A hét hülyélye mindenkor hülyéi - rovat

Elnézést, mert kicsit maradozott mostanában a Hét hülyéje rovatunk. Egyszerűen nem volt aktuális alany, aki meg lett volna, az ismerős volt, és már kicsit elegem van ezekből a "hogyan járassuk le egymást jól, és aztán törjön ki X ideig tartó komment meg kisebb blogokkal háború" című játszmákból.

Nos e történet egyik alaptanúlsága miszerint: Aki egyszer rákap a hazudozásra, annak annyi, abból módszeres örök hazudozó lesz. Kész, slutty, ráadásúl egyre nagyobb tételekben: főként igaz ez azokra akik tinicsajként kezdik a "karrierjük", és később akkora hazudozó vén szipirtyó (22 feletti korosztály :xD) válik belőlük hogy már saját maguknak is elhiszik a kamuikat! Neveket nem mondok, mert nem. Na.

Politikusok, és bankárok, meg akik ebből élnek is igaz e tétel.


No de most térjünk mégiscsak egy lazább, ám annál tipikusabb,  és egyben nevetségesebb történetre. Bemutatjuk Tomikát, egykori egyik általános osztálytársam. Rá is igaz lett a tétel, aki egyszercsak rákap a mániás hazudozásra - az idővel módszeres függővéjévé válik.

Ezzel az ismerősömmel még osztálytársak voltunk úgy 4 évig általánosban. Jóba is voltunk, bírtuk egymást nagyon, hülyéskedtük. 
Aztán a suli befejeztével sajnos el kellett költözniük valami igyen de valami kurva lepukkant helyre , mind1. Egyszer azért még lehívott magukhoz, de tényleg irdatlan koszfészek, valahol Kelet felé, kicsit kintebb mint Kőbánya éppenhogy. Hát utána megint hosszú hosszú csend lett, kb talán úgy 2004-2005-ben lehetett:
- Egyszer csak felhív hogy lett állása, részletesen elmagyarázva hogy micsoda (ez még az elején volt - Hú mondom grat, királyság!) 
- Aztán megint hívott pár hétre, de akkor már szomorú hangon hogy meghalt az anyja (úh mondom kurvára részvétem haver, sajnálom).
- Jó, akkor jött rá pár héttel, hogy ő vett kocsit, meg képzeljem szerzett egy újépítésű lakást is magának, mert nem tud már ebbe a házban élni ahol szegény elhunyt anyja emléki kísérti) óh mondom, hát remek vagy, - már irigykedni is kezdtem kicsit, hogy de jól megy neki!)
- Na a végén kontrázott rá - megint felhívott, hogy "Ő most kimegy Skóciába, de végleg, és hogy el akar köszönni tőlem, úgyhogy HELLO!" mondom mi van? Ennyi, haver, semmi valami, kocsiiddal nem jösz fel? - mondja ÚÚ NEM, hát az  hosszu út lenne. Mondom JÓ tudodmit, akkor leutazom én hozzád, mégiscsak 4 évig jártunk egy általánosba, meg azért jóba is voltunk Na erre már hogy: 
- "NE NE HUHH NEHOGY LEJÖJJEK MEEERT.... A barátnőjének az gááz lenne" - na mondom jó, ez már gyanús lett nekem. Szóval le is vonatoztam nagy nehezen, de így meglepetésből  hogy meglepje őt, hogy Hát látod mégis lejöttem - ölelés meg búcsú. Gondoltam én.
De mint kiderült:

