A Miami Ink műsor faszságai

A megható: "Sziasztok, én azért jöttem ide, mert a nagypapám elesett a triciklijével, és ilyen kék lett a feje, ezt szeretném emlékül felvarratni magamra, amiért volt olyan segg, hogy részegen triciklizett a konyhában".

A mégmeghatóbb: "Sziasztok. Ma azért vagyok itt, mert a kislányom beleszart a kádba, ma ezt szeretném megörökíteni".

A nagyon menő: "Hello. Én egy kommandós vagyok, fel szeretném varratni magamra a kutyám fejét, hogy mindig rám hörögjön".

A kreatív: "Halihó. Én terveztem egy ilyen lecsóval leöntött műszart, amiből virgácsok állnak ki, és van benne 3 tonna papkrikás kukorica is pattogatva."

A szomorú: "Jaj, hát nekem meghalt az édesanyám, és ezáltal szeretném ezt a kurvának kinéző szart felvarratni magamra, hogy mindig emlékeztessen rá". (Atyaég... De bírom az ilyeneket, akik egy ilyen kitalált ürüggyel varratnak fel segglukságokat magukra, ami még csak közel sem emlékeztet arra, akire ráfogják.)

A szerelmes hülye: "Jó napot kívánok, én kérem járok a Tröncsellér Gizivel 2 napja, és annyira szeretem, hogy ezt a málnába mártott fasszőr darabot terveztem neki."

A fenébe is ezekkel. Miért nem lehet nyilvánvalóan beállítani egy tetkószalonba, "csókolom, én kérem egy Adolf Hitler portrét kérek a bal vállamra". Minek ezek a bóvli bájjal baszott körítések mellé?
Na majd még írok a Miami inkről, mert rendesen meg van a véleményem róla. Hirtelen ennyire futotta.