Mert már semmi közöm a blogoláshoz - rovat

Időről időre felmerűl a kérdés. Kiből lesz jó újságíró, blogger, vagy csak publicista, netán vélemény megmondó alak. A válasz evidenciája önmagában rejlik: az, ki napra kész infókkal adja elő azt melyet a szakmához mérten éppen úgy űz, hogy arra kereselet, és igény is legyen, felmérve a terepet, szokásokat, és egyedin alkotni.

A szakmámhoz sajátos gondolkodás mód illik: felmérek, szemlézek, fordítom a magam nyelvezetére amit kell, aztán meg írok. Néha ahogy én akarom, néha ahogy úgy elválrják, és amiért fizetnek. Néha viccest, néha meg olyat hogy az ember tényleg a fejét fogja.
És ha kell, teszek-veszek-kukkerolgatok, infók után kutatok. Egyes írásoknak úgy kell tűnnie, mintha 'véletlen lenne' és csak véletlen ráhibáztam volna amit tudok.
Máskor pont a célszemély a legfontosabb, és annak "kisemmizése", hogy "nesze gyökér, TUDOM hogy ezt csinálod, és most más is megtudja".
Máskor meg egyértelmű üzenetnek látszatik.
Embereket "bemérni", kiismerni, minden kis szokásaikat megfigyelni, és (ha olyanok akik megérdemlik - és akikről tényleg lehet valami pikánst írni) akkor mikor a legkevésbé számítanak rá - akkor lecsapni rájuk, hogy DIRR.
Tisztára mint a póker. 
Olyan élet ez, ami percről percre véget érhet, de meg is térülhet akár. Meg is térült egy időben. 
Így tettem én is ezt, hosszú hosszú időkre visszamenőleg. 

És... Valahogy ez is lett a vég. Mert mostmár közel nem arról van szó, mint amit itt 2 éve bejelentettem egyszer, hogy "á, nincs kedvem írni". Itt már sokkal sokkal másabb erők munkálkodnak, ami azt illeti. A radikális és szókimondú alternatív írogatással csak egy a baj: Lehet ugyan az több ezrek számára szórakoztató - mint ahogy itt a Hoze.blogon is volt a fénykorában - de egy pár száz fős kisebbség mindemellé módszeresen (és erőteljesen) arra hajt, hogy az embert ellehetetlenítse. És megtesznek ezért bármit amit lehet. Sosem hittem volna, de velem is megtörtént mindez.
 

Nem érkezett váratlanúl. Számíthattam volna rá, mert túl őszinte voltam. Éreztem is, hogy ezzel fogok rácseszni, mert nagyon kevésszer volt olyan, hogy én akár csak egy pillanatig átgondoltam volna hogy mit szabad és mit nem leírni a tudottakból... És be is indult a folyamat szép lassan, de határozottan - és egyre durvábban a támadások: 

A kezdetekben az itteni blogom volt a célpont - jól emlékezhetnek a veterán olvasók arra, hányszor volt itt blog-leállás, kitiltásom pár napra / hétre, avagy megszűntetősdi.
Ezt követte a hirdetőim előtti módszeres bemószerolás (ál-email címekről rólam hazúgságok terjesztése).
A dolgot követte a médiából való kitiltásom - melyet lefogadok, szintén az internetes spiclik okoztak, ezt azt belinkelve innét.
A helyzet időről időre durvulni kezdett - a titkos kis blog, és fórum oldalaim is ki-pc-zték ezek az árulkodó ganajtúrók. Töretlen írtam oda őszintébbnél őszintébb véleményeket (ez már közel sem itt volt), és az eredmény mindig ugyanaz lett: ocsmány szövegkörnyezettel megspékelve továbbították azt a célszemélynek, aki volt is olyan hülye, hogy nem magát az általam leírtakat olvasta s értette meg, hanem még magának a névtelen bejelentőnek hitt.
A dolgok mára addig fajultak, emiatt vesztettem el Emily barátnőmet is. Mára már nem járunk - köszönhetően a balfasz exének, akinek semmi jobb dolga nem akadt, mint egy szerbiából futó portálunkról kimazsolázni egyes különvéleményeim, és jó ízesen be-linkelni neki... 

Mert én igen, megírom (és írtam mindig is ide) ami a véleményem. Ami az ADOTT véleményem volt. Bár Emilyt sem siratom úgy igazán, mert őszinténszólva (és ezt most nem részletezném), igencsak megérte ő is a pénzét. De ami azt illeti, ha ez nem így alakul, és nem vagyok fedett pályás internetes támadás alatt, akkor még tán ma is együtt lennénk - hisz ami történt, én lassan beadagoltam volna neki, de arra közel sem számítottam, hogy írói vénám lesz buktája mindennek... 
 

