Mikor már nincs hová menni hétvégén

Igyekszem felkavarni az állóvizet, ami néha posványos hallgatag tóvá varázsolja az 'élményfürdő szavakban'-t a Hoze.Blogon. Most egy olyan cikk jön megint, aminek gondolati alapjait már régóta fogalmazom magamban, legyen most, hogy világ elé tárom. Jöjjön egy kis helyzetjelentés arról, miért van az, hogy minőségien bulizni erőltetett manapság. Aztán majd lehet felháborodni megint. 

Megszűnt klubokról általában: Évről évre egyre szűkebb paletta biztosítja a minőségi szórakozást hétvégéken. Országos jelenség ez, szűnnek meg a legendás underground helyek ugye sorra folyamatosan. Szinte minden undergroundnak mondott szubkultúra prominens és meghatározó szórakozóhelyeinek kampec lett már, kezdve a drumandbasses Jailhouse-tól át, az alternatív Kultiplexen keresztül, a technos Patex / Hyperspace-en át, a new wave Kopaszi gáton át, az olvasztótégely Süss Fel Napig, sorolhatnánk sokáig, mennyi minden kultikus helynek is lett vége az elmúlt évtizedben, különösen felgyorsulva az utóbbi évekre. Aki tehát manapság egy minőségi szórakozásra vágyik szórakozóhelyen, (és nem valami sügér diszkóban, mert abból naná nemhogy maradt annyi amennyi, hanem gomba mód szaporodnak is), annak aztán igen csak tanulmányoznia kell, mi hol is van épp. Tendencia lett ugyanis, hogy mára már nincsenek olyan szórakozóhelyek, amik egy fix irányzatot képviselnek. Jó példa a Kék Yuk, ami régebben ugyan rocker helynek volt tituálva, mégis mostanra technon át punk bulin keresztül darkot érintve industrialon át mindenféle rendezvény van ott. Ezáltal a klub jellege ugyan el is veszett, ám mostanra a legtöbb hivatalos szórakozóhely is ezt a példát követi. (Pl Undergrass - egyik hétvégén hiphop buli, a következőn a Fradi drukkerek bérlik ki, rá egy hétre meg meg leállít valami klasszikus forma jazz-folk csapat). Mindegy, végülis üzleti ágazatról beszélünk. Ha valami nem ment, hát be kell zárni. Kell helyette olyat csinálni ami jobban profitál ugye. És itt kezdődnek az igazi gondok.

Üzleti érdekek -> minőségi felhigulás: Egyszóval olyat már ritkán találni, hogy "technos"hely, "rapper" hely, vagy épp "darkos" hely. Minden helyen minden van nagyjából (kivéve tán a ratyi diszkókat, ahol non stop csak fos zene megy, de hát oda eleve jóérzésű ember nem megy). A kulthelyek megszűnésével jókora olvasztótégelyeket kaptunk, ahol minden megy, és mindig, a szervezők pedig hétről hétre cserélődnek. Korábban egy klubtulaj lojális volt az iránta kedvelt stílus iránt, és igyekezett kialakítani klubja körül egy imidzset is, és volt jellege egy klubnak. Ha az ember oda betért, tudta mire számíthat legalább is. Mára már teljesen csak üzleti érdekeken alapszik szinte minden egyes klub "jellege" (jellegtelensége pontosabban), és bulik szervezése. Ha van pénz benne, mehet a móka, legyen az akár Rudolf Hess emlékezős neonáci koncert a Ráday Clubban, vagy egyébb izlésficam. Ez generálja az összes klubtulajt - ami valahol érthető is, hisz egy vállalkozásról beszélünk, aminél nyilvánvaló, hogy pénzorientált befektetésről van szó. A Kék Yuk egy teljesen jellegtelen hely lett, amire egyik jelző sem illik igazándiból már. Lehet tán pont ez volt a cél, de ez van. Az meg szintúgy egy paradoxon, hogy én/mi MasoChristtel:
- az SM'S Caféban tartunk
- dark kinézettel
- techno partykat.
Ez a három így együtt paradox viccnek is mondható mármár, igen. Mi is részesei vagyunk ennek, de hát az érdek így kívánja meg itt is. Mi jól járunk, a közönségünk lojális felénk (ergo sokan vannak), a kávézó pedig tapsol örömébe, álá bevétel van nekik is. Nekünk is. Mindenki jól járt. Csókolom. De a jelleg az itt is elveszett...  