Már ott kezdődött hogy abba a kis tanyán egy darab újépitésű ingatlant, sem nyomát ilyennek nem találtam, még a boltos néni is kinevetett, hogy "Ó hát jó is lenne ide egy olyan drágám"... Na mondom hol lehet ez, hol lakhat ez. Hát fogtam, nagy nehezen becsöngettem a régi címére, hátha az azóta már ott lakó család meg tudja mondani, hová költözött...
És...
A "halott" anyja nyitott ajtót...!!!
- Hát te Zsóltii hogyhogy itt??
- Há mondom,... csókolom maga még él??? :D (Aztán kapcsoltam hogy mi lehet a szitu, kamu a halálhír, és még mindig itt laknak épp - inkább nem firtattam) 
Na aztán itt már derültek ki 5 perc alatt az egész: behívott a konyhába beszélgetni kicsit, mesélte, hogy se kocsi nincs a garázsba, se állása nem volt a srácnak, "Tomi és a munka... Nahát Zsóti, rá is férne!" mondta a muter. Beszélgettünk még kicsit, kiderült hogy se nője, semmiféle Skócia út, és még mindig abban a lepukkant viskóban él velük, ahová egyszer le is hívott mielőtt rákapott ezekre a szarokra. :xD

Ciki lehetett neki eléggé. MERT HOGY hogynem, otthon is volt Ő is épp!!!! - de úgy elszégyellte magát, hogy be is zárkózott a szobájába és nem nyitott ajtót - úgy tett mintha nem lenne otthon...:xD
Pedig hallottuk anyjával ám hogy ott van...:D (Recsegett bent a parketta, meg ilyen sugós ruha hangok):xD
 

Inkább nem is mondtam el muternak a sztorit, hogy mit csinált ő valójában, és miért viselkedik épp így... :xD
- Olyan furcsa ez a Tamáskám mostanában, tán rosszban vagytok?"
- Á tessék csak ráhagyni, gondolom biztos rosszkor jöttem.. IGAZ TOMI?" - tettem kicsit artikuáltan hozzá téve, hogy hallja is.

Hát így szakadt meg az ismerettségem eme kedves emberrel. Mert azóta bizony egy darab telefont nem kaptam tőle. :xD

Egyébként ezekről a (még) kistételben, de szánalmas hazudozókról, nekem az a véleményem, nem is biztos hogy még rossz szándékkal csinálják, csak épp: Annyira nem történik velük semmi érdekes sem az életben és annyira kis jelentéktelen senkik, hogy ezzel próbálják meg magukra felhívni a figyelmet. Mert Tomika is szentűl hihette szerintem, hogy én majd biztos többre fogom akkor tartani, ha úgy tudom hogy már van lakása, melója, nője, pénze, autója, ÉSMÉG ki is költözik Skóciába, ÉS mindezt úgy hogy tök egyedűl érte el, mert még az anyja is távozott már (ez volt azért a lehető galádság mondjuk, hogy lehet a saját anyánk halálhírét kelteni....)
Sosem fogom megérteni miért csinálta, vagy még ráadásul mellettem még kikkel, mikkel nyomatta ezt vagy szarjait. ) Pedig úgy megkérdezném tőle, hogy "amúgy mi a szarra volt ez jó, most őszintén?" - de száma is változott azóta, én tökre elfelejtettem még a település nevét is, meg egyébként se mennék le lutrira ezért - neten sincs sehol: nem lehet egy nagy netes gyerek, mert egyik megosztón sincs fent (mondjuk amilyen csórók voltak akkor, még jó hogy netre se gondolom hogy futotta azóta se.) Most nyomoztassam a BRFKval őt, hogy "csókolom, nekem 5 éve azt mondta egy ismerősöm hogy vett egy házat...stb - de nem is. Tessék megkeresni nekem hol lakik!" Jól kinevetnének az örsön bent szerintem.

Rám átvetítve a dolgot, ez olyan mintha én azt terjesztettem volna pl ITT akár a blogon, hogy
- Én ismerem az igazi Marilyn Mansont
- Los Angelesben születtem amúgy, onnét ismerem Rikit is
- Hát nekem az apám az olaljvállakozó, innét a Hoze nevem
- Én a magyart amúgy eléggé töröm is (rájátszva direkt félreírásokkal), mert hogy én igazi áámerikai vagyok.

Hát milyen lett volna már az..? :xD 

Szóval Tomikához hasonlóan, az igazi hazudozókról lám: sosem derül ki a végén, miért csinálták. Talán ilyen véletlenszerű elszolásokól. Mert mondjuk nehéz egyben tartani a fejben ennyi kamut egy idő után.:xD