Szakíts ha bírsz
Nem, most nem Dóriról lesz most szó, úgyhogy aki ezt hitte, az lapozzon is tovább, vagy nézegessen régi tavalyi cikkeket innét. Vagy menjen ki a konyhájukba, és nézze meg, nem e vagyok ott.
Tavasz van, legalább is tavaszodik. Furcsa évszak ez a párkapcsolat szempontjából is. A köztudatban az van, hogy a tavasz a szerelem évszakja, legalábbis párkapcsolatok bimbódzására legmegfelelőbb évszak. Mert ilyenkor kezd mindenkibe visszatérni a tél utáni jókedv, ilyenkor kerülnek elő a csinos tavaszi új ruhák, ilyenkor tombolnak a hormonok, ilyenkor árad a virágillat mindenhonnét, és folytathatnánk még a sort jócskán hasonló negédes gondolatsorral megtűzdelve, amit hagyományszerűen sulykol belénk évről évre a média.
Azonban téves egy dolog azt hinni, hogy ez valójában így is van. Egy nagy frászt van így, sőt évek óta a visszáját tapasztalom mindenütt: Tavasszal mennek szét a legtöbben, tavasszal van a legtöbb szakítás a földön, én mondom. Ráadásul a 'legnagyobb' párokat sem kímélik, olyanokat, akikről az ember azt hitte már bizony életük végéig együtt lesznek. Most nem fogok konkrétumokat említeni hogy kik az ismerőseim közül, a kedves napi olvasók 9/10-e úgysem tudja kik ők, annak meg sok értelme nem lenne ha előálnék számukra névtelen példákkal, hogy "a Laciék, a Gerzson meg a Juci, a Jóskáék, a Marika, a Sanyiék szomszédja a Rezső", stb féle számukra névtelen példákkal. Nem is ezen van a hangsúly, hanem a szakítás általánosságával. Aki meg nem hisz nekem, elég csak felnézni most a Szakítós blogra, napi 2 történet is fent van, míg akadt a téli szezon alatt, hogy heti egy volt csupán fent.
Lényeg a lényeg, a tévé nemtudom miért csinálja ezt az idióta médiahisztériát a 'szerelem évszakáról' már évek óta - ez is valami kreált baromság lehet, mint a Valentin nap, vagy ilyesmi kreált dolog. Talán a tavaszi kollekciók elsózása végett, vagy egyébb marketing összeesküvés, karonfonva a csokoládé és virágárusokkal. Lényeg a lényeg, maradjunk a földön inkább, és nézzük csak, mi a három fő csoport a tavaszi trendi szakításokat illetően. Következzék hát a top 3-as slágerlista:
1. Lecserélős, másért elhagyós szakítások: A szakítással ekkor sokan úgy vannak pont mint mások egyébb tárgyak 'lecserélésével': Nagyobb cégek is tavasszal cserélik az autó állományukat évente, illetve bankok is tavasszal hoznak újabb rendszereket be - átvetítve a dolgot: az ember pedig ekkor unja meg párját, és tűnődik azon, mi lenne az ami az eddiginél is jobb lenne, lélekben/testben egyaránt számára. Van összefüggés a dolgok közt igenis: A tavasz kétségtelen jókora feszültség-oldó hatással bír, az ember könnyedebbnek érzi magát, és jobb kedvübb, derűlátóbb: Így ismét jobban kinyílik a szeme a világ felé, így már józan szemmel tekinthet körbe maga körül, mindemellett tavasszal az ember kedélye, és önbizalma is nagyobb lesz magafelé. Ennek okán a körülötte lévő dolgok iránti kritikája is megnőhet akár. Szemet szúrhatnak például olyasmi dolgok, melyek addig nem tüntek fel télen. Végletes esetet véve például rájön, hogy: "Ohh, de hiszen ezzel az ocsmánysággal járok én?" például. Talán az ilyenkori egoizmus az, ami ezt a féle másért otthagyós nagy tavaszi szakítós hullámot előidézi. Mert persze már van is új kiszemelt, vagy rosszabb esetbe már a megcsalás is megesett. Tény ami tény, továbblépés van más felé. Egyenesen más karjaiba aki 'szebb és jobb', a fentebb említett okokból. Az meg, hogy a másik fél ehhez mit szól az ennél az 1-es pontnál már mellékes persze. Itt nincs nagyon lelkiismeret ennél a szakításfajtánál, jöjjön aminek jönnie kell - az ember egoistán követi saját érdekeit, és nem nézi a másik mit érez. Ő boldogságot akar, és azt már másnál keresi. A másik összetörése pedig nem számít. Továbblépés van.
