Hoze

Miért szar film az Alkonyat?

Újonnani bodyterembe lejárogatásom érdekes folyománya, hogy mialatt a futógépen rohanok 20 percen át , alkalmam nyílik ezalatt az (általam eddig soha meg nem vásárolt) ott lévő helyi Bravo és Popcorn magazinokat tanulmányozni. Mégiscsak jobban telik az idő egyhelyben futás közbe, ha közben van valami olvasni való is. Meg már inkább akkor ezeket az ifjúsági magazinokat olvasgatom, mint a maradék repertoárból a Muscle magazint, undorítóan eltúlzottan kigyúrt férfiakkal, avagy a Kiskegyedet, netán Shape magazint. Illik ugye kultúrálódni kérem az aktuális bugyi-poplapokból.

Szóval olvasgatom ottan nagyban ezeket a magazinokat (van vagy 20 db visszamenőleg, biztos ami biztos alapon), és túl azon hogy számomra teljesen tök ismeretlen nevekbe bukok Justin Beabertől Miley Cyrusig, akit "illene ismerni, ám én mégse" ugye, azért volt egy közös, bármelyik Bravo magazint is kaptam fel: Mindegyikbe 2-3 oldalas cikk volt erről az újhullámos 'vámpír' filmről, az Alkonyatról (Twilight): Alkonyat így, alkonyat úgy, Robert Pattinson a kifutón, Robert Pattinson lesifotók, Szereti e Robert Pattinson ha nyakonfossa egy púposgalamb, Csókolózott Kristin Stewart Robert Pattinsonnal, stb. Szóval most nagyon azon van ez (az egyébként 8-14 éveseknek szóló) magazin, sőt azon van a média egésze is, hogy ezt a filmet velejével beledöngölje mindenkinek az agylebenyébe, bármi áron is. Nesztek, ilyenek a vámpírok!

Volt "szerencsém" e filmeket megnézni, melynek élménye felért egy Tv2-n délután 2-kor sugárzott 'Samanta és Huanita a krumpliültetvényen' kaliberű tévésorozat egyik-másik részével: Semmitmondó, nyálas, vontatott, egyszer SE megnézős.

A Twilight filmek eddig messzemenően a legjobban ledegradálták, szánalmassá tették az (egyébként amúgy sem épp köztiszteletben álló) vámpírkultúrát, mítoszt. Tulajdonképp nem az a baj, hogy amiben nem hiszünk, az arról szóló filmeknek már nézhetetlennek kell lennie, mert ez így nem igaz: ha jó a kivitele, a fantázia szülte filmek igenis élvezhetőek: Ezért szeretjük pl a jó zombis filmeket is (Resident Evil), avagy ufós filmeket (ID4), meg a szellemes filmeket (Hatodik érzék) - nyilván tudjuk, hogy se zombik se ufók se szellemek nem léteznek, mégis lehet attól még egy jó filmet forgatni ilyesmikről, hogy azok nem a realitás határán vannak. És eddig ugye számos remek vámpírfilmet is megcsodálhattunk: Kezdetben élveztük a Nosferatu-t, a korai idők misztikusan kibontakozó némafilmjét. Imádtuk Lugosi Bélát, ki az akkori horrorfilmek ikonjává vállt hátborzongató(an jó) alakításával. Élveztük Interjú a Vámpírral-t, a dögös, romantikus és lebilincselően izgalmas, feszültséggel teli filmet. Élveztük még a Pengé-ket is, ahol már akciófilm jelleggel ment a vámpír vadászat, profi összhangban a látvánnyal.

De nem élvezzük a Twilightot. Már a gyökerében el van cseszve: egy olyan témát dolgozott fel kimondhatatlanúl ócska  szereposztásával, hogy annak rendeltetett ijesztős és misztikussága helyett egy közröhelyes tini-nyálas idiótaságot eredményezett; Nyálas képű pöcsök, tipikus amerikai újgazdag középiskolás zselézett hajú szépfiúk játszák a vámpírokat, teljesen átlagos és hétköznapi, kókuszos-coccolino öblítőszagú tinédzser fapinákkal karöltve. Mindezt a felűlmúlhatatlanúl ócska rendezéssel karöltve, midőn röpködnek az erdőbe a zselés hajú vámpírok, és 16 éves vámpírlányok - már már olyan szinten kínossá teszi a moziban ücsörgést, hogy az ember legszívesebben a fotelból harapna ki egy darabot, nem pedig a mellette ülő nyaki ütőeréből. Mert ez kérem MI? Egy ócska vicc, egy gyermekmesévé alacsonyított "alkotás", egy mítosz meggyalázása. Még ha paródia lenne a film jellege, talán elmenne, de nevetni így sem tudunk.

Pláne nem 4-szer, ugyanis már a negyedik részét is adják a moziban, holott már az 1 is sok volt. Klisés tini szerelmi történetek halovány akciójelenetekkel karöltve, bőgős gimibe járó vámpírok, silány kivitelben. Tulajdonképp agyatlan tizenéveseknek van kitalálva, annyi mentség legyen rá, mert az odáig oké, hogy szájbarágás szinten van túlmagyarázva a vámpírság mibenléte, ámdebár teccettek volna már a valódi vámpírkultúra gyökereiből meríteni! Egy vámpírnak milyennek kéne lennie ugye: merev, magányos, sejtelmes, baljós, túlvilági, komor, fájdalmakkal teli, gyötrődő. Itt meg ugrabugra identitás nélküli iskolásokat kapunk, márkás plázaruhákba bújva. Nevetséges jelenetek sorai állnak előttünk, midőn az 'ijesztő vámpírlány' aggódó édesanyja hirtelen odaszalad, majd leszídja lányát "jaj kislányom, nahát nahát", ezzel kínosan már családi filmmé lealacsonyítva ezt. Olyasmi dolog ez, mintha egy zombis filmben egyszercsak a zombik elkezdenének ugrókötelezni, majd hörcsögöket simogatni szelíden, aztán leülni túrótortát enni egy padon egymáshoz bújva. Illetlenűl és taszítóan nem odaillő.

