Cyber párkeresés  - 1.rész
Online randi, vagy ósdi módszer?

Az internet térnyerésével új értelmet nyert a párkapcsolatok megszerzése is világszerte. Ki ne ismerné ezeket a társkereső oldalakat, amik mára kiterjedten működnek "közösségi oldal"-ként feltültetve. Mennyire 'korrekt' az interneten párt találni? Vagy mennyire korrekt élőben egy füstös diszkóba...? Most jól elmélyülünk kicsit magunkba. Folytatásos sorozat jön.

A internet mint olyan a 90-es évek közepén még luxusterméknek számított. Többnyire cégek használták belső ügyeik intézésére, nemmellesleg olyan áron kínálgatták, hogy az ember inkább elment Szicíliába nyaralni abból a pénzből. A 90-es évek vége felé kezdte magát befúrni a háztartásokba szerte a világon. A fiatalabb generáció számára a millenium utáni első évek jelentették az első jelentős elterjedést. Persze a hülyeség határtalan, rögvest el is terjedtek a nettel kapcsolatos tévhitek. Aggódó amerikai szülők egy világméretű mű-hisztériát terjesztettek el: két idióta 'rémtörténet' féle paranoia közhelyt tudtak csak ismételni az internet ellenében: " gyerekpornó, bomba-recept". Ezt a két dolgot vízionálták az internet köré, mintha csak ezek léteznének a neten, ezzel a két tévhittel riogatták egymást világszerte a 2000-es évek elejefelé ezek a szülők, kik sosem engedték net közelbe édesdrága gyermeküket, mert ugye "jajj, gyerekpornó, bomba-recept, gyerekpornó, bomba-recept" - ismételgették maguknak. Bőőő. Mert mintha ez a két dolog létezne csak a neten, bomba receptek, meg gyerekpornó... Hát persze. Az internet az naná olyan, hogy előugranak ilyen ablakok kéretlenül, nézed a monitort, egyszercsak PLING! megjelennek pucér képek néger 8 éves kislányokról... (Most röhögünk ugye ezen, de ezek az emberek tényleg eztképzelték kb...)

Ez az adalék azért volt fontos, hogy lássuk mennyire újkeletű dologgal is állunk szemben, mikor fiatalok internetes párkereséséről beszélünk: Alig pár évvel ezelőtt az ilyesmi elképzelhetetlen volt. Mostanra életformát öltött a second world, a vésztjósló 'internetfüggés' szó is kezd ósdivá válni és  értelmét veszteni, hisz ki ne töltene manapság napi órákat a gép előtt - ha épp nem csak ott. Manapság mindenütt van net: a munkahelyeden, az otthonodban, a mobilodba, még az autódban is (bár ez kevésbé elterjedt még). Én még azt is megkockáztatom, teljes társadalmi változást is hozott ez a találmány. A world wide web láz közepén sokan ebben a második világban töltik életük, és jelentősebb döntéseik is itt születnek. Például párt találnak maguknak.

Hagyjuk most a közhelyeket, miszerint kétes dolog ez és zsákba macska. Mert miért is lenne zsákba macska neten keresgélni párt, mikor a lehetőségek adottak. Aki ilyen blőd groteszkumoktól fél miszerint "gonosz idegenek csőbe húzzák, és megerőszakolják majd", (stb irreál parák) annak ajánlom, hogy a fentebb olvasott "jajj, gyerekpornó, bomba-recept" klubba tessék csatlakoznia. Persze igaz, teli van az internet önjelölt faszokkal ez tény, de hasonlításként az utca kismilliószor jobban tele van... Az internet persze nem érdem, az hogy valakinek ilyesmije van odahaza még nem erény, és nyilván lehet attól a világ legnagyobb seggfeje is. De ezen érv igen bukó, miszerint 'veszélyes a neten párt találni'. Veszélyes a francot.

Más közelítésekben már inkább megállja a helyét a dolog: A netezés szinte tálcán kínálja a meggondolatlan vallomások lehetőségét. Olyan ez mint az imádkozás: Eggyé vállsz a billentyűddel miközbe ülsz magadba, megosztod vele gondolataid, aztán meg elküldöd az éter jóságos Isten-helyettesének üzeneted, és vársz a válaszra. (Aki az igazival ellentétbe válaszol IS.:xD)

Itt jön be persze az a szál, ki kinek adja ki magát. Egy idő után a bliccelőknek persze elég nehéz fejben tartania az épp aktuális 'igazi énjét', ígyhát a bili is kiborul, szarral együtt. Az ilyen kamutündér/kamulovagoktól mentsen az ég mindenkit persze, bár egy kis rutinnal igenkönnyen szinte azonnal ki lehet szúrni a férgesét. Az internetre feltett képek mimikáiról, valódi jelentéseiről, valódi igazi mivoltáról kész kis értekezést lehetne írni, korábban már pedzegettem is ezeket itt. (pl oldalra nézős kép = dagadt disznó, homályosított kép = pattanásos ragyapofa, fürdőruhás kép = "nagy kurva vagyok, igen", autó mellett pózoló kép = kis pöcs, lefelé nézős kép = önbizalomhiányos rozzant barom. Stb.) A képek egy dolog, könnyedén lenyomozható webcamera használattal ilyenkor, kit is rejt 'Gizike', vagy épp 'Jánoska' való feje.

