Hoze

8 napon túl gyógyúló Kokárda mánia

Érdekes emberek élnek köztünk, érdekes tünetekkel. Akadnak olyanok, akik március 15-ödike után több mint egy héttel is kokárdával a mellükön feszítenek az utcán. Ez is olyan azok orra alá dörgölés, akik nem így tesznek. Hisz nemvalószínű hogy azért van rajtuk, mert véletlen pillanatragasztóval tették fel és most nem tudják leszedni. Főként 'Fidesz-arcú' embereken (igen, van ilyen, jellegzetes formái vannak ennek is, de majd egy későbbi blogban ecsetelem talán egyszer), illetve akció-nyugdíjasokon látni ilyesmi 'fentfelejtett' kokárdát még ma hétfőn is, 8 napal márc. 15 után.

Egyrészről a kokárdahordás ünnepi jellegét csúfítják meg ezzel - kb olyasmi dolog ez, mintha valaki pl nyáron állítana karácsonyfát, vagy legalábbis karácsony után még júniusig fenthagyná díszekkel együtt az egész fenyőt... Nem arról van szó, hogy irritálna a magyarságuk más orra alá dörgölése, vagy maga a nemzeti szín közzé tétele magunkon - csak nem odavaló ez. Régebben persze nem volt így. Ez is egy amolyan csendes ellenállásféle az újfenti szoci korszak óta, de leginkább 2006 ősze óta természetesen. A kokárda ilyenkori viselése egyértelműen politikai üzenet: "Nemzeti vagyok, hess innét szocik". Sajnálatos, hogy mára egyre kevesebb ünnepe akad az országnak, amit ne erre sajátítana ki mindenki. (pl október 23 is már jóideje nem 56-ról szól, hanem a 'hess innét szocik' alapelven).

Bár eddig nem tettem - még március 15-ödikei írásomban is érdektelennek találtam pont ezért magát ezt az ünnepet - most írok pár keresetlen sort erről a március 15-ödikéről, felbőszülvén a '8 napon túl gyógyuló kokárda mániás' kórtüneti hordókról. Most lerántom a leplet, és felfedem mit is gondolok erről. Előre bocsáltom, egyesek számára sértő lehet a véleményem majd.

Március 15. Nézzük meg jobban mit is ünnepelünk, vagy van e egyáltalán mit ünnepelni - akár nemzeti szemszögből nézve is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újköri történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve volt ugye. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Ekkortájt országunk a Habsburg birodalom része volt. Az ettől való elszakadási törekvések vezettek végül 1848 március 15-ödikéhez, mikor  a pesti radikális ifjúság vér nélkül érvényt szerzett az úgynevezett 12 pontnak, 12 követelésnek a Habsburg birodalom felé: Röviden ennek tartalma pedig a független Magyarország elérése volt. Nagyjából sikerült is a dolog, és hamarosan új országgyűlés is alakult. Később Jellasics úr vezetésével e forradalmunk (is, mint az összes) elbukott, és éltünk tovább jóval kiszolgáltatottabb helyzetben, mint addig.

De kérdem én, az ország jelenlegi állapotát nézve helyes volt e ez az egész dolog akkor...? Dicsőíthetjük e elődeinket akik itt harcoltak, vagy a forradalomban vettek részt?... Megérte e az egész, és nem inkább egy önjelölt hősködés volt ismét? Mert de. Sokkal helyesebb lett volna, ha a mai napig Osztrák-Magyar monarchia lenne. Kezdve megspóroltunk volna Haynau féle véráldozatokat. Trianon, mint olyan sem lett volna. Igez, most osztrák lenne a fő anyanyelv, de a nemzeti szuverenitást is megőrízhettük volna, akárcsak ez sok más ország esetében is működik a világban. A kommunizmus átkos szele is feltehetőleg elkerülte volna az országunk (mely most területileg a többszöröse lenne, tengerparttal, és Alpokkal egybevéve). És nézzük meg, hogy élnek most az osztrákok? Hát nem épp rosszúl, mitöbb. Nos, így élnénk mi is - már régesrégen Euróval fizetve, és jólétben - tessék megnézni az Osztrákokat... Hogy osztrák lenne a miniszterelnök, és a vezetés? ÉS? Az ilyen degenerált népromboló önelégült rabló faszparasztoknak, mint Gyurcsány, nyoma sem lenne az országban. Tökéletes vezetés alatt élhetnénk, valamelyest kevésbé szuverénabbul tán - DE dicső múlttal, nem vérbefolytott XX századi szégyenmúlttal, és a magyarságba égetett örök jellemvonásokkal: pesszimizmussal és félelemmel, meg irígységgel, gyanakvással, melyek mára a magyarság genetikai védjegyei lettek. És valahogy nem tudna izgatni, hogy a hortobágyon németül vagy magyarul béget e egy ékesszarvú bika a gémeskutak árnyékából. Ugyanolyan emberek lennénk így is, csak sokkal jobb életkörülmények közt. (Lásd: Osztrákoknál van cigánybűnözés? Van vagy nincs? Hát NINCS. Pont. Itt sem lenne most.) EZ tehát az a kurvanagy március 15-ödikei "érdem", hogy egy rakás történelmi szívást elkönyvelhettünk eztán az évek során emiatt, mert a gügye nép meg akarta mutatni semmirekellő erejét. (Lásd: magyar átlag természet: irígység, más visszahúzása a szarba, állandó tűrés, minél rosszabb annál jobb) Ahelyett, hogy fejlett(ebb) rendek irányították volna országunk, ilyen - mára hősöknek tituált - fél-kreténekre bíztuk az országot: Kossuth, aki ugyan jó tollú jogász volt, aztán mikor kitört a krach persze, nagy "bátran" ki-diszidált a büdös francba idő előtt... Meg jó szónokokra akik semi többek nem voltak, csak dumagépek - a mostani Budaházyék elődjei kb... A többi itt rekedt mártírnak pedig az egészségére.  

Egyszóval azt ünnepeljük március 15-ödikén jó kedvvel, bőséggel, hogy egy olyan lehetőségtől szakítottuk el magunkat akkor, ami később végzetes történelmi katasztrófákba sodorta az országot... Ez a lényeg. Talán eretnekségnek, és annak tűnhet, hogy aki ilyet mond, az a saját népe ellen beszél - én ezt másként látom... Ami most van, az mennyire nevezhető valamelyest "jó"-nak? A minuszt sem érjük el a 10-es skálán egyenlőre. Az egész Unió meg rajtunk röhög. Mi pedig felvesszük a kokárdát, ennek az 'ünnepnek' a jelképét, és büszkén fentfelejtjük 8 napig is... Remek.

*

Gyurcsány odamondott

Senki sem gondolhatja komolyan, hogy jóérzést, és valamiféle őszinte megbánást takart, vagy az ország iránti aggodalom vezérelte Gyurcsányt, mikor tegnap odabökte nagy nyilvánosság előtt a "lemondását". Egy újabb trükköt várhatunk ismét, egy 'nagy odamondást' csupán, kitudja milyen hátsó szándékkal.

Az MSZP, és az őszinteség fogalmának a viszonyát nagyonis jól tudjuk az őszödi beszéd óta. Minden valamire való embernek is a bele kifordul ettől a párttól, illetve annak álcázott poszt-kommunista, teljes erkölcsi hiányban szenvedő rablóbandától, de minimum hogy semmit sem hisz el nekik amit mondanak, még ha kérdeznek sem. Esetükben fordított szótárt kell alkalmazni, ha az ember a sorok közt szeretne olvasni. Az igen az = nem, az ország érdeke az = a saját zsebük érdeke, a nemzet az = ők, és sorolhatnánk tovább a szavaik értelmezhetőségét bővebben is a végtelenségig. Unalmas már ez a sor, a Fidesznek zsánere, hogy ezen lovagolva próbáljon előre hozott választást kicsikarni, tudván hogy tuti befutóként tarolnának jelenleg.

