Egy teljesen korrekt nyugi nap

Talán antiszoc eszmefuttatás, de... Miért érzi általában  mindenki azt, hogy a hétvége a kötelező bulizásról szól? Jellemző, miszerint  hétvégén a legtöbb ember ha nem megy sehová bulizni, vagy nincs valami 'emlékezetes' programja aznapra netán lemaradt róéa, hajlamos már-már bűntudatot is érezni, vagy valamiféle hiányosságot. Pedig én nem értem minek gárgyul be mindenki hétvégére, és miért keresnek csomóan vadul szórakozni való programot csak a megszokás kedvéért - mer hétvége van. Vagy ha ez nem jön össze, mikek  érzik vércikinek ezt hogy kimaradt egy eszeveszett pénzköltés? "Jajúristen, most mindenki épp bulizik, csak én vagyok otthon, jááj, picsába, szar alak vagyok." Ó kérem... Nyugalom. Én azt mondom meg, hogy csak lazán. Példának okáért már jó ideje nincsenek csapatos találkozók mifelénk, de nagyon nem is hiányzanak. Ma 'nagy' nyári barátok zömének mindegyike elvan a maga dolgával, így meg nekem sem fűlik a fogam semmit se szervezni. Pláne az alkohol orrientált 'ki rug be minél jobban' című mulatságokhoz...

Őszintén kényelmes ez a semmit tevés így ebben a télnek álcázott ősz közepett. És még felesleges energiát sem ad ki az ember. Sokkal több pozitív erő sugárzik benne, mint mikor túlhajszolja magát. Én pl ma délben keltem, fel majd komótosan megebédeltem 3-kor, utána kedvesem jött át, és *****-tunk napestig.  Majd kikísértem egy darabon, hazafelé meg egy csésze forralt borral zártam a napot, a kedvenc 8x8 sarki éjjelnappalinál felénk. És igen, ennyi a hétvégém most. Na és? Nem érezném azzal előrébb magam ha épp valami kocsma mélyén fetrengenék épp (már) üres tárcával, azon tanakodva, a saját hányásomba vagy máséba fekszem e épp, netán hugyban. Holnap sem leszek másnapos sem, és erőteljesen virít majd hasamra a nap. Vásárolni fogok - bedobbantom magam a karácsonyi marketing iparba holnap beginner szinten egyenlőre. 

Most nyilván azt gondolja mindenki: na ez is vagy meggárgyult, vagy megvénült már... Na ja, lehet. De így a jó most. Tél, faszlógatás, bambulás fejből ki. Nemá én szervezzek mindent na. Mert még most is énvagyok ám a party-villámhárító, jellemző... Legalább is engem bombáznak a hétvégékkel kapcsolatban hogy mikor, hol lesz mi, kikkel, mennyiért, merre és milyen stb, rendre. Oh dear... Az istenit már! Ha az egész tavaszt és nyarat én szerveztem mindenkinek, nekem ki szervez majd telet? Ki telet vet, szivart arat. Én meg csak elvagyok így is, míg meleget ád vala az szentséggel teli radiátor idebent, gyöngyödző testem lelkének  e lakodzó szobám  fészkének mélyiben most s mindörökre. Amen. 

(***** = szalmonellás lámákat szőrtelenítettünk peckes gémkapccsal.)