Minek ennyi popsztár kutató?

Megasztár 1-2-3-4-5, Csillag születik, X-Fuck you Faktor. Csak egy "pár" azok közűl, amik az elmúlt alig 4 évben vagy 150 db semmitmondó popsztárt zúdítottak a nyakunkba. Kiknek zöme csak a csöcsvillantással, vagy bárgyú énjével tud érvényesülni, ámbár el is tűník a süllyesztőben egyhamar. De még ha tényleg jó hangja is van, direkte  abszolút semmitmondó gügye dalocskákban reprezentálja magát.

Kérdem én, mi a francnak ennyi popsztár itthonra, mikor amúgy is durván túlkínálat van zenei téren, különösen és abszolút mértékben a pop zene világában??? Próbálom racionálisan közelíteni a dolgot, függetlent tettetve, de sehogy sem találom a megoldást rá: Sosem értettem ki vesz ilyen cd-ket - az eladásra nem lehet fogni. Ki vetemedik arra, hogy benzinkútban 3500 ftért Palcsó Tomi, vagy Király István cd-t vegyen? Ha nem lennének a durván elfogult kereskedelmi rádiók, akik csak és kizárólag ilyen szarokat képesek non stop játszani, jobban szólva ráerőltetni az emberekre, erre nem is lenne igény egyáltalán. Már így sincs nagyon egyébként.

Miért jó az, hogy sorozatban gyártanak le valakit, aki aztán nem is a saját számát adja elő, hanem Kasza Tibi (Chrystal) übergagyi-pop-producer álltal írt full ugyanaz a lityi-lötyi szarra előre megírt negédes szövegeket dudorásszák, valami bárban megfogant szerelemről, meg sóvárgásról a virágmezőn?

A zeneipart tönkretette az internet is valamint a divatnak köszönhető túlkínálat. Eredménye magáért beszél: míg korábban 10 éve még milliós lemez eladásért járt az 'aranylemez' díj, mára már 5 ezer db eladott lemezért vihetik ugyanezt a díjat el. De még így is kevés a pop piacon eladott lemezek száma.

Korábban én szültem egy elméletet, amolyan összeesküvést, amit bár bizonyítani nem tudok, de fenttartok: a maffia legújabban a pop iparban mossa tisztára a pénzét szerintem... Mert az nem létezik, nem jön ki sehogysem, mi ebben a haszon, milliárdokat befektetni ilyen emberekbe: extrás videóklippek (akár amerikában forgatva), utazási költségek, óriási reklámok, stúdióköltségek, design, hatalmas stábok, országos turnészervezés, turnébuszok, számtalan road fizetése is - pár száz elkúrt tininek mindez... Akiket egy egész ország kiröhög, a kedvencükkel együtt. Egyszerűen sehogyan nem jön ki, hol, hogyan, és kinek térül meg mindez.

Visszatérve a popsztár kutató műsorokra, nézzünk be a színfalak mögé most:
Idén ősztől megint kettő repül a pofánkba: Megasztár, és X-Factor. Csak és kizárólag popsztárokat termelő műsorok. Történetesen hiába vagy te akárki, ha ilyenre jelentkezel, egy olyan papírt iratnak alá, melyben teljességgel alárendeled magadat a műsor készítőinek:
1: első körben designereknek, akik jó nagy übertrendi röhejes divatos faszt csinálnak belőled, levágják a hajad olyanra amilyenre nekik tetszik, és rádadnak egy csomó plázakurva/hímringyó diszkós fos ruhát. A végén kínosan feszengsz egy egyinéségedhez tök nem illő (2 számmal kisebb/nagyobb) ruhában, egy szerintük de jó hajjal, meg rádkent csiri-csáré "trendi" sminkkel.  
2: Második körben: belepofáznak mit énekelhetsz egyáltalán, ők választják meg helyetted (pontosabban 3-4 szart az orrod alá dugnak, hogy "Na válassz akkor, Backstreet Boys, vagy Maria Careyt nyomsz majd", mert szerintük ez a te stílusod... Ebben a fázisban már elveszik az egyediséged - majdnem abszolút.
3: A végső fázis ebben ugyanis a harmadik, mikor rádszabadítják a PR marketing osztagot, akik egyenesen az egyéniséged vágják taccsra: megmondják miket és kinek nyilatkozhatsz, mondjuk ha kedvük tartja, kijelölnek téged butácska szőke szerepre, vagy épp töndéri angyalka göndör barnára, /esetleg macsós imidzsűre. Onnantól hazúdnod kell a körülvevő médiának, mert egy eltervezett futószallagon lévő arc leszel. A papírt aláírtad - melyben brutális díjak vannak, ha megszeged az aláírtakat: pl 3 millióra bírságolnak, ha élő adásban mást mondasz, ami le van neked írva. Vagy keresztbe teszel a téged eltervezőknek. Így jársz hát akkor, ha eladod magad ezeknek a "tehetségkutató"-nak álcázott popsztár-gyárnak.

Ezek az infók hitelesek, Linda Daemon barátom is megjárta a Megasztár 2-t, de mondhatnám Pflum Orsit is, akivel egy suliba jártam, és MySpacen igen tanúlságosokat levelezünk a mai napig.

Persze a műsor készítői közben jót röhögnek, hisz valóban, azért nézett műsorokról van szó, a reklámdíjak az egekbe szöknek - nem véletlen a milliós büdzsé is rá. Azonban mihelyst vége a szériának, ezeket az embereket elengedik a vakvilágba - rendben, 1 évig biztos megjelenést biztosít a szerződésük az adott tv csatornáknál - csak eztán vannak kiszolgáltatva: meg is lehet figyelni, azért nem mindenki maradt fent. Mond valakinek valamit a Baktai Anikó pl?... Nem? Megasztár 3 középdöntős volt pedig.

Végkifejlet: Szóval ez az egész nem más, mint egy modernkori gladiátor piac: csak itt egy kicsit másként kereskednek emberrel: itt ugyan nem oroszlánokat és egymást kell halomra ölni - hanem egymást, és áttételesen: nem karddal meg nyílpuskával, hanem módszerekkel, taktikákkal. Kűzdeni kell egymás ellen (mert nem egymás 'mellett', annyi bizonyos) egy rakás "harcos"-nak. A legjobb fentmarad, ki kell szorítani a többit - csak így lehet túlélni. Közben ott van a háttérben a sok gladiátos tulajdonosa, ispánok, főurak, akikéi a gladiátor rabszolgák (szerződéssel) - ők ülnek az első sorban. Hátrébb meg az őrjöngő ostoba tömeg, akik megvették 2 forintért a jegyet, eme ostoba és semmitmondó kűzdelemre, melyet már oly sokszor láttak, de mégis. Akik ez a kis közönség pár év múlva már hálátlan módon le is szarja egykori kedvencüket. A cédéiket nem veszik meg ugyan mert (valóban) drága, de azért jó volt az az este, mikor ingyé nézhették a tévébe, kólával vagy sörrel a kezükbe, hogyan is nyenyerésznek ezek a bazári majmok, eladva magukat. 

Zenei prostítúció ez.