Láz, nyűg, jövő

Így indul az április, hogy máshogy. Prímán elkaptam valami dugig tele az orrom + torokfájás + fejfájásos francot, ideális kezdés a tavaszra... Szóval betegállományban szövögeten idehaza a terveket a továbbiakra, ideje is valamelyest. Betegen az ember persze borúlátobb a kelleténél, szóval nézzétek el, ha nem szokványos írás jön.

Az eddig sem volt titok, hogy mindig ilyentájt dől el, milyen évet zár majd az ember - vagy legalább is mire számíthat - épp ezért kissé aggasztóak a tényállások: DolgozNÉK, de a melók szabályosan elbújnak előlem. Most ilyenkor bezzeg semmi nincs. Azt ne mondják, országos szinten NEM keresnek árufeltöltőt SE. Mert ezt mondják. Igen? Hát akkor jó... Kezd a faszom tele lenni a munka kereséssel, a felesleges email küldésekkel a tahóláda "nemválaszolunkalevelekre" hirdetésekre, az átbaszásos állás interjúnak álcázott termékbemutatókból, a jutalékos átverős melókból, és egyébből. Jólvan kérem, idén sem fog ez menni, borítékolom.

Nyűgös vagyok... Elég egy ordenáré szívás abban a helyzetben lenni, mikor az ember ahoz ért, amiből kurvára de nem lehet itthon megélni:

- Blogoljak? Írjak? Marha jó, már ezért se fizet senki. Az újságíró szakmát egyébként is hazavágta az internet, ami jószerivel ugyanazt csinálta a szakmából, mint a zenével: tök ingyen elérhetővé tette, ezáltal már nem megélhetési forrás egyik sem. Taccsra baszta. Ki olvas ma már újságot...? Mikor ugyanaz pár kattintással ott van a neten. Mondjátok és mondják nekem úton útfélen, hogy de jól írok, így tovább... Az Indextől is jött egy levél, hogy de kurvajó a cikkem, hajrá (Jobbik csesztető írásom), és csak azért nem teszik ki, mert nem állítottam 'hirdetéses' változatúra a blogom, de azért taps taps. Kössz. A semmit. A DRM cikkem egy netes rockmagazin vette át nemrég. Hátbaveregetés, de király volt. Nulla pénz. Az ember meg gebed és semmit se ér el vele. Ide bambultok 4 ezren is már naponta, köszönöm is. A függöny meg lemegy, én meg mögötte száraz kenyeret majszolok, rozsdás bögrébe töltött fonnyadozó vízzel. Mert ebből aztán 1-ről 2-re sem jutok majd... Fel is higult a szakma rendesen egyébként is, túlkínálat van. A kommentelők 2/3-danának saját blogja van, láthatjátok ti is. Mindenki ír. Érdektelen az egész.
- Zenéljek? Riki mondta nemrég, hogy "drága hobbi a zenélés manapság". Így is van... Semmi egyébb. Nem mondom el századjára amit már így is, hogy nem megy úgy hogy töketlenek vesznek körbe, akikkel képtelenség együttest alakítani. Az egyik messze lakik, a másik lusta, a harmadik túl nagypofájú, a negyediknek lövése nincs, az ötödik szájhős csak, a hatodik meg olyan hülye hogy még nyilatkozni se tudna, a hetedik engem utánoz, a nyolcadik szarkavaró, a kilencedik meg leszarja.
És ha menne is, mi lenne? Játszunk barátoknak? Termeljünk non-profit partykat a rock and roll jegyébe, ahonnét saját költségből taxizik haza mindenki? Csesszünk ki milliókat egy jól hangzó lemezre - egy vállveregetésért cserébe?
A technonak meg már vége.
- Tervezzek ruhát? Egy megbukott, és itthon igazán soha nem is létező közösségnek? A kis közössége SE venné meg, mert szerinte "drága" lenne...
- Rajzoljak? (mert az is jól megy) De há' hogyne... Az egyenes út a hajléktalanságba, arra tenni mindent...

Egyszer azt mondták nekem: Életed a tehetséged koszorúzza, és tehetséged következményei küldik a ravatalra.
 

Sanyarú a művészvilág... Eljátszam tán a banki hitelbírálót, hátrahagyva mindezt? Nem hinném, hogy menne, őszintén én sem kérnék magamtól tanácsot bank ügyekben... Az ember születik valamibe, abba van, nehéz kitörni.

Pedig jó lenne már profitálni is valamiből. 

A hetekben nagyon sok régi ismerősöm kerestem fel a régi életemből: Kikből mi lett, stb. Tanúlságos ez a kis túrám a múltamba, jobban kezdek összhangban lenni magammal... Anno ugye csapot papot hagyva "menekültem" onnan, még annyit se mondtam hogy hello. Most mégis felkerestem sok régi 30-as korombélit, hátha kinyílik a világ, tapasztalatok, stb... De ott se sok változott, mintha megállt volna az idő... Csóróság, meg önkeresés. Egyik-másik így 7 év után nekem szegezte a kérdést a darkulással kapcsolatban:
- Egyébként miért csináltad...? Most jobb így neked?  
Hát... Nem tudtam rá felelni,  megvallom őszintén. Bekapcsolhattam volna az agyamba az ilyenkor szokásos 'Hoze FAQ' válaszgépezetet: "Hátdetehülye, 22szervoltamtévébe, ismeregyország, boldogvagyok, rengetegenolvasnak, nézdmegmennyicuccomvan, nézdmegmennyicsajomvan, nézdmegmennyitprofitálok, Googletöbbtalálatotadkirám, ismeremamagyarrockiparkrémjét, bee". 
Sajnos 15 éve ismert jóbarátoknak valahogy kevésbé megy a felvágás, meg önámítás... Kurva nagy híresség, meg "öröm" tényleg... Mai összköltésem: 499 ft kék Bondra + 25 ft Shock rágóra.   
 
Hamarosan ismét a Tilos Radioban leszek hallható egyébként, djként. Még nem kiabálom el, majd akkor ha fix időpont beosztás is meglesz. Ez is persze non profitnak tűnik, majd valahogy valamit kihozunk mégis belőle Daniel Voltaire-el. 

A jövő meg homályos, akár a hugyos tenger, háborgó és habzó löketeivel, húgy szagú irritatív taszításával, mely besodort az óceánba is már már, ahol bunkó bálnák borogatják fel folyton tutajomat. Én meg ázok a hugyban, nem győzve visszaborítani, hogy legalább hullámlovasként sikljak a tutajon. Erre mire menne, nem megint felborítják...?

Ez ilyen fura blog lett.
 

Egyébként előbb ettem tonhalat, na az legalább jó volt. A nap fénypontja megvolt.
Most pedig jó éjt.

MORR!!