Hideg van!
Bizony megjött a hideg, AZ a bizonyos hideg mégpedig, mely minden télen márványkővé dermeszti kezünk, lábunk, arcunk, mindenünk ilyentájt. És amiről sokan azthittük idén már nem is jön el, de most mégis. Mirelit-láda lett a város odakint, és megfordult a nyári szokás: Már azért ül be az ember valami helyre, hogy melegedjen, nem mint nyáron mikor ugye meg azért menekül plázába az ember hogy lehűljön. Már aki. A részünkről hát kissé mellőzve lesznek a megszokott szabadtéri gang-ek és gyűlések, más módját választjuk átmenetileg ennek - ilyenkor szokásos télvíz idején mostantól egészen majd márciusig. Ilyenkor mentőöv egy barátnő pl, kivel ilyenkor romantikusan átkefélni análszexbe jókis kakapornóval átszeretkezni lehet a telet a jó meleg híg fosban szobában, takarók alatt. Erővesztett kedvtelen állapotot hoz ez a dermesztő jégverem idő... Ilyenkor még a jó bulikhoz is többszörös erő kell, hogy az ember rászánja magát az oda elmenetelhez. Már igazából nem is tudom melyik a tikkasztóbb: az augusztusi rothasztó melegek, mikor csíkot húzva megyünk a rólunk lefojó smink miatt bágyadtan, vagy ez, mikor meg jégcsap újjainkkal és rózsaszín malac-színű fejjel a hidegtől didergünk, és hiába ilyenkor 27 soros bakancs, vagy szőrmekabát... Szélsőséges idők ezek, és de mennyire utálom én ezt...
Nos de mivel nem szándékozom meteorológus bloggerré átmenni, nem pusztán a hidegről akarok áradozni, mert azért az unalmasan rémesfos lenne. Éppen ezért összeszedtem pár vicces illetve kevésbé vicces történetet egy csokorba, ami a hideghöz köthető. Némely saját átélésből, némely családi legenda, némely haveri körből, némely pedig híradásokból. Jöjjék hát az első fagyos blogbejegyzés idén.
Kezdjünk lightosan egy hűűűűvös sztorit a haveri körből: Négy éve történt szilveszterkor, az akkori ismerősi körömben miszerint egy házibulival ünnepeltük azt meg épp. 2004 tele igen hideg volt, tudni kell róla. A házigazda, P.Lacika meg egy fasz - nem is nagyon bírta senki se, csak nagy háza volt, de egy csíra volt. Annyira nem repeslett túlzottan az örömtől, hogy nála rendezzük az ominózus bulit, de hát nem volt mese, a barátnője is ezt pártolta, és amúgy sem tudott semmi ürügyet felmutatni, mivel dús gazdag szülei a Maldív szigetekre vagy apámfaszára, valami hasonló kaliberű helyre húztak épp szilveszterezni. Tehát üres a kéró, akkor legyen buli nála, mert az jó. Lacika persze félős alkat volt (most is az) ezért már jó előre tudta, hogy abban nem lesz köszönet, ha mi átmegyünk és az összes alkoholt megisszuk (ami igen sok volt, révén milliomos szülei piakészlete a bárszekrényben, stb) Ezért már az elején megmondta, hogy mindenki hozzon piát, mert ő aztán nem ad. Jó. Hozott is mindenki. Lacika azért biztosra ment, eldugta kint a hóban a kertben az italok nagy részét, többek közt egy rekesz dobozos sört, minőségi borokat is. Az egészen drága italokkal azonban még biztosabbra ment, egy fekete zacskóba tette az összeset és azt is eldugta kint a hóba a kapu elé közvetlen. Persze nekünk erről egy szót sem szólt ám. Másnap a szentségeléséből jöttünk rá aztán mi történt...XD: Az éjjel befagyott kint a hóban az egész karton dobozos sör, de úgy hogy szétrepedt az összes darab benne. A borok szintén csutkára befagytak, talán azt még melegítés után tudta használni valamire. A minőségi piái a fekete zacskóban meg... Vagy a szemetes vitte el reggel a kapu elől, vagy valami arra járó hajléktalan az összeset (kb egy hullazsáknyi Whiskey, Jim Beam, Malibu és hasonlo italokat kell elképzelni, majd 100 ezer ft értékben) :XD Nos. Lacika azóta sem csinált házibulit. Tanúlság: Ne spúrkodj a piával télen, pláne hogy eldugod minusz fokokba ki. Mert megszívod.
