Fortuna kegyei
Eddig is sokat tűnődtem azon, egyáltalán csoda hogy még élek manapság. Nem, most nem az unalmas régi buli élményeimről lesz szó, mélyebbre ásunk. És álljék itt 4 tulajdonképp vicces történet arról, miket túl nem éltem, jó korán.
-87 környékén úgy 5 éves voltam nagyjából. Történt aztán egy szép napon, hogy a régi nagyszobánkban játszogattam - apám bazinagy íróasztala alatt. Végülis ez mentett meg, mert szarul voltak begittelve az ablakok, ami közvetlen mögötte volt. Állandóan idegesítő hangokat adtak ki, én meg ezen begurultam. És jól odvaágtam valami játék fakockát. Na erre SLUTTY, ordenáré csörömpöüléssel kiesett az összes:xD Én az íróasztal alatt sértetlen megúsztam, pedig ezek régi ablakok voltak, nem az apró szilánkosra törők, hanem a kés szindrómára. Persze ekkor mindenki megijedt.
-Pár évvel később úgy 8 éves lehettem, a környékünkön biciklizgettem - kamikaze pilóta módra. Az volt a heppem, van egy rész, ahol villamos sínek vannak egy nagy lejtő után, rálátás sincs - ott száguldottam le rendszeresen, mert "ááá úgyse jön a villamos". Hát egyszer viszont JÖTT.:xD Igazából fél pillanaton múlt az egész. Utána szentségelés, villamosvezető kiszáll, én meg jól megértettem, miért nem szabad 50-el leszáguldani kvázi viccből a 30 fokos lejtésű Lejtő úton.:xD
- De az igazán izgalmas dolog 95-ben jött, egy családi nyaralásunkon Nizzában történt. Úton oda, egy hegyi szirtes részen álltunk meg pihenni autóval. Nos kiszálltunk, én is és mindenki bámészkodott, ki ki a maga igényei szerint: Csodálatos szép táj, hegyi szirtek a tengerre nézve, de engem kvázi más dolgok foglalkoztattak: pl rögvest kiszúrtam egy málna bozótot nem is olyan messze. Huhúú, zabáljuk le a málnát!!! Az, hogy ott ahol át kell vágni, sínek is vannak, meg franciául valami olyasmi tábla van, hogy "Életveszély! Nagyfeszültség", ó az mindegy. Ráadásul tesómat is rávettem, aki ekkor 10 volt, én meg 13. Át is mentünk málnászni a síneken. Ahogy átértünk egy olyasmi hangot hallottunk 1 méterre magunk mögött, hogy HUSSSSSSSS... Kérem alássan, jött az Intercity...:xD
De nem ám ez a magyar szar Intercity vonat (egyébként sem értem, hogy képzeli a Máv, hogy az összes létező ratyi 30 éves csotrogányainkat Intercitynek csúfolják, mikor az egy illusztris újhullámos járműnek a rendeltetett neve.)
Szóval egy igazi francia nagyorros TGV Intercity száguldott el, úgy laza 220 km/h-val elsuhanva mögöttünk, hogy öcsémmel még a málnát is kifújta épp a pofánkból. :xD
Igazából szüleim ezt a mai napig nem fogják fel, az mekkora életveszély helyzet volt: Pedig meséltem én rögtön is nagy lelkesen, hogy „képzeljétek, jött a vonat!” – de csak „persze persze Zsoltika jó, oké, biztos!”-at kaptam. :xD
Elég lett volna 10 mp-perccel korábban ott átmenni, vagy épp fél méterre hátrébb a sineken állva málnát zabálni - azt pedig senkinek sem kell ecsetelni, hogy egy 220-al robogó TGV micsoda jóízű trancsírozásokra képes. Különös tekintettel kistermetű gyerekekre.:xD
Hát így zabáljon mindenki málnát a francia hegyvidéken! Körültekintéssel vazzeg!