Az MSZP viszont nem hülye. Eddigi piszkoskodásai alapján is csupán mindössze káoszt akarnak a mostani színjátékukkal teremteni, elég nyilvánvalóan. Gyurcsány úr tegnapi "lemondást" pedzegető beszédével tán világmegrázó hatást vélt: Ami nem jött össze. A külföldi lapok zöme - ha egyáltalán foglalkozott az esettel - is blöffnek vélte ezt. És valóban. Feltehetőleg majd pártja ismét megválasztja, úgyanúgy akárcsak a legutóbbi 2007-ben önmaga ellen benyújtott bizalmatlansági inditványakkor. Teljesen lényegtelen, Gyurcsány akkor is a markában tartotta az egész MSZP-t, (felteszem, valamilyen zsarolásokkal, révén ő aztán nyilvánvalóan mindent tudhat a párton belüli piszkos ügyekről, és amennyiben nem őt választják, kitálal.)  Ebben az esetben tehát ismét ez a kártya jön elő majd, az MSZP pedig 'újongva' megválasztja őt ismét, aztán lehet majd csodálkozni ismét. Már előre látom az önelégült pofáját valami tv interjúban, megjátszott meglepődéssel hogy "Ő ugyan lemondott, dehát ha egyszer pártja őt akarja, nem tud mit tenni, ismét miniszterelnök lessz". És íme a kamubalhé vége majd... Persze más forgatókönyvek is vannak, mi történhet.

Már kevesebb mint 1 évvel a tényleges választások előtt, távozása esetén is a posztkommunista MSZP választhat majd új miniszterelnököt, aminek semi új jelentősége sem lessz lényegében: Valószínűleg ha új miniszterelnököt választ és nem Gyurcsányt, egy bábfigura lessz majd, akit a háttérből mozgatnak - akár személyesen maga Gyurcsány, mivel a pártelnökségi posztját már tegnap megszerezte... Egyszóval számít is ez majd valamit? Tök mindegy ki lesz az új szoci körökből jövő miniszterelnök, csak egy irányított báb lessz aki ugyanazt teszi, mint elődje csak nem  'Gyurcsány' néven...  Lassan már az ál-hírek rovatomba is elmehetne ez a magasztos "lemondás", ami hangzatos talán, de lényegében semmi változást nem hoz majd. A magát jobboldalinak csúfoló herényi MDF sem támogat előrehozott választást, ezért gyakorta esélytelen lett az egész. Az Szdsz álláspontját meg talán nem kell megmutatni senkinek sem...

Itt már réges régen nem Gyurcsány nevéről vagy személyéről van a szó... Arról van szó, hogy ideje lenne már az egész rendszerének és köztörvényes rablóbandájának eltakarodnia a közéletből, de még az országból is. Nem arról van már szó hogy az országot irányító szégyenpártnak kakasdombján ki ül a legtetején: Ezt az egész szégyeni kakasdombot kéne kiseperni a büdös francba, arról van szó. Most jön persze, hogy én akkor kit látnék szívesen hatalmon? Nem, nem a szaros pitiáner amatőr Jobbikot a diktatúrára vágyó habzószájú  Vonával és megtévedt szeretőjével, Dr.Morvaival - se az áruló MDF-et egészében, a többi kollaboráns kormánypárti támogatókat szintúgy nem. Én a voksom a Fideszre fogom adni, az a nagy tényállás, lehet most csodálkozni. És lehet szídni Viktort, meg mindenféle árulónak tituálni, bizonyítékok híján ismételgetve hogy "ő is megéri a pénzét", meghogy "nem lehet tudni kik is ők valójában" - ó kérem... Soviniszta  hataloméhes duma ez a fajta támadás is, akár szélsőjobb vagy bal oldalról. Az MSZP totál hiteltelen már. Az én szememben pedig a Fidesz elnöke a leghitelesebb ember most. Hozzáteszem: ha addig nem törekszik fel egy úgynevezett harmadik erő, egy esélyes és ésszerű ÚJ jobboldali párt, mely akár befutó is lehet - de erre vajmi kevés esélyt látok.

Gyurcsány, ne nézz rám oly furcsán! 

NOT MY PRESIDENT

*

Future Dream - március - Gyár Club

Ismét egy hónap, ismét Future Dream party. Idén eddig az összes havin részt vettünk, így a tradíció most sem lett megszegve. Sok új nincs a nap alatt, szokásos zenék, jókora hangulat, 2 teremben is. Nagyteremben:  Sis, Liquid, kisteremben tekknóóót főztek! Éljen. Sajnos oda kevesen jöttek át velem, így csak röpke percekig élveztem az onnét szóló hajleszaggató dübörgést, a nagyteremben ellenben tombolt a nép a megszokott electro, synth pop muzsikákra. Future Dreamesen megszokottan csak éjfél felé lett teltház, akkor szólt a nóta igazán. Sokan voltunk, bár dark találkozót mellőzve érkeztünk szétszórva - egyesek bár megigérték, mégis basztak eljönni... Akik viszont ott voltak, joggal bulizhattak egy igazán jót. Én és Dórim nem sokáig maradtunk, 2-kor érzékeny búcsút vettünk a helytől. 

Hazafelé taxiztunk ami mostmár igazán megér pár sort... Egyrészt: Idegesítő tud lenni taxizás szempontjából a kihalt Soroksári út: mikor hajnalok hajnalán úgy 10 méterenként kapjuk el rajta a piros lámpát... Ez az út kérem, még nappal is egy kihalt csernobili ipari útnak számít, nemhogy éjjel. (Kép róla ITT, és ez csak a nappal... De forgalmas, mi?)  Idegesítő hát 5 perceket ácsorogni piros lámpánál pláne, hogy közben ugrásszerűen megy fel 100-asokkal a taxi tarifa a nagy semmire - jó, tudom, Kresz, kapjam be - de akkor is. Ráadásul jó 7 percig is piros olykor... Még egy éjjeli sün sem valószínű, hogy arra vetemedik, hogy ilyenkor éjszaka lelépjen a járdáról affelé abban az ipari övezetben. Egyáltalán alig értem, minek van arra lámpa, 1 vasúti töltés, és a másik oldalon levő gyárak közt... Éjszaka kijárkálnak a dobozok pisálni a töltésre a gyár-raktárakból át az úton vagy mi? Szóval végeredményben ennek köszönhető, hogy az amúgy 1500 forintos taxi utat úgy a duplájáért, 3000 forintért teszi meg az ember hazafelé - A budai zónába beérve, mindig állandó az összeg (+1000) a Soroksári úton lehet ingázni 1000-2500 ft-okig, attól függően, hány piros lámpát kap be az illető) Most relative mázlink volt, így 2500 lett a végösszegünk, de multkor ugyanez a táv 3100 volt a semmiért a sok pirosban állás miatt.

Képtár:

Csoportosan elkövetett ganajtúrás

"Ohh, mein Gott!"

Édesssel <3

Ákos és Kyara közé fonva a retyón

Művészúr a budin

*

Szakíts ha bírsz

Nem, most nem Dóriról lesz most szó, úgyhogy aki ezt hitte, az lapozzon is tovább, vagy nézegessen régi tavalyi cikkeket innét. Vagy menjen ki a konyhájukba, és nézze meg, nem e vagyok ott.

Tavasz van, legalább is tavaszodik. Furcsa évszak ez a párkapcsolat szempontjából is. A köztudatban az van, hogy a tavasz a szerelem évszakja, legalábbis párkapcsolatok bimbódzására legmegfelelőbb évszak. Mert ilyenkor kezd mindenkibe visszatérni a tél utáni jókedv, ilyenkor kerülnek elő a csinos tavaszi új ruhák, ilyenkor tombolnak a hormonok, ilyenkor árad a virágillat mindenhonnét, és folytathatnánk még a sort jócskán hasonló negédes gondolatsorral megtűzdelve, amit hagyományszerűen sulykol belénk évről évre a média.

