Nem lesz új honlap - egyenlőre

Tegnap éjféltől ma délig fent volt egy cikk. A lényege az volt hogy átalakulna a Hoze.blog, illetve hogy átalakuljon e? Nos nem alakul át - egyenlőre. Bár jó ötlet lenne közösségi blog oldallá fejleszteni, ahová olvasók is írhatnak, és regisztrálhatnak saját adatlappal, meg külön rovatokkal van teli, zene letöltésekkel - az elképzelés jó. Szerintem. Az ár érte meg nem. Ma utána jártam jobban, és kb 100 ezer forintos költségű lenne az egésze. Végülis megfizethetném, de annyira sok értelme - egyenlőre szerintem - nem lenne. Nincs ez még jól kitalálva meg átgondolva, szóval inkább jusson idő az agyalásra, ötlet gyűjtésekre, és megszervezésére. Úgy meg majd legalább minőségi dolgot nyújt majd. Szóval elnézést mindenkitől, de ez még várat majd magára. Addig is, marad minden, ami régen volt.

Nem végzem el a sulim

Mai bontás: Ma megint elaludtam, és nem mentem be a sulimba. 4 hete hogy odajárok, 2 hete meg, hogy nem járok - szó szerint. Tv-s szerepléseim és egyébb fontosabb (igen, fontosabb baszdmeg) ügyeim intéztem. Lényeg, hogy elég már rájönnöm most, hogy nem fogom elvégezni ezt a (sokadik) sulim se. Nem nekem való a továbbképzés intézménye, kész, lehet leparasztozni stb, engem ez az egész szar mély undorral tölt el. Nem vagyok az az alkat aki fél 6-kor kel fel reggel, és pláne nem 2 éven keresztül - merthogy addig tartana ez a suli. Nem fűzök továbbá hiú ábrándokat a suli egésze felé se - a divattervezés / styleist szakma egy nagy szar nonprofit megélhetés nélküli szakma, totál felesleges elvégezni, mert kb wc papír az OKJ-ja. És ha elvégezném se lenne kedvem stílustalan idiótákból egyfolytába stílusos idiótákat teremteni, meg azzal foglalkozni amivel ez jár. Nem szokásom 7 órákat rostokolni egy kurva intézményben sem, és szippantani a tudást magamba - leszarom, nem érdekel, igen, ez van. Lehet lebunkózni, meg leparasztozni, tessék. Én engem ezek a dolgok nem ér-de-kel-nek. Élek a saját világomba, az érdekel, semmi más. Gyűjtöm az információim és kűzdöm fel magam ahogy tudom, de ennek számomra soha nem egy kibaszott suli volt a mérföldköve. Elcseszett évek ezek csak az életembe minden ilyen szar. Elcseszett pénzek is, most is egy rakás pénzt kibasztunk a semmire tessék, tandíj meg tankönyvek... Nem érek rá sulizni az van. Fontosabb dolgom és küldetésem is van az életbe, hogy ilyyen fosadék szarkavalkádokba járjak, és keljek a hajnalok hajnalán - megelőzve még a madarakat is - hogy bejárjak egy olyan intézménybe (és legyen az bármi is) ami nem érdekel. Jó példa erre az elmúlt 8 évem érettségi óta. Mi történt? Semmi! Elbasztam egy rakás évet hogy ilyen szarok tucatjaira jártam, vagy 40-re, és egyiket se végeztem el, mert leszartam. Nem kell szakma az élethez, az van gyerekek. Talpon kell állni és ennyi az egész. És én ne állnék talpon, hehe. Kapom itt is épp a jobbnál jobb ajánlataim, és -egyenlőre- nem csinálhatom a szaros suli miatt. Hát ennek most véget vetek. Elég ebből.

Annak örülök csak újfent, hogy megismertem egy pár érdekes embert az iskolámból - ennyi. Lett pár új ismerősöm, akik lehet majd barátaim is lesznek. Ennyi. Továbbiakban még egy darabig bejárok - mondjuk szünetekbe cigizgetni egyet, kizárólag délután majd. Nem fecsérlek egyetlen percet se többé semmiféle továbbképzésre az életemből. 'Képezze' amúgy is az anyjafaszát az isten. Engem ne tanítson senki se. Megyek és ténylegesen pénz keresek inkább.  Ahogy eddig is tettem mellesleg - ha nem épp ilyen dögunalmas, padban ülős, ásitozós, szar, felesleges, hangulattalan, pocsék, fárasztó, energialeszívó, időpazarló, hosszadalmas, vontatott, kényszerű, kelletlen, kellemetlen, izzasztó, 'aligváromhogyvégelegyen' tipusú, szájbarágós SZARokba járjak!

Művész vagyok basszameg.

Nem egy kibaszott pad-töltelék.

Ennyit akartam mondani.

*