek amit magam teszek a neten, mert ez érték. Persze kinek hogy jön le. Itt jön be a kérdés, a net-társadalomról.

A közösségi oldalhoz ragadtak szemében és értékűeknek nem is akarok megfelelni. Sokan kérdezték itt is már, miért nem vagyok a híres neves MySpacen pl fent. Mert?? Kéne? Ki nem szarja le. Azt meg pláne, több millió tagja van a világ minden feléről. Ráadásul valami faszjankó lefoglalta a "Hoze" nevet (még ráadásabbul magyar is az illető, és valami jónagy rokkant nyomorék feje van - sőt szerintem ratyi is:XD) Ezek után meg legyek 'Hoze474238475' majd, vagy sokadikként? Hát azt nem. Különben is "sokra" megyek majd ha bejelöl, és romantikus beszélgetésbe kezdek egy helyes, aranyos ..... Dél-Argentínai fennsík Snörszjark városába lévő csajjal. Mert az az oldal nemzetközi ugye. Aztán olyanokkal meg a franc haverkodik, akikkel az életben úgysem fog találkozni. Elég nekem etéren bőven a magyar MyVip is, ahol szintén fű-fa bejelöl, valószínüleg soha megnem történt, és soha majdan meg nem történő találkozás ellenére is.   

Szóval net és kultúra. Meg a láthatatlan 'társaság' ugye ami szintén közrejátszhat. Összefogható ez, ha az ember kellően bánik vele. Az internetről ugye kinek mi jut eszébe: Pornó, chat, hírek stb - tényleg egy olvasztó tégely. A net ráadásul hihetetlen kitermelője a névtelen szarháziknak is, akik álnevek mögé bújkálva igyekeznek Frederich Nietzsche-t játszani - vagy épp Joseph Fritzl-t. Netcigányok ugye... Kellő idegzet is kell hát annak, aki talpon akar maradni egyes ilyen közegekben. Engem ugyan nem foglalkoztat viszont semmiféle kritika, pláne alaptalan rágalmakon állók. Megalapozott kritikákat elvárnék, de eddig sose jött ide ilyen, pedig alig pár hónap és 1 éves az oldalam. Fröcsögés az van a neten, hogyne. Érdekes de lapítanak ezek az illetők élőben általában. Hát ennyit a netes hősökről. Valahogy így festenek élőben ezek általában, kérdőrevonáskor. 

Na hogy megszakítsuk ezt az agyonrágott elméledés sort, evezzünk kicsit viccesebb vizekre. Már kinek hogy. Azért a rólam elhangzó sajtóanyagokat én is figyelemmel kísérem. Ami néha ugyan nem könnyű dolog, mivel elég olyan nevet választottam munkásságomhoz (mellesleg 12 éve immáron) a HOZE-t, ami mondjuk úgy, hogy másnak is már eszébe jutott. Ígyhát szórakoztató néha, micsoda névrokonságokba bukkanok Googlet böngészve, mikor magamról vadászok sajtóanyagokat: Itt van például a legfrissebb, miszerint én kéremszépen, egy bestseller novellát jelentettem meg nemrég. De van ám nekem teherautó meg terepjáró boltom is. Sőt. Én inkognitóba csillagász-fényképész vagyok. (Na igen, a darkosság vele járója, kutatom a sötét világűrt.) De van, hogy másodosztályú sci-fi regényeket is írok, egy 'hihetetlen fantasztikus' weblappal bírva is. Viccel kívül, na. Hát amúgy bosszantó ez. Már maga, hogy a domain neveket is lefoglalták mind a művésznevemen, ráadásul halál-gagyi kivitelűekben, ja és még legalább valami hozzám közelálló tevékenységűek tették volna... De így jártam. (Nem mintha az 'ál-Hoze'-knak jobbanörülnék persze - ilyen is akadt már ugye) De gyanítom sokan mások is bosszankodnak néha mikor kiderül hogy a nicknevüket egész fura egyedek is használják tőlük függetlenük. Szóval  akik netán nem mondjuk 'Nsjdiaurituugs754853kjgldsfokfsdf4324", vagy hasonló kaliberű totálbiztosan egyedi nevet választottak, amit úgyse utánoz le más, azok jól megszívják előbb utóbb. Ez van kérem. 