Azonban téves egy dolog azt hinni, hogy ez valójában így is van. Egy nagy frászt van így, sőt évek óta a visszáját tapasztalom mindenütt: Tavasszal mennek szét a legtöbben, tavasszal van a legtöbb szakítás a földön, én mondom. Ráadásul a 'legnagyobb' párokat sem kímélik, olyanokat, akikről az ember azt hitte már bizony életük végéig együtt lesznek. Most nem fogok konkrétumokat említeni hogy kik az ismerőseim közül, a kedves napi olvasók 9/10-e úgysem tudja kik ők, annak meg sok értelme nem lenne ha előálnék számukra névtelen példákkal, hogy "a Laciék, a Gerzson meg a Juci, a Jóskáék, a Marika, a Sanyiék szomszédja a Rezső", stb féle számukra névtelen példákkal. Nem is ezen van a hangsúly, hanem a szakítás általánosságával. Aki meg nem hisz nekem, elég csak felnézni most a Szakítós blogra, napi 2 történet is fent van, míg akadt a téli szezon alatt, hogy heti egy volt csupán fent.

Lényeg a lényeg, a tévé nemtudom miért csinálja ezt az idióta médiahisztériát a 'szerelem évszakáról' már évek óta - ez is valami kreált baromság lehet, mint a Valentin nap, vagy ilyesmi kreált dolog. Talán a tavaszi kollekciók elsózása végett, vagy egyébb marketing összeesküvés, karonfonva a csokoládé és virágárusokkal. Lényeg a lényeg, maradjunk a földön inkább, és nézzük csak, mi a három fő csoport a tavaszi trendi szakításokat illetően. Következzék hát a top 3-as slágerlista:

1. Lecserélős, másért elhagyós szakítások: A szakítással ekkor sokan úgy vannak pont mint mások egyébb tárgyak  'lecserélésével': Nagyobb cégek is tavasszal cserélik az autó állományukat évente, illetve bankok is tavasszal hoznak újabb rendszereket be - átvetítve a dolgot: az ember pedig ekkor unja meg párját, és tűnődik azon, mi lenne az ami az eddiginél is jobb lenne, lélekben/testben egyaránt számára. Van összefüggés a dolgok közt igenis: A tavasz kétségtelen jókora feszültség-oldó hatással bír, az ember könnyedebbnek érzi magát, és jobb kedvübb, derűlátóbb: Így ismét jobban kinyílik a szeme a világ felé, így már józan szemmel tekinthet körbe maga körül, mindemellett tavasszal az ember kedélye, és önbizalma is nagyobb lesz magafelé. Ennek okán a körülötte lévő dolgok iránti kritikája is megnőhet akár. Szemet szúrhatnak például olyasmi dolgok, melyek addig nem tüntek fel télen. Végletes esetet véve például rájön, hogy: "Ohh, de hiszen ezzel az  ocsmánysággal járok én?" például. Talán az ilyenkori egoizmus az, ami ezt a féle másért otthagyós nagy tavaszi szakítós hullámot előidézi. Mert persze már van is új kiszemelt, vagy rosszabb esetbe már a megcsalás is megesett. Tény ami tény, továbblépés van más felé. Egyenesen más karjaiba aki 'szebb és jobb', a fentebb említett okokból. Az meg, hogy a másik fél ehhez mit szól az ennél az 1-es pontnál már mellékes persze. Itt nincs nagyon lelkiismeret ennél a szakításfajtánál, jöjjön aminek jönnie kell - az ember egoistán követi saját érdekeit, és nem nézi a másik mit érez. Ő boldogságot akar, és azt már másnál keresi. A másik összetörése pedig nem számít. Továbblépés van.

2. A megunásra, elhidegülésre alapozott szakítások: A másik közkedvelt szakításforma szerint az ember ilyenkor - szintén az egocentrikus öntörődéshez köthetően - de szeretne minél többet önmagával foglalkozni. A téli általános tespedtség után érthető is, ezáltal pedig megválik az addigi párjától. Mert a tél elég idő volt arra, hogy jócskán el-hidegüljön tőle, a szó pejoratív értelmében is. A tél hosszú, és unalmas - valahol érthető is tud lenni ha a nagy semmittevés után az ember rájön olyasmire, hogy igazából olyasvalakivel van, akit nem is szeret, csak akivel 'jó volt átvészelni a telet' úgymondd... Ezermillió ilyen van. Valami lerázás pedig kell ilyenkor. Klasszikus szöveg ugye a "Bocs, de most azthiszem nem kell senki sem" című szakítós szöveg: Ez egyben  ugye szünetelésnek álcázott, ámbár többnyire végleges szakítással bíró duma, olyan módon hogy kegyelmesek legyünk, vagy legalább annak látszódjunk - persze nem vagyunk azok, mert mindenki tudja általában, hogy csak burkoltan lerázós duma nagyjából ez, ami egyenlő az alábbiakkal, és ez az igazi jelentése: 1."Már más nőm/palim van.",  2."Bocs, meguntalak te ganéj!". Szóval ügyes tavaszi kicselezés, mikor szinglinek álcázza magát az ember ilyenkor szakításkor. Sokan ezt is teszik, köreimből is tudok rá példát most akik eme kedves szöveggel ejtették párjukat / lettek ejtve. A tavasz mindenkinek új korszak - készülés a nyárra is egyben. Ilyenkor meg sok dolgot hajlamos az ember a múltjából törölni. Ami pedig a legevidensebb efelé: a párja. Ez már kevésbé egoista szakító módszer, mint az 1-es pont, mikor másért hagyják el az illetőt - itt tisztában van az egyik fél, hogy ez így nem menne tovább - és ezen okból minek erőltetni. Fájdalom persze itt is van, ám kevésbé. (Sőt, akadhat közös megegyezéses is, mikor még egyetértés van effelől.) Nos hát, ez a kihült záptojás esete: Hideg is, büdös is, ehetetlen is - nincs is más, csak jól kidobni az ablakon, hogy jót csattanjon a betonon. (Vagy Demszky fején.:xD) De legalább korrekt a módja.

3. A szingliségre alapozott szakítások: No de. Tételezzük fel, hogy tényleg magányra vágyik az ember tavasszal. Elképzelhető ez vajon, nem mond ellent az ilyenkori hormon tombolásra? Miért is ne? Az állatvilágban van csupán a 'tavaszi tüzelős korszak', az emberiségre ez már régesrég kiterjedt az egész évre. Tavasszal sok emberben annyi egocentrikum gócpont gyűlik össze, hogy ezt viszont képtelenek már párjukkal lerendezni, vagy épp véghez vinni: A tavaszi 'naagy terveket' az év hátralévő részébe, amibe már nem illik bele az addigi kedves. Tavasszal a legtöbb ember - akár a férgek, megpróbálnak átvedleni gyönyörű pillangóvá - ez esetben pedig egy új emberré. Egyszólván mi a megoldás hozzá? Irány a (z mára már intézményesített)  facérizmus, ha úgytetszik 'szingliség' - ami ilyenkor mint jól kiérdemelt pihenés jár. Ez lehetne a harmadik pont, az első két szakításforma után: Ha tényleg magányra vágyik az illető. Hogy mennyire korrekt persze 'ok nélkül' kidobni valakit, mindössze a hőn áhított szinglizmusért, már ki ki döntse el saját szájíze szerint. Valamiért kedvelt dolognak tűnhet egyedül lenni persze. Mert az olyan 'trendi' ugyebár. Pont mint a Szex és New York-sorozatban. Persze magyar kiadásban, jó csórón mellé: Szárazkifli + kenőmájassal a kredencen otthon, nagy kupi a lakásba (facérság alapismérve), óccsó cigi, pálinka a bolt mögött meló után. Mert facérok vagyunk, hurrá. Hát, nesze neked tavasz, ungáréze!