- A slaggos sztori: A slaggos történetről tudni kell, akkor én már 14 voltam, és javában egy igazi rosszcsont. Gondoltam is egyet a Tamási Áron általános iskolában, ahová rühelltem járni, hogy de kibaszok majd a helyi portással: Erről az emberről tudni kell, székelyföldről származik, egy igazi klasszikus szakállas nagydarab székely volt, nagy hangerővel: az volt a heppje, hogy egy saját maga álltal átalakított fűnyírója volt, ami a legbecsesebb kincse volt. Mindig azon berregtette az iskola füvét, hogy jó szép legyen, de ugyanakkor rettentő igazi taj paraszt ember volt, aki rendszeresen leordibálta a fiatalokat akik a frissen nyírt fűre véletlen rálépnek, irdatlan hangerővel és tényleg úgy hogy aki nem volt tökös gyerek az összeszarta magát: Nos, gondoltam is egyet: jól lelocsolom a fűnyíróját slaggal egyik este, hogy másnap majd bosszankodjon egy jót, hogy szét van menve szerelmének a mechanikája, és elromlott. Arra azért nem gondoltam, hogy az ominózus fűnyírója mivel egyedi cucc, teljesen zárlatos, ráadásul rá van kötve a 220 feszültségre. Szóval egyik este bemásztam a kerítésen, fogtam ott az öntöző berendezést, elvezettem a slaggot szép halkan Sanyi bácsi (így hívják) hátsó részére, mert ott lakott az iskola alagsori garzonjába. Odaértem a hőn áhított fűnyíróhoz, és beindítottam a slaggot jól ráirányítva a fűnyíróra: CSÁTT PÁTT hatalamas szikrázások, ha jól emlékszem még ki is gyulladt, én meg enyhe bizsergést kezdtem érezni magamban, és azon kaptam magam, hogy nem bírom a slaggot elengedni. Szerencsére valahol útközben a slaggot rátekertem valami kőre véletlen, és így egyszercsak megtört a víz-sugár, ami az elektro-sokkot okozta. Így aztán el tudtam engedni végül, és nem füstöltem és égtem szarrá az elektromos zárlat következtébe.
Az egész kb 3 perc alatt zajlott, rendesen sokkot is kaptam, összeesve. Sanyi bácsi meg kiállított a zajra: De aztán rendes volt, behívott engem a lakásába, és még egy kis pálinkát is töltött nekem, hogy megnyugodjak: Kiderült ő nem is utál minket, és hogy a(z egyébként dagadt és ráadásul kommunista) iskolaigazgatónk terrorizálja őt is rendszeresen, azért kiabál ránk mindig ordenáré hangon, mert perceken belűl kirúghatja nem csak az állásából, hanem a lakásából is, amit az iskola biztosított neki. Szóval bocsánatot kértem, ő pedig nem haragúdott, örül hogy életben maradtam. Másnap elsímitottuk az ügyet azzal, hogy valami rövidzárlat volt, azért lett az iskola alsóudvarán egy hatalmas füstnyom a betonon, és „jajj, elbaszódott a fűnyíró is” Milyen szomorú történet ugye.
Az egész kb 3 perc alatt zajlott, rendesen sokkot is kaptam, összeesve. Sanyi bácsi meg kiállított a zajra: De aztán rendes volt, behívott engem a lakásába, és még egy kis pálinkát is töltött nekem, hogy megnyugodjak: Kiderült ő nem is utál minket, és hogy a(z egyébként dagadt és ráadásul kommunista) iskolaigazgatónk terrorizálja őt is rendszeresen, azért kiabál ránk mindig ordenáré hangon, mert perceken belűl kirúghatja nem csak az állásából, hanem a lakásából is, amit az iskola biztosított neki. Szóval bocsánatot kértem, ő pedig nem haragúdott, örül hogy életben maradtam. Másnap elsímitottuk az ügyet azzal, hogy valami rövidzárlat volt, azért lett az iskola alsóudvarán egy hatalmas füstnyom a betonon, és „jajj, elbaszódott a fűnyíró is” Milyen szomorú történet ugye.
Fortuna kegyeibe foglalt.
Utolsó kommentek