Dj Hoze, vagyis Én újratöltve. Meglepő dolog történt, az LD50.hu oldalhoz közel álló party szervező, Axiniuss történetesen elhívott last minute jelleggel dj-ként engem az általa szervezett Mistery Seance partyra. A dolog pikantériája többekben is áll: Egyrészt, hogy 4 éve van, hogy a dj-skedést abba hagytam. Utoljára dj-ként 2004-ben álltam a pultok mögött a legendás detroiti techno-mágus dj Kenny Larkin elő dj-jeként a Supersonic Technikumban (A Kék Yuk akkori neve). (Flyer róla ITT.) Bár ez olyan a dj-zés, mint a biciklizés, az ember nem felejti el, a 4 év szünet hát ergó semmit sem jelent, nem is ettől tartok nagyon. A másik, hogy nemtudom hogyan passzolok bele az általam dj-zett minimal-techno, electro, acid-del a buli amúgyis kevert jellegű stílus áradatába. A harmadik, hogy egyáltalán viszik e majd a lemezjátszók a bakeliteimet, amik már 4 kerek éve porosodnak a szobám egyik sarkába, begyűjtve minden koszt, zsírt, szart, macskahúgyt stbt... Reméljem egyáltalán lejátszák, és nem sistergés lesz a vége.

Én annak idején elég nagyot csalódtam a dj szakmában. Megvolt a hangulata számomra 98-2004-ig tény, rengeteg jó bulit adtunk le, de azontúl hogy non-profit jelleggel többnyire, az is benne volt, hogy túlságosan is elfecsérelt idő és pénz az ehhez állás. Nemhogy idehaza nem lehet megélni belőle, mert az alap, hanem a túltelítettségen át egyszerűen a kutyát nem érdekli... Lehet neved dj-ként idehaza a szakmában, de semmi mást nem profitálsz belőle, mint pacsizásokat, és "jó voltál öreg"-eket a közönség részéről. Aztán pedig hazamész hajnalba és másnap úgy kelsz fel ugyanúgy, hogy alig van már cigid, pár ezer forint nyomja a tárcád mindössze, a telefonod alig cseng, a tegnapi "hatalmas rajongóid" meg eltünnek a francba - egész a következő bulidig persze. Akkor ott megint te vagy az isten, megint a Te dj neved van kint a projejctoron, és a tömeg is úgy tesz mint akinek te vagy az etalon - aztán másnaptól meg újra és újra...  Engem dj Reakthor barátom halála nullázott le teljesen kedv ügyileg 2007 tavaszán. Előtte is még láttam láttam fantáziát a feltörekvésben, bár 2004 óta már így is csak mint kívülálló szemléltem azt, mik törekszenek fel, és hová sodorják a kilencvenes évek acid-techno forradalmi áttörései egészen a mainstream dj értelmébe, buta diszkó-klub zenékkel. Bánt ez a dolog, bántott akkor is, és talán majd fog is.

Sokszor fel lehet adni, mert pengeélen táncolás dj-nek lenni. Vagy egyszerűsítsük le arra, hogy valami olyasvalamire rátenni az életet ami semmiféle fixxel nem jár. Aki volt már úgy, hogy valaminek az elkötelezettje volt, amit aztán végül mellőzött - de mégis kapott visszatérő ajánlatot rá - az tudja miről beszélek. Nem csak bizonyítási vágyról, hanem többről is. Elvégre megéri e azoknak az időknek hangulatait és teljességét visszahoznia? Egyáltalán lehet e? Lesz e igény erre? És hogy sül majd el?

Nos, meglátjátok október 11-én a Gyár-ban. 

*