Tavasszal nagy szakítás hullám van hát, nem árt vigyázni. Csorba nyilak potyognak csak az égből, ráadásul Cupidó célt is téveszt ilyenkor, vigyázat! A híres neves szerelem nyilazó angyalát ugyanis, Cupidó-t szerintem ilyenkor támadja vissza Magyarok Nyilai terrorszervezet - ekkor őt nyilazzák, ő nem nyilaz senkit sem. A szerelem meg leáldozik, és elkóvályog nyárig. Talán akkor újúlt erővel csap le majd ismét szívünkbe. Amen.

Amúgy én is így járok több éve már, tapasztalatból is beszéltem, nem csak a látottakból. Változatosan élem/éltem meg ezeket persze: Hol pozitívan (mikor én dobtam valakit), hol negatívan (engem dobtak, bár nem épp örömmel töltve ezzel engem), hol semlegesen (közös megegyezés volt a végső Szevassz-ról). De lényegében mindig a nagyobb szakításaim pont telibe kapták/kapják a tavaszt. Nesze neked szerelem, ugye? A hepciáskodóknak mellesleg annyit, hogy (bár lekopogom) de tán ez lessz az első tavaszom, mikor ez a szakítós hagyomány nálam pauzálgatni fog: Dórival megvagyunk, annál is jobban: Már kevesebb mint 15 nap, és fél évesek leszünk. Kip, Kopp!! Te jó ég, mi volt ez, egy nyíl?? Ja, nem is, csak lekopogtam... 

*   

Fosókúra

Témánál vagyunk Új tipp, pontosabban kiegészítmény a fogyáshoz: Guttalax hashajtócseppek, valamint mellé teakivonat hashajtó kapszulák. Mmm... Röviden tán senkinek sem kell fejtegetni, milyen hatással is bírnak ezek.:xD Az a lényeg, ha még véletlen is bezabál az ember (mint én tegnap pl), kb sör gyorsasággal 'ürül' a szervezetből, még zsírrá alakulás előtt. Ez kellemes így elmondva, azonba hatásilag igen vehemnens - nem árt, ha az ember wc közelében van non stop, na. Vagy magánál van egy tekercs (vagy több) wc papír is, ha útra kél a városba, elvégre ki tudja, minden kávézóban van e ilyesmi a slozin.

1 hete művelem ezt, hatásilag fer. A Guttalax cseppek nagyjából reggelre fejtik ki hatását - kombinálva a teakapszulákkal azonban DIRR-DURR - igen véletlenszerűen tör rá az emberre a foshatnék. (Holnapi Gyár partyra is tekercsekkel érkezem majd, így még ha lehet hogy zeneileg nem is, de mindenkénpp SZAR buli lessz a részemről.:xD) 

Amúgy hatásos. Fintoroghat az ember hogy ez hú de gusztustalan - a fogyás már csak ilyen: kellemetlen olykor. Valamit valamiért. Különösen ajánlott azoknak, akik gyakorta kísértés miatt cseszik el a fogyókúrát - mert naná ilyenkor főznek otthon legfinomabb ételeket, vagy van dugig a hűtő. Ilyenkor egy jóadag dózis ajánlott, és pár óra. Mégiscsak jobb mint az ön-hánytató bulémiások. Egy fokkal. :xD 

*

TÉNYEK - különkiadás

(Mert a paitbrush nagyon remek)

Exkluzív: Zombitámadás Budapesten:

De van ilyen is:

Kotonválság is van:

Obama - rovat:

A közönséget sem kímélte: Leharapta tanácsadói fejét, majd fegyverrel hadonászott, miközben a tömegre vizelt. "Mindennek is a válság volt az oka, elnézést, de bepipultam" - magyarázkodott később a CNN-nek.

Van e örök barátság?

Törvényszerű az életben az, hogy minden egyes baráti társaság előbb vagy utóbb feloszlik, és csak egy ködös emlékké válljon az egész? Törvényszerű az, hogy egykor megköttetett 'örök' barátságok az idő feledésébe vesszenek végleg, csak mert időközben 'más' emberré avandzsálódik az illető? Törvényszerű e az, hogy az idő múlása mindenkit átalakít, és előbb vagy utóbb mindenki a saját egocentrikus útját járja? Ezeket a kérdéseket tettem fel és kerestem a választ.

Régi barátok, régmúlt emlékek. Sok baráti társaságom volt már az életben. Részletezhetném, de lényegtelen is igazándiból. A kérdés ami megoldás nélkül maradt, miért hullott szét mindegyik? Ki a felelős érte, ha van e egyáltalán. Ha másért nem, csak azért lenne jó tudni, hogy a tanúlságokat levonva igyekezzék elkerülni az ember azt, hogy a jelenlegi társasága ne jusson erre a sorsra. Emlékszem a gimnáziumi időkre, a "naaagy csapatra" akik majd mindig együtt, és majd érettségi után is, és 30 évesen is majd... Majd a nagy büdös lófaszt! Már érettségi után is ahányan, annyi felé mentek... Mára meg már meg sem ismerném őket, hacsak nem léteznének olyasmi oldalak, mint az Iwiw, ahol rá-rá bukkanok néha egykori "örök barátaimra" - akik jellemzőleg többnyire vissza sem jelölnek. Passzoltam miért - Vagy mert azt sem tudják már ki vagyok, vagy annó kik voltunk. Vagy mert csak úgy, minek. Ja, vagy mert nekik derogál a külsőm - akkor meg szarjanak sünt.  

Érdekes, hogy a barátságok is mennyire 'elévülnek'. Ez egy szak-szó ugye, használják ezt pl bírósági ügyekre, illetve épületek lakhatósági állapotára, termékekre - dehogy a barátságra mint fogalomra is...? Nos igen. A minap egyik legjobb gyerekkori spanommal utaztam haza a villamoson. Már a kezdeti reakciók is magáért beszéltek: Megismertük egymást, mégis rakcióink a következők voltak: fej elfordít, ablakon kinézés, nem észrevevés színlelése... Mert most mi a büdös faszról beszéljünk mégis? "Helló, na mi van veled 16 év óta, meséld már el 2 mondatba!" című klasszisan égő fuccsos kín-beszélgetések? Áhh. Mindketten tudtuk, hogy egymást látjuk, de mégis. Ő a Blikk-et szorongatta és abba meredt (fél szemmel azért engem nézve) én meg ki az ablakon, fél szemmel őt nézve. No EZ a tipikus. Pár napja meg szintén egyik egykori "nagy barátom" jött szembe velem a Deákon. Mivel kikerülhetetlen volt, dumáltunk, jobban szólva a "Helómivanveled,ásemmiszokásos' című kötelező ál-beszélgetés, traccs. Az hogy annó az egész nyári szünetet együtt töltöttük, ó ugyan, hát mi az...

Évülnek a barátságok, és egyre kevésbé hiszem a mondást, miszerint: egy igazi barát egy életre szól. De valóban...? Vagy csak egy átmeneti leszögezése ez is annak, amit múlandónak vélünk és tudjuk is hogy az, de valamiért jól esik szavakban ezt konzerválni, ha csak egy pillanat erejéig is, önmegnyugtatásként? A mostani barátaim persze ne értsék ezt félre, inkább gondoljanak ők is bele, hányaknak mondták ezt amiből ma mennyi 'érvényes'-en aktív barátság...

