Ezek a mai idősek...
Kettős érzelmekkel íródik e bejegyzés. A téma alapja a 60 év feletti emberek, idősek. Hozzáállásuk, hozzáállásunk. Verbális búvárfelszereléssemmel merülök a téma alá hát most.
A kettős érzés egyik pólusán a következő van: Nyilván az életüket becsülettel végigdolgozó, bölcs, és már nyugdíjazott idős embereket tisztelni kell, és nem csak társadalmi elvárás, egész egyszerűen emberi normatíva. Tisztelet az illető érdemei felé, tapasztalt és bölcsessége felé, hosszas és olykor nehézségekkel teli életéért, életében elért sikereiért, illetve munkáiért. Az ilyen idős emberek maximálisan tiszteletre méltóak, és becsülendőek, mintegy letűnőben lévő kor még élő mementói, emlékeztetői. Csakhogy.
A másik póluson azonban egy általam nagyra tartott mondás van azonban: A kor nem érdem, hanem állapot. Vonatkozik ez pedig azon idős emberekre, akik ugyan lehet 50 évvel korábban születtek hozzánk képest, de 50-szer akkora primitív ostoba műveletlen tahók. Az életben ugyanis nem természetes velejáró, hogy ki minél idősebb, annál bölcsebb, műveltebb, ezáltal emberszámba vehetőbb. Tudniillik rengeteg de rengeteg ostobábbnál ostoba bunkó idős ember lakodzik ország (sőt világ)szerte, kiknek ha netán ezt a szemébe is mernénk mondani, rendre a jólismert "tiszteld az idősebbet és kuss"-al vágnak vissza. Pedig a francokat kell. Mi az hogy kell?? Csak mert korábban született, még nem jelenti hogy tapasztaltabb, egyáltalán emberileg jobb mércét üt meg. A tisztelet olyan privilégium, mely azoknak jár kik rászolgálnak.
Példának okáért a nemrégiben 85 éves korában elhunyt Kállai Ferenc színművész joggal mondhatta magára, hogy egy tiszteletre méltó kedves öregúr, ki rengeteg mindent ért el élete során, becsületes munkával.
Ugyanakkor egy 8.kerületbe lakodzó ex-kommunista, egyfolytába magába beszélő, ám szintén 85 éves vén alkoholostának joga nincs ilyet mondani. Nem egyenrangú felek ugye, kor ide vagy oda. Érdemek!
Sosem szerettem hát, ha az idősek iránti tiszteletet egyesek un bloc szabják meg, pontosabban terjesztik ki mindenkire aki már X éves elmúlt. Mert ennek nem így kell működnie. Félreértés ne essék, nem "rúgjuk le a tahó nyugdíjasakat a villamosról" mozgalmat szeretnék indítani én, csupán szemléltetni azt, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni, és nem csak korral, hanem tettek által.
Hazánkban jelenleg úgy csoportosítottam, 3 féle idős ember létezik:
- Az első csoportú sosincs megelégedve semmivel se. Örökkön depressziós, morcosan dünnyög ha azonnal nem adják át helyüket neki a buszon, ha egy modernkori fiatalt lát, összehúzott szemöldökkel sziszeg kígyótekintettel, majd hazamegy, és mérgébe feljelenti a szomszédot valami fiktív ürüggyel. De előtte még mérgelődik egy sort, mert átbaszta a zöldséges, és nemmellesleg hogy "az a szemét kormány, egyik se jobb a másiknál, mindenki hazudik".
Nos kérem, ők a bekattant idősek, kiknél a kor kikezdte a szellemi állapotot is már, és magányukat, az évek múlása által okozott fel nem dolgozott traumáikat, és frusztrációjukat a jelenlegi társadalmon töltik ki. Ők a modern világ magányos terroristái, ha úgy tetszik. Ha sérelem éri őket előszeretettel bújnak a fentebb már említett "de én már idős vagyok, tisztelj!" mögé. Nem kérem, ők egytől egyig megfonnyadt seggek. Ki kell röhögni őket jó hangosan.