A Twilight tulajdonképp egy olcsó és ócska sekélyes tinisztori, amit valamiért vámpírok játszanak, hogy így 'érdekesebb' és eladhatóbb legyen. Nyilván ha kockás inges favágófiúk játszanák el ugyanezt a történetet, akkor nem lenne úgy eladható sőt egyáltalán. 

Üzenetében pedig totál félrevezeti azokat akik vámpírságra vágynak, sőt még azon se lennék meglepődve ha a dark kultúra is megszenvedné e filmeket - a (már eddig is jókora) lenézését is növelnék e gagyi Twilight "művek". Mert az átlagember aki ebből vonja le a 'tanúlságot', majd jogosan rendelkezik mégtöbb előítélettel eztán 'fekete ruhás fiatalok' ellenébe, hogy mekkora egy szánalmas értelmetlenség képviselői. Torz kép ez...

Valahogy a védelem jegyében is szólnék: A Twilight könyvek állítólag JÓK...! És messzemenően mások, mint maga a film - ezt több embertől hallottam, sőt külön netes fórumok is üzemelnek ezzel kapcsolatban, mennyire elrontották a filmet, és egy csökevényes gyerekfilmmé tették. Ennek tekintetében végképp kudarc ez.
Mert sokkal idegesítőbb az az eset, mikor egy jó receptből és kiválló alapanyagokból mégis egy ehetetlen szar étel készül, mint mikor eleve úgy állunk neki főzni, hogy már tudjuk, hogy ehetetlen lesz az étel...

Ha valakit (aki tán nem látta) érdekelnek a Twilight filmek, saját felelősségére nézegesse meg ITT ingyen mindegyiket... Aztán kenje be a hátát fokhagymával elalvás előtt. 

Monszun

Pesten van egy furcsa szokás: nevezetesen, ha leesik az eső, akkor annak egyenes folyománya, hogy dugó is lesz. A kettőnek nem sok köze egymáshoz pedig, de mégis általános törvény ez: már a reggeli órákban is kígyózó sorok mindenütt, mert az autós ilyenkor 5-tel megy, nehogy megcsússzon ugye (pedig egyáltalán nem valószínű az fővárosi közutakon, max a sztrádán 150 felett), és ezt a gügye kis szokást mindenki hirtelen átveszi, így pedig az egész városba áll a tömeg. Ráadásul valamiért ilyenkor több autó is van az utakon: nyilván sokak így spórolják meg az autómosási költségüket.

Ám érdekes módon a gyalogosokra, és a BKV-ra is átterelődik ez a jelenség: ilyenkor valamiért még több ember van az utcán, és mégtömöttebb az összes busz, és metró. Az emberek ilyenkor esőzéskor úgylátszik, gondolnak egyet otthon, "jéé, de rég áztam szarrá, menjünk csak ki szépen!" - és egész Budapest kitódul az utcára.

Az eső+dugó+tömeg triumvirátusa pedig egységesen ad egy igazán jó undorító hangulatot az egész fővárosnak. Nos valahogy így került sor arra, hogy ma reggel Dan-tól hazajutni hozzám (normal esetbe 35 perc) másfél óra volt.

Egyébként hallgassatok Mad Dolls-t ITT, ő benne a zsír új basszer. Remek régi-Junkies hangzás, Szekeres által studiókeverve.
 

Búcsúzóul pedig egy esős hangúlatú vers:

Pesten a sok tróger mindig esőbe ki áll
Mert ha dugó lesz mindenhol, csak akkor lesz király.
Pocsolyába placcsan platform, péppé szórva aztat
De nem annyira mint mikor a 7-es busz rábaktat

Dohos párás felhő terjeng bent a tömött buszon
Körbeveszi álló kocsisor azt a sáros betonon
Világít a piros lámpa
Azt a jó édes anyádat!
Hídakon meg még lassabban megy a sor keresztűl
Versenyeznek ki ér lassabban Budára Pestről 

Esik eső karikára,
Kossuth szobor kalapjára
Minek ide ez a dugó, a jó bús pi**ába!  

Exit magazin masterphotos

Laza 2 hónap után végre megküldték a teljes anyagot. Válogattam a jobbakból egy csokrot ide, mert az tény, az újságba szokásosan fos képeket tettek be rólam.

Dr.Melancholia
Kék Yuk - Péntek

Utolsó magyarországi koncertjét tartja a Dr.Melancholia együttes pénteken (holnapután) a Kék Yukban (III. Fényes Adolf Hitler u. 28) . A banda eztán Londonban telepedik le, és ott folytatja munkálatait, amiről (és a miértekről) bővebben ITT olvashattok. Én a magam részéről kívánok sok sikert nekik a nemzetközi vízeken is. Úgyérzem amit tudtam és rajtam múlt, eddig segítettem nekik: majd minden bulira ajánlók, tv interjúk, (eredetileg a legutóbbi RTL Reggeli szereplésre is meghívtam őket, de CBL épp Miskolcon volt), kritikák, promóció, meg jókora csapatkák leszervezése a koncerteikre. 
Szerintem amit itt elértek igenis érdem - de van némi igazság döntésükben, hogy egy eféle banda (mint ők) sikere ebben az országban az itteni populáris mentalitás miatt kétes és bizonytalan; és helyesebben teszik ha a jobban befogadóbb nemzetközi vízeken bizonyítanak - mely után még kerülhetnek olyan helyzetbe is, hogy hazatérve már tv stáb fogadja őket a reptéren, és másnap teltházas Pecsa bulit adnak. (A Superbutt zenekar csinálta legalábbis ugyanezt, de lehetne sorolni a Barackca, Subscribe... stb együttest is némelyest)

A koncerten mellesleg a Wet Lips és a Dharma együttes is fellép, a belépő pedig mindössze 400 ft. Kezdés 20:00. 
Nos ezzel búcsúztatom én e együttest. Eddig Dr.Melancholiaval kapcsolatos összes cikkem ITT kukkantható meg.

Ezek a mai idősek...

Kettős érzelmekkel íródik e bejegyzés. A téma alapja a 60 év feletti emberek, idősek. Hozzáállásuk, hozzáállásunk. Verbális búvárfelszereléssemmel merülök a téma alá hát most. 

A kettős érzés egyik pólusán a következő van: Nyilván az életüket becsülettel végigdolgozó, bölcs, és már nyugdíjazott idős embereket tisztelni kell, és nem csak társadalmi elvárás, egész egyszerűen emberi normatíva. Tisztelet az illető érdemei felé, tapasztalt és bölcsessége felé, hosszas és olykor nehézségekkel teli életéért, életében elért sikereiért, illetve munkáiért. Az ilyen idős emberek maximálisan tiszteletre méltóak, és becsülendőek, mintegy letűnőben lévő kor még élő mementói, emlékeztetői. Csakhogy.

A másik póluson azonban egy általam nagyra tartott mondás van azonban: A kor nem érdem, hanem állapot. Vonatkozik ez pedig azon idős emberekre, akik ugyan lehet 50 évvel korábban születtek hozzánk képest, de 50-szer akkora primitív ostoba műveletlen tahók. Az életben ugyanis nem természetes velejáró, hogy ki minél idősebb, annál bölcsebb, műveltebb, ezáltal emberszámba vehetőbb. Tudniillik rengeteg de rengeteg ostobábbnál ostoba bunkó idős ember lakodzik ország (sőt világ)szerte, kiknek ha netán ezt a szemébe is mernénk mondani, rendre a jólismert "tiszteld az idősebbet és kuss"-al vágnak vissza. Pedig a francokat kell. Mi az hogy kell?? Csak mert korábban született, még nem jelenti hogy tapasztaltabb, egyáltalán emberileg jobb mércét üt meg. A tisztelet olyan privilégium, mely azoknak jár kik rászolgálnak.

Példának okáért a nemrégiben 85 éves korában elhunyt Kállai Ferenc színművész joggal mondhatta magára, hogy egy tiszteletre méltó kedves öregúr, ki rengeteg mindent ért el élete során, becsületes munkával.
Ugyanakkor egy 8.kerületbe lakodzó ex-kommunista, egyfolytába magába beszélő, ám szintén 85 éves vén alkoholostának joga nincs ilyet mondani. Nem egyenrangú felek ugye, kor ide vagy oda. Érdemek!
 

Sosem szerettem hát, ha az idősek iránti tiszteletet egyesek un bloc szabják meg, pontosabban terjesztik ki mindenkire aki már X éves elmúlt. Mert ennek nem így kell működnie. Félreértés ne essék, nem "rúgjuk le a tahó nyugdíjasakat a villamosról" mozgalmat szeretnék indítani én, csupán szemléltetni azt, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni, és nem csak korral, hanem tettek által.
 

Hazánkban jelenleg úgy csoportosítottam, 3 féle idős ember létezik:
- Az első csoportú sosincs megelégedve semmivel se. Örökkön depressziós, morcosan dünnyög ha azonnal nem adják át helyüket neki a buszon, ha egy modernkori fiatalt lát, összehúzott szemöldökkel sziszeg kígyótekintettel, majd hazamegy, és mérgébe feljelenti a szomszédot valami fiktív ürüggyel. De előtte még mérgelődik egy sort, mert átbaszta a zöldséges, és nemmellesleg hogy "az a szemét kormány, egyik se jobb a másiknál, mindenki hazudik".
Nos kérem, ők a bekattant idősek, kiknél a kor kikezdte a szellemi állapotot is már, és magányukat, az évek múlása által okozott fel nem dolgozott traumáikat, és frusztrációjukat a jelenlegi társadalmon töltik ki. Ők a modern világ magányos terroristái, ha úgy tetszik. Ha sérelem éri őket előszeretettel bújnak a fentebb már említett "de én már idős vagyok, tisztelj!" mögé. Nem kérem, ők egytől egyig megfonnyadt seggek. Ki kell röhögni őket jó hangosan. 

- A második számú célcsoport a 'polgári' idősek. Ők azok ellenben, kik valódi értékrendekkel bírnak, és még áthozták azt a szelíd és erkölcsös világi normatívát, ami tán a 30-as években volt jellemző utoljára. Kedves és aranyos öregurak, és nénik, akik naphosszat mesélnek a háborúról, és megviseltetéseikről, a reményről, és arról hogy sosem adták fel. Ők a tisztelendő és bölcs idősek, kik értékekkel vannak tele. Érdekes módon ők nem zápultak bele korral járóan a világba, mitöbb szeretnek utazgatni, kirándulni, múzeumba vagy hangversenyekre járni - egyszóval kiélvezni korukat!
Közvetlenek, nyitottak, mitöbb érdeklődően szemlélik jelen világukat is, teli optimizmussal, és jó kedvvel, szeretnek élni, és az embereket. A derű és nem egyféle harag vezérli őket. Szerények, alázatosak, és mérhetetlenűl kedvesek. Isten adjon még sok hosszú esztendőt nekik jó egészségben.

- A harmadik számú csoport egyféle 'hirtelen megöregedett' idős generáció. Igazából fel sem fogták hogy az élet hogy elszaladt velük, tulajdonképp teljesen értéktelenek minden szempontból. Sem jót, se rosszat nem lehet róluk mondani, bambán viseltetik korukat, nem foglalkoznak vele, és semmiféle dolog nem motíválja őket, azontúl hogy mikor jön a postás a nyugdíjjal. Tulajdonképp ők a remete-idősek csoport. Beszélgetni nem lehet velük semmiről se - igaz, tarkón se köpnek, ha nem adod át a helyed a buszon nekik. Utazni, kirándulni sose utaznak (sőt talán életükbe nem is utaztak), egyszerűen csak vannak, mint egy fonnyadt füge a fán, ami várja hogy lepottyanjon a földre, érdektelen életük után.

Még egy gondolatmenet arról, mi várható a mostani generációból, ha idősek lesznek. A mostani fiataloktól rendszeresen hallom/hallani, hogy "ők nem szeretnének öregek lenni, és fúj, az milyen visszataszító lehet". Ez egy igazán blőd hiba pedig: Tulajdonképp azért mondják ezt rengetegen, mert a jelenlegi idősöket veszik alapúl - azt vízionálják hogy ők is pont ilyenek lesznek. Azonban elfelejtik azt, a jelenlegi idősek azért ilyenek, vagy pl azért néznek ki így (sokak számára egyformán: térd alá érő szoknya, klasszikus nagymama pulóver, stb) mert egész életükben így néztek ki - kezdve a 40-es évektől, mikoris mindenki így nézett ki fiatalon is. Ők ezt hozták át, egész életükbe így néztek ki, és nem csak "hú elmúltam 50, na menjünk csak el a néni boltba bevásárolni!" alapon.

A mostani generációból lévő idősekre (majd 40-50 év múlva) személyszerint állati kíváncsi vagyok. Egyrészt a jelenleg beléjük ivódott világot fogják magukban hordozni, ami már önmagában egy furcsa dolog lesz - másrészt ezt a jelenlegi divatot. A jövőben a nagymama pulcsi az Nike felső lesz, a nagypapa köntöst pedig felváltja a bőrkabát, mellé meg az Oakley szemüveg majd, vagy egyéb.

Persze akkor meg az lesz a ciki majd az akkori jövőbéli fiataloknak. "Képzeld a nagyi már megint azt a lakkharisnyáját vette fel, meg a Springfield topját hozzá, úúúú, annyira öreges, ezer éve már senki se hord ilyet, úúú". A mostani fiatalok tehát ne a mostani időseket lássák majdani önmagukban - mert az már egy egészen más világ lesz, egészen másféle.

Hát érdekes lesz, mit hoz majd a jövő. Tán ilyesmik hadát:

Junkies
Zöld Pardon / kedd

Holnap a Junkies együttes a  Zöld Pardonba teszi tiszteletét. Én ugyan évek óta nem járok le arra a szar sznob cigány helyre (és idén is eddig sikerült e fogadalmat betartanom), így fogalmam nincs mennyi a belépő (- állítólag 200 ft körül), szóval tessék eljönni reá. Ennyiért azért mégiscsak megéri az. Kezdés: 20:00-kor.

Új studió fotók hamarosan

Nemrég ismét felvettem a conatactot Csukás Tibor fotóművésszel, majdhogynem 1 évig nem találkoztunk. Szó ami szó, jövő hétvégén egy remek sorozatot készít a vadonat új studiójában rólunk Vivivel, ill külön is rólunk. Első ízbe készül vele master sorozat, de várhatólag (és remélhetőleg) a legjobb eddig majd.
Kitaláltunk már pár témát, pár sémát, de nem lőjük le a poént addig sem.
Éber szemeket a blogra vessétek, várhatólag pont 1 hét múlva (vasárnap) postolódik egy kis ízelítő, a teljes meg pár napra rá.

zIskolakezdés

Szeptember 1, évnyitó, öltönybe mászkáló fiatalok, tömött sor a papír-írószer boltokban, rakás tinihadak délutánfelé - valami azt súgja, vége van a nyárnak (hűvös szelek járnak). De hogy mennyire érdektelen ez a téma számomra, az elmondhatatlan. Tavaly viccből nosztalgiáztam ugyan egy évnyitón, idén már nem. Minden évben ugyanaz. Cirkuláris futam. 

