Lojálisnak lenni

A mai világban előszeretettel sütögetik az emberek a pártatlan jelzőt, mint a tökéletesség netovábbja, az ésszerűség és a legkorrektebbség főjelzője. Elvégre ha valaki pártatlan, akkor többnyire nem érheti baj, nem kell felvállalnia véleményét mások előtt, ami talán kínos is lehet, ha egy vita van, inkább megússzák azt ezzel, és semmi szín alatt nem képesek egyik oldalra sem állni, legyen az akár ésszerű, akár blőd bolondság.

Igyekszik a sajtó pártatlannak lenni, igyekeznek politikusok annak lenni (lásd Schmidt Pál köztársasági elnökünk, korábban No.1.-es dísz Fideszes), de igyekeznek polgári emberek is kisebb nagyobb viták kapcsán, ésegyéb. Pedig mennyivel egyszerűbb, és méginkább korrekt lenne a világ, ha minden ember kimondaná azt ami a száján van. Ha nem lenne hazúgság, meg ilyen pártatlanságba menekülés, egészegyszerűen mindenki felvállalná azt ami:. Persze ez nem könnyű, mert majd mit szól a szomszéd, vagy a rajongók, vagy ismerősök, ésatöbbi.  

Ez is egy 21-edig századi kiváltság, az emberek zöme inkább pártatlanságba menekül, abban a hitben hogy most ezzel micsoda bölcs döntést hozott.

Pedig pártatlannak lenni gyakorlatilag egyenlő az alábbi kijelentéssel: "Döntésképtelen fasz vagyok, nincs önálló véleményem, nekem teljesen mindegy minden." A pártatalnsággal oda vannak veszve ezzel az: eszmék, a hűség, az együttműködés, az önálló vélemény, egyszóval alapvető emberi tulajdonságaink.

A pártatlanság ordas képmutatásának ellentéte a lojalitás: Latin eredetű szó, hűségest, megbízhatót jelent. Ma a lojálison a valakivel vagy valami szervezettel, eszmével, programmal való egyetértést, együttműködést, akár elvi engedmények árán való nem ellenzést, közösséget vállalást értik. A magánéletben is sokszor találkozunk vele: lojális valaki a családjával, barátjával, munkatársával, akkor is, ha nem azonosul teljesen nézeteikkel.

Szétnézve a világban és ami lett belőle, egyre kevesebb lojális embert találunk. Az emberek önnön kis érdekükért feladják véleményüket, (nehogy mások által le legyenek szólva), és ez is egy része annak, hogy a mai világi rendek legtöbbsége hazúgságokon alapul: Amerika támadást rendez saját maga ellen, (szept 11.) hogy aztán az olaj érdekébe lerohanhassa a közelkeletet. Mindeközben keletebbre kormányok elhallgatják a valós gazdasági adatokat, és rendszeresen a képünkbe hazúdnak. Alakítanak egy Uniót ami porszívóként szívja ki tagállamaiból a pénzt a multik zsebébe. És még amikről nem tudunk vagy tudhatunk ugye... Nagy ám a jéghegy csúcsa is már maga, hát még ami alatta van.

Én is számtalanszor találkozom a töpörtyű mentálú pártatlanokkal persze: Azokkal, akikben nem lehet megbízni. Mitöbb szinte ilyenekkel voltam körbevéve éveken át: Ha történt valami, például egy jókora botrány köztem és másvalaki közt, a 'barátnak' hitt illetők pártatlanok lettek: "Ó hát én jóba vagyok vele is meg veled is, most én ezért nem fogom őt utálni" - Anyádat akkor, hogy a szemedtől sem látsz ki! Pedig nem mások ellen hangoló szándékot sugalltam, egyszerűen észrevehető volt, az emberek többségének NINCS önálló véleménye. Legutóbb mikor (és már tényleg nem említem meg melyik, mert úgyis mindenki tudja) együttessel összevesztem: Egy rakás ismerősöm most ezt nyomja: "jaa, én nem szólok bele, pártatlan vagyok, szeretem őket is  meg téged is nagyon". Hát ez így nem járja, ha az ember korrekt!!!! És ja, valóban egyik nap az ő seggük, másik nap az én seggem nyaldossák! Na az ilyen embereket kell sürgősen leépíteni a francba, mert ezek a kis szarkavaró palánták alapgyökerei. Ilyenkor ugyanis ha tetszik, ha nem, egyik oldalt igenis illik képviselni, már ha az embernek önálló véleménye van az embernek jobb esetben: És nem az a kérdés, hogy az "ÉN" oldalamra vagy a "MÁSIK"éra álljanak, hanem hogy egy adott szituációt kellőképp értelmezzenek, és levonják a konzekvenciákat - ki volt a szar arc, stb. Mert tőlem utáljanak akkor engem, tessék bánom is én, - legalább a véleményük megvan, amit értékelek is majd! De az nem járja hogy mind a kettő tábor ellenvéleménye közt sorozatosan bájolog. Pitiáner dolognak hangozhat, de bizony mondom, nem az.

