A politikai elit teljes hanyatlása

Nemtudom ki hogy van vele, személy szerint totális megvetést érzek a teljes honi politikai elit iránt már. 2006 őszén jómagam is belecsöppentem a nemzeti radikális vonalba, melyet szép lassú mérsékelt konzervatívista, ún nemzeti liberális hitvallásommá képeztem át. Mára már mégsem tudom, egyáltan érdemes e egyetlen párt által fújt ideológiákat is követni, avagy hagyatkozzunk saját elveinkre, álljunk e be azok soraiba, kik fasszal szavaznak, és állandósult társadalom ellenes anarchisták...

Feltöretlen blogomon publikáltam erről nem egyszer (az eredmény napokon belűl lesz visszaállítva). A jelen helyzetet tekintve katasztrófális korrupciók közepette az ember valóban nem bízhat senkiben, különösen nem öltönyös politikusokban.

A jelen elit rendszere megborulni látszik azonban. Felcserélődtek az erőviszonyok és egy állandósult politikai inga kezd létrejönni: balról jobbra, jobbról balra. Az ilyen libikóka játszmák terén nehéz is állást foglalni, vagy épp megmaradjunk azon a bizonyos széken. Beállt az a rendszer melyet már jól előre lehetett borítékolni: 4-8 évente jobbról balra sodródik majd a kormányzati irányításunk, mert e nemzetünk már csak ilyen: nem tud dönteni, mindig az állandó hatalommal szemben áll: előrevetíthető az is, a jelen Fidesz kormányt is szét fogják szedni minden egyes alkalommal. Az ellenzék megerősödik, és visszatér valami újfent, amit bár egykor pokolba kívántunk, de majd hátha.

Egy ilyen ingázásban jó érzésű ember pedig nem vesz részt. Politizálni sivár és unalmas dolog lett napjainkban, éppen elégszer bizonyította eddig be minden kormányzói státuszban levő hatalmi pártunk azt, hogy ne higyjünk mi bennük.

Egy átlag magyart már nem foglalkoztatja se Orbán Viktor, sem a parlamentbe bekerült nemzeti radikális párt ömlengése, mert üres sallangokat lát benne. A jelenleg ellenzéki posztba került MSZP is jócskán elhasználta utolsó erőforrásait, ám borítékolható, még egyszer visszatérnek… Mint ahogy az SZDSZ is jelen van, a jogvédő szervezetekből verbuválldott LMP nevezetű formációban, és ez még csak a jéghegy csúcsa.

A kérdés pusztán az, mennyire éri meg bosszankodnunk a mindennapokban, mikor gyakorta a botrányok nem is kiderítendőek, mert maguktól jönnek a házhoz: BKV botrány, avagy Kövér László (Fidesz) rendszeres pártdegradáló ellentmondásos nyilatkozatai, a Jobbik őrjöngése, az LMP buzgósága, vagy épp Dávid Ibolya szánalmas megnyilatkozásai.

Egy ilyen köztársaságnak csúfolt paradox rendszerben az ember fia könnyen elveszítette a hitét. Mára senkinek nem tudunk már hinni, senkiben nem bízunk, mindenkit szkeptikus szemmel méregetünk – és jogosan.

 

Isten óvja e nemzetet, ki ennyire a vesztébe hajt állandósult önpusztításával. Mert a teljes társadalmi anarchia már úton van, ha még láthatatlan is, de az íze, jellege már érződik.