A csapatos, bandás barátságok tartósságáról:

Mint sok társaságot megjárt ember, olyan veszélyekre hívnám fel az alábbiakban a figyelmet, amik közvetlen vezethetők "barátságok" végleges széthullásához. Mint jelenlegi főszervezője ezeknek, azthiszem van annyi rálátásom már az egészre, hogyha mást nem is, de legalább tanúlságosak legyenek az alábbi történetek, életem szösszenetei:

1. Az érdek-barátságokról: Sokak felől hallottam már 'régi csapatos' történeteket. Általános a vége mindegyiknek, miszerint "dehát az már rég volt, háhá!!". Aham. De miért mégis? Hogy lehet az hogy egy "örök barátságnak" vége legyen? Ez eleve egy paradoxon... Hát haladjunk az elejétől akkor: Közhely az, hogy a gimnáziumi barátságok szertefoszlanak. Naná! Mellesleg nekem sosem volt nagyon ilyen, révén egyrészt 5 gimibe jártam 4 év alatt (rossz voltam, igen:xD), így mire ki is alakult volna egy, már jött a következő gimnázium ahová mennem 'kellett'. Meg amúgy is sosem az aktuell osztályom körül legyeskedtem - mindig valami áttételes más iskolákból verbuvált 'csapatokban', bandákban kerestem az igaz barátságot - ahol nem maga az 'osztály', mint olyan volt az összetartó erő, hanem inkább pl egy zenei stílus, vagy egy eszme, vagy egy életforma. Így korban is elég vegyes összetételű csapat volt az akkor. Ebben az értelemben véve nekem nem is voltak soha ugyan 'gimnáziumi barátaim', csupán gimnáziumi korban levő baráti társaságom akkor. Hát most van 12 éve, az első ilyen örök barátságnak hitt nagyobb csapatosdinak, amiben - szintúgy - mindenki azthitte hogy ez majd lesz 'az örök, meg a nagy, meg majd mi megmutatjuk a világnak...' A történet végét persze mindenki sejtheti: Ugyan környékbeli srácok a legjava (illetve mostmár férfiak, nők inkább) ezek, a mostani viszonyt nézve jó ha köszönünk egymásnak, mikor véletlenszerűen a helyi vegyesbolti sorban egymás mögé vagy elé kerülünk. Már amelyikőnk él egyáltalán... A másikfele meghalt. (igen, meg). A harmadik fele még mindig drogfüggő. A negyedik felének sikerült csak kijutnia belőle, abból a fele vagy kiégett idióta lett, vagy tényleg megemberelte magát, és kezdett magával valamit. Hát igen. Ezt a társaságomat (1997-2002 kb) kénytelen kelletlen beismervén nem a barátság, hanem az akkori rave partyk, meg drogok tartották össze... A rave korszak meg leáldozott, a drog meg megtette hatását... Szuper. Persze hiányzik is a francnak ez a korszak, épp elég hiba volt akkor egy rossz döntés alapján évekig hinni, hogy micsoda jó móka is lesz ez. Felelőtlenség volt. Az akkori ígéretekből semmi nem lett, utólagos szemmel meg magam sem tudom mi alapján nevezhettük magunk baráti társaságnak, mikor még egymást is sorozatosan lehúztuk pénzekkel... Az első ponthoz érkeztünk, amit érdek barátságoknak hívnak. Teljesen mindegy, mi tartja össze a csapatot - csak nem a barátság: legyen az drog, pénz, nők, vagy bármi. Ha ezek a fő motívált okok együttlétekkor, hát nem lesz tartós az hétszentség. Emléke pedig akár a fing: bűzösen száll el vala a fellegekbe, kellemetlen nyomot hagyva maga után az életben.

2. Az átmeneti 'ifjúkori' barátságokról: Csalódás is volt persze a fentebbi 1-es csapatom szégyenteljes hanyatlása. Nem véletlen szakadtam el akkor az egész rave világtól (techno, trance, electro, minimal) és csapódtam vissza a szöges rock oldalára. Nesze neked akkor - gondoltam, visszatértem a régi azelőtti vonulathoz. Ismét egy nagy baráti társaság verődött össze 2002-2005-ig kb. Itt már inkább beszélhettünk barátokról, mert beszélgettünk is (húha, mi? :xD) és nem csak a kanapén fetrengett az egész csapat betépve. Itt is fogadkozott mindenki az örök dolgokat nézve, igaz itt nem egy tasak speed mellett, hanem pár korsó sör / bor mellett már. Innét maradt is valami azért baráti szinten - bár kétségtelen érdekesen égő a mai napig úgy "tesókám"-nak szólítani olyasvalakit, akivel egykor oké, igen -  de akivel jó ha fél évente találkozik már csak az ember, és akkor is csak, mert "már illene"... Ez a kettes számú példa: Mikor egy társaságot, azonbelül barátságot az bont szét, hogy az ember időközben felnő: Ambiciózus lessz. Már nem fontos a barátság, önmaga fontos csupán. Az én álláspontom szerint többnyire egyenlően ultra-egoista érdekkel, és kiégéssel együttjáróan, de ez csak a véleményem. A túlélés ösztöne ugye. Szóval volt ez a rocker féle csapatka, akik meg fogták maguk és "felnőttek". Nemnagyon lehet mit kezdeni azzal, vagy 'barátnak' nevezni az olyat, akit már el sem lehet rángatni otthonról sorozatban és évek óta, mert ugye az asszony, a gyerek, a munka - egyszólván örökös lerázás, befonnyadság, yuppievé válás áldozata. Valahol ez lenne a világ rendje, de akkor miért volt fontos nekik egykor barátságot igérni? Vajon tudják is e ezen emberek a szó jelentését, vagy az is csak hangzatosnak ígérkezett akkor és ott, annál a bizonyos asztalnál, annál a bizonyos X-edik sör után egy örök barátság fogadása? Jó kérdés, bár megválaszolatlan. Szerintük a barátság múlandó. Számukra átváltozik pénz iránti imádatba, vagy sekélyes remete életmódba.

3. A kasztosodás veszélyei: Harmadik körömbe egy igen érdekes társaság sorolható. Ekkor én már javában darker voltam, a honi darker scene viszont még gyerek cipőben járt, vagyis igen kevesen voltak akik felvállalták ezt. Így kikötöttem egy igen vegyes kasztú és korú társaságban 2005 környékén. A MOM parkos brigádként ismert társaság nagyon vegyes volt: többnyire punk / hc / deszkás / emós, de ugyanakkor skinhead / hooligan nézetű, 'típusú' emberek is egyszerre. (Szép, mi?:xD) Az volt. Itt találkoztam viszont elsőre (23 évesen...) az összetartás fogalmával. Hogy mit jelent az, ha mondjuk valakinek baja esik a társaságból akkor 15-en mennek a segítségére, és nem bedrogozva legyintenek inkább, vagy "á, én most nem érek rá" lerázással illetik, mint a korábbi társaságaimban. Szóval ez a kör nagyon is otthonosnak ígérkezett, és üde színfoltokkal tele volt: Ijesztően sokan voltunk, volt hogy 50-60-an is, csak egy spontán délután. Korosztály meg 14-28-ig ment, változatosság, NA az volt... Szerettem ezeket az időket. Itt senki sem használta ki a másikat, mindenki a másiknál aludhatott szó nélkül akármi is volt, és mint az összetartást is említettem, helyénvaló volt a dolog. Aztán itt is elhangzottak a már akkor is klisésnek vélt "mert mi majd örökké", és "legjobb barát" megilletések. Ki ki kinek mondta. Persze sejtettük tán, hogy semmi nem tart örökké. Pár nyarat megélt az egész, de aztán felmorzsolódott a csapat itt is... Az ok itt banális volt: A vegyes összetétel előbb utóbb igen kiütközött - és egy oltári nagy piff-puff tömegverekedésbe torkollott az egész, egy környékbeli parkban, molotov koktélok is elcsattantak, 7 rendőrautó érkezett ki, és még az Index.hu is tudósított az esetről: "Anarchisták csatája a XII.kerületben" vagy ilyesmi alcímmel. (keresem a cikket, de az istennek sem találom...:@ ha megvan, linkelem.) Én nem voltam ott azon az estén szerencsére véletlen - de eztán megváltozott minden. Állítolag amúgy egy csaj miatt robbant ki az egész, bár mindenki tudja hogy a kasztosodás eredménye volt. Tehát jöjjön a hármas számú tanúlság: A kasztosodás nem hoz sosem jót egy baráti társaságra sem... Arról beszélek, mikor egy (általában) nagy társaságon belül külön kis csoportok alakulnak, akik meglehetősen kezdik egymást utálni valamiért: stílus beli jellegzetességekért, nézetekért, vagy pusztán korbeli lenézésből fakadóan. Ez a baráti társaságok szétzülléséhez vezető legfőbb 3-as pont. Azért a legfőbb, mert a leggyorsabban vezethet végérvényes szakadásokhoz: Jönnek ugye a kibogozhatatlan szarkeverések, amiket utólag már senki sem tud, ki kezdte, mégis van, és feszültséget szít. És a vége egy teljes széthullás. Ja, hogy 'Örök barátság'? Lófasz! Bunyó, aztán ennyi. (Ez a társaság mellesleg a mai napig létezik, csak 3-4 fős kisebb 'csapatkákra' lebontva - a maradék része pedig ugye a 2-es példa, akik "felnőttek" időközben, és egocentrikus öntörődő majmokká váltak.) Tanúlság annyi, hogy érdemes megelőzni azt, mielőtt egy társaságnak nevezett valami együtt ugyan fizikailag, de már közel sem egyek - méterekről egymástól ülve beszélik ki épp a másikat, annak háta mögött. 

