Elnézést...

Szentimentális blog jön, de ideje talán.
Nyomatékosan elnézést kérnék mindenkitől, amiért és ahogyan az elmúlt 2 és fél hónapban viselkedtem... Elég sötét korszaka volt ez az életemnek, és sokszor el is szállt alattam a ló. Sokakat megbántottam, a népszerűségi indexem is egyenesen arányosan zuhant, észrevehetően (észre is vettem). 

Pontosan napra július 17-edikén ütött be a krach, azóta tartott - azért emlékszem így, mert akkor gyűltek a sötét felhők Dórival, és akkor lett vége mindennek. DE. Közel nem akarok én mindent rá kenni, sőt, neki egyáltalán semmi köze sem volt, ez csak a kiindulási pont volt. Az történt, hogy egész egyszerűen idegi kimerültséget kaptam... Túlhajtottam magamat, és tart ez már jó ideje, most csúcsosodott ki... Ez egy roppant szar érzés már alapból is, aki átélt ilyet, tudja is milyen... Erre már csak plusszban jött az az ipari mennyiségű alkohol, amit 2 és fél hónap alatt minden nap fogyasztottam... Sokszor ki maradtak percek, vagy voltak, hogy napok is... Az "eredményeim" 2 és fél hónap alatt pedig magáért beszélnek...: Kirúgtak a S.C.E.L.-ből, 160 ezer ft-ot csesztem el a semmire (félretett albérlet pénzem), rengeteg mindent lemondtam, csak saját érdekek szerint éltem, és csomó mindenki elpártolt, még a Vikit is elvesztettem, ő sem bírta már mellettem... stb... 
 

Mára már sokkal jobban vagyok. Feltöltődtem ismét. És már mindenféle olyasmit félretettem, és nem csinálom. Jó ideje ahoz, hogy tisztán látva beismerjem hibáim.
Ezért hát ebben a tisztaságban szeretnék nyomatékosan elnézést kérni a:

• Barátaimtól, akik előtt sokszor jó hülyén viselkedtem. Bealvás a földön, okádás, egyébb "tréfák", nem is beszélve, hogy szinte alig lehetett érdemileg kommunikálni velem... Telefont sem vettem fel, de ha fel is vettem, sem lehetett semmi értelmeset beszélni velem... Elnézést kérek tőlük. Akik ismernek tudják nem ilyen vagyok.
• Elnézést a milliónyi lemondott találkozókért, bulikért, gyűlésekért, próbákért, munkákért, mindenért. Mert ugye én "beteg vagyok épp" - na igen, az embernek álltalában nem áll a szájára, hogy "bocs srácok, de ideg-összeomlásom van, itt ülök a gép előtt, remegve, leizzadva, mozdulni képtelen, szédülésbe, hát szorri gyerekek, nem tudok menni". A 'beteg vagyok' jobban kézre állt. Kegyes hazúgság, de bocsánat ezért is.
• A blog olvasóimtól is elnézést kérnék - azthiszem érezhető volt, ahogy a blog színvonala az útóbbi időben csökkent jelentősen... Ez páruzamba volt az állapotommal is, még ha próbáltam is leplezni azért át jött... (700 olvasó el is pártolt...) Igyekszem minőségibb dolgokra visszaállni, olyanra mint régebben. Mert a végén már csak szinte 'anyázda' lett a blogból, meg mindenféle trágár ocsmány történetek el-anekdotálása... Minőség. Im working on it.
• Bocsánat a zenei vonalos ismerettségeimtől is, akikre szintén nagy ívben és magasról... Képtelen lettem volna bármiben is részt venni. Tessék az SM Café fellépésem is hogy elcsesztem... Fél órát ha játszottam, utána majd összeesve távoztam a pult mögűl... Képtelen voltam rá... A S.C.E.L.-el ugyanez... Semmi erőm nem volt hozzá már, pláne a végén... Diskordia-hoz sem volt erőm beindítani még... Mostanában is kóvályog a fejem, egy idegi kimerültség nem múlik el egyik napról a másikra, de azért már sokkal jobban vagyok, bár ez csekély egy vigasz talán. 
• Elnézést azoktól is, akiktől a végefelé jókora adósságba vertem magam, mikor már kifogyott mindenem. Környékbeli boltosoknál hitelre minden, ugyanez számos klubban is... Amint lesz kellő anyagi készletem, megadom, nem felejtettem el. 
• Elnézést szüleimtől is, és rokonaimtól, akikkel sokszor méltatlan viselkedtem mostanában - bár szerencsére most nagyon is rendeződtek a helyzetek és mellettem vannak teljes mértékben. Egyszóval hála nekik ezért. 
• Elnézést azoktól a barátnőimtől akikkel szintén méltatlan viselkedtem: szegény Mayatól elsősorban, akit ok nélkül tettem ki, de ugyanúgy Vikitől is, akinek meg nem épp minőségi randikat szerveztem, ('kannás borozás a parkban' címűket), de mondjuk én igyekeztem - megértem amiért lapátra tett. Én se jártam volna magammal mostanában... Dóritól is, de csak részben, mert ott mind a ketten igazi seggmadarak voltunk. 

 Hát el hagytam magam rendesen... De azért talpra álltam. Rajtam sosem látszik, sosem mutatom, miféle állapotok vannak, csakis pókerezem. Most azonban azthiszem mégis szolgálnom kellett némi magyarázattal, mert amiket megcsináltam most 2 és fél hónapig non-stop, azért azt már nincs képem a szokásos póker arccal előadni, és eltusolni.
A lelki ismeretem szólalt meg, azthiszem ez pedig mindenkire tartozott.
Másért nem egy tanúlságért.
Szoktam volt mondani, hogy sose hátra, mindig előre! Most is ez van, csak épp azért számba kellett vennem a múltat is, sokak felé.
Would it should I be, all apologies!

Szebb jövőM!

-Hoze-