A Hoze Blog ezennel befejezte működését, bezárja kapuit.

És most ezúttal tényleg. Jó volt itt 3 év 4 hónapon át osztani a mindennapi szennyt, tulajdonképp egyféle ön-terápiaként is szolgált ide kiírni bizonyos dolgokat, hátha meghallja a világ. Egy darabig meg is hallotta, aztán mint lenni szokott, elérdektelenett. Mind a két részről, tőlem is, meg a közönség részéről is. Már annyira nem is emlékszem arra, azért kezdtem el leszarni írni ide, mert kevesen olvastak, vagy azért olvastak kevesen mert én már azt megelőzőleg leszartam írni ide. Na most nem kezdek el megint itt anekdotálni "húú miről szólt ez", meghogy mindenki elámuljon, leszarom, aki új, az olvasson vissza több mint 3 évnyi (napi) anyagot, abszolút nem a mindennapjaimról csak.

Nos. Azt ugyan nem mondom hogy soha többé a büdös kurva életbe nem írok ide, azt azért nem, - lehet még lesz egy-két bejegyzésem - de már felesleges "blognak" nevezni ezt az oldalt - most is pl pont 1 hete csesztem ide írni ízesen, helyette sokkalta jobb más dolgaim voltak. Azelőtt meg 17 napig nem írtam ide nemrég. Ennyit jelent már ez nekem... (semmit). És ahogy elnézem a kommentelőknek dettó... Zéró komment mióta. (annó bejegyzésenként 100-200 volt átlagban)

Fárasztó egy olyan munka már, ami egy éterbe kiáltott szó, értelmetlen, senki sem fizet érte, elolvasván meg hatása sincs. Munka a semmiért. "Munka..."


Most ezúttal nem "keseredettségből", meg külsö okok (barátnős zsarolás, vagy mégdurvább külső fenyegetés, - ilyen is volt) miatt hagyom fel a blogolást - egyszerűen meguntam írni. Nem dob már ez fel, nem is lelkesít. Semmi értelme sincs, csinálja úgyis a fél ország. Van az úgy hogy az embernek van egy hobbija, amit aztán kurvára de úgy megun, hogy soha az életbe nem csinálja többé... 
Pl tessék, én 7-12 éves koromig imádtam gyurmázni. Az volt az én mindenem, volt minden szinben, és azt gyúrtam egésznap figurákat. Ha valaki akkor aztmondta hogy "te majd egyszer megunod ezt", elküldtem a francba. Aztán fogtam egyszercsak, egyre kevesebbet gyurmáztam. A végén meg egyszercsak betettem a polcba és soha többé nem vettem elő. Aztán meg kibasztam a kukába a kisdobozzal együtt. 

Hát e blog is , mint a sok gyurmám bekerül most a fiókba. 
Egyébként aki szeretné még időben mentse le most egy darabig, mert valószínűleg törölni is fogom az egészt a netről... Nem biztos hogy ami itt található, annak minden szegmensére ugyanis büszke vagyok: mai fejjel, amiket ideírtam, vagy egyáltalán amiket itt a múltból olvasni, szívesen kitörölném már: pl az exeimről szóló részek legtöbbjétől elokádnám magam, - de sok egyéb dolgot is ma már másképp csinálnék. A sok náci-barát írásaimra sem vagyok már büszke, bár akkoris többnyire viccnek szántam, de ez majd nem biztos hogy így jön le egy olyan embernek aki (a mostani időkben) véletlen rábukkan majd a blogomra... És ilyeneket olvas úgy hogy ezáltal ismer meg - ezáltal ismeri meg az ezt megelőző énemet: Legyen az majd egy későbbi barátnő, barát, vagy akár munkáltató... 

Szóval ez a blog hamarosan, kb 1 hónapon belűl innét végleg törlődik. Aki akarja addig mentegesse le ami érdekli.

Ha addig van még infó akkor írok.