És most jön aminek jönnie kell... A mostani társaság, melyet Chrissel szervezünk 2006 óta. Sosem tartottuk magunk irányítóknak, itt nem arról volt sosem szó, hogy "kinek a bandája" mert röhejesnek tartjuk ezt a 'katonaság' szintű rang szerinti dolgot - még ha akaratunk ellenére egyesek ezt a mai napig így is reagálják le.  Egy baráti társaság nem egy szervezet, vezér nélküli önálló valami az ég szerelmére. Az én pozicióm itt, hogy magamra is kitérjek, semmi más nem, csak szervező. Az az emberke aki szépen leül a gép elé, mert ideje mint Josef Fritzlnek lesz a börtönbe majd erre, és szépen és következetesen leszervezi a dolgot, hogy mi és hol legyen. Tisztázások végett csak azért írtam le, mert jó lene végre félretenni azon közhelyeket, miszerint a "Hoze bandája", illetve a  "Hozéékkal lógás", meg a "Hoze féle csapat", mert nem én szültem egyenként az embereket bele, ők jönnek maguktól mert szeretnek velünk pörögni. Én mindig is szajkóztam, hogy köszönöm, de nem kérek ebből a megtisztelő szerepből. Tessék csak arconhányni mindennap és csikket elnyomni rajtam. Nos. Az alakuláskor a pár ember barátságot köttetettt itt is mint annak rendje. Ebből az alapszövetségből legutóbb Omlás írta ki magát, aki egyenesen "szarházi kétszinű geci"-nek nevezett engem, (majd még le is zsidó-zott, mikor már végleg kifogyott az érveiből) csupán mert:"én nem szerveztem annyi dark találkozót a közelmúltban". Szerinte bizonyára nekem ez kötelességem ugye, nemám szívesség... Ő tehet egy szívességet inkább. Erre különösebbet nem is reagálok, csak érzékeltetem: Az úgynevezett 'örök barátság' biz nálunk is múlandó... Immár felénk is testközelből ismerkszik az ember ilyennel, felötötte a fejét már minálunk is a széthullás kórképe... 

Egy pár nappal ezelőtti írásom kommentjei közt érdemes szemezgetni, mikről le nem hull a lepel: Egyesek szerint is széteső félben van az egész dolog. Pedig itt is rengeteg 'örök barátság' köttetett - mitőbb a gügye hangzású 'hugi', 'bátyó' és társai "rangok", melyeknek egy része olyanok közt is ki lett osztva aktívan is, akik 1, fél éve is már hogy rég eltémberegtek felőlünk. A mi csapatunk legfőbb hibája önmagában rejlik azonban, a mi barátságaink felbomlésát önnön hülyeségeinknek köszönhetjük majd, ha eljön: Ugyanazon hibákat követjük el ugyanis, mint a fentebb említett 3 fő hiba főbb összessége. Első körben az  'érdekekről' annyit: rengetegen érdekből, és azért kerültek be a mostani csapatba, hogy amolyan ugródeszkaként használjanak minket: Janizhassanak,  hogy bemutatjuk őket majd a (relatív) hírességeknek, és pózerkedhessenek Lindával, Christina Bin Ladennel, vagy Rikki Churchhel. Netán tv és fellépés beli reményeket fűznek hozzánk, vagy várnak el tőlünk. Nos a létszám miatt mi sem tudunk mindig tökéletes szűrőt alkalmazni a piócák ellen, de rajta vagyunk már, hogy kiszűrjük az ilyen élősködőket... (Sokan a nyári csapatból azért nem is járnak el a mostani gyűlésekre, mert ilyeneket vélnek köztünk)  A mi második hibánk az összetartás hiánya, amit már kismilliószor ecseteltem: A Moszkva téres eset, mikor senki nem tett semmit támadáskor, illetve maga az a tény, ha valamelyikőnk is pár napra fedél nélkülire kényszerül, igen nehezen és ritán tudunk megoldást biztosítani. Az anyagi gondok más kérdés persze, de szándékról van szó első sorban. Ezen sem ártana váltani. A harmadik dologban, a "kiöregedés" veszélyétől viszont nem tartok nagyon: Sokan átmentek már más stílusba is, vagy épp beálltak a sorba - de inkább megvető tekinteteket kaptak ezek már, mintsem valamiféle bánatot is: Ha ezt akarják, hát legyen, semmi sem kötelező elvégre. A negyedik pontban viszont szintén felelősnek érzem magunk: A kasztosodás felé nézve... Jellemző, hogy ugyan egy dark csoportosulásról van szó, kénytelen kelletlen észrevenni azt, hogy kisebb csoportos klikkek alakulnak ki: Akár a szélsőjobbos szárnyunk és liberális szárnyunk közt, akár a darker - illetve goth oldal közt (mert van különbség, igen), és egyébb szempontok alapján. 