Következő jeges cool sztori: Ezt én csináltam. Illetve IS. A benzin de jól ég, tudtam én ezt már 14 évesen is '96 környéke felé. Éppen ezért, mivel szintén épp télviz volt, és már akkoriban is szerettünk azért esténként mászkálni, hogy ne fázzunk annyira, fogtunk páran egy talált fém-bevásárlókocsit (a kerekes gurulóst) megraktuk fával, lelocsoltuk benzinnel, és begyújtottuk. Egész jó kis "tábortűz"-nek mondható volt a decemberi fagyban fent a János hegyen egy tisztáson. A gond csak az, hogy egy elég lejtös terület az... Így aztán miközben épp 3-an azt körbeültük, egyszercsak megindult az égő bevásárlókocsi, megrakodva lángoló fákkal, legurulva egész a domb aljáig, be az erdőbe (franc fogja megállítani, utánanyúlni egy égő rácsos-kocsinak) Szóval aznap amolyan Egri csillagok féle látványba lehetett része a helyi őzöknek és mókusoknak az erdőbe, ahogyan egy ménkő szerű égő szekér gurul be oda mérgesen és recsegve csattogva. Aztán egy havas részen PAFF neki csattant egy fának, aztán meg elaludt az egész később. (Nem gyújtottukfel az erdőt végül, na) Tanúlság: Ne rakj tüzet bevásárlókocsiba a domboldalon. Mert elgurul az.
A következő történetet egyik rokonunk csinálta. (Direkt nem említem ki a kérésére, mivel olvasóm, és kérte:) Az átkos rendszer alatt ugye kötelező volt a sorkatonaság. Természetesen télre való tekintet nélkül. Ilyenkor az embert bárhová beoszthatják ahová éppen nagyon nem szeretne kerülni, oda is. Őt egyik héten beoosztották a katonaságot körülvévő őrtoronyba egy M47-es automata géppuskával. A hidegben ott fent egyedül, hát mondani sem kell, igen unalmas és szar dolog. Ő hát kénytelen is volt egy kis röviditallal legalább enyhíteni az unalmon, elvégre ez az egyetlen ottani olyan dolog amit meglehet oldani, elvégre a kutya sem figyeli ki mit csinál ott fent. Hát egy kellő mennyiség megivása után be is aludt annak rendje szerint az őrbódéba. És valami rosszat álmodhatott talán, mert arra kelt, hogy véletlen megsorozta a géppuskával az őrbódé tetejét egy 'csöppet' :XD Úgy aludt el, hogy kibiztosítva volt a fegyver és rajta a keze a ravaszon mint aztán kiderült. Eredmény: 1 hét katonai fogda, és soha többé őrtoronyba nem kihelyezés, valamint (szerintem) még máig sajtszerű lukak a Veszprémi laktanya egyik őrbódéjának fém-tetjén.:XD Tanúlság: Ne aludj be katonai őrbódéba részegen, élesített géppuskával a kezedben. Rosszabb is lehetett volna...
Vannak persze egyel korábbi generációmból szomorúbb téli történetek is. Nagyapám pl szintén úgy katonaságnál valami pihenőkapcsán öntött a garatra fel. Akkortájt az 50-es években azért igen kemény telek voltak, így 40 centis hó mint olyan az abszolút sima ügynek számított akkortájt. Nos. Nagyapám hazaigyezett épp cimborájával, aki többet ivott a kelleténél. Egy pihenőre áltak meg, ahol a cimbora valahogy rábeszélte nagyapám, hogy majd inkább ő visszagyalogol a kocsmába, mert fél az asszonytól otthon így. Végül nagyapám egyedül ment haza, és másnap kapta a hírt: A cimbora 5 percre rá bealudt, és fagyhalált halt éjjel... No ezt csak azért írtam le mint történet, hogy tanúlságos legyen: Ha tél folyamán részeg ismerősünk bajba kerül, vagy ehhez hasonló történet, inkább segítsünk neki, mert az ilyesmi fagyhalál simán könnyen előfordul ilyentájt... MTI jelentés szerint csak idén 18-an haltak ilyen halált... Tanúlság: Feljebb, az utóbbi 3 mondat...
Most is egy csípős idő van az biztos... Csínján a szesszel hát, kedves alkoholista barátaim, pórul járni igen könnyű etéren. Nos úgy nagyjából ennyi mára.
*
Utolsó kommentek