Ennyi...
Nem kellett sokat várni a következő oktatói tahóságra... Tegnap, kommentár nélkül:
Elindulunk vezetni 12:18-kor. (12-kor kezdődött volna.) 13-ig vezetünk, már kezdtem azthinni, "csak" 18 perc lehúzás jön. Ekkor jött a szokásos álljunk félre dolog. Kiszáll, eltűnik a táskájával. Ajjaj - mondom magamban. Ajjaj bizony. 43 percre eltünt! Felhívtam autóból, hogy itt ülök... "Mingyá, pillanat". Összesen 47 perc múlva visszajött - az óra már le is járt. Ekkor célzatosan diszkréten hümmögtem egyet, majd mondtam, hogy ha nem gond akkor kiszálnék a Móriczon, mert az óra lejárt, késésben is vagyok már, dolgom van. Erre:
- "Nem, most az jön, hogy itt száll ki és most! És ahelyett, hogy siránkozna most köszönje meg, mert ezt az órát beírom grátiszba, nem számolom fel. És van nekem elég dolgom is, nem hobbiból csinálom ezt, lenne jobb dolgom is, mint magával itt ülni! Viszlát. Kedden fél 5-kor jöjjön." (Hörr)
Őőő...:xD És mindezt idegbeteg fejjel. Tulajdonképp sajnálom már valahol. Ez tényleg egy lelki sérült. Volt már akit ennél sokkal kevesebbért pofánvágtam; ez már az a határ, hogy olyan szar hogy már jó. Úgyhogy kiszálltam.
Utolsó kommentek