Dóri, az elmebeteg

Jó, hát akkor beszéljünk a Dóriról egy csöppet... Az az igazság, nem szokásom lejárató blogot írni, és pláne nem ha (ex)kedvesem az illető, de ami ma történik az... Arra nincs szó. Hulljon le a lepel Dóriról, ki másról, íme az igazi arca.

Nem teregettem szennyest régebben sem, így nem került fel ide a rendszeres öngyilkosságával fenyegetőzése, se kislányos szeszélyessége, idegesítő egoizmusa, és blőd féltékenységi rohama sem. Most felkerül egy olyan mai történet ami után mindenki tudni fogja ki is ő, és mikre nem képes...

Amit ma művelt az meghaladja minden eddigi nővel töltött legrosszabb élményem is. Tegnap mint azt leírtam tegnap kurtán, szakítottunk. (mert még ekkor sem akartam búlvárszintre lemenni) Pontosabban én vele. Okok címszóban: Kiállhatatlan természet, őrületes kedélyváltások, elviselhetetlen szeszélyek, és minden amit csak negatívként róttam fel. Egységesen gyűlölte őt az egész társaság, ami nagy szó, tekintve, vagyunk úgy 70-en. De jó érzékkel ásta el magát mindenki másnál is egyaránt. 

Tehát a mainap: Dóri beszélni akart velem, én meg nagyon nem. Mégis egyszercsak meglepett engem fél 2-kor, a házam előtt csöngetett. Beengedtem, ami nagy hiba volt, bár ki gondol ilyenre persze... "Pár mondatot akar" meg visszahozta a cuccaim, ez volt a trükk. Beengedtem... Miután bejött, fogta magát, és nem volt hajlandó elmenni... Primitív gügye 'beszélgetésbe' kezdett: "De most miért?" - mondom mert nem szeretlek. "De miért?" - mert már elmúlt. "De miért múlt el?" - azért mert nem érzem a lángot - "De miért nem érzed??"... Agymenés... Hrrrrr... Tovább nem is sorolom, hamar elegem lett. De fogta magát, és NEM VOLT HAJLANDÓ ELMENNI! Emberek, én mondom, ez a létező legnagyobb szivatás. Ilyenkor mit lehet tenni mégis? Én nem vagyok egy agresszor, lányt meg pláne nem bántok, de mégis mivan ilyenkor? Fogja és az ajtó elé áll, mikor elmennék... (Időre kellett edzésre mennem) Normális ez? Hörrr, persze naná senki nincs idehaza épp csak én. Idővel édesanyja is telefonálgatott, hogy ismét eltűnt otthonról. (tegnap éjjelt sem töltötte odahaza, ehelyett jóég tudja merre lehetett) A mai nap meg szintúgy megszökött. Szüleivel úgy beszél mint egy trehányadék, az elejétől sejtettem nem egy tisztességes amit csinál... Szemet hunytam felette, és szeszélyes természetén, na meg akárhányszor "szakítottunk" már magamból tettem hülyét az életbe meg itt a blogon egyaránt...

Szóval zajlott ez az érdekes eszmecsere,  Engem nem engedett ki, illetve eltávozni sem volt hajlandó. Itthon senki sem volt, csak öcsém, én így jobb hiján elmentem itthonról, Dórikát meg idehaza hagytam mivel nem volt mozdulni hajlandó - öcsém majd kiengedi - gondoltam. Hát nem így történt, ehelyett Dóri újfent eljátszotta az 'öngyilkost' nállam... Mialatt én edzésen voltam, ő egy egész levélnyi Xanaxot szedett be és ivott rá tömény italt fél üveggel. ((?) A későbbiekben kiderül miért e kérdőjel) Edzésem alatt anyja hívott sírva, miszerint beszélt vele, még mindig nálam van, és közölte miket szedett be. Hurrá bazdmeg, más sem hiányzik, minthogy a szobámba halljon meg ez az elmerozzant idióta. (Nem az első ilyen zsarolása ez öngyilkossággal, de az  hogy a saját házunkba a saját szobámba csinálja...Te jó ég...!!!)

