Tüsszentések inkognitóban

Napi összefoglaló gyanánt: Mint említettem, mára igen beteg lettem. Szilveszter éjjel óta tart ez, mára csúcsosodott ki a megfázási stádium, úgy mindenestűl. Olyannyira, hogy majd egész napom a gép előtt töltve tartottam egyszemélyes monitor-letüsszentési versenyt, melyet végül én nyertem meg. Egy kis CIF-fel majd lesúrolom alkalomadtán szegényt.

Ezenfelül oly betegségem kómás tüneteként 'reggel' el is aludtam. Mondjuk nem elég, hogy beteg vagyok, még fel ébredni sem tudtam volna mire: Szilveszter óta valamiért rejtéses módon eltűnt az ágyam melletti vekkerem, ilyen sem volt még... Évek óta arra kelek, az kelt engem fel, nem egyszere mentette már meg az életem, fontos felkeléseket illetően. Szóval vekkeróra szublimált. Hogy hová lehetett, csak a jó ég tudja, talán vándorútra ment, időutazásra. Passz...Kötve hinném, hogy valaki a rögtönzött házibulijaim során pont azt a szart dugta/lopta el. De történt ami történt, vekker nuku, én pedig elaludtam, és délután 3-kor zizzentem fel csak.  Galád módon ezért oda sem tudtam menni Dórimhoz a megbeszélt találkozónkra, sikeresen átaludtam az egészet miközben ő mit sem sejtve fagyoskodott rám várva... Sajnálom, igen, ég a pofám. A láztól is épp, de az más kérdés már. 

Ma egyeszer mégis ki kellett mozdulnom, ritkán járok én orvoshoz, de ma oda is el kellett néznem, hogy a prüsszögés mániámnak egyeben se essenek áldozatul. Jó dolog az évet így indítani, igen... Phuhh, hát aki felismert ma annak Sasszem nóbeldíjat adok, de az minimum, hogy beégek előtte. Ma ugyanis csak az említett körzeti orvoshoz bandukoltam le, ennek okán kiöltözés ilyenkor naná luxus. Elvégre ki a túró fog itt kiöltözni egy rakás betegnek és egy ráncos öregdokinak. Szóval fő a kényelem: Trendi susogós gatyába, és valami padlásról guberált (ámbár igen meleg) síkabátban, mellé egy szakadozott jó vastag drapp kesztyűben bandukoltam le. Szóval aki ma egy tróger 3-ad osztályú osztrák síelőre hasonlító susogós gatyás félbarmot látott, hajléktalan beütéssel, annak egésségére, csókoltatom ezúton is. 

Szar dolog az újévi betegség, tény. Azt beszélik most amúgy járvány van. Nem egy ismerősöm prüsszent orbitálisakat némi lázzal felturbózva. Ezek amúgy egymás pofántüsszentésével terjedő betegségek, mint megtudtam - az orvosom bár burkoltabban fejezte ki, de ez a lényege. Szóval tény ami tény, nem árt vigyázni a metrón hapcizó fél-bugrisoktól, avagy egymás üditős poharába majszolásától, mert most aztán tombol az influenza - vagy mi. Az én torkom is fáj, de biztos vagyok benne, hamarosan másé is fog, ha elkap egy arcontüsszentést tőlem. Még szerencse Net-en keresztül nem terjednek ezek a vírusok, képzelem már micsoda járványokban fetrengene az emberiség... 

Jobbulást mindenkinek, ha mégis prüsszögne. 

*