Napi találós kérdésünk a következő: 
Idén is megrendezésre kerül az un Iskola rendőre program, mely során minden iskola elé 2-3 rendőrt helyeznek ki fitogtatásképp. Mert ugye a "veszélyes drogdílerek vannak az iskola előtt" stb. Nos, klasszikus egy tévhit, legenda, hogy a drogkereskedők iskola előtt lappangva suttyomba osztogatják a cuccot... Azon túl ez mennyire életszerűtlen (mert ki az a hülye aki iskola előtt szór, pláne reggel 7-kor), ebből is látszik, mennyire looser a rendőrség, hogy azt se tudja ki honnét szerzi be, lövésük nincs arról, a mai drogfogyasztó fiatalság hogyan és hol szerzi be... Ez pont olyan legenda mint a cukrosbácsi...
Mert azok akik füveznek, fix telefonkapcsolatokkal szerzik az ilyesmit egészmásutt átvéve, mondjuk a Deák téren például. Mert még maga a fogyasztó sem olyan hülye, hogy iskolája előtt vásároljon... Ennyi erővel tűzoltókat is az iskola elé állíthatnának, mert a fiktív bombariadó bejelentője nyilván a sulival szemben csinálja ezt. Meg hátha terroristák jönnek.
Közpénz persze van ezekre a marhaságokra. Meg hogy a kisgyerekek megcsodálhassák, de szép bilincse meg viperája gumibotja van a bácsinak.

Szóval a kérdés: Hogyan inzultálna Ön iskola előtt álló semmit se csináló (dísz) rendőrt?
Valamint: Értékelje 10-es skálán, mennyire volt az hülye aki ezt kitalálta.  

Miniszereplés Vivivel

Vele elsőre szereplek közösen majd tv-be, igaz ez úgy 5 mondatos szereplés lesz csak.:xD Történt ugyanis, hogy a Viasat3 megvette a How To Look Like Naked című átalakítós műsor licenszét, forgatják a magyar változatot 'Szeretem a testem' címmel: lényegében ez egy átalakítós műsor, ahol mindenféle rusnya nőket (kukás, takarító, öreg, stb féléket) alakít át egy styleist brigád 'fiatalossá': Jól kisminkelik őket, megcsinálják a hajuk, meg fiatalos ruhákat adnak rá, aztán a végén kiállítják valahová a városba, és az utca népét kérdezik, hogy szerintük mennyi idős lehet a hölgy. Persze mindenki mindig 10-el kevesebbet mond, és muhaha örülünk, nevetünk, pezsgőt pukkantunk, konfettit szórunk vadúl.

No de. Nyugalom, mi nem jelentkeztünk - csak teljesen véletlen belefutottunk a napokban egy ilyennek a forgatásába a Mom parknál: a nő már át volt alakítva, "fiatalítva", beállítva  egy üvegketrecbe - minket meg rögvest leszólított a stáb, hogy mondjuk el kamerába, szerintünk hány éves, hogy néz ki. Hát volt az láthatólag 50 feletti is, de rendesek voltunk, aztmondtuk, "nos maximum 40", meg "ó de jól néz ki, na lám", stb, had örüljön. (Másnap úgyis visszaveszik a kölcsönruhákat, és úgyis ugyanolyan randa lesz megint)

Szóval ez a hatalmas nagy kb 4-5 mondatos szereplés lesz Vivivel majd a Viasat3-on nemsokára, hamarosan. Franc tudja mikor, de remélem elcsípjük. Yee.

Bónuszba egy találós kérdés: miért homoszexuális az összes férfi divattervező/styleist? Mert ennek is olyan hangja volt - az a tipikus nőies "sz" betűkiejtés + nyávogós hang. Mondjuk az angol változatba is ratyi a styleist, de miért? Seggbefasszal jobb lehet ruhát tervezni meg alakítgatni? Várom a megfejtéseket. 

Csukás Tibor videója

Csukás Tibi fotóművészre emlékezhet mindenki aki már 1 éves olvas. Ő fotózta a Cat-tel készült képeink, illetőleg egy régebbi exemmel is több közös fotósorozatot. (Linkelni nemtudom, a blogfeltöréskor a képek odavesztek, de Facebookon lehet szemezni a Studio Photos albumomba) 

No ez a videó némileg paródia, fikció, azt azért leszögezném. Tibi nem ilyen, legalább is velünk nem ilyen volt, hálég.:xD  Enjoy.   

A tehetségről

A tehetség isteni kincs. Ajándék, melyet a sors vagy a genetika is adhat, egyik sem bizonyított. Bár valóban akadnak tradicionális zenész családok, ahol több generáción át 'öröklődik' a hajlam a zene iránt (pl Mozarték) - de számos ellenpélda is létezik, mikor sültkrumpli árus fia lesz világhírű zenész (Cobain). A tehetség eredete tehát rejtély, kinek megadatik, kinek semmi. Mellesleg rugaszkodjunk el ettőla zenei tehetségtől, bármire/hez értendő tehetség a téma.

Sokszor előfordul, hogy valaki tévesen hiszi azt, hogy tehetség - túl nagyképű, vagy csak túl sokat mondta neki az autószerelő faterja kiskorába, stb - ám ilyenkor a sors többé kevésbé mindig úgy alakítja, hogy előbb utóbb ezzel szembesül is, az e vagy sem.
De még az is előfordul, hogy illetőnk valóban tehetséges alak, ám mégis mellőzött, úgymond "meg nem értett" valaki, aki egy fillért nem keres eme istenadta ajándékával. És akkor nem érti mi van, hisz ő egy tehetség ugye. Normál esetben a tehetségből (valóban) meg lehet élni, de hősünk aztán már csak hobbivá redukálja le, majd később elfeledett tevékenységgé. És előbb utóbb abba is hagyja a dolgot mibe belevágott, és nem érti mi is zajlik körülötte, és miért van az, hogy mindenki mellőzi őt. Végső elkeseredésébe rákap az "MO-n nem értenek meg" vagy épp a "hát igen ez a tehetségek sorsa" dumákra, demagóg önigazolásként arra, mert elfaszkodta a ráruházott kincset, és nem élt kellőképp a lehetőségeivel.