Az igazán azt nehéz rész leszűrni interneten, ki kicsoda, ki milyen ember is. Pusztán szépirodalmi stílusaú érzelgősség mögött nem e valójában egy dawn-kór szindrómás agybarom lakozik, vagy akár pont ugyanez fordítva. Az internetes bájcsevejekben a legfőbb baj, hogy nem jön át a hangsúly, hanghordozás. Sok félreértésre is adhat ez okot, akár nyilvánosan, akár az emberben belül kimondatlanul. Meg persze megint csak egy tipikus lehet az, aki csak a monitor mögött ülve arcoskodik. Aztán odaállít a randevúra, ahol nyárfalevél-kocsonyaként remeg, gyöngyödzik rajt az izzadság, és szellentéssel átitatott nadrágja szagát pedig utcákról odébb is érezni. 

Valóigaz, hogy a neten kétségtelen nem lehetünk bizonyosak, kivel is van dolgunk valójában. Ám sokaknak bátorságot is ad ez a homály. Sok embert ismerek, kik enélkül a találmány nélkül tán életükig pár nélkül maradnának. Elképzelve pl egy 45 éves elvált nőt, kötve hiszem, hogy belvárosi szingli partykon mulatná idejét ahol sorszámot húzva kell megalázó feladatokon átesnie. Persze nem csak az ilyeneknek való a net. A legtöbb internetes párkereső manapság észre sem veszi, nem is tudatosul benne, hogy a net segítségével talál rendszeresen párt magának. Csak regisztrál mondjuk az Iwiwre (bár inkább a MyVip vezet ebben) és már kapja is az édescuki kép kommentátorokat, kiéhezett emberek tucatjaitól, százaitól. Kész kis szubkultúra leledzik itt ugyanis. És mondja nekem bárki, hogy ezek nem partnerkereső oldalak - IGENIS azok. Csak épp nem az a nevük hogy Társkereső, LovePage, stb, hanem ezek a hangzatos álnevek mint HotDog, Iwiw... Ki a franc lenne különben kiváncsi képeinkre, meg személyes adatlapjainkra, amiket valljuk be, általában mindig kicsit kikozmetikázottan töltünk ki, nem a valóságot takarva, vagy épp elhallgatva egyes részleteket. Jaa persze, hogy bejelöljük a régi ismerőseinket... Hógyne, pff... Az egész erre megy ki valójában, szexista magamutogatásra. (Én amúgy többnyire reklámból vagyok fent mindegyiken (Hoze.blog, fellépéseim, tv szereplések) Az emberek persze szeretnek hazúdni maguknak, így itt is biztos lesz aki ezt fejcsóválva olvassa, de egészbiztosra vehető a szándék minden esetben.

Én mindenesetre támogatom az internetes párkeresést. Egyszerű, gyors, lényegretörő. Persze nem rögvest az ágy a cél nyilván, de a szabályok ugyanazok mint élőben - már ha ez egyáltalán létezik még... Az ósdi módszernél maradva mennyivel jobbak az esélyek mégis? Egyáltalán ki 'csajozik' már manapság élőben...? Mennyire lehet sikeres a 21-edik század rohanó világában, ha leszólítunk bárkit az utcán mégis...? Minimum semennyire, de lehet fokozni csattanós pofonokon át tökönrugáson át egyebekig. A diszkóba/klubban csajozás meg mennyivel jobb? Dübörög a zene, semmit nem értessz, sötét is van, füst is, drága is minden, tömött tömeg van és hangulatról a legkevésbé sem beszélhetünk... Ez is kilőve. Kávézókba, bárokba, étterembe általában senki sem párt keresni jár, hanem kávézni és zabálni. Én egészbiztos rátüsszenteném a salátát egy lányra, ha beülne mellém a Burger Kingbe megdicsérni hogy de szépen lóg ki a savanyúkáposzta a számból (vagy hasonló béna duma)... 

Ja, igen, hogy én. Hogy mi a helyzet velem etéren? Én nem felvágásként, de évek óta nekem írnak mindig.:xD Nincs kivétel, felvágás mentesen álítom, hogy tényleg így megy ez már. Próbáltam én is írni régebben, de béna vagyok ebbe, mindig azokat találom meg jól, akik megijednek inkább. Ráuntam amúgyis erre. Ha valaki akar valamit -márpedig akar - úgyis megtalál - márpedig megtalál. Így a legjobb dolog ez: ülni a világhálóban pókként. A háló ki van vetve (Iwiw, MyVip, VampireFreaks, MySpace...) Én pedig csak várom bele a legyeket. Kezdődjék a játszma.

/Kiegészítmény: Már ha épp szükségem van rá. Most épp nyilván nincs. Bocs a fogalmazásért Dóri. :xD/