Hát ezek voltak az én éjjeli dilemmáim mára épp. Most 02:32 van épp. Kicsit elálmosodtam már. Most pedig megnézem a Clowerfield-et. Lehet közben bealszom, ha nem néz be az én ablakomon közbe. Vagy nem hajítja fel a Szabadságszobrunk apró zöld fejét ide a Hegyalja útra. :XD

*     

Elő-karácsony + disznóól

De jó vicc giccs, hogy a plázákba novemberbe már karácsony van. Legalább is mint mindig, már most kiteszik a díszeket, hadd szóljon. Ez valami időzítési stratégia, hátha már előbb vásárolni kezd mindenki? Vagy novemberbe olcsóbban felrakják a melósok? Mondjuk húsvétkor is már márciusbakint vannak a nyúl-szarok. Úgylátszik előszezonálisak hát ott az ilyesmi ünnepek. Azért azon nem árt gondolkodni, hogy a most kirakott csoki mikulások olyan avas-ak lesznek mikulásig (3 hét), hogy azt maximum kecskéknek ajánlott majd majszolgatni. Kecskét meg senki nem tart otthon, mert az érzéketlen antiszoc jellemre vall. Úgyhogy ilyen perverzségre nevelnek a plázák: Tarts otthon kecskét, és etesd avas-csoki mikulással. Szenyaság.

Egyelnőre ennyi a mai blog. Most mennem kell, mert sikeresen kiborítottam az EGÉSZ kukát a szőnyegre véletlen: ha valamikor, most aztán szemétdomb van a javából itt szó szerint. (Kibrorítottam dühömbe plusszba a konyha-kukát is rá mellé a szoba közepére - azt már DIREKT, hadd szóljon.:XD) No. Van rá 1 órám, hogy takarítsak, míg jön át a barátnőm. Mégse már szemét telep fogadja. Még egy fotót is megért, akkora röhejes látvány az egész. Háttérbe örvendve mosolygok épp. Sziasztok!  

Az alkohol mint afrodiziákum

Kellemes téma ez, némely kedves olvasókat talán meg is lephet miért nem foglalkoztam eme témával a korábbiakban. Hisz oly sok történésünk szerves része ez, bár ez nem csak ránk, az ország jelentős százalékára is jellemző. Az alkohol, vagy annak függősége. Aztán az ebből adódó szopások tömkelege, már azoknak, kik nem képesek kellőként bánni eme szerrel. Egyszersmind megosztom, vagy tálalom ha úgy tetszik ennek a roppant ördöngős hangzatú dolognak mégannál is inkább egyszerűbb képét.

Tételezzük fel, hogy probléma az alkohol mint olyan. Közelítsük erről az oldaláról. Lehet ugye találni internettől kezdve bőségesen is mindenféle megelőző programokat, kezdve a bűnbánó szamaritániusok szánalmas gyülekezeteitől. Anonim alkeszklubok -  amik valójában egy röhejes szánalmas ön-siránkozásokat osztanak meg egymással, annak reményében, hogy ki licitálja túl a másik történetét, aminek aztán végként úgymond 'tanúlsága' az, hogy inni bizony rossz dolog. Megjártam pár ilyet, úgy kiváncsiságból el el néztem ilyenrem 3-4-re is, de közröhelyként kezeltem mindet szinte. Ezt hívják úgy, hogy csoport terápia hivatalonnevén. Egy rakás szerencsétlen barom körbeül egy teremben székeken, és egymásnak gratulálnak azért, mert az adott illető HÚÚÚHA már 4-5 napja nem ivott. Szánalmas. Mint ahogy az is, hogy néha néha be be tévednek ilyen csoport gyűlésre totál részeg arcok, akiknek meggyőződésük, hogy a betántorgásuktól pillanatnyilag megszabadulnak az évek óta tartó függőségüktől. Na az ilyeneket persze mindig diszkréten el-el küldi a csoportvezető általában onnét. Oké. De akkor mi a megoldás, csoport terápia szinten? A válasz szerintem egyszerű: Talán kicsit groteszk példa, de általánosítanám a vallásban való (szánalmas) hitekkel. Egy masszív alkoholista szamaritánius bárányként kezd viselkedni a csoport terápiában, és tömeg-pszichózis alávéve TALÁN képes lessz letenni az italt. Hát hajrá. Már ha mint gond-ként emlegetjüka  szeszt. Mert azért nem mindenki szenvedély betege ám.

Ezek persze a szélsőséges példák voltak tehát. A függőkéi. Én magam meg nem vagyok az, néha biz penetránsul leiszom magam, aztán utána való igaz, hogy 3 napig még rákontrázok, de nem szenvedélyből. Szerintem EZ pedig nem a betegség kaszt. Tudom kezeln az ögyet, lásd: majd az egész nyáron SEMMIT nem ittam kb augusztusig, pedig az orrom alá dugták ám naponta. Na szóval rám ez nem igaz, Inkább csak túristaként látogattam olykor 4-5 éve ilyesfajta terápiákat. A drogokkal sokkal nagyobb bajom volt régebben, vagyis az se igazán bajnak volt mondható. Csináltam azt is, azt viszont nem kicsit. De 5 év után aztán alig egy hét alatt zeroban abbahagytam. Ennyi. Az alkohol viszont érdekes, nem okozott túlzott sérelmeket életemben sohasem. Lényeg a lényeg, ez a terület valahogy megfogott akkortályt.

Elgondolkoztató statisztikai adat, miszerint Magyarország élvonalbeli a szesz fogyasztás terén... Persze ezek többnyire kiégett 'kinemszarjale' cikkek,baszott unalmas statisztikai elemzésekkel, és kitudja tán mennyire reális összképpel. Elvégre hogy is lehet felmérni ilyesmit? Becsöngetnek kövélménykutatók házakba, ahol X Y meg 'valószinű' örvendve újságolja el, hogy "bizony ő hú de mekkora lakoholista?" Faszt. Fogalmamnincs miből meg hogyan mérik ezeket a stat-okat, dehát valamire kell mutogatni. Mondjuk lehet is benne valami, hisz látszatra mégis megvan, elég csak a város környékén végig menni, kiváltként a hétvégi időszakban. A magyar ember véleményem szerint ott van elbaszva alapjaiban is alkohol terén, hogy nem örömében, bulikedvében issza azt: sokkal inkább pesszimista felejtős, "jajhogyegykicsitjobbkedvemlegyen", és hasonló depresszív indíttatású célokból. De NEM mert olyan jó lenne az...

Itt akár egy rövid páruzamra meg is állhatnánk a kábítószerek világa és eközt. De csak egyegész rövid pillanatra, mivel mindenki számára nyilvánvaló, hogy az alkohol legális. Ott jut hozzá az ember ahol akar. Akkor issza mikor kedve tartja, és legyen ez független bármelyféle BTK rendelettől, melyeket a bolltok 99%-a telibeszar, nevezetesen, hogy 18 éven aluliaknak is az vesz alkoholt aki csak akar. A drognál ott a visszatartó erő legalább hogy egysrészt illegális, másrészt meg pepecses munka szerezni: fel kell hívni az illetőt, akkor még mindig nemtutihogy van is nála épp, akkor megbeszélni időpontot, közbe figyelni a lebukásra, meg arra hogy ne verjenek át - szóval sokkal több a visszatartó erő a drog terén. Éppen ezért is: Szerintem az alkohola veszélyesebb..

A baj, meg nem is ez, hanem a demográfiában, társadalmi összetételben kell kereseni a fő problemt. Nem a "hétvégén ivós" emberekkel van az igazi baj. AZok megisszák az (akár drágább) alkohol mennyiségeiket, majd másnap, mintha mi sem történt volna már ugyanúgy gályáznak. Nem ezzel. Hanem a masszív alkeszekkel. Ennek oka perdug a depresszió, egyértemáen. Van erre egy elméletem nekem: SZerintem nemkelltúlmisztifikálni azt, miis a depresszió  - bár sok doktorféle barom próbál erre elméletet gyártani, meg így kémiai meg úgy, meg az eredendő, meg örökletes, stb tudomományos megközelítés - Fenét! A depresszió nem más, mint önmagunk elégedetlensége azzal szemben, amiben éppen vagyunk. Példának okáért: Momentán kurvaszarul érezzük a bőrünkbe magunk, mert úgy érezzük, nem mi vagyunk azok akik mégis... Kicsit bonyolult lehet, de érthető. Hihetetlen lelki frusztrációkat képes okozni ez a tudat, mikor az ember szembesül vele, hogy ahogyan él, vagy épp akárkivel, az nem az amit Ő megálmodott, és végcéljának tekintette. Ne menjünk bele, maradjunk annyiban: a depresszió.

Aki ezt érzi, meg így él, hát ezen formáknak lesz később életformájuk az állandó alkohol fogyasztás és keményen, mondhatni nemcsak hobbi szinten már. A baj csak az, hogy minden határt mégegy határ követ... Az ember pedig olykor elveszítheti ítélőképességét... Hihetetlen baromságok zajlanak a mi társaságunkban is olykor ennek okán. Csoda, hogy eddig megúsztuk majd mind.

Probléma ugyanakkor, hogy ellene meg mégis akkor mit is lehetne tenni? Mert itt már nincs ilyesmi. Annak aki nem bírja megállni a végzetes bekészülésig való ivást, annak úgy kell. De mégsem... Valahol ez sem igazság. Egyetlen olyan alkoholista nem létezik, ki pusztán örömből tenné meg mindazt amit csinál... Egy alkoholista nem a boldogságért iszik, hanem hogy ne legyen szomorú... Képzeletbeli grafikonon ábrázolva, nem a 0-ról megy fel a +10-re, épp kb fordítva, minusz 10-ről igyekszik a nullára jutni... És ha ez rendszeresítve lessz, hát a számok változhatnak is, akár a pokol bugyrába.

Sok fiatal, főleg a milleniumi évek után feltörekvő generáció a leg felelőtlenebb. Ha engem, Hoze-t kérdeztek, sokkalta inkább támogatom a kábítószer fogyasztását, mint alkoholét. Lehet a könnyű drogoktól kezdve a party drogokon át bármi - mivel többnyire pszichikai (lelki) függőséget okoz. Ez egy erős ember esetében totálisan és egy perc alatt legyőzhető - mint ahogy én is 5 év kemény drogfüggésen után 3 nap (!!) után fogtam magam, és hagytam abba végleg az összes ilyesfajta kábítószerezést. Az alkoholt pedig az ember munden utcasarkon megtalálja. Nem kell egyáltalán messzire menni. A mai depresszív világban pedig rengetegen menekülnek ebbe a kaotikus csapdába, remélve azt, majd boldogabbak lesznek. De nem. Mert csak átmenetileg. És utána mérgezések mérgezései jönnek... Éltem én már több ilyet is át, volt, hogy majdnem ott is maradtam, kishíján agyvérzést kaptam... De mégis élek.

A probléma azért még nincs megoldva. Mivel terjedt szokásról van szó, ki is várhatná el a jelen tinédzserek köréből azt, hogy bojkottálja a szeszt mint olyat. És ezzel becsatlakozzon az úgymondd "stréber"-nek bélyegzett kasztba... Az emberek követik egymást, az a baj. Főként, hogy generációtól független: A szegénysorsú munkás melós a munka után után 7 sörrel csillapítja gondjait. A kéményseprőről megpakolva vodkával mászkálnak tetőre. Kevésbé ismert emberek pedig kannás bort locsogtatnak magukba.

Na mindegy. Igyon mindenki sokat. Zülljék csak az ország;)

*

Utsó nap a suliban

Vidám dolog gyerekek ez. Utolsó nap. Mert fog járni a jó büdös franc egy olyan 2 évig tartó OKJ (seggünket vele kitörölhető) papírért be a hajnalok hajnalán. Ohh hát nem. Ez nem így megy részemről. A mai napon utolsó jelleggel mentem be a Forrai Magániskola 'Divat és styleist' szakára. A módját is megadtam, sok sok sörrel, és teljesen harci sminkben mentem be. Ennyi jár. Hohó, megkaptam a diákigazolványom is, úgy véletlen, ennyi haszna legalább lett az egészből: Nem mindegy hogy 2000 vagy 200 forintos vonat árakon utazgatok néha ide oda... A büfés fasz nyanyát még utoljára elküldtem a jó büdös picsába, amiért egyszer sem volt hajlandó megmelegíteni az általam behozott Food Express kajákat. Ezennel csodás búcsút vettem ettől sulitl is, mert semmi értelme: Ebben az iskolában a következők vannak: Kedden éjt nappallá téve kell rajzolni lehangolóan SZAR undorító szecessziós barokk szar ruhát, felaggatva valami próbabábura. Másnap szerdán jön az úgynevezett művészet történet, és fantasztikusan meg lehet tudni például, hogy Egyiptomban mittudomén hány ezer éve bizony fehér palást lepelbe járt mindenki, és különbenis a piramisok az aztán húúamindenit... (Faszom nem szarja le) Utána csütörtökön jönnek a fasiszta előadók, két kedves házaspár, akik versenyeznek, kin van nagyobb turul-madaras, vagy nagy magyarországos póló, közben mindenféle fröcsögéssel. Ugyanezen a napon este még kiváltságos vagyok varrás gyakorlatra, ami azt jelenti, hogy kiszuperált 60-as évekbeli szar varrógépeken idióóta kötény-szarokat kell varrnom. Mint valami kínai rabszolga. Drabális kiegészítők: A büfé egy nagy szar a suliban, lift nincs, de naná, hogy a 3-adikon vagyunk, szünetjelzőként homoszexuális zenéket nyomatnak, és a sok jófej osztálytársam ellenére, mégis egy kurvára gáz az egész hely... Sok idióta is jár oda, a kedves kétszínű Christina Bin Laden úr is majdan egy iskolába járt volna velem... Gyerekek... Kell ez a fasznak... Visszamegyek, és dolgozok. De mostmár tényleg. Ne kergessünk már álmokat... Ja, valószínű itt Magyarországon olyan hejj de kibaszott megélhetési lehetőség divat és styleist tervezőnek lenni... Hajjaj... Anyád hátáról lógó pöcegödröt áss a szarosmogyoró bozótba! Ennyi a realitás. Nos.

Eme utolsó napon csont részegen, és harci sminkbenmegtettem az utolsót, mit lehetett. Bementem, és elbúcsúztam. Ennyi volt. Ismét egy suli, melyet velősen ott hagytam - de miért? Mert egy rakás SZAR. Egyetlen örömöm volt az egészben, megismertem egy nagyon aranyos csajt, Chibigoth-ot. Ennyi. Nekem ez már megérte. És most jöjjenek az utolsó képek. Mert fotózni jóóóó! Apropó, búcsúzásom révén a rajz óra keretén belül, én voltam a modell. Engem rajzolt az egész osztály:XD Hát... Jók is voltak meg kevésbé is. De azért check this.

Chibivel

Társaság és Ich

Dóri <3 

Egyesek szerint így nézek ki

Mások szerint így

Van aki meg telibetalálta :)

Egyszerű problémák, bonyolult tévhitek - 1 rész

Mindenkori kérdés az, kinek ki a párja, ki kivel van együtt... Ki hogyan oldja ezt magának, és miféleként, akár a szerelem nevű jelzálog mögé bújtatva. Két ember egymásra lel - ennyi az alapja az egésznek, a többi meg már hanyagolva is van... Semmi sem tökéletes, de talán mégis annak próbáljék látszani - hirdeti sok szerelmes pár, kik bár maguk sem tudják, e fergeteges rohanó világban valójában önmaguk párját is találták e meg. Vagy csak spontán mondják a másiknak a szót: "szeretlek". Ez a szó értelmét vesztette az elmúlt évek során... Fiatalok milliói dobálják egymás szemébe hirtelenből ezt... Sosem tudom elfogadni miért is... Nekem ez a szó szent volt és az is. Nem mondom akárkinek, és nem vagdalkozom vele már csak akkor sem, mikor épp valami nagyot akarok mondani...

Sokkal többről szól e szó, és ez érzés annál... De manapság elterjedt lett ezt mondani. Jellemző az, midőn egy férfi egyed mondja ezt szex reményében másnak. És lehet ekkor ujjal mutogatni a "férfiakra" mint érzéketlen állatok. Pedig NEM... Nem egészen így van ez. A szíveket konzerváló női egyedek is közvetlen felelősei annak, hogy ide jutott e helyzet ami van. A mai világban nem ritka, ha 12 évesen vesztik el szüzességük lányok, legalább is az oral-szex-t olyan természetesnek tartják, mint ha az csak egy csók lenne...

Ribancok lennének hát e ezek...? Vallom és hiszem, hogy nem. Csupán egy rossz kor szeleburdi mutánsai, kik azthiszik, ettől írják be maguk a történelmi életrajzuk 'neadjistenjébe'.

Adjon az ég, adjon reményt mindazoknak a lányoknak, kik még önbecsülésük árnyjában élnek, s nem hallgatnak a külvilág zajára. Nem érdemük a mennyiség, és szerelmüket adják annak, akiket arra méltónak találnak. Nem azért, mert bármely csapat roadjaként, gruppiejaként végezzék... És egyébb...

Miért nincs elég ennyi csaj? Hová lettek azok az érző lányok, kiknek már csak a szerelem a fontos, és az, hogy boldogan fetrengjenek kedvesükkel egy puha ágyban? Hová lettek azok a lányok, kik sztár-allűr mentesen jönnek oda, és azt szeretik aki az ember valójában, és nem egy beállított tv-ben mutogatott celebet...? Miért van az, hogy valahány lány csak egy olyat akar, amit valójában nem is ismer? Nem is tudja kit, és MIT akar szeretni...?

Nem akartam anti-feminim írást közzé tenni, de jelentős számú érzéketlen és senkiházú baromarcú csajnak ideje lenne már észrevennie, hogy csupán azzal, hogy a jó élet megáldotta őket két méretes csöccsel, még nem ruházza fel őket arra, hogy zaklassanak engem, barátaim, és kötve mániákusan azt hidjék, hogy ők azok, akik aztán megoldják minden dolgunk, dolgom, és legfőként rivalizálásba kezdjenek barátnőink iránt...

Szól ez Adrinak, Virágnak, és azoknak, akik szarrá bombázzák a djhozeinfo@yahoo.com mailcímem. Egyszer, s mindörökké. Kuss! Dórival vagyok együtt. És lehetne ez világos is. Baszdmeg.

*