2. A megunásra, elhidegülésre alapozott szakítások: A másik közkedvelt szakításforma szerint az ember ilyenkor - szintén az egocentrikus öntörődéshez köthetően - de szeretne minél többet önmagával foglalkozni. A téli általános tespedtség után érthető is, ezáltal pedig megválik az addigi párjától. Mert a tél elég idő volt arra, hogy jócskán el-hidegüljön tőle, a szó pejoratív értelmében is. A tél hosszú, és unalmas - valahol érthető is tud lenni ha a nagy semmittevés után az ember rájön olyasmire, hogy igazából olyasvalakivel van, akit nem is szeret, csak akivel 'jó volt átvészelni a telet' úgymondd... Ezermillió ilyen van. Valami lerázás pedig kell ilyenkor. Klasszikus szöveg ugye a "Bocs, de most azthiszem nem kell senki sem" című szakítós szöveg: Ez egyben ugye szünetelésnek álcázott, ámbár többnyire végleges szakítással bíró duma, olyan módon hogy kegyelmesek legyünk, vagy legalább annak látszódjunk - persze nem vagyunk azok, mert mindenki tudja általában, hogy csak burkoltan lerázós duma nagyjából ez, ami egyenlő az alábbiakkal, és ez az igazi jelentése: 1."Már más nőm/palim van.", 2."Bocs, meguntalak te ganéj!". Szóval ügyes tavaszi kicselezés, mikor szinglinek álcázza magát az ember ilyenkor szakításkor. Sokan ezt is teszik, köreimből is tudok rá példát most akik eme kedves szöveggel ejtették párjukat / lettek ejtve. A tavasz mindenkinek új korszak - készülés a nyárra is egyben. Ilyenkor meg sok dolgot hajlamos az ember a múltjából törölni. Ami pedig a legevidensebb efelé: a párja. Ez már kevésbé egoista szakító módszer, mint az 1-es pont, mikor másért hagyják el az illetőt - itt tisztában van az egyik fél, hogy ez így nem menne tovább - és ezen okból minek erőltetni. Fájdalom persze itt is van, ám kevésbé. (Sőt, akadhat közös megegyezéses is, mikor még egyetértés van effelől.) Nos hát, ez a kihült záptojás esete: Hideg is, büdös is, ehetetlen is - nincs is más, csak jól kidobni az ablakon, hogy jót csattanjon a betonon. (Vagy Demszky fején.:xD) De legalább korrekt a módja.
3. A szingliségre alapozott szakítások: No de. Tételezzük fel, hogy tényleg magányra vágyik az ember tavasszal. Elképzelhető ez vajon, nem mond ellent az ilyenkori hormon tombolásra? Miért is ne? Az állatvilágban van csupán a 'tavaszi tüzelős korszak', az emberiségre ez már régesrég kiterjedt az egész évre. Tavasszal sok emberben annyi egocentrikum gócpont gyűlik össze, hogy ezt viszont képtelenek már párjukkal lerendezni, vagy épp véghez vinni: A tavaszi 'naagy terveket' az év hátralévő részébe, amibe már nem illik bele az addigi kedves. Tavasszal a legtöbb ember - akár a férgek, megpróbálnak átvedleni gyönyörű pillangóvá - ez esetben pedig egy új emberré. Egyszólván mi a megoldás hozzá? Irány a (z mára már intézményesített) facérizmus, ha úgytetszik 'szingliség' - ami ilyenkor mint jól kiérdemelt pihenés jár. Ez lehetne a harmadik pont, az első két szakításforma után: Ha tényleg magányra vágyik az illető. Hogy mennyire korrekt persze 'ok nélkül' kidobni valakit, mindössze a hőn áhított szinglizmusért, már ki ki döntse el saját szájíze szerint. Valamiért kedvelt dolognak tűnhet egyedül lenni persze. Mert az olyan 'trendi' ugyebár. Pont mint a Szex és New York-sorozatban. Persze magyar kiadásban, jó csórón mellé: Szárazkifli + kenőmájassal a kredencen otthon, nagy kupi a lakásba (facérság alapismérve), óccsó cigi, pálinka a bolt mögött meló után. Mert facérok vagyunk, hurrá. Hát, nesze neked tavasz, ungáréze!
Tavasszal nagy szakítás hullám van hát, nem árt vigyázni. Csorba nyilak potyognak csak az égből, ráadásul Cupidó célt is téveszt ilyenkor, vigyázat! A híres neves szerelem nyilazó angyalát ugyanis, Cupidó-t szerintem ilyenkor támadja vissza Magyarok Nyilai terrorszervezet - ekkor őt nyilazzák, ő nem nyilaz senkit sem. A szerelem meg leáldozik, és elkóvályog nyárig. Talán akkor újúlt erővel csap le majd ismét szívünkbe. Amen.
Amúgy én is így járok több éve már, tapasztalatból is beszéltem, nem csak a látottakból. Változatosan élem/éltem meg ezeket persze: Hol pozitívan (mikor én dobtam valakit), hol negatívan (engem dobtak, bár nem épp örömmel töltve ezzel engem), hol semlegesen (közös megegyezés volt a végső Szevassz-ról). De lényegében mindig a nagyobb szakításaim pont telibe kapták/kapják a tavaszt. Nesze neked szerelem, ugye? A hepciáskodóknak mellesleg annyit, hogy (bár lekopogom) de tán ez lessz az első tavaszom, mikor ez a szakítós hagyomány nálam pauzálgatni fog: Dórival megvagyunk, annál is jobban: Már kevesebb mint 15 nap, és fél évesek leszünk. Kip, Kopp!! Te jó ég, mi volt ez, egy nyíl?? Ja, nem is, csak lekopogtam...
*
Utolsó kommentek