Szeptember 1

Ezennel vége ennek a nyárnak is. "És most induljon a fal!". De nem indul. Egy évvel ezelőtt rengeteg dolgot írtam, miket csináltunk nyáron, idén semmiről sincs miről írni. Egy két hakni fellépésről, egy egy részeg estről, párunkról, vagy épp a "másik" "blogger" szemétségeiről tudnék írni, de kit érdekelne.  

Évek óta utálom ezt a napot. Ez a nap, valamiféle kötelezvény az ember számára afelé, hogy beszámoljon a nyaráról, nem is beszélve arról, hogy a hierarchikus világrendnek köszönhetően itt kezdődik többeknek az igazi szívás, a hajtás a túlélésért, az iskola, a főiskola, az egyetem, és az igazi rákapcsolás a munkahelyen, a "mit csinálsz ősztől?" féle hadigépezet. Csoda, hogy nem nyilvánították eddig állami ünnepnek.

Reggelente megjelennek a buszokon az iskolások. Tinik. A new generation, amitől kifejezetten undorodom. Undorító ez az új generáció, a belem kihányom tőle. Én nem tudom mi lesz Magyarországgal a közeljövőben, ha ezek felnőnek, totális lesz a káosz. Erkölcstelen és lélektelen már ez a generáció legjava. Reggeli túrám során a 7-es buszon is hallgatni lehetett, egy rakás ilyen new generation arról beszélt fennhangon a buszon, "ki hogy drogozta szét magát nyáron", és "ki kivel baszott", "ki mennyit ivott", és "ki milyen fesztiválon volt". És különnben "ki hogy fog bebaszni az évnyitón titokban", és "ki fog kit leszopni a wcben". Jó fennhangon persze, hadd hallja mindenki. Vessenek hát meg, de az én időmben ilyen nem volt... Én sem vagyok egy szent, és értékelem én a tréfát, de... Akkor létezett egy erkölcs még, nem ez az elszabadult vad-liberalizmus. Tönkre tett életek, tönkre tett álmok, amik nem is léteztek sosem. Elvált szülők, akik nem törődtek a gyerekükkel, 14 évesek, akik szét drogozzák a fejük, és megdugatják maguk titokban, egy egész hazudozós, önámítós világra építve önmaguk önképét... Mi lesz ezekből? Fogom a fejem a buszon... És igen, én a "magyar Manson", akinek elvileg lélekben pontosan ezen a szinten kéne állnom, és jót röhögnöm rajta, de én nem... Én nem ilyen vagyok... Akik ismernek, pontosan tudják. Én ezen csak megdöbbenek, és szomorú leszek... Mert én nem akarok egy ilyen világban élni majd, ahol ezek irányítanak, ha felnőnek egyszer... 
 
Induljon a tanév, egy rakás üresfejűvel, akikből a társadalom szemete lesz, dugóban kurvaanyázó, semmit mondó, elvek és ideológia nélküli beépült kis mátrix porszemek. A legrosszabb fajtából...

Ez a nap évek óta a szomorúság napja. Az elmúlásé. Tudni véljük, hogy történik valami változás. Inkább nevezném ezt a napot ugyanis valódi szilveszternek, mint december 31-edikét. Egy új korszak kezdete. Az csak a naptári, ez pedig a pszichedelikus vonala. Ilyenkor mindig mindenki megváltozik egy kicsit. Mert jön az új tanév / a rákapcsolás a munkahelyen, jönnek az új tervek, és ilyenkor lehet igazán lelki vedlésen átmenni. Álmodunk. Változunk. Ámítunk. Egyszer talán belehalunk. Az idő vasfoga pedig bedarál.

Engem is elragad évről évre a végtelen, csak azon kapom magam, vagyok aki vagyok, nem változom. Minden évben meghalok, és újjá születek. De mindig ugyanúgy dob ki a sors engem. Nem tehetek róla, én ilyen vagyok, elveimből soha senkiért senkinek.
Idei "neo-szilveszteri" tervem csupán az, állást keresek, és elköltözzek itthonról. Jaj de jampec lettem, nem igaz? No majd meglátjuk, hogyan alakul.