Hoze

A hajnalban lapozó

Kéremszépen, lapozgatom én itten ezt a Nők Lapja nevezetű förmedvényt. Mindig is ez volt, az tény, a rendszerváltás előtti időkben is a világtörténelem legsivárabb semmitmondó újsága volt ez a lap, mindenféle fittyfasz tippekkel, és érdektelen történetekkel. Ámbátor képtelenségnek érzem, hogy evilágot is megszentségtelenítse eme unalmas rahedliben gyártott fos cikkeivel. Hogy lehet ilyet csinálni? Hogy lehet ilyen baszott unalmas szarokat megjelentetni? Ki olvassa ezt? Hja persze, majd a néni, aki ízesen mutat rá a kifent körmével azt mutatván „hmm árányoskáám, ezt kérnéém” – az  újságos stand részre, - hát hogyne.

Mert így megy ez. De hát íme: Tessék kérem, kinyitom ezt a számot épp, mert van szerencsém, hogy szüleim már csak megszokásból fizetik elő... Jöjjék az elemzés:

Már eleve aktuális jelleggel a címlapra basszák Árpa Attilát (Ő felelős a Való Világ 2-3 –ban található ocsmányságokért: buzik, leszbik, négerek, faszfejek, megrendezett részek, valamint az Argo nevű értelmetlen művészfilmnek álcázott szarért. Továbbá nem mellesleg 1999-benn a saját apját túrta ki a TV2-ből, csak hogy hírre tegyen szert, majd átigazolt az RTL-hez). Tehát az indítás már megvan, ennek a ganéjnak a családja, és annak szokásai.

Ezt kell kérem olvasni a Nők Lapja cikkben mint hejj de micsoda érdekfeszítő dolog – nem mellesleg Árpa Attila már jó 6 éve a birka segge alatt van köz-médiailag, és semmit sem hallani róla, no de bár csak szóljon.

De állj, lapozzunk szisztematikusan: Az első oldalon rögtön egy pikírt kismama szívhez szóló levelét olvashatjuk, de milyen magasztos érzés is szülőnek lenni. Igen? ANYÁD! Mármint annak az anyja aki ezt a szülői privilégiumot ismételten egy ilyen szőrös hónaljú degenerált mindenkinek beszóló fontoskodó fideszes fittyfaszként aposztrofálta. Beszól az a levélben mindenkinek: a dohányosoknak, azoknak akik urambocsá (egy tömött délutáni csúcsforgalomban) nem méltóztatnak NEKI átadni a helyet, továbbá mindenkinek a kurvaanyja, főleg a fiataloknak akik aztán hú de leülnek minden székre, őt zavarják az extrém külsejüek, mert „azok megijesztik a gyerekét”, továbbá zavarják a graffitik, és zavarja minden). Egészségére a firkálmány beküldőnek, a Nők Lapja szerkesztőségének pedig különösen, hogy megjelentette, bár nem lep meg.

Fél oldallal odébb Pannon GSM, khmmm, TELENOR reklám. Jólvan akkor hát.

A Nők Lapja újság sajátossága továbbá lapozva, baszott unalmas és már százezerszer megmutatott tájaknak a „vadiúj” bemutatása. Továbblapozva ugyanis az eheti számban kérem, nem kisebb dolgot mit a VÁROSLIGETI TAVAT ismerheti meg az ember. Azt a mindenségit. Egy degenerált fotóst kiküldve egy félszar képet ledurrantva ez már aztán sztori, kiváltképp eldarálva a már dögunalom sztorit hogy ez kérem a romániai várunk mása kicsinyítve, hú... Amindenit. Ja meg lehet csónakázni (új infóként) – igaz már 4 éve, de mindegy.  

Node. A Nők Lapja nem maradhat el anélkül, hogy mindenféle kretén kisgyerekek ajnározásába ne merüljön ki, fedhetetlenül, mert aki azt aztán fikázza, annak aztán hú! (Hát nekem aztán hú!) Jöjjék hát ami megszokott a GumiNőkLapjától:  „Ugye fontos hogy együtt legyeneeek?” – Sérült és az anyámfasza, lószarral fejbebaszott kába gyerekek istenítése. Jólvan akkor. Tessék kérem olvasni X-edjére  szívszorító történeteket Károlykáról (6) aki tolószékbe van, és élete legnagyobb eddigi húzása az volt hogy 2 méterre szart el a kijelölt zsinóros résztől egyenesen a stuka-potyeszba. Vagy Rezsőkétől (9) aki vak, de mindennek ellenére annyira bátor, hogy állva veri agyon a füle mögé rejtett rétipockokat, ÉS MÉG visszacelluxozza a leszakadt fülű cinkék füleit is titokban az erdőben. És éljenek a gyerekek. Igaz ugyan senki sem segít rajtuk, de néha néha kell egykét ilyen szívfakasztó történet, elvégre ettől női magazin, ettől Nők Lapja.

