A magyar ember  sas-szeme

Furcsa egy nap volt ez a mai. Megint bemutatkozott a főváros, illetve az itt élők. Annyi történt mindössze, hogy ma a szokásosnál csinosabbra vettem a formám, és felvettem a féltve őrzött 8 centis talpú lakk platformomat. Annyira nem egy különösebben nagy szám, kép róla ITT látható. Lényegében egy oldalcsattos bakancs-szerűség, lakk anyagból, és 8 centi a talp átlaga, tehát elől kb 6, hátul 10, nem is egy olyan 'magastalpú'.

Az emberek mégis a csodájára jártak. Csodájára, a francot. Idegesítő beszólogatósdi ment ma egésznap, de valami kurvaidegesítő módon. Úgy néztek, meg szóltak be egyfolytába, mintha legalábbis egy kibelezett döglött-nyulat húztam volna a lábamra. Mint valami csoda. Mivel ma nagy utakat jártam a városban, lépten nyomon jópofa-tahóságok sziporkáztak mindenfelől. A kisnyugdíjastól, a boltoson át, a kisgyerekig, a tahó melósokon keresztül a kallerig(!), az IKEA pénztásrost is érintve, a villamoson röhögcsélő fiatalokig, a Deák téri csövesekkel karöltve, hc-s alakokig, de még egy hittérítő is megjegyzéseket tett. Rekordot döntöttem ma beszólásilag. Pedig mégcsak smink sem volt rajtam.

Abszurdum, de az egész nap folyamán PONT most kivételesen egy cigány-galeri volt az egyetlen pozitívum, egy afféle újgazdag pereputty család, akik jó fejek voltak. Mondjuk az elején az IKEA előtt szépen körbeáltak (eleinte be is fostam, gázspré már élesítve volt a zsebben) és kérdezgették hogy "Dikkmá mi ez". Aztán átváltottak jó-fejbe és nagyon megdícsérték. Meglepő módon, a kivételes 1% normálisékat fogtam ki. Aztán a papa parancsára közös képet készitettek velem a kislányukkal meg a nagyfiukkal, meg külön külön is egy képet mindegyikkel, meg aztán még külön 2 képet csak a platformomról magáról... No mondom jólvan. 

Végülis EZ a magyar mentál. Ha valaki / valami más, mint a kocka-átlag, akkor be kell neki ugatni  meg pofázni, nem lehet ám kussban maradni véletlen sem. Meg belebámulni az arcába, mint a bögöly a mikroszkópba. Mindenki imádja a szart kavarnia a másiknak, akár irígységből akár gyűlöletből. Érdekes, más országban nincsenek ennek a "basszunk  egymással jól ki" című életmódnak (mert az) bevett szokásai. Nincs az embernek kirekesztettség érzése a saját országában, nem megy ki félelemmel és kétségekkel az utcára, azzal a tudattal hogy "na vajon ma hányan ugatnak be...". Úgylátszik ez a "hogynézel ki?" tradició még jópár generációba telik míg kihal idehaza. Mert másutt ez már egyáltalán nem szokás sehol ezen konzervnyugdíjas stílusúdolog, a legminimálisabb szarságon fentakadni más kúltúrált országokban. Mert senkinek semmi köze hozzá. Alpári prosztó népek azok akik ebben élik ki maguk. De valamiért sokan ilyen nagy-okos megmondónak hiszik magukat, akinek a véleménye oly feltétlen érdekfeszítő.

Engem különben annyira nemis érdekelne, inkább csak azoknak üzenek ezzel akik azthiszik, mert ebben az országban élnek, ők maga a társadalom. Pedig csak egy részei. De mégis úgy viselkednek sokan, mintha kis-királyok lennének a saját szardombjukon. Ezért nincs itt kreatívitás, mert ez aki már újhullámot próbálna hozni, azt lenyomják a szarba. Mert jó minden úgy ahogy van, a régen bejáratottan. Pedig nem jó... Nagyon nem.   

*