Miért NEM hallgatok zenét általában

Meglepő lehet majd ez az írás egyeseknek. Mások akik jobban ismernek közelebbről már sejtik ezt rólam, ismerve engem. Történetesen az a helyzet, hogy semmiféle zenét nem szoktam SOSE hallgatni. Illetve nagy ritkán. Igen, jól hallotta mindenki, ez így van. És nem egy utókarácsonyi tréfa írás ez. A gépemen is mindössze 10-20 régebbi dj-mix található összesen, amiket úgy ahogy nagyritkán meghallgatok. (Tipikus eset mikor rámcsappan egy rakás ember Msn-en és másutt szarrá fárasztanak, hogy "Nincs meg neked a X-től a Y" és atöbbi. NINCS kérem!!! Semmi nincs a gépemen, talán 1 Manson szám, az is csak mert telefoncsöngésre töltöttem fel.

Én világ életemben így voltam ezzel, soha életemben nem voltam különösebben zene-buzi, kiváltként az a fajta akitől ha az ember megkérdi hogy miket hallgat, akkor egy 2 órás lista rá a válasz, bemagolt élettani kronológiákkal, és mindenfélével. A fiatalkoromból is kimaradt ez a korszak, annó mikor nagy szám volt nem vágytam walk-manre, később disc-manem sem volt SOHA az életbe, a mostaniakat illető szarokat meg már követni se tudomés nem is akarom. Nincs Mp3-am, se egyebem, és aki egyetlen lesifotóval is megtudja igazolni azt hogy én valaha is fülhalgató-zsinorral a fülembe mászkáltam, annak komolyan mondom admin jogot adok az oldalamon. Mert ilyen sem volt sosem. Utcán végképp nem hallgatnék soha zenét. Szeretem figyelni az embereket, azt ami körülöttem zajlik, másrészről amennyiben zenét hallgatok - az nálam egy elszálltsági állapotot eredményez, és annyira rászugerálnék vagy bambulnék, hogy elbaszna a villamos kb. Otthon sem hallgatok sosem, csak nagy ritkán muzsikákat. Elvonja a figyelmem. Sex közben pláne utálok zenét hallgatni mert arra figyelek akkor.

De miért van ez és mi ennek az oka? Nos. A zenéhez való viszonyom azonban jóval összetettebb ennél. Mielőtt leírt volna mindenki hogy megőrültem, és művészi engedélyem vonná vissza, nem egészen ilyen a viszonyom magához ehhez. Nincs ám az egészen úgy, hogy aki utálja más művészetét, az a sajátjában nem jó. A kettő nem fakad egymáshoz, sőt! Ellentétben is van. Aki túl lojális a zene iránt, befojásolható, és nem kreatív, önálló, egyedi művész, hanem hatások alatt álló: Az a zenész aki olyannyira jártas más zenéibe, vagy elkötelezetten fanatikus, csupán ötleteket lopva tudja, építi fel a 'saját' zenéjét. (lásd pl: Dr.Melancholia)

Én túl mély értelemben hallgatok vagy csinálok zenét, ha úgytetszik élvezkedek magára a zenére, és pont ezért sem egy másodlagos háttérzajként használom. Az én fülemből nem lóg ki sosem drót, miközbe unott fejjel rágógumizok épp egy buszon ülve, a zene szeretete nekem ennél sokkal többet jelent. Nekem a zene mint olyan az egy másik dimenzió, ami új utakba visz. Persze feltéve ami tetszik, mivel ami nem (és nagyon vállogatós vagyok etéren) azt nem hallgatom. Talán furcsa önvallomás, de én inkább csinálni szeretem a zenét mintsem másét, másokét hallgatni. Bár megesik, hogy akadnak rám hatást gyakorló zenekarok, de azok is inkább csak hangzások, mint maga a zene (a Nirvana hangzás egyértelmű példa erre) de fanatikusan sosem volt kedvencem senki sem. Egoista vagyok etéren, és a a saját zenéimet mindig is jobban szerettem hallgatni. Hozzáteszem, 9 éves korom óta írok zenéket kompletten. Akkortájt a többi gyerköccel ellentétben ugyanis én nem kazettás walkmant, vagy 'trendi' együttesek kazettáit kértem ünnepekkor szüleimtől hanem szintetizátort, tanárhoz járási lehetőségeket (amit szintén utáltam aztán, mert ott is érvényesül a ráhatás az emberre) A zenének zsigerből kell fakadnia, nem tanár által. Viszont ezekkel is ment, de sosem volt egyetlen szám még amire a komplett jelzőt rátettem volna. A kezdetekben persze volt pár kazettám nekem is az akkoriba menő grunge együttesektől, Nirvana összes, Alice in Chains, Rem, Pearl Jam, Mudhoney, Melvins... Később rájöttem hogy felesleges ezek gyűjtése, mikor a javarészével úgy vagyok hogy egy egy albumról is épp hogy 1 vagy netán 2 számot hallgatok meg. 