Ezt összevetve jelenleg a mostani  "nagy barátságok" zömét sem érzem nagyon biztonságban... Az ember nem lehet örökké pártatlan, csak ideig, órákig. Egyetlen barátságom érzem biztos talajon, az Chrissel való barátságom, mely talán tényleg majd egy életre szól. Még azon sem hördülök fel, mikor a kedvesem szidalmazza, tegye csak, de előre bocsáltom, hogy nem mindenkivel vagyok ilyen elnéző... Legutóbb ugyanis sokan az Ő (kedvesem) nyakába próbálták varrni a szétesésünk mibenlétét. Namármost csak gondolkoztatóként: Érdemes elgondolkozni, miféle társaság lehet az, akit egyetlen leány képes szétszakítani...? Vajon - még ha így is van -, akkor biztos lábakon állt e az a csapat? Bűnbakot találni lehet persze, sőt. Olyasmi vád ez, mikor Marilyn Mansont vádolják azzal, hogy "Ő egymaga tönkreteszi az egész keresztény egyházat" - Mire ő rendre ezt feleli:  "Hát ha ilyen gyenge lábakon áll, hogy egyedül ő tönkre tudja tenni?") Szóval itt közel már nem Dóriról van szó és rólam. Arról van szó, hogy sok hiba felett mi is elsiklunk, minek során döcögőssé vállt a régi gépezet. Megugrott bár, de még nem siklott ki a sínről ugyan. Nem hinném, hogy nekem, vagy neki kéne magába néznie a dolgok miatt. Különösen nekem nem, aki az elmúlt 3 évet megállás nélkül arra használta, hogy non stop szervezze a programokat profitmentesen (de szép is lene ha még tagsági pénzt is szednék, mi?:xD)   

 De azért végszóként, hogy mit is tanulhattunk meg ma:

A társaságunknak (legyen az vidéki vagy közvetlen közeli 'tag') legyen ez az iromány tanúlság arra nézve, miken kéne változtatni, ha egységesen is együtt szeretnénk lenni ezentúl is, és folytatni azt a kiépítést, amivel az ország legnagyobb aktív dark-teamjét létrehoztuk, és ami miatt a Cool Tv érdeklődését is elnyertük eddig 2-szer is. (harmadszorra viszont már csak engem, bleee:xD)

A társaságból kívülálló kedves blogolvasóimnak pedig tanúlság arra nézve, ha az életben úgymondd barátokkal veszi magát körbe, mire érdemes figyelnie, ha ezen barátságokat évek múlva is aktívan szeretné élvezni, és ne csak egy egy megsárgult fénykép emlékeztesse már rá, egykor kikkel is pörgött valójában.

*

Szalonna sütés - storno

Szolgálati közlemény: A hétvégére tervezett dark piknik / szalonna sütés elmarad, egyenlőre túl kockázatos lenne ebben az időben ez. Hózáporral is fenyegetnek egyes oldalak, ami ha igaz lessz, hát tökönszúrjuk magunkat... Nem lepne meg mondjuk. Nappal még hiába van Hawaii és nyár preview, estére még tartogat fagyokat ez az évszak is. Akkora tüzet kéne raknunk a fagyásmentességhez, mint az ausztrál erdőtűz most. Ahhoz pedig kiszámolva egy benzinkútnyi gyújtóanyag sem ártana, a mostani szétázott faleveles placcra (Normafa). Nincs mit szépíteni, nem a szezonba illik ez egyenlőre. (Emlékezetes, hogy taavasszal is majd rábasztunk sokszor, a hirtelen esőzések miatt)

Azért csüggedésre nincs ok: Egyrészt a  tavalyi szezon első szalonna sütése is május elejére volt tehető,  továbbá úgy tűnik akad program hétvégére is: Future dream party a Gyár Clubban pölö. De akadhat más is még, jó kérdés egyenlőre. Addig mindenki ugrókötelezzen emberi béllel. 

*  

<3

Márczius 15.

Ma van a nagy nap. Ma zárva van minden bolt, mert 150 éve volt egy forradalom, amit aztán 1 évre rá jól le is vertek. Nekünk már csak ilyen forradalmi ünnepeink vannak, amiket aztán vérbe folytottak. ('56, tb..) Sebaj. Annyira silány téma, hogy nem is írok semmit róla. Böngésszen a wikipédián aki kíváncsi rá. Vagy menjen Toroczkaiékkal kukákat borogatni. Variatívkodtam a nemzeti színekkel:

Nemzeti smink:

Nemzeti ízek:

Nemzeti mackók:

Best of...

Nem ön-buzulásként szerkesztettem. Így sokkal könnyebb elküldeni ezt tv csatornákhoz / szervezőkhöz / fellépésekhez / tehetségkutatóknak jelentkezésként 'referencia anyagként', mintsem egyenként 100 linket + 500 képet csatolni, meg bizonygatni, szót facsarni blablabla a múltamról. A legvégén pedig Balázs megmondja a frankót.:xD 

*

Egyre agresszívabb, de még mindig beszari cigányok

Ismét egy kedves pesti történet jön, máról. Mentem ma haza 74-es trolin Christől épp. Annyira még nem is visz át gáz környékeken Pesten: Hősök tere, onnan Wesselényi út meg ilyesmik. Almássy tér felé megáll a busz, kintről már hangoskodó gallerik hangja hallatszik. Busz megáll, ajtó kinyilik, majd leszállás után becsukódik. Ekkor (mikor már csukva volt) odapattant 2 diszkós cigány (kb 18 évesek) elkezdik verni az ablakot ahol ülök - "Ne nézzé köccsög, mit nézel, kinyírlak geccci!" - hmm, jó. Nem is néztem pedig, mindegy. (És ha nézek, az se jogosít ilyesmire fel senkit - mindegy) 

NODE, ekkor valamiért a sofőr megint kinyitotta az ajtót!!! (nyilván hátul valaki futott épp a busz után, és felengedte még plusszba - nem néztem hátra) Namondom, mi lessz itt ha ezek most felszállnak... De mégse szálnak fel!!! Helyette megvannak lepődve, hogy most mivan: Arra számitottak hogy az ajtó csukva marad és elrobog a busz miközbe ők már beszóltak (nagy bátorság) - ehelyett nyitva megint az ajtó, ergó akár le is szállhatnék és kezdődhetne a "muri"... - De nem. Meglepetten állnak, kussolnak, ők sem szállnak fel, inukba lett hirtelen a 2 perccel azelőtti bátorságuk, amit csak csukott ajtónál tudtak fitogtatni. Sofőr bemondja: "Most akkor felszállnak vagy sem?" - Cigányok haboznak, aztán visszaszólnak zavarosan motyogva, hogy "Nem". Ajtó erre megint becsukódik -  törvényszerűen hirtelen megint nagy lesz a szájuk és verik az ablakot ahol ülök: "Még találkozunk, köcccsög!"

Gratuláció. Zárt ajtók mögül nagy a szájuk kivűlről. :xD

Emlékeztet az eset arra a kisérletre, amit a kutyák ugatási szokásait vizsgálták: 2 kutya ugatja egymást, pontosabban csak az egyik a másikat: a kerités mögüli  (annak védelme mögül) ugatja azt aki az utca felőli oldalon megy 'védtelen', és tűri is. Egyik ponton azonban hiányzik a kerítésből a rész - ahol az ugató kutyát nem választja el semmi a másik kutyától, akit addig vadul ugatott a 'védelem' mögül. Ott a kerítés mögötti (ugató) kutya megtorpan és hirtelen fülét farkát behúzza. Majd zavarában visszarohan a kerítés mögötti részhez, és onnét vicsorog tovább - a 'biztonságos' rács mögül.Hát ennyit a mai napi "bátor" cigányokról is.

"Hajrá" bátor cigányok.

*

Jogi különlecke - Kiskapuk

Közeleg a március 15, és ilyenkor ismét lassan a 2006 óta megszokott "forradalmi" hangulat is kezd erősödni. Tüntetések körvonalazódnak, nemzeti hírportálok toboroznak, a rendőrség is lassan kezd tápázkodni és toborzódni Budapest felé, az epicentrumba. Ezt, az egykor fényesebb napokat is megélt ünnepet ismét a zavargás szerű görcsös kormányváltó hangulat fogja uralni idén is. Árpádsávval lobogó ifjak, "gyurcsánytakaroggy!" skandálás, pár kuka borogató szamuráj, és hasonló 'hőstettek' mennek majd véghez ismét. A többség persze tudja, hogy érdemtelenül majd, megszokhattuk már, hogy semmi nem történik eztán úgy általában. Pár napra rá a felmosókocsik összesöprik a szemetet, illetve az összetört utcai berendezéseket, és visszaáll a hangulat a keserves magyaros nyögvenyelősre. 