Tudniillik: A tehetség önmagában SEMMI! Egy nagy nulla! Pontosabban a negatív skálát kompenzálandó érték a nullára 'vissza'. Egy alap. Olyasmi dolog ez, mint mondjuk a híd 2 alap pillére: két bazinagy betonkolosszus a folyó közepén. Egy príma alap. És? Önmagába mire mész vele, túl azon hogy masszív valóban? Attól ott még egy büdös autó se tud ott átmenni, se gyalogos. Esztétikailag tán szép, meg erős, de értéktelen önmagában. Hát erről is lenne szó, a tehetség csupán egy alap ami önmagában nem elég!

Az igazi sikerhez ehez jóval több kell: törtetés, állandó nyomulás, elszántság, határozottság, hit, kitartás, céltudatosság, ha kell átgázolás másokon (bizony), két lábbal a földön állás, helyzetfelismerés, állandó taktikázás (mint a pókerben),  és figyelem. Valahogy így írnám le azok összességét, melyekkel fűszerezni kell magát a tehetséget, ahoz, hogy abból pénzt és sikert is lásson az ember. 
Mert - és megint egy példa - ha húslevest akarsz főzni, nem elég ha van egy bazi nagy lábosod tele friss forrásvízzel: abba még rengeteg fűszer is kell, hogy az fogyasztható legyen.  Pengeélen való tánc igazi sikert kovácsolni abból ami az embernek a teljes szívéből jövő munkája, és nem csak egy elvárt-meló dolog. Keserves, mert a bukás az perszonális, személyre szóló - itt a bukásnál jogosan okolja magát az ember.  

A tehetség éppen ezért keserű ajándék is a sorstól. Az élet végéig viszi az ember, akár egy keresztet. Senki sem kérte, mégis megadatott. Nehéz vele bánni, és meglovagolni - sokszor olyan mint egy űzött vad bikát.  Minél magasabbra kerülsz, és tovább vágtatsz rajt, annál nagyobbat eshetsz onnét fentről (tapasztalatok hiányában). A közönség bár tapsol, ha úgy alakul, és rosszúl lépsz, jókorát puffansz. Mint Cobain puskája, mint Hendrix az ágya mellett, vagy mint Hemingway író pisztolya.

Egyszer azt mondták nekem: Életed a tehetséged koszorúzza, és tehetséged következményei küldik a ravatalra.

Valóban.

Náczi pályaudvar

A keleti pályaudvar kovácsolt vas bejáratán  bizony akkora horogkeresztek vannak "elrejtve", hogy csak na - nem tudom ki vette észre eddig, vagy csak nekem tűnt e fel. Nyilván lesz egykét jópofa komment, hogy "dejsz az csak egy VIRÁG" - igen, a másik oldaláról tényleg az - valami elformált négylevelű lóhere szerűség inkább. De aki megy ki az ajtón, annak meg egy jó nagy svasztika (sőt mindjárt kettő is) röttyen az orcájára. Hát íme (semmi Photoshop!):

 Különben egyéb építészeti remekműveken is rendszeresen kiszúrni svasztikákat "elrejtve". Ma ugyan nem volt rá sok időm, de alkalomadtán tartok egy nagy pesti horogkereszt vadászatot fényképezőgéppel!

Legutóbb pedig valaki ilyet csinált! Ejnye! Mi pedig elhatárolódunk ugyebár! :xD

Az RTL szerint (már) 'celeb' vagyok

Legalább is ezzel az indokkal utasították vissza a jelentkezésem, az indulóban lévő reality showjukba a Való Világba. Miszerint "tisztességtelen lenne a szerepeltetésem itt a többi 'polgári' játékossal szemben", stb stb, erről majd később. A kedves olvasó gondolom már ott hanyatt dobta magát, hogy egyáltalán jelentkeztem ebbe a show-műsorba. De akkor vegyük sorra.

A show: 2001 és 2003 közt számos valóságshow futott hazánkban, lényegében a Big Brother műsor utánzataként: Válogattak 10-12 embert, akik aztán egymást szavazták ki egyenként a közönséggel együtt, a legjobb pedig (hónapokkal később) a végén nyert egy házat, autót, és pénzt. Ezek a nyeremények maguk pitiánerek ahoz képest, ami eztán ezzel jár médiaszempontból: céltáblaság szerep, és egy élet megváltozása ezáltal, stb. Igazából ezen műsorokról se szart, se jót nem tudok írni - egyszerűen léteznek ilyenek is, el kell fogadni, a világ majd minden országában csináltak Big Brothereket, vagy annak egy egy licensz változatát más néven, de ugyanúgy: pl Való Világként. Olyan dolog lenne ezek ellen lázadozni, mint a McDonalds vagy a Coca Cola ellen. Showbusiness must go on!

Előzmények: Majd 2 hete fut a reklám már, miszerint e műsor ismét látható lesz itthon, és szereplőket toboroznak. Eleinte páran, majd jól szétbombáztá(to)k a mailemet, és a Facebookom is, hogy 'ugyanmár, jelentkezzek rá'. Első reakciómba kiröhögtem minden ilyet, majd úgy a 30-adik "csak azér írok, hogy hallod, menjél már el rá, tuti bekerülsz" privát levél után úgy gondoltam, miért is ne: viccből kitöltöttem az (igen hosszú) űrlapjuk, már csak kíváncsiságból is, mi történik. Jó pár felvételen vettem már részt, ilyenen még nem - és (szemben azokkal a jelentkezőkkel akik csak szabványból, és mert nincs mást mondani mondják) engem tényleg csak a kíváncsiság vezérelt. (Meg hogy hátha találkozom Ördög "Téényleg" Nórival másodszor is.:xD)

Köztes állapot: Eleinte úgy tűnt minden rendben, a szokásos protokoll zajlott: kaptam emailen autómata üzenetben egy sorszámot (ami már tízezervalahány volt), meg a szokásos szerződés másolatot. Pár nappal később, pénteken meg egy levelet, miszerint küldjek fotókat magamról (azt elfelejtettem csatolni az elsőhöz), és hogy "egyébként ismerős a nevem, és email-címem a szerverüknek, kijelezte hogy az adatbázisukba vagyok, és ez hogylehet?". Pont pont pont. Nem lőttem le a poént.  

Végkifejlet: Nos pár órája hívott Szalacky Anita, RTL producer félig röhögve, hogy mit szórakozok én itt, lenyomozták és tudják ám jól ki vagyok, és én korántsem ebbe a műsorba vagyok való, és egyébként nem is tudnék szerepelni, mert "de hát te már celeb vagy!". Kifejtve a lényeget, az 'utca emberét' keresik, nem közszereplőt. Ismernek jól, ki vagyok, és hányszor voltam csatornájuknál (+ a Cool tvnél ami az al-vállalatuk). Azzal zárta, hogy tisztességtelen verseny lenne így a beszavazás, mert bundagyanún túl a többi játékos számára megalázó, hogy én csak elősétálok, majd pedig röhögve besétálok a Villába. (Pont mint ahogy a Viva tv-s vetélkedőnél is előre látni lehetett hogy én nyerem a versenyt szegény 16 évesek ellenében, akiket anyu-apu-nagymama kísért a stúdióba, stb)

Tanúlság: No igen, mikor aláírunk egy papírt minden egyes tv szereplések előtt, névvel, címmel mindennel, (hozzájárulás hogy mutassanak, és egyéb pontok) akkor lám azok a fecnik aztán nem a kukába végzik, hanem egy belső rendszerbe viszik be az adatokat, majd a papírt le az irattárjukba, a végtelenségig őrizve, ergo meg vagy nekik. Így jártam én is - hisz minden szerkesztő nem ismerhet mindenkit ott, annyira meg nem vagyok én czeleb, hogy ott szájhagyomány útján terjedjek pláne - nyilván bepötyögték a rendszerbe a nevem, erre kiadta hogy: 26.:xD
Csókolom.

Különben nem is bánom, hogy így alakult - őszintén szólva igen egy hülye szituációban, feszengve érezném magam hónapokig összezárva diszkótündérekkel, expornósokkal, izomcsávókkal, vagy épp bantu négerekkel, mert elnézve a válogatási felvételeket, már semmi se lep majd meg a felhozatalnál.

Egyébként szart vagyok 'celeb', legalábbis nem érzem annak magam...

A kannásbor a nyerő

Ezt mutatja ki a GfK Hungary sokkolónak mondható felmérése. (RTL Klub riport ITT nézhető, de akad link ITT is.) Lényegében jóval több kannásbort (lásd: műanyag flakonos kétes eredetű gagyit) fogyaszt a magyar mint rendes üvegeset, un minőségi bort.

Azért ez sokkoló egy olyan országban, mely kiválló borokat termel, és legendás bortermesztő földjei, mint Tokaj a világ minden pontján legalább olyan (el)ismertek, mint a francia vidékek bortermékei. Erre itt mi a tablettás kannás bort szlopáljuk jusztis. Képzeljük el, mekkora röhej lenne, ha mondjuk gasztronómikus Olaszországról kiderülne, hogy csak Tescos mirelit pizzát esznek. Vagy hogy a németek kikukázott sört. De az ilyesmi elképzelhetetlen, Magyarország ebben a nyerő mindig is: hogy amit a világ minden táján el nem tudnánk képzelni, az itt megvalósul.

Mi már csak ilyenek vagyunk, minőségében inkább a rosszat választjuk olcsóért, mint a jót drágán (lásd Lidl, kínai piacok, stb boltok sikere, ahol a gagyit árulják olcsón). Azért megérhet egy misét az is, miért is ilyen drágák a minőségi borok, legalább is egy átlag fizetéhez mérten. Mert egy jó bor ne kerüljön már 3700 ftba, annyiért már whiskeyt is kapni, de jó, tudom, szesz-jövedéki adó ésatöbbi.

Persze velem is megesett, hogy kannást vettem, vállalom: bár józanul sosem tudtam beleinni, a szagától is émelygek - józanul nem is vettem még ilyet, nem is tervezem. Részegen igen, akkor lecsúszik, mondjuk ki!:xD  Igazából vannak olyan állapotok, mikor tényleg mindegy mit iszik az ember - de az hogy e felmérés szerint egyesek ezt úgy isszák, mint valami mindennapi finom bort, az sokkol igazán. Mert azt még eltudom fogadni és képzelni, ahogy egy rakás csöves bemegy a boltba és ilyet iszik minden este. Azt is, hogy egyes fiatalok akik nem olyan tehetősek, ezzel indítják a hétvégi bulikat a rakenroll jegyébe. És még az is belefér hogy én is veszek olyan bulikon és állapotba, mikor már olymindegy mit iszom - de hogy a lakosság túlnyomó része, az átlagpolgár is napmintnap ezt issza minőségi bor helyett, azt elég nehéz vízionálnom!
Nehezen vizionálom, ahogy egy középszerű polgári család kerti sütögetésén a családapa bemegy a házba, majd vigyorogva büszkén jön ki egy kannásborral, hogy "na ezt kóstoljátok meg" és még van pofája körbe is kínálni mindenkit. Vagy hogy valaki egy ilyennel állít be vendégségbe. Azt is nehezen vizionálom, hogy egy esküvőn mondjuk ez legyen a hortobágyi palacsinta és az emeletes torta mellé. Azt szintén, hogy ezzel koccint egy alakulóban lévő Kft az irodai avató bulin. De hát ezek szerint igen.

Kannásbor ivási kiskáté
Szóval mint írtam, ittam én is olykor e vadbarom-bort. Lényeges tudnivalók róla:
- 3-400 ftba kerül 2 liter.
- Jellegzetes illata szaga van.
- A kannás fehér"bor" változata inkább a csövesekre jellemző: jobban üt ugyan, de lényegesen ihatatlanabb a vörös"bor" változatánál. 
- A vörösbor az (a statisztika szerint is), mely jobban fogy. Fogyasztói köre változó (mostmár pláne meghatározhatatlan)
- Fogyasztási módja szintúgy: ajánlott kólával 'bekeverni', már csak ihatatlansága miatt is, de én ajánlom a Bolero márkájú gyümölcsital port: ezt eredetileg arra tervezték, hogy 2 liter vízbe téve instant 'üdítőt' adjon, ám 2 liter borba is önthető, ízváltozásával némileg ihatóbbá teszi.
- Jól csúszik e? NEM.:xD Ám a kannás ivása csak eleinte nehézkes: úgy 3-4 pohár után kifejti hatását, és beáll az az állapot, mikor tényleg mindegy mit iszunk, és mennyit. A normál minőségi borhoz képest tompítva rugat be, jónagy igénytelen prosztó vállhat abból aki ilyenkor nemfigyel. (orrát a ruhájába fújja, összebrunzolja a nadrágját, olyan helyeken hány ahová nem kéne, és bár azthiszi, hogy épp micsoda jó fej, hát nem az! :xD)
- A kannásbor másnapja pedig kínkeserves... Émelygő has, eszméletlen szédülés, több napos kannás túra után pedig méginkább nagyobb rosszullét. A profi csöves ilyenkor még iszik rá, hogy enyhítse ezt - ez a real alkoholizmus pediglen.

Tulajdonképp az a bajom nekem a kannásborral, hogy a képzeletbeli fogyasztói palettán nem tudom hová tenni:
- Minőségileg: élvezhetetlen, az kizárt.
- Koca ivás jelleggel: keveset nem lehet belőle inni, mert aki minőségi jelleggel "csak pár kortyot iszom"-ot akar, az már a szagától rosszul lessz, meg kannásozni nem úgy szoktak leülni az emberek, hogy 2 pohárkával. (pláne nem flancos borospohárba, mert az meg röhejes - mintha előkelő szipkából szívnák a csikket kb.)
- Egymagában inni: sivár, és unalmas, fokozottan betompulunk, és ordenáré seggek leszünk tőle.
- Kísérőitalként...: de mihez??? Sörre nem ajánlott, beokádás lesz abból. Sőt minden egyébbel. 
- After italként: hát egészségére annak aki ilyet meg tud inni reggel...
- Sokat ivós jelleggel: a fent említett példák miatt nem ajánlott sokat inni belőle.
- Drognak: ennek pedig gyenge ugyanakkor, 'rossz'.

De a felmérés az felmérés ugyebár. Hát egészségedre, magyar!

Repo men (Végrehajtók)

Vasárnap révén egy filmet ajánlok most - nem is akármilyet, az aktuális kedvenc filmem! Nálam az ilyesmi mondjuk van, hogy hetente változik, de jelenleg ez a best.

Röviden a filmről: A nem túl távoli jövőben az Unio nevű cég mesterséges szervekkel képes javítani az élet minőségét. A társadalom legjava ekkorra rá is szokott már ezekre a beültetésekre, melyek mindenre kiterjedhetnek: máj, tüdő, szív, de akár szem, hangszál, dobhártya vagy épp térdkalács. Ez persze nem kevés pénzbe kerül, így akadnak olyanok is, akik idővel nem tudják fizetni mesterséges szerveik részletét. Ha pedig a fizetési  határidő letelik, olyankor küldik rá a 'végrehajtókat', kik lényegébe bárhol bármikor megtalálják a tartozó pácienst, és kíméletlenűl, sebészi pontossággal  'veszik vissza' az adott (kifizetetlen) szervet. Főhősünk is egy ilyen behajtó mellesleg, kíméletlen és elkötelezett. Egyik végrehajtáskor azonban balesetet szenved: műszívvel ébred a kórházban, és ennek kapcsán egy igen velős tartozással a háta mögött az Unio részére. Rá is küldenek egy rakás végrehajtót. Magyarán trancsír van készülőben - ám nem ettől lehengerlő a film! (az olyanokra ott van a Fűrész sorozat) 
Elképesztő thrillert varázsolt a (z eddig magáról sokat nem hallatott) rendező, Miguel Sapochnik, nemkevés groteszk, fekete humort is beleszőve. (Néha kicsit Harcosok Klubja feelinge van az embernek filmnézés közben.) Ezen felül olyan nevek fémjelzik ezt a produkciót, mint Jude Law, és Forest Withaker. 2010-es film ez, tehát még meleg! Melegen is ajánlott!
Enjoy it!