Olyasmi dolog ez, mintha az ember egyik vállára egy hatalmas Dávid csillag, a másikra pedig egy Birodalmi sas horogkereszttel lenne tetoválva - csak mert mind a kettő milyen szép. Én ilyen elfuserált alakoknak tartom ezeket a kedves "pártatlan" embereket.

Én olyan barát vagyok, akadt példa rá itt is egy: egyszer MasoChristtel is kegyetlen kikúrt a sors egy bizonyos nőügyben - mérlegeltem szépen, és fogtam magam, bár a csaj semmi rosszat nem tett énnekem, mégis úgy szivattam hónapokon át, sőt az egész abbéli ismerősi körét, hogy a lábán nem állt meg. (Ekkor vesztem elsőre össze a fentebb említett meg nem nevezett együttessek is, csak ezért) Mert lojális vagyok, hű a barátokhoz, és elvekhez. Monhattam volna pedig én is, hogy "pártatlan vagyok, én nagyon bírom őt is meg téged is" - de ki nem mondtam volna. De ott volt Gegével is, akit meg egyenesen a skinhead ismerőseim akartak megverni még 2 éve - mondtam volna, hogy "pártatlan vagyok, csináljatok amit akartok, nem szólok bele, mindkettőtöket ugyanúgy bírlak?" - inkább kishíján magamat is megverettem, mikor a főgóré Dodi-t ugattam le, hogy meg ne próbáljátok, mert leszarom hányan vagytok, vascsővel megyek nektek, ha bántani meritek.

Végignézek az ismerőseimen és egy csomót le is tagadnék... Ugyanúgy pörögnek a világ legundorítóbb exbarátnőimmel, vagy egy olcsópoénos 20 főt mozgató együttessel, meg a sorozatban engem furkálókkal - mint Velem. Egyszerre persze. (Vagy egy másik ismerősöm, aki az idei szilvesztert karöltve töltötte egy olyan gyerekkel, aki jó 20 ezerrel húzott le engem, és sorozatosan a szart kavarta, többek közt elkúrta annó a XXI.százados interjút is.) Mindeközben a pofámba röhögve jönnek pártatlanságukkal, meg hogy egyik oldalra sem fognak állni, "bocsi, én nem fogom emiatt őket utálni". (Azt nem tudom ezt ilyenkor hogy csinálják, mi a mechanika? Meg van nyitva 2 messenger ablak is, az egyiken Rajtam röhögnek Nekik, a másikon meg Velem röhögnek Ő Rajtuk? Vagy mi a téma egyáltalán? Undorító, és kétszínűség... Pártatlannak lenni kétszínűség, és nem bölcs dolog. Az emberek féltik a seggük nyilván, de miféle eljárás ez...?

Rövid úton üzenem nekik, hogy nem is kell, de spórolván pár kínos beszélgetést, inkább magam viszakozok és veszek búcsút e 'kellemes' ismerőseimtől. (Így került lapátra egyébként a fél msn listám is a napokban, aki nem találja rajta magát, az meg gondolkozgasson)

Jóérzésű ember nem barátkozik olyanokkal, akik olyanokkal is van akik Őt utálják. (Különben pontosan ezért hullott ripityomra a mi annói gigantikus dark társaságunk is)
Aki az ellenségeimmel haverkodik, bájolog, az ne számítson nálam kegyelemre. Nálam ez a rendszer így megy, mert hű vagyok az elveimhez.  Az ellenségem ellensége meg akár a barátom.