Szóval rohantam haza mint az állat, hazaérve Dórika idillien berendezett képe fogadott Marilyn Monrooes mintára: Ágyamban fekszik, mellette a levél Xanax (üresen) valamint más gyógyszeres pakkok, ágy mellett a fél üveg pálinka. (PálinKÁM ráadásul:@) Mit tehet az ember ilyenkor - én tisztában vagyok felelőségem és kötelezettségeimmel, azonnal mentőt hívtam. Ezt követte a macska-egér játék: Dóri mikor meghallotta, hogy kihívtam a 104-et, amennyi ereje volt, felpattant hogy ő most elmegy... Hát tényleg nem vagyok én agresszor, de most kénytelen voltam lefogni őt erővel, annak tudatában, hogy most életet mentek épp. Úgy is tűnt, vontatott beszéde és gesztikulációi arra mutattak, hogy tényleg bevette az összes gyógyszert... Én meg ne kapjak szívbajt, ilyenre hazajönni, exem megölni készül magát a szobámban... Hogy magyarázom ezt majd ki egyáltalán, még a végén még rám is fogják amilyen zseniális a Magyar Igazságügy, aztán ülhetek évekig... 

Ezek a gondolatok kerigtek bennem, mialatt vártuk a mentőautót a házunk előtt. Dóri közbe szabadulni akart a lefogásomból, elég röhejesen festhettünk ahogy "Eresszmáár haggyjjáááál", én meg állok ott mint egy idióta, jobb kézzel magamhoz szorítva, hogy ne szökjön meg a végtelenbe... A kedves drága mentőautó 28 perc alatt jött ki, gratulálok az egészségügynek ezúton is. (Annak ellenére hogy még rájátszva is hívtam ki őket, miszerint "Egy lány megmérgezte magát, azonnal jöjjenek kérem!" Úgylátszik ráértek, vagy egyébb)  

A gecizős fejezet itt teljesedik ki igazán. Mialatt vártunk mint a hülyék a kapuban, idiótán lefogva Dórikát aki szabadulni próbált épp karjaimból - egyszercsak közölte józan hangon, hogy ő nem is szedte be mindet. Meghogy ő azt kidobta igazából a kukába. És hogy a pálinkát sem itta meg, azt is kiöntötte, csak hogy én azt hidjem...!!!!!!!!!! Pumpa pedig ezerre ment fel bennem - tudom jól, ha hiába hívok mentőt, akár jól meg is büntetnek. Dóri pedig hirtelen józanra váltva tényleg józanon előadta, hogy "na most jól hülyét csinál belőlem a mentősök előtt". És sőt, majd elmondja "milyen erőszakos is vagyok". (???) 

Aki még eddig nem húzta volna fel magát eddig a történeten, most teljesedik ki: Végre megjöttek a mentősök nagy dirrel durral, Dórikának pedig tényleg volt pofája hülyét csinálni belőlem az isteni színjátéka után a mentősök előtt!!! Hogy nem is szedte be, meg semmi. Ráadásként még engem vádolt meg előttük, hogy "Én meg hányszor próbáltam ezt meg!" (Sehányszor amúgy, de mindegy, ez meg már a rágalmazás kategória). Szerencsére olyanféle mentősöket fogtam ki akik valószínű már láttak ilyesmi esetet, és azonnal az én pártomat fogták, őt meg semmibe vették. Szépen előadta ugyan a mentősöknek is hogy semmit nem szedett be, csak eldugta "hogy én azt hidjem" - na erre a mentősök meg "Akkor mi meg azthisszük, Önt most bevisszük toxikológiára!". Talán ez az egyetlen pozitívuma a történetnek. Bár minden erőmmel javasoltam pszichiátriát is a mentősöknek, reméljük sikerülni fog zárt osztályra juttatni, ha csak egy pár napra is ezért amit képes volt velem megtenni...  Egyenlőre ami fix, hogy pár órára bent tartják vizsgálatra. Anyját pedig - akivel folyamatos telefon kontaktban voltam - értesítettem, hová vitték. (Apropó, Erzsébet Kórházba, toxikológiára - ha netán valaki akar neki bevinni egy kis kézigránátot, vagy levélbombát küldeni neki.) 

Hát ennyi a történet java. Kellemess nap volt ez eddig, mondhatom... Életem leggázabb párkapcsolati húzása volt nekem. Bocsásson meg nékem az ég érte. Talán életet mentettem, talán nem. Nemtudom. Talán már mindenki kicsit képbe van, mikre nem képes egy szeszélyes kamasz. Én pedig ünnepélyesen kijelentem, hogy az eddigi barátnős korlátot szigorúan 17 év-re emelem, vagy maradok a korombelieknél mostantól. 

Snassz kép: Dórit épp viszik el a mentősök el házunk elől. Remélem örökre.