Novemberkettő

Majdnem tipikus vasárnap van. De csak majdnem. Ködös hajnallal induló, de halottak napjába áttorkolló. Halotti hangulat, halotti fényekkel - A Farkasréti temető a teraszunkkal szemben van, kis rálátással bár a fák miatt. Mégis a hajnalban is látszott pislákolni pár gyertya, pár mementó, pár személyes emlék szerettektől halottaknak. Ebben a különös és mármár kísérteties hangulatú félhomályban kísértem ki barátnőmet, egy csodás éjszaka után...Mára neki is temetőtúra a családi program, így nem tudtuk a mai napot együtt tölteni. 

Reggel ilyentájt a Moszkvateret tán nem kell bemutatnom: Szabályos emberpiac, szakadt venedégmunkásokkal, akik valami filléres munka után sóvárogva dideregnek ekkortájt a hideg csöndben kupacostúl, várva egy egy vállalkozó feltűnését, akinek aznapra eladják magukat munkaerőként. Napi meló, napi bérért, napi cigarettáért, napi alkoholért, és napi szállásdíjpénzért. Olyan élet ez ami percről percre véget ér, de mégis  úrakezdődik végtelenül. Acélos tekintetükön látszik, hogy már évek óta ezt az életet élik, hajnalba kelve meggyűrten és megtépetten állnak ki a térre, feketemunka után sóvárogva koszosan, akárcsak egy prostituált aki ondóért harcol. Sajátos látvány, de az ember nem gondolná, hogy még halottak napján is ez a látvány fogadja. Mindenesetre kedvesemtől való búcsúzkodás után igyekeztem gyorsan hazajutni. 

A köd is eloszlott, felváltotta a verőfényes napsütés, és valami felettébb ide nem illő klíma november másodikára. Merthogy ez november már, ezt hívják elvileg tél előtti utolsó fázisnak. Helyette pulóverben rohangászó családapákat, vászoningben futkosó kisgyermekeikkel, önfeledten pólóban biciklizó kamaszokat, nénikéket ujjatlan pulóverben botorkászni...  - idilli vasárnapi kép - csak nem novemberben. Ebéd közben is a klíma volt a téma. Anyám megjegyezte, hogy fiatalkorában november elseje nem telt 20 centis hó nélkül el. Soha. Minimum. Apám tréfásan rákontrázott, hogy "bezzeg nálunk otthon Izraelben...." XD 

Most meg éppen takarítok. Pofozgatom a szobámat. Már már kínomba teszem, valamit elvégre csinálni kell, ha nem akarom az unalom nevű szörnyeteg megcsócsált ürülékeként végezni. Teszek veszek, posztereket ápolgatok, portalanítok. Kezembe akadt az előbb egy bútorápoló szer, aminek az oldalára a következő van írva: "Gyengéden és selymesen ápolja a bútort" - Hmm. Nem is tudtam, hogy a bútorok ilyen gyengédségre és törődésre vágynak. Már előre látom a Goldengate-en a 'kommódszex' vagy 'szekrény-ujjazás' kategóriákat. Benéztem a szekrény mögé is. Nem kellett volna... Ez is egy perverzió mondjuk, szekrény mögött halmozni összefüggéstelen dolgokat. Előkerült egy szívószál, 5 pár zokni, egy Tutti Frutti pornóújság (Khm még régről na. Sőt faszt. Nem is az enyém. Miket beszélek én itt. Itt hagyta valamelyik haverom.XD) Előkerült egy kb 6 éves pirítós szendvics betonra megkeményedve, és a jó ég tudja hogyan röpült ide be. Találtam egy cérnát is, amivalaha talán fehér lehetett, most mára már sárgás-szürkés színekbe pompázik. Majd egyszer eladom egy régiség kereskedőnek talán.  

Mit tehetnék még? Öt lessz mindjárt. Sötétedik. Barátnőm nem elérhető... Süllyed a hajóm... Azthiszem ma este itt az idő, hogy rég nemlátott Gege barátommal megbolygassuk a környék csendjét este. Konkrét terv nincs még, csak időpont.

Bár van egy tervem, melyet már vízionáltam: Halottak napján egy halottaskocsit kötünk el, és belehajtunk egy zsúfolt cukrászdába vele. Teljes padlógázzal. Az ablakok ropogva zúzódnak be a fa keretes ajtóval együtt, a légzsák arcunkba robban, a halottaskocsi pedig egyenest a süteményes pultba csapódik bele irdatlan erővel, összetörve az egész márványkeretes díszpultat. Francia krémesek, és zserbótúrósok repkednek szanaszét, üvegszilánkokkal és fatörmelékkel, vasdarabokkal együtt a cukrászdába. A halottaskocsi rommá zúzódott, összegyűrten pihen már az egykori süteményespult részén, félig begyűrődve a falba, szétkenődött süteménnyel bemázolva. Az emberek közbe sikítva rémüldöznek odabent és sokkos állapotban kiabálnak. Lassan mi is magunkhoz térünk a hatalmas becsapódás után a tört halottaskocsi ülésén. A légzsák leereszt. Gege lassan nehezen kitöri magát az autóroncsból. Ránéz a sokkolt meghökkent emberekre, és rágyújt egy cigarettára. "Na mivan?" - kérdi flegmán. Mire az összes ember idegsokkot kap, és egymást széttaposva rohannak ki a rommá zúzott cukrászdából. 

*