Mutattak persze mindenfélét, és képben is lettem az úgynevezett "műfajokkal" később amiket máig szánalmas kasztoknak vélek. A stílusok... Pff... Hagyjálmár... Ezeket az újságírók találják ki maguknak hogy támpontok legyenek nekik eligazodni együttesek közt - a sok hülye ember meg átveszi. Meg ezzel vagadlkozik esetleg, 'ki jártasabb bizonyos stílusban', atyaszentségi koronákat osztva ezzel. Nincs is annál utáltabb kérdésem mikor megkérdik hogy "milyen stílusú vagyok, vagy milyen stílust képviselek?" Anyádét. Baszd meg. Ki szabja meg és milyen jogon, mi milyen stílus? És miért kell védjegyekkel teleaggatni valamit? A stílusra osztott kasztokról ennyi a véleményem. 

Később a dj korszakomban majd több száznyi bakelitet is felhalmoztam magamnak, ez való igaz. Többnyire önállótlan hangminták voltak ezek is, amiket összeillesztve lehet csak zenének nevezni mix formájában. Ez megint egy más világ volt ugye mint a korábbi rock. Partykon az ember akarva akaratlan elhallgat zenéket (még szép). De azidőtájt sem élvezettel hallgattam mindig más mixeit, más zenéit, és egyáltalán bármit is. Szóljon persze, oké, nyilván, de nem kötött le. Lehet bunkónak nevezni de nem fogott meg sosem egyik maga se, talán egy egy hangzásvilág. Vagy épp szövegrész. Ez kritika, és annak veszi mindenki, minek akarja. 

Mostanában sincs egy zeném sem. Ne is küldjetek. Cd-t ugyannéha kapok párat innen onnan hogy "na ezt halgassam meg", és Msnen is unott fejjel kattintgatok a linkekre miket küldenek nekem. Aztán egy odavetett "dejóvóót"-al el van intézve a dolog. Engem nem kötnek le más alkotásai. Híresebb festők, és szobrászok sem attól voltak híresek sosem, hogy fejből kenték vágták összes művésztársuk alkotásait, és áhitozva szemlélték volna bármelyikét is. Sőt. Minden híresebb művész azzal futott be, hgoy egyedit akotott - olyat amit még előtte senki. Véleményem szerint ebben az esetben a zene hallgatása még pusztító hatással is bír a kreatívságra, mivel akartlanul is beépül a hatása az emberbe, ígypedig az önállóság kivitelezhetetlen. Olyasmi dolog ez mint a mesterszakács, aki egésznap jobbnál jobb ételeket süt főz az étterembe idegenek számára, de mégse zabál bele más ételébe sosem. Nem azt támogatom persze hogy mindenki üljön odahaza kussban a gép előtt, és netes híreket nézzen, olvasson egésznap, vagy effekt zenéket hallgasson - mint ől itt a Blogomon az oldaldobozban is énmagam. Ez az én világom, és nem kell ebbe senkinek sem követnie.

Én megmondom őszintén, nem szeretek zenét hallgatni. Untat. Nem köt le más szarsága. Egy két előadó műveit el-ismerem, de csak egészében nézve. Az ismeretségem tág ugyan, én is eljátszhatnám (és néha játszom is) a nagy tudós zenei profit, aki 20 ezer együttesnevet sorol fel, mer miért is ne - hisz utánajárok dolgoknak. De nem vagyok képes egy előadó művét sem magaménak érezni. Azok más bohóckodásai, másoknak, nem nekem. A zene manapság mint termék pedig amúgy is eladhatatlan. A cyber korban, letöltések világában ingyen megkap bárki bármit, senki sem vesz ilyet olyan szinten, hogy abból jelentős profit van. Nem megélhetési célom hát ez sem, mivel nem kergetek hiú ábrándokat efelé sem már, jól tudom mi van épp. Elszórakoztató dolog a zene maga, de egyáltalán nem világmegváltó. Az egészen más... 

*