ROCKTOGON félék: Azzal, hogy eltűntek a klubok jellegei, és besorolhatatlanná tette magát majd az összes szórakozóhely azért elég furcsa helyzet állt elő. (Pl a Rocktogon is csak a nevében rocker szórakozóhely már, ugyanis van ott hardcore együttestől kezdve breaktáncos bemutatón fokzenekarokig át már mindenféle, amiben épp pénz van). Így viszont igen nehéz dolga van - főleg egy kezdő, stíluskereső - embernek kialakítania egy olyasmi szórakozási normatívát kialakítania, ami mondjuk még jó 10 évvel ezelőtt elképzelhető volt. Azt sem tudja hirtelen, mi hol található, illetve ezért termelődik mostanság egy ilyen elfuserált hybrid generáció aki egyik hétvégén punk bulin van, a következőn industrial-discoban, mivel már lassan szinte sehová nem tud menni, és magával sincs már tisztában, mi is ő, mivel nincs egy olyan fix klub, ami élete része lehessen - mint mondjuk nekem volt a Tilos az A klub, ami ha nincs, akkor nem kezdek el techno dj-zni sem 97-ben. Sok hely szereti magát rocker helynek avandzsálni magát amúgy, pl az UnderWorld is, de magában attól még nem lesz az, mert a vezetője azt tervezte róla, HOGY majd... Ennek jobb esetben egy kiváltságnak kéne lennie, hosszú évek munkájának, manapság meg már előbb nyitnak meg rock klubként úgy valamit, hogy az valóban az is lenne. Például szerintem a WigWam sem épp egy rock klub. Anti Fitness Club, meg ilyen pöcsös nyál-bulik mellett legalább is az én olvasatomban ne nevezze magát annak. Különösen ne a hülye pálmafás őserdei díszletével ne.

Akik "szórakoztatnak": A minőségi bulik egyébként kihalni látszanak már: Az csak egy dolog itt, hogy a szakma is jelentősen felhigult (a rémálmom az úgynevezett "selectorok", ezek a kibaszott kis cd-berakosgató görcsök (update: tisztelet a kivételnek), akik valamiért művésznek nevezik magukat, és nagy betűkkel iratják ki magukat szórólapra), nem is beszélve a túlkeresletet termelt ipari mennyiségű "kezdő de lelkes" együttesekről, akik miatt már lehetetlen labdába rúgni honi pályán (nem lepődnék meg, ha a Mahasz az aranylemez kategóriát lassan 15 eladott lemez utánra tenné). Ez a felhozatal, ezekre lehet szórakozni manapság egy átlagos hétvégén, ám most mégis inkább a klubokra kanyarodnék vissza, akik azért valamelyest közvetlen felelősei is az egésznek.
E nyerészkedésben ugyanis ők szabják meg (klubok), illetve az adott rendezvény szervezői, kiket hívnak meg. Általában bevett szokás, hogy minél olcsóbbat (szarabbat) felléptetni - persze jónak tituálva, csuda tehetséges emberként. Egyébként így jelentek meg véleményem szerint ezek a bizonyos szelektorok is - akiknek 10 éve még nyoma sem volt, és úgy röhögtük volna ki az X-Generationnal, ha felüti a fejét egy egy ilyen cédé berakosgató kisköcsög, hogy mégis mit képzel ez. Mára viszont a jelenben, mivel ők olcsó munkaerő, sok klub / szervező bennük látja a jövőt. Rendszerint egyébként 'csókos' állások ezek, ismerős ismerőse beajánlásával, és valakiből már kész is lesz a "művésznő", vagy "művészúr".
 