A napokban Facebookról is kitiltottak - egykét ártalmatlan csínyemért.
Ami pedig hab a tortán, nem más mint az NNI (Nemzeti Nyomozó Iroda is a nyakamban liheg). Az alább linkelt levélben történetesen tanúként idéztek be engem a Napiszar.com szerkesztése kapcsán. (Ismeretes, én ott szerkesztő voltam jó ideig - és azt is ugyanúgy vállaltam arccal és névvel együtt, egyetlen kis szerkesztőként, mert nem vagyok beszari).
A NNI által kombinált változatban én egyben nyilván Kuruc.Infó szerkesztő is voltam, és erről kérdezősködtek. Hogy én mit tudok arról a rasszista híroldalról, ki a Molnár Balázs, mi közöm Tomcat-het, meg jaj biztos - és még, mit tudok Perge Ottóról, mi az átjárás a Napiszar.com és a Kuruc.infó közt.... Ezt is kiírom most, mert nincs takargatni valóm. Mert utóbbiakhoz pláne semmi.  

Mármost: az NNI-vel igen nem érdekes packázni - az ugyanis NEM a rendőrség, hanem egyenest a magyar FBI.... (Még a nevében is: Nemzeti Nyomozó Iroda = Federal Buroeu of Investigations (FBI)... Kurvanagy öröm hát, hogy már a kormány emberei is irántam szimatolnak, csak azért, mert pár spiclinek nincs jobb dolga, mint az én netes irományaim küldözgetni. Főként küldték ezt a Nemzetközi Bűnözés Elleni Alosztály irodából - meg lehet nézni az idézésen... Mindent tudtak rólam... Azt is kb mekkorát szarok reggelente: A Mansonos múltamtól az összes általam üzemeltetett oldalt (még a www.rajzmester.puruttya.hu kis bunkó vicc oldalunkat is). 
Ennek ellenére egyébként az imént említett szerveknek szívesen segítettem volna, a nyomozó tiszt nő is nagyon rendes volt mellesleg - de semmiféle infóm nincs a Kurucról. Én segítettem volna, nem mert spicli vagyok, de mert hányok attól az idióta barom elfogult "hírportáltól". Nemzeti-liberálisnak tartom magam, és apolitikusnak. Nem tartozom egy párt holdudvarában sem. Írni jó, csak ilyen áron....  


De ilyetén balhék mellett az ember százszor is meggondolja, kell e ez neki... Kell e ilyen nyomás. És fokozhatnám, hogy az újonnani új barátnőm ÉRDEKES, ismét valamiért hirtelen ilyen furcsa stílusura váltott - sejtem is miért. Az engem követő netes ellenfeleim totális háborút hirdettek felém, és képzelem miket linkelhettek be rólam, netán egyes félreérthető cikkeim. 

Írjon e így az ember...? Írjon és mit akkor? Ha én itt negédes "jaj de szép volt ma a hóesés" cikkeket publikálnék, egyrészt nem is tudnék, másrészt hiteltelen lenne, harmadrészt meg ki a frászt érdekelne... 
És akkor maradjak a radikálisan odamondó és bevállt dolognál, minek eredményeként itt már sokkal sokkal többről van szó, mintsem hogy "egyesek majd nem olvasnak"... Frászt. És tartom magamban már amit gondolok inkább.  

Egész életemben tartottam magam ahoz, hogy tiszta legyek, mint a hó. Soha egyetlen egy kőrözés, se rendőrségi botrányom nem volt. Mai napig ha igazoltatnak, 00-ás vagyok, ami azt teszi: sose kőröztek, se kerestek, semmi kihágás, zéró.pont.zéró. Most sem lesz ez másként, mivel én megtettem amit lehetett, és nem érzem bűnösnek magam. És ők is mondták, hogy ebből semmi baj nem származik, és még megköszönték a segítségemet, mert nem én kellettem nekik, hanem a Kuruc. 
De felmerűl a kérdés: nekem vajon, a "kis" médiából elindult független írót hogy keverhettek bele ilyenbe...? Hogy lehetett az, hogy az egykori vidám ál-híreim és önfeledt baromságaim kapcsán mostanra ide jutottunk, hogy egy nemzetközi szervezet van a nyomomban, a barátnőmet basztatják, a másik exemet azt le is kapcsolják rólam, a barátaimnak is sorozatosan linkelik be a dolgokat, és globális szarkavarások zöme....

Sajnos ez van, idáig jutottunk. 
Az ember nem írhat már ki mindent, főleg nem, ha mondjuk az arca úgymondhatni ismertebb a kelleténél. 
Valamint ezt a klippet küldöm mindenkinek: