Mikor vége

Egy saját vers...

Csak ülni akarok, egyenesen akár láma
Ha tükörbe néznék tán, az igazság fájna
Nincs tükör mert én sem létezem
Hiába múlt el immár 2000

Hiába haltak meg jó barátaim
Fagyhalált nem halhat lelkem, de nekem nem kín
Csak nevetek azon min mások szenvednek
Csak sírok azon hogy e világba ez kellett

Gyötrődj, szar vagy, dögölj meg
Dolgozz, tanulj győtrődj el
Ettől lennél igazi ember azthiszed
De eltelt már mögötted egy egész évtized

Csak tanultál némán padban ülve
Én közbe éltem az utcán kikészülve
Mindent megfigyelve és tűrtem csak némán
Mondták már nekem, olyan vagyok mint csiszolatlan gyémánt

Én is csak egy vagyok, egy a sokból
Egy talán az, ki vállalja hogy lesokkol
Vállaja magát a köztudatban
Szervez, nem pihen, nem alkuszik minduntalan

Nekem ez életem, te nevethetsz rajta
Ha kicsit is ráérsz, szállja magadba.
Mivel vagy te jobb ott átt a palánkon?
Azthiszed a boldogságot kergeted, mint álmod?

Csak egy szar vagy ki dolgozik és fáradt
Reggel kelsz de este már nem vagy ásznak ásza
Nem vagy kreatív, csak nevetsz rajtam
Hogy hogy nézek ki, és hogy mi ez rajtam

Ha tudnád mennyire szánalmas vagy odaát
Isteni örömként könyvelsz el egy egy vizsgát
Engem az élet vizsgáztatott
Tőlem senki se kérdezte, megalkuszom e ott

Élhetsz milliárdos módjára akár
Újépítésű panelekben vár rád a halál
Megdögölhetsz köteg 20 ezreseid felett
De hogy kivagy, honnan jöttél, sosem feledd

Halálunk órájában két különbség lessz
Míg te megdöglessz, én csak elmúlok végleg
A Te sírod átlátszó hologram lessz
Az enyém pedig márvány és nitrogén-azbeszt

A tiéd elrohad éveken belül végleg
Senkit sem érdekel diplomád tényleg
Múlandó s szánalom vagy mindörökké
Azthiszed most boldog vagy, dögölj meg

DÖGÖLJ MEG

BASZD MEG!

*