A GYÁR féle kommercializálódás: Itt a jó példa a "nagy underground" Gyárra is például. Mostanság egyre gyakoribban 10 ft-os "dj"-ket hív el javarészt, "kemény" 3-4 hónapos "dj" múlttal, ami kimerül abban, hogy egyik cd-t a másik után teszik be dj mix nélkül. (Neveket most direkt nem írok inkább ki...) Naná, hisz ők örömmel álnak ki a pulthoz, 1000 ftos fizetésért, és nem szólnak semmit. Ellenben egy hétvégét élvezhetetlenné tesznek a minőségről mint olyan meg már nem is beszélhetünk, mikor hajnalig egy/vagy több kontár balfasz van a pultok mögött. Olcsó munkaerő... Ennyi erővel cigányokat is beállíthatnának kapával egy vascsőt verve. Annak is van ritmusa elvégre. A Gyár itt véti el azt a hibát, minek során bár még valamelyest a kultikus helyek közé sorolható, de meg lehet lassan nézni, túlnyomó részben milyen emberek törzshelye lett az elmúlt időkben... A 15 éves "otthon azt hazudó hogy a barátnőjénél alszik, de közben seggrészegre issza magát, és leesik a lépcsőn röhörészve" kiscsajokkal, vagy épp a kukákból minden szart összeturkáló neonszines csöves turkálós hú de nagy indusztriál, XXCVIII osztályú WGT utánzat csíráktól, akik még nagyhirtelenjében akár egy telefonos drótközpontot is a fejükre húznának, merthogy micsoda 'iparian-trendi' is, és mellé (szó szerint) szemetekbe öltözni, mellé pedig a szabványcsattosDémoniaplatform, a legolcsóbb fajtából. Plussz mellé még szórványosan a földig érő csipke/fodros szoknyás (többnyire turkálós) "lányok", pacal-sminkkel, komor nézéssel, de ugyanakkor diszkó-ebm-re elvonaglással karöltve, az elmaradhatatlan szaggatott harisnyával, rendszerint valami bárgyúképű borszagú sörösüveg-vállú nyeszlett fickóval az oldalukon.
És akkor jönnek nekem azzal, hogy én miért nem járok le Gyárba, hát micsoda dolog ez, hogy milyen dárk vagyok. Elhatárolódom kérem, nincs kedvem ezeket a csíra bugrisokat nézni, legkevésbé sem egy légteret szívni velük.
Sajnos a GYár elkövette azt a hibát, hogy mainstreamizálódik, olcsó munkaerőket használva. Hosszútávon ezzel igazából nem magát a helyet öli meg, (sőt az menni is fog ezáltal) inkább a hely egykori legendarisztikus jellegét.
Én megmondom őszintén, mára már cikinek érzem azt, ha a Gyárba "kell" mennem, vagy azokat, akik hétről hétre járnak le ezeknek a névtelen szelektoroknak a bulijaira "muszályból". Ennyire ingerszegény lenne a világ?
Különben továbbmegyek: még ezzel sem lenne semmi baj, csak akkor meg ne hirdessék úgy magukat, mintha egy underground szórakozó hely lenne, mert csak attól mert (a társadalom túlnyomó része számára) hülye öltözetű emberek járnak el valahová, még nem underground valami. Ennyi erővel lehet underground klub pl a kistarcsai Kókusz diszkó is, mert mondjuk oda hawaii pálmafa inges cigányok járnak el. (Ha a főcél maga pusztán a bevétel).
Pedig szerettem én a Gyárat. Jó is lenne, ha régi színeiben láthatnám.

Évről évre azon kapom magam, hogy nem kedvem nincs hová szórakozni mennem, hanem nincs hová! Nincs mire elmenni. Talán mostmár mindenki számára nyilvánvaló is lett, hogy nem vénségem miatt nem járkálok el sehová már szinte 1 éve, és vagyok éppen az aktuális kedvesemmel helyette - hanem mert nincs hová elmenni. Csak sablonos unalmas "láttam már valahol, de még az is jobb volt" féleségekre.

És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.