Tovább lapozva:
„Hogyan legyek jó szülő.”
Na igen… Kardinális kérdés basszátok meg. Ezt naná egy fél oldalas cikkben kell levezetni, némiképp Csernus Imre hangzatú s bevett illetve lopott maszlagaival elhintve, akár Piroska a magokat az erdőben. Kajálják e az asszonyok? Úgytűnik igen. Felettébb „neves” pszichológusok által ráadásul, „Dr.Pörtyömfütyi István” stb…. Hát ők aztán tudják. Az asszonyok és a proletárok népe pedig olvassa, s szenthű bibliaként merengve magolja az eszmét. Hisz itt megmondták! Hisz itt eljött az igazság.

Az Árpa Attila interjú mindeközben most jön. Olvashatatlan bulvár szar, silány és semmitmondó történetekkel, én bevallom végig sem olvastam. Már elnézést kérem, ezt  én nem tudtam végigolvasni.

De: Következik kérem valami fergeteges asszony írása arról, miféle gyógynövényekkel kenjük be a seggünk, meg a bőrünk. Hmmm. Alo Evera és társai, 2 oldalon át részletezve. Hát én nem tudom, bár hellyel közzel 1 év és 30 éves leszek, mégsem kenegetem ilyen szarokkal a pofámat, és mégis a legjava simán 22 évesnek néz, - bizonyára akadnak ilyenek akik ilyen ló-gecikkel, meg mindenféle fing-növény kivonatokkal kenik a pofájukat. Egészségükre.

A „Szakértő véleménye” rovat, ami ezt követi, mindig is a kedvencem volt. Ez a szint kb megegyezik a Bravo Magazin „Hogy vesztettem el?” rovatával, ahol a nagyérdemű lehető legseggarcabb beküldő történetét küldik be egy úgynevezett „Dr.-nak”. Dr Segglik.
Namármost ez a Nők Lapjánál tradicionálisan másként megy. Ide ilyen rettentő „szörnyű” történeteket küldenek be, jellemző eset: a károgós anyuka aki szarrá basztatta egész életében a fiát, verte, alázta, eldugta a cuccait, üvöltözött vele egész életében, - aztán nem érti miért lett az ő kicsi fiából egy baszott nagy drogos…. Szívszorító anyukák levelekeit kapunk itt százjára, mindegyikről lejőve, hogy adott anyuka egy stresszes idegbeteg roncs, aki saját maga kergette bele egyenesen a cuccba a fiát / lányát, észre se véve mit tett, mennyire leszarta, és a melójába menekülve élt,  mikor a gyerekének legnagyobb szüksége lett volna rá, fosta le, de telibe. Aztán meg elsírja a Nők Lapja pszichiáterének, hogy „ő aztán mindent megtett. Mert ő DOLGOZOTT, és a pénzt is adta és húúú”. Eme kedves újság pszichiáterei meg rendre visszaírnak hogy „óhómm, önnek teljesen igaza van, hááát igen, ezek a narkósok már csak ilyenek, hmmmm, háát igen”. És egymás seggrepacsijának végtelen szömörcéje landol az éterben.

Nők Lapja továbbá: baszott unalmas semmitmondó vidéki skanzen faluházak elemzése. Ejj de érdekes az, hogy Wass Albert hol szart, nahátcsak.

A publicisztika rovattal (eheti számukban az általam nagyon nagyra becsült Latinovits Zoltán színművészt veszik elő) csak az a baj, egy az egyben kb Wikipédia másolat cikket adnak elő. Semmi új Latinovits életéről, csak az amit már mindenki tud. Googleról összeollózott szar cikkek tömkelege, még egy gimnazista is többet tudna felőle. A faszért nem lehet írni egy érdekes publicisztikát, de tényleg…?

És akkor jön a horoszkóp. Meg az egyéb ocsmányságok.

Főzőcske-bőzőcske rovat olyan alapanyagokkal amit egy átlag magyar meg sem tud venni: hejj de jópofa dolog ugye bambuszrügyes fiszo-koriaszt sütit csinálni (?), hmm. Hajdú Péter félék 3 milliós havi fizetésből beszerzik ugyan az alapanyagokat, a többiek meg bámulhatnak mint a faparaszt. Sosem értettem, mi értelme ennek a „látszat-recepteknek”: Egy átlag magyar háziasszony az életben nem tudja megcsinálni, hozzá sem tud férni az alapanyagokhoz… Akkor meg miért…? Ízlés? Ízleld a kurva anyádat, azt!

De azért hajrá Nők Lapja, nagyon hajrá… Mi jöhet még? Atyagatya…