- A második számú célcsoport a 'polgári' idősek. Ők azok ellenben, kik valódi értékrendekkel bírnak, és még áthozták azt a szelíd és erkölcsös világi normatívát, ami tán a 30-as években volt jellemző utoljára. Kedves és aranyos öregurak, és nénik, akik naphosszat mesélnek a háborúról, és megviseltetéseikről, a reményről, és arról hogy sosem adták fel. Ők a tisztelendő és bölcs idősek, kik értékekkel vannak tele. Érdekes módon ők nem zápultak bele korral járóan a világba, mitöbb szeretnek utazgatni, kirándulni, múzeumba vagy hangversenyekre járni - egyszóval kiélvezni korukat!
Közvetlenek, nyitottak, mitöbb érdeklődően szemlélik jelen világukat is, teli optimizmussal, és jó kedvvel, szeretnek élni, és az embereket. A derű és nem egyféle harag vezérli őket. Szerények, alázatosak, és mérhetetlenűl kedvesek. Isten adjon még sok hosszú esztendőt nekik jó egészségben.
- A harmadik számú csoport egyféle 'hirtelen megöregedett' idős generáció. Igazából fel sem fogták hogy az élet hogy elszaladt velük, tulajdonképp teljesen értéktelenek minden szempontból. Sem jót, se rosszat nem lehet róluk mondani, bambán viseltetik korukat, nem foglalkoznak vele, és semmiféle dolog nem motíválja őket, azontúl hogy mikor jön a postás a nyugdíjjal. Tulajdonképp ők a remete-idősek csoport. Beszélgetni nem lehet velük semmiről se - igaz, tarkón se köpnek, ha nem adod át a helyed a buszon nekik. Utazni, kirándulni sose utaznak (sőt talán életükbe nem is utaztak), egyszerűen csak vannak, mint egy fonnyadt füge a fán, ami várja hogy lepottyanjon a földre, érdektelen életük után.
Még egy gondolatmenet arról, mi várható a mostani generációból, ha idősek lesznek. A mostani fiataloktól rendszeresen hallom/hallani, hogy "ők nem szeretnének öregek lenni, és fúj, az milyen visszataszító lehet". Ez egy igazán blőd hiba pedig: Tulajdonképp azért mondják ezt rengetegen, mert a jelenlegi idősöket veszik alapúl - azt vízionálják hogy ők is pont ilyenek lesznek. Azonban elfelejtik azt, a jelenlegi idősek azért ilyenek, vagy pl azért néznek ki így (sokak számára egyformán: térd alá érő szoknya, klasszikus nagymama pulóver, stb) mert egész életükben így néztek ki - kezdve a 40-es évektől, mikoris mindenki így nézett ki fiatalon is. Ők ezt hozták át, egész életükbe így néztek ki, és nem csak "hú elmúltam 50, na menjünk csak el a néni boltba bevásárolni!" alapon.
A mostani generációból lévő idősekre (majd 40-50 év múlva) személyszerint állati kíváncsi vagyok. Egyrészt a jelenleg beléjük ivódott világot fogják magukban hordozni, ami már önmagában egy furcsa dolog lesz - másrészt ezt a jelenlegi divatot. A jövőben a nagymama pulcsi az Nike felső lesz, a nagypapa köntöst pedig felváltja a bőrkabát, mellé meg az Oakley szemüveg majd, vagy egyéb.
Persze akkor meg az lesz a ciki majd az akkori jövőbéli fiataloknak. "Képzeld a nagyi már megint azt a lakkharisnyáját vette fel, meg a Springfield topját hozzá, úúúú, annyira öreges, ezer éve már senki se hord ilyet, úúú". A mostani fiatalok tehát ne a mostani időseket lássák majdani önmagukban - mert az már egy egészen más világ lesz, egészen másféle.
Hát érdekes lesz, mit hoz majd a jövő. Tán ilyesmik hadát:
Utolsó kommentek