Ha jönnek a FASZ ismerősök
Achtung! Alarm!

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy bekerült egy JÓ társasági körbe, ahol nagyon is jól elvolt. De mint minden társaságnak, mindig akad egy két igazi faszkalap, akiknek aztán rendre az a hobbijuk, hogy mint ők is a "társaság szerves részei", rendre a legváratlanabb pokolba kívánt pillanatokba találják meg az embert, szarrá fárasztva, és égetve az illetőt épp, az adott kontextusban.

Nos velem is mindig ez történik. Égető idióták jönnek oda, a baráti köröm legszennyesebbikének fajtái, aztán az ember meg csak néz, mint a medve a málnásban, és kedélyesen bólogat, hogy "igen, aha, igen (takarodj már innen bazdmeg!)" 

Jó példákat gyűjtöttem, azthiszem mindenki számára életszerűek lesznek. 
 

1: Jönnek a csövesek. Na ez az első számú klasszikusan utált példám. A csövesek néha jó fejek, bevallom, én korábban rengeteg hajléktalannal kötöttem átmeneti "haverságot", vittem nekik olykor ruhát is, különösen 2001 felé, mikor épp a padlón voltam. Csak aztán ezek ideig óráig tartanak normális ember részéről, mint ahogy én is talpra pattantam, úgy már oly kevés kedvem volt ezekhez a "barátságokhoz", magával a legnagyobb szennyel. De az ő olvasatukban viszont örök barát maradtam.... Így kerül sor az olyan kellemes kis történetekre, mikor épp az aktuális csinos kedvesemmel ücsörgök egy padon, egyszer csak megjelenik 3 lehányt szakállú fószer, és a nevemen szólítva engem, kannás borral kínálnak, a barátnőmet meg molesztálni kezdik... Én meg magyarázzam ki, hogy honnét az istenből ismerek ilyen embereket, meg hogy bocsánat...   Meg "menj el innen már" harcok... Csövest verni meg nem dicsőség szerintem. Jól beégetnek mindenesetre sokszor.

2: A "hú de nagy haverom vagy" kaszt. Ezek azok a pöcsösök, akik általában egy minőségi társaság (és tényleg nagyon jó)-nak a leg aljaibbjai. Mert valamilyen hülye rendre akad, aki behoz 1-2-3 szenny arcot a társaságba, akik aztán rommá égetik az embert. Ez a második nagy rémálmom... Ezek az arcok legalább rendre szólóban találnak be, a legváratlanabb pillanatokba viszont. Odajönnek a villamoson, miközben én félkómásan ülök azon, aztán szabályosan rommá fárasztanak az idiótaságaikkal. Persze jó hangosan álltalában, hadd hallja az egész villamos, és hadd röhögjön mindenki azon, hogy ilyen "barátaim" vannak. Mert ezek azt hiszik azok, de hát mit lehet tenni? Szálljak le, várjak még 20 percet a következőre? És mi van ha leszállnak velem együtt? (ilyen is volt már) Ugyanez az élethelyzet bármikor pl: egyedül sétálva, vagy mikor számodra kedves emberekkel vagy, ezek az hülyék meg odajönnek, és rommá égetik az embert. Bár nem annyira mint a csövesek, mert legalább ezt még ki lehet magyarázni utána: Elmennek és jól kiröhögjük utána az illetőt. De azért akkor is kellemetlen. Hidjétek el.

3: A trébbik rajongó felem. Ez nem beképzeltség, de tény, sok rajongóm van. Szeretnek olvasni, ismernek, láttak a tévébe, és hú. Szép dolog ez, nagyon kellemes - egy darabig... Akkor már nem, ha mindenféle idióta jön oda, és traktál a baromságaival az utcán.

4: A beszólós "rajongói" felem: Ugyanez elmondható azokról, akik ismernek ugyan, de kurvára utálnak is. Ezek mondjuk legalább könnyű lerendezni pár "ki bassza meg akkor magát" féle eszme futtatásokkal.

5: A régi társaságok elfeledett, ám annál szennyebb részei. Ilyen helyzet is életszerű. Pláne idősebb ismerőseim kedvébe ajánlom ezt a szösszenetet - azoknak, akik már több baráti társaságon túl mentek, és némelyiknek olyan vége lett, hogy az ember aztán fogta a fejét, hogy "úristen, én valaha, EZEKKEL?" - persze ha nem is lett kimondva ez, azért ott él az emberben. De ezek az ismerősök is kísértenek, kínos múlt idéző pillanatokkal, vagy épp kínos kussolással, és sablon kérdésekkel. Voltak és maradtak is nekem jó barátaim a múltból (pl Gege örök), de a legtöbbjével a hirtelen összefutás egyenesen kínos, és undorítóan kellemetlen... 
Kiváltként az én helyzetemben, aki pál-fordulattal mászott bele egy homlok egyenest más világba, egyenesen a dark scenebe, amire a régi ismerősök csak szemméregetősen lábtol fejbúbig nézegetnek lesajnálkoznva, hogy "Hú mi lett belőled, Ú". Hát baszd meg. 
Ezek is mindig megtalálnak, aztán ott megy a jópofa egymás méregetés, miközben az ember úgy tesz, mintha kedvesnek próbálna látszani. Ciki egy helyzet...  

6: Összefutás exbarátnőkkel. Ez egy vicces kaszt. Itt vagy tömör kussolás van, és egymásnak még csak a szemébe se nézése - vagy indul a bakterház, és anyázda - de ugyanakkor akadnak olyanok is (ám ritkán) akikkel kifelyezetten szívélyes dolgok mennek, és közvetlenség. De aztán a téma eljut a kapcsolat elemzésig, akkor vége, over. Kínos csend, kínos hallgatás.

Nos, az ember nem sokat tehet a múltja ellenében. Mindenkinek akadnak ciki ismerősei, akik aztán a legváratlanabb percben találják be az embert.
 
Tanúlság: Az a megoldás, hogy lángszórót kell magunknál hordani, és felgyújtani az összeset - eztán a kiérkező rendőröknek megmondani, hogy miszitkus öngyulladás történt, gömbvillám, nem mi voltunk, és különben is, nálunk csak épp azért van lángszóró, mert lángos sütő gyakornokok vagyunk, és mellében még dohányos létünkre öngyújtó sem volt nállunk, muszály volt.
Lángszórót egyébként mindenki nyugodtan beszerezhet ITT, és ITT is, pár hónapnyi katonai kiképzés után.
Katonai kiképzésre pedig ITT lehet jelentkezni.
Fegyverbe!

És le a fasz ismerősökkel!