Hó igazoltalás  (novellám)

Röpke pillanatok alatt kezdett bele sejtelmes hóesésbe az égbolt, ködös november 26 éjjelének napján. Két rendőr, Ferenc őrnagy, és felettese Rezső törzszászlós épp a posztját teljesítette a Blaha Lujza téri aluljáróban. Rezső sosem látott korábban még havat élőben, csak filmeken - korábban dél-Szicíliában élt vak keresztapjával, annak haláláig. Életét egész ezévig ott töltötte, hol a klíma 20 fok alá sosem süllyedt. Valami titokzatos ok folytán egész élete során elfelejtették vele közölni e természeti jelenség mibenlétét, s hogy nem káros, csupán egy formája a csapadéknak. A sors úgy adta néki ezen napon, elsőre - s utoljára - láthatta e égből hulló fehér porrá fagyott vízet, ismertebb nevén havat. Felérve az alúljáróval elsőre pillantota meg a látványt: Rezső szíve mikor ezt elsőre látta meg, hevesebben kezdett verni.

Nem tudta mi az, mi az a sok fehér, mi fentről hullik alább az égből, lassan, selytelmesen a Blahát ellepő kofaárusok közé. Rezső megijedt, mivel nem tudta mi hullik, s szolgálati fegyverét rántotta elő:
- Földre mindenki! Antrax!!! Biotámadás! 
Majd eszeveszetten ürítette pisztolya tárát a suhanó hópelyhekre. A fegyver elsülő hangjaira mindenki eszeveszetten menekülni kezdett: Perceken belűl kihalt lett a tér - csak Rezső és beosztottja, Ferenc állt csak egyedül a Blaha Lujza tér közepén, körülöttük néma hóeséssel.

Rezső tétlen volt.
- Főnök... - próbálta félbeszakítani Ferenc őt, felvilágosítván, hogy csupán mindösszesen havazik épp, s nem anthrax por hullik az égből, ahogyan azt Rezső vízionálta.
- KUSS! - vágott közbe azonban Rezső, ezzel megszakítva a diskurzus kínos, ám annál nagyobb fordulathoz vezető részét.
- Itt ma nem lesz semmilyen égből jövő támadás! Itt most minden ki fog derülni! - kiabálta. Majd a padokhoz rohant, s gumibotját előkapva püfölni kezdte az oda már előzőleg lehullot hókupac egy részét! A hó némán tűrte csak, felporzott, s a gumibot csapásainak nyomán szertébb széledt. Rezsőben mérhetelen agresszió tombolt, s csak verte a havat, ellenséget látva benne. Rezső ízesen elverte a havat.

Tekintete a sivár egyoldalú hóverés után hátrafordult beosztottja felé, válaszra várva. Némileg tanácskozó tekintettel. Ferenc vette az adást. Konstatálta, hogy tán ideje színt vallani a havazás mibenlétéről, s hogy az egyáltalán nem természetellenes dolog: 
- Főnök... Tulajdonképp... Tulajdonképp zászlós úr, ez csak....
- Csak? Csak mi?! Mondja ki - rivallt rá Rezső, válaszra várva.
- Csak hó! Tudja.
- Milyen hó?? Miféle HÓ? Ki hallott itt hóról?
- Hát... Tudja ami... Ami télen az égből szokott... - csuklott el Ferenc hangja, midőn hirtelen bevillant neki jól emlékezvén a legutóbbi esetre, mikor főnöke Rezső, véletlen szénakazalnak nézte a 7-es buszt, és midőn ő világosította fel erről, 2 nap magánzárkát kapott érte, mondván, miért nem szólt előbb erről neki. -
- Miket beszél maga itt? Mi esik az égből télen??? 25 éve szolgálom a hazát, de egyetlen sor sincs a kézikönyvben semmiféle havazásról! - rivallt rá Rezső. 
- De hát... 
- És maga engem ne oktasson ki! - nyomatékosította még mellé. 

Végül CB rendőrségi rádión szólt be a központba. Sisteregve végül fogadta a diszpécser szolgállat, s sercegő hangon szólt bele az ügyintéző, jelentés felvételre. Rezső pedig szakszerűen jelentett:
- Vétel, itt a 205-ös. Helyzet van a Blaha Lujza téren. 301-est fogtunk. Sokat. Illetéktelen behatolók az égből, igen. Erősítést küldjenek, sokan vannak. És még hullanak tovább. 

Rezső eztán ismét szolgálatba helyezte magát: Kisebb már meglévő hókupacokhoz rohant oda, s igazoltatni próbálta őket.  A kupacok csak csendben meredtek rá a tér néma s már egyre fagyosabb tér közepén, mely ekkorra már teljesen kihalt lett az éjszakai órákban, s a rendőrségi akció miatt is. Ferenc mindeközben lesütött szemmel figyelte kissé távolból főkökét, kit szánakozva méregetett, hogy a havat igazoltatja - nem tudván mi az, s reménytelen helyzetében, ha kioktatni próbálja Rezsőt, s elmondani neki az igazat, hogy télen eformában hullik le a csapadék, s ez teljesen természetes jelenség - akár ki is rúghatja. Rezső azonban tapasztalt, idős rendőr volt. Szicíliában még Mussolini idejében nőtt fel, tőszgyökeres rendőrdinasztiából - innét volt e paranoiája, s mindenkiben ellenség látása. Ferenc beosztott, bár évek óta rendőr volt, annyira mégsem bátor, hogy szembe merjen szálni Rezsővel egy ilyen félreértés folytán. Inkább csak állt, s tétlenűl szemlélte főnöke szánalmas akciókísérletét.  

Már már el is bambult Ferenc beosztott tekintete, tányérsapkája tetején némi hókupac is keletketkezett már midőn 10 percig állt egyhelyben a havazásban. Hirtelen Rezső bökte őt meg gumibotjával:
- Nesze. Elkaptam a rohadékot! - s nyújtott át Ferenc kezében egy megbilincselt hókupacot. - Vidd azonnal az örsre be! - tette hozzá.
Ferenc tétován nézett. Tudta, most sem mondhat semmit, hisz beosztott. Vigyen be a rendőrörsre egy marék havat azonban? Tegye ezzel magát nevetség tárgyává? Nem sok választása volt. Vagy a felettese rúgja ki, vagy az örsön nevetik ki, midőn letartóztatottként hoz egy marék havat be.

Ferenc végül megindult a marék hóval, melybe Rezső belegyömöszölte szolgálati bilincsét, s távozott. Bent az örsön persze jól kiröhögték.
 

Rezső aznap azonban a hajnali 04:00 órás műszakleadásnál nem jelent meg. Másnap találtak rá holtan, megfagyva a Blaha Lujza téren. Mint a későbbi vizsgállatok megállapították, rögeszméje lett aznap éjjel, hogy ismeretlenek lisztet szórnak le repülőről. Egész éjjel azt figyelte, a néma eget kémlelte a tekintete, kint a fagyban. Mígnem a teste fel nem mondta a szolgállatot a mínusz 12 fokban. Hazáját védve halt hősi halált.

Rezső törzszászlós sok titkot, s megválaszolatlan kérdést vitt magával a sírba. Pedig ha tudta volna. Csak egy havazás volt az egész.

Ferencet pedig élete végéig mardosta a bűntudat. Ha aznap éjjel megtagadja a parancsot, s nem viszi be a havat az örsre, s főnöke mellett marad, és elmagyarázza neki, hogy keleten bizony szokott esni a hó, és nem kell tőle félni - akkor nem szárad a lelkén e rostos bajszú egykori katona, s parancsnokának halála.

E szomorú történetnek ez a vége.