Egyedül a politikusoknak és azonbelül is a kormánypártiaknak van tele a töke, hogy ezen ünnepen egy lépést nem tudnak megtenni fújogás, füttyögés, tojás zápor, és egyébb kellemetességekk nélkül. Ennek örömére tejhatalmuknál fogva igen szigórú 'törvény'-nek csúfolt diktatórikus rendeleteket hoztak: például aki tojással dobál, vagy ételszármazékú étellel, azt le is tartóztathatják... Avagy az unszimpatizánsokkal is várhatólag brutálisabban lépnek majd fel. Lényeg a lényeg, nem bogarásztam végig ugyan a listát, de gyakorlatilag annyi a lényege, hogy bárkit bevihet majd az ÁVH, aki mondjuk olyat tesz (úgy néz, olyan póló van rajta) ami nem tetszik a tisztelt rendőrségnek.

Én pedig töprengtem, hogyan is tehetnénk viccesebbé e ünnepet, azzal hogy egyben nemtetszésünk fejezzük ki, de ugyanakkor törvénysértést sem követünk el. Állítottam hát pár listába szedett pontok, melyek ezt nézve - és úgy általában is véve - jogi kiskapuk, és amiért elvben nem csinálhatnak semmi bűntényt sem. Mégis tréfás.

• Hatóság elleni ál-erőszak: Mi van akkor ha teljes erőből elkezdünk futni egy rendőr felé egy baseball ütővel a kezünkbe üvöltve, de az utolso pillanatba megállunk, és megfordulunk és elmegyünk? Semmi. Bűncselekmény nem történt. Kiabálni lehet, baseball ütőt pedig szintén legálisan kapni bárhol. Pont. Ügy lezárva. Ha a rendőr megüt, őt terheli a felelősség, le kell olvasni a sorszámát és feljelenteni hivatali visszaéléssel.

• Ál-Dobálás, ál-rongálás: Hasonló példa: mondjuk tüntetésen egy hatalmas kővel a kezünkben úgy teszünk, mintha dobálnánk, de csak megsuhintjuk a kezet és nemdobjuk el a tartalmát. Jól összerezen majd talán mindenki, dehát kérem: tán rossz a lelkiismeretük? Nem csináltunk semmit. Szintén a tüntetésen, annak közelében  irdatlan erővel felrugunk egy kukát - majd összeszedjük a szemetet egyenként, és elvisszük a szelektív hulladék gyűjtőbe. - Nemhogy büntetési kategória, még jó cselekedet is.

• Ál-Önkényuralmi jelképek: A jelképeket nézve, ideje tunningolni is a szokásos kokárda / árpádsáv / nemzeti zászló - közhelyes triumvirátust. Kihasználva a kiskapukat az alábbi jelképekkel masírozzunk az Andrássy úton: ilyen zászlóval, valamint ilyen pólóval mellé. A hasonlóság a véletlen műve csupán, és rossz az aki rosszra gondol. Ezek nem önkényuralmi jelképek bizony, sosem volt például micimackós sas az SS jelképe, ezt könnyen bebizonyíthatjuk bíróságon is. 

• Ünnepi beszédek ál-megzavarása: Unszimpatikus politikusok beszéde közben hangosan kiabáljunk közbe, ámde nem a jól megszokott füttyöt, és fujjogást, hanem "IGEN, IGAZAD VAN. MONDJAD. ÍGY VAN! EZ AZ! NAGYON JÓL NYOMOD!" Amennyiben a rendőrség közbe merne avatkozni, pert indíthatunk ellenük, mivel ok nélkül vittek el minket jogtalan, mert csak tetszésünk nyilvánítottuk ki.  

Persze leszámítva a provokálást, ezentúl is rengeteg kategória van, mely nem bűntethető cselekedet az életben. Tüntetések után kiválló feszültség levezetés próbálgatni az alábbi dolgokat, melyek mégcsak szabálysértések sem - elvben:

• Ál-lopás (varázsló trükk): Mondjuk valaki zsebéből kilopjuk a pénztárcát, megnézzük mennyi pénz van benne, DE aztán visszacsukjuk és visszadugjuk a zsebébe. Bűntény nem történt. Fokozása: Utána meg odamegyünk észrevétlen megint az illetőhöz, és meglepjük, pl hogy "Uram, magánál 4650 forint van: két db kétezres cimletbe és két kétszázasba, valamint 50 forint 10-esekben." A hatás meglepő lesz majd, akár csoda-embernek is beadhatjuk magunk - bűncselekményt pedig nem követtünk el.   

• Bankos poén: Bemegyünk egy bankba és fekete sí-maszkban vesszük fel a pénzünk üvöltve - bankkártyával. Aztán a rohamosztag kiérkezésekkor megmondjuk, hogy nagyot-hallóak vagyunk, és nap-alergiánk van, csak ezért mindez.

• Fegyveres bolti rablásnak álcázott vigyázba állítás: Ilyen sincs elvileg a BTK-ban. Lényege: puskával és fegyverekkel felszerelkezve irány az egyik bolt/bank/üzlet. Berontunk a fegyverekkel, majd kiabálás: "Állj, senki se mozduljon!" - és ennyi. Várunk. Nem bántunk senkit sem. 'Egy kis edzés volt csak ez, no' - védekezünk a bíróságon majd. (B változat - csendespihenő tipus: "Állj, mindenki a földre" - és ennyi. 

• Ál-drogozás: Ez az egyik kedvencem, ezt ki is próbáltuk már. Lényege: kávézóba beülés, közvetlen a bárpulthoz a pincérek orra elé. Majd gyanúsan viselkedés, és egy kis átlátszó zacskóban levő liszt elővevése, letevése az asztalra. Személyi kártyánkkal húzzunk belőle csíkokat ki a bárpultra, majd papírpénzt összetekerve felszívás orrba. Közvetlen utána a hatás kedvéért egy pohár whiskey kérése, majd egy órára eltünés a wc-be. 

Nos gyorstalpalónak ennyi. Akinek eszébe jut még hasonló, jelezze, vagy tegye meg. Filmezze le, majd az eredményt küldje be hozzám, publikálom. 

*

Ismét beiratkoztam

Na. Milyen rég volt ez is már nemde? Aki régi olvasó, még emlékszik, hogy ez az én+jogosítvány című törénet legutóbb tavaly májusban ért véget, egy jókora Kresz vizsga bukással, minekután bedurcáztam az intézményre. Pontosabban elment a kedvem, meg elnapoltam, mert 'á réárek még arra', meg különben is 'majd jövőhónapban', stb. Nyugtattam magam, hogy 'ó nekem a faszt kell kocsi' meghogy boldogan élek én majd a Bkv purdé járatain míg világ a világ, és különba is franc költ benzinre - de kénytelen kelletlen rá kell jöjjek, ez már így nem járja... Nem csak arról van szó, hogy bosszant hogy lassan körülöttem a legutolsó kis takonynak is van már autója vagy legalább jogostványa, de tényleg egyre inkább égetően hasznát érzem egy kocsinak... Külvárosi hypermarketek, jó messzebb lakó ismerősök, nagy vásárlások, esetleges + munkalehetőségek ilyen módon, megaztán csajozni is ildomosabb ily módon ugye... Sorolhatnám.

Szóval most viszont nekiesek megint, annál is inkább, mivel hamarosan elévül a dolog, magyarán ismét fizethetném be a szaftos 30 ezret a tanfolyamra, és járhatnám ki a két hónapot megint amihez semmi de semmi kedvem. 

Nos, elő is kaptam a teszt könyvet, illetve neten a teszt programokon gyakorlatozom. Ez időigényes meló ha sikerre akarom vini, szóval mostantól kevesebbet leszek Messengeren, illetve netközelben. Önök szolgálati közleményt hallottak. Köszönjük.

*

Kísérleti új rovat: Ma nincs kedvem írni. Inkább felvettem nektek mikrofonnal a mai szennyt. Ye.