Azon filozofáltam, mi szarért van az, hogy együttes nélkül vagyok még mindig. Az emlékezetes júniusi Diskordia kiválásom óta sem tudtam megfelelő embereket keríteni ahoz, hogy egyáltalán a zenélés elkezdésének a gondolata is körberajzolódjék. Nem hogy maga a próba, próbák. A töketes idiótákkal richtig összehoz a sors, széles a paletta jelentkezőkből és önjelölt "tehetségekből" - márcsak a hírnevem miatt is. De a szembesítésnél nem látok soha semmi mást, csak önjelölt bakfisokat, kamu-háttérrel, preparált életrajzzal, elszántság nélküli zenebaglyokat, akiknek fogalmuk sincs arról mik az alap szabályok a játszmában, vagy médiában, mellesleg még plusszban számukra másodlagos a zene, és valami egészen más az első: fősulitól, melótól kezdve bármi más szar. Hát én így meg kihhez csatlakozzak?
Vicc, hogy szinte minden egyes tv-t megjártam már, és ha a zene téma szóba jön, úgy kell terelnem mindig cikin a szót, hogy másokról, más zenéjéről szónokoljak, mert magamterén csak múltbéli zene tevékenységekről tudok beszélni, ami egykor volt. Faszokkal nem lehet zenélni sajnos. Az sem megoldás, hogy személyes jóbarátságok alapján hozzak össze tehetségtelenekkel, meg "fogjuk rá hogy elmegy" kategóriájú barátaimmal bandát. Így lószar sem lessz úgysem.
Az a helyzet, a mai generációból kihalt a kreatívitás már... Rengeteg zenei választási alternatíva van már a most felnövő fiatalok számára, és ez talán valahogy összekuszálja és kimarja az egyediséget, és magát a tehetséget is. Mikor én voltam fiatal, még nem volt olyan széles a paletta, az embernek két választása volt összvissz: általában vagy rocker lett, vagy tuc-tuc rádióbarát zenekedvelő ('90-'95-ben). És pont. Mostmeg már szinte több a stílus mint az együttes - vagy már lassan minden banda egyben külön stílusnak is tituálja magát. A mai embert annyi inger éri, hogy nehezen forr ki a saját zenei egyénisége, inkább jellemző hogy mindenből egy kicsit csak - ezáltal ha tán zenésznek adja a fejét, mindenhez csak kicsit konyít - vagy még annyit sem... Így pedig nem összetett a dolog. Bár a végcél bizonyos téren talán nem is az, csak legalább egy bizonyos és FIX irány. Ezt csak azért írom mert mielőtt valaki megkérdezné, nehezen behatárolható zene lenne az amit Én csinálnék illetve csinálok is. Milyen na? Zene baszdmeg! Amúgyis utálom ezeket a skatulyákat főleg a mai világban, mikor valakinek el kell mondani szavakban, hogy milyen zenét csinálok... Ez pont olyan, hogy 'mