Az alkohol mint afrodiziákum
Kellemes téma ez, némely kedves olvasókat talán meg is lephet miért nem foglalkoztam eme témával a korábbiakban. Hisz oly sok történésünk szerves része ez, bár ez nem csak ránk, az ország jelentős százalékára is jellemző. Az alkohol, vagy annak függősége. Aztán az ebből adódó szopások tömkelege, már azoknak, kik nem képesek kellőként bánni eme szerrel. Egyszersmind megosztom, vagy tálalom ha úgy tetszik ennek a roppant ördöngős hangzatú dolognak mégannál is inkább egyszerűbb képét.
Tételezzük fel, hogy probléma az alkohol mint olyan. Közelítsük erről az oldaláról. Lehet ugye találni internettől kezdve bőségesen is mindenféle megelőző programokat, kezdve a bűnbánó szamaritániusok szánalmas gyülekezeteitől. Anonim alkeszklubok - amik valójában egy röhejes szánalmas ön-siránkozásokat osztanak meg egymással, annak reményében, hogy ki licitálja túl a másik történetét, aminek aztán végként úgymond 'tanúlsága' az, hogy inni bizony rossz dolog. Megjártam pár ilyet, úgy kiváncsiságból el el néztem ilyenrem 3-4-re is, de közröhelyként kezeltem mindet szinte. Ezt hívják úgy, hogy csoport terápia hivatalonnevén. Egy rakás szerencsétlen barom körbeül egy teremben székeken, és egymásnak gratulálnak azért, mert az adott illető HÚÚÚHA már 4-5 napja nem ivott. Szánalmas. Mint ahogy az is, hogy néha néha be be tévednek ilyen csoport gyűlésre totál részeg arcok, akiknek meggyőződésük, hogy a betántorgásuktól pillanatnyilag megszabadulnak az évek óta tartó függőségüktől. Na az ilyeneket persze mindig diszkréten el-el küldi a csoportvezető általában onnét. Oké. De akkor mi a megoldás, csoport terápia szinten? A válasz szerintem egyszerű: Talán kicsit groteszk példa, de általánosítanám a vallásban való (szánalmas) hitekkel. Egy masszív alkoholista szamaritánius bárányként kezd viselkedni a csoport terápiában, és tömeg-pszichózis alávéve TALÁN képes lessz letenni az italt. Hát hajrá. Már ha mint gond-ként emlegetjüka szeszt. Mert azért nem mindenki szenvedély betege ám.
Ezek persze a szélsőséges példák voltak tehát. A függőkéi. Én magam meg nem vagyok az, néha biz penetránsul leiszom magam, aztán utána való igaz, hogy 3 napig még rákontrázok, de nem szenvedélyből. Szerintem EZ pedig nem a betegség kaszt. Tudom kezeln az ögyet, lásd: majd az egész nyáron SEMMIT nem ittam kb augusztusig, pedig az orrom alá dugták ám naponta. Na szóval rám ez nem igaz, Inkább csak túristaként látogattam olykor 4-5 éve ilyesfajta terápiákat. A drogokkal sokkal nagyobb bajom volt régebben, vagyis az se igazán bajnak volt mondható. Csináltam azt is, azt viszont nem kicsit. De 5 év után aztán alig egy hét alatt zeroban abbahagytam. Ennyi. Az alkohol viszont érdekes, nem okozott túlzott sérelmeket életemben sohasem. Lényeg a lényeg, ez a terület valahogy megfogott akkortályt.
Elgondolkoztató statisztikai adat, miszerint Magyarország élvonalbeli a szesz fogyasztás terén... Persze ezek többnyire kiégett 'kinemszarjale' cikkek,baszott unalmas statisztikai elemzésekkel, és kitudja tán mennyire reális összképpel. Elvégre hogy is lehet felmérni ilyesmit? Becsöngetnek kövélménykutatók házakba, ahol X Y meg 'valószinű' örvendve újságolja el, hogy "bizony ő hú de mekkora lakoholista?" Faszt. Fogalmamnincs miből meg hogyan mérik ezeket a stat-okat, dehát valamire kell mutogatni. Mondjuk lehet is benne valami, hisz látszatra mégis megvan, elég csak a város környékén végig menni, kiváltként a hétvégi időszakban. A magyar ember véleményem szerint ott van elbaszva alapjaiban is alkohol terén, hogy nem örömében, bulikedvében issza azt: sokkal inkább pesszimista felejtős, "jajhogyegykicsitjobbkedvemlegyen", és hasonló depresszív indíttatású célokból. De NEM mert olyan jó lenne az...
Itt akár egy rövid páruzamra meg is állhatnánk a kábítószerek világa és eközt. De csak egyegész rövid pillanatra, mivel mindenki számára nyilvánvaló, hogy az alkohol legális. Ott jut hozzá az ember ahol akar. Akkor issza mikor kedve tartja, és legyen ez független bármelyféle BTK rendelettől, melyeket a bolltok 99%-a telibeszar, nevezetesen, hogy 18 éven aluliaknak is az vesz alkoholt aki csak akar. A drognál ott a visszatartó erő legalább hogy egysrészt illegális, másrészt meg pepecses munka szerezni: fel kell hívni az illetőt, akkor még mindig nemtutihogy van is nála épp, akkor megbeszélni időpontot, közbe figyelni a lebukásra, meg arra hogy ne verjenek át - szóval sokkal több a visszatartó erő a drog terén. Éppen ezért is: Szerintem az alkohola veszélyesebb..
A baj, meg nem is ez, hanem a demográfiában, társadalmi összetételben kell kereseni a fő problemt. Nem a "hétvégén ivós" emberekkel van az igazi baj. AZok megisszák az (akár drágább) alkohol mennyiségeiket, majd másnap, mintha mi sem történt volna már ugyanúgy gályáznak. Nem ezzel. Hanem a masszív alkeszekkel. Ennek oka perdug a depresszió, egyértemáen. Van erre egy elméletem nekem: SZerintem nemkelltúlmisztifikálni azt, miis a depresszió - bár sok doktorféle barom próbál erre elméletet gyártani, meg így kémiai meg úgy, meg az eredendő, meg örökletes, stb tudomományos megközelítés - Fenét! A depresszió nem más, mint önmagunk elégedetlensége azzal szemben, amiben éppen vagyunk. Példának okáért: Momentán kurvaszarul érezzük a bőrünkbe magunk, mert úgy érezzük, nem mi vagyunk azok akik mégis... Kicsit bonyolult lehet, de érthető. Hihetetlen lelki frusztrációkat képes okozni ez a tudat, mikor az ember szembesül vele, hogy ahogyan él, vagy épp akárkivel, az nem az amit Ő megálmodott, és végcéljának tekintette. Ne menjünk bele, maradjunk annyiban: a depresszió.
Aki ezt érzi, meg így él, hát ezen formáknak lesz később életformájuk az állandó alkohol fogyasztás és keményen, mondhatni nemcsak hobbi szinten már. A baj csak az, hogy minden határt mégegy határ követ... Az ember pedig olykor elveszítheti ítélőképességét... Hihetetlen baromságok zajlanak a mi társaságunkban is olykor ennek okán. Csoda, hogy eddig megúsztuk majd mind.
Probléma ugyanakkor, hogy ellene meg mégis akkor mit is lehetne tenni? Mert itt már nincs ilyesmi. Annak aki nem bírja megállni a végzetes bekészülésig való ivást, annak úgy kell. De mégsem... Valahol ez sem igazság. Egyetlen olyan alkoholista nem létezik, ki pusztán örömből tenné meg mindazt amit csinál... Egy alkoholista nem a boldogságért iszik, hanem hogy ne legyen szomorú... Képzeletbeli grafikonon ábrázolva, nem a 0-ról megy fel a +10-re, épp kb fordítva, minusz 10-ről igyekszik a nullára jutni... És ha ez rendszeresítve lessz, hát a számok változhatnak is, akár a pokol bugyrába.
Sok fiatal, főleg a milleniumi évek után feltörekvő generáció a leg felelőtlenebb. Ha engem, Hoze-t kérdeztek, sokkalta inkább támogatom a kábítószer fogyasztását, mint alkoholét. Lehet a könnyű drogoktól kezdve a party drogokon át bármi - mivel többnyire pszichikai (lelki) függőséget okoz. Ez egy erős ember esetében totálisan és egy perc alatt legyőzhető - mint ahogy én is 5 év kemény drogfüggésen után 3 nap (!!) után fogtam magam, és hagytam abba végleg az összes ilyesfajta kábítószerezést. Az alkoholt pedig az ember munden utcasarkon megtalálja. Nem kell egyáltalán messzire menni. A mai depresszív világban pedig rengetegen menekülnek ebbe a kaotikus csapdába, remélve azt, majd boldogabbak lesznek. De nem. Mert csak átmenetileg. És utána mérgezések mérgezései jönnek... Éltem én már több ilyet is át, volt, hogy majdnem ott is maradtam, kishíján agyvérzést kaptam... De mégis élek.
A probléma azért még nincs megoldva. Mivel terjedt szokásról van szó, ki is várhatná el a jelen tinédzserek köréből azt, hogy bojkottálja a szeszt mint olyat. És ezzel becsatlakozzon az úgymondd "stréber"-nek bélyegzett kasztba... Az emberek követik egymást, az a baj. Főként, hogy generációtól független: A szegénysorsú munkás melós a munka után után 7 sörrel csillapítja gondjait. A kéményseprőről megpakolva vodkával mászkálnak tetőre. Kevésbé ismert emberek pedig kannás bort locsogtatnak magukba.
Na mindegy. Igyon mindenki sokat. Zülljék csak az ország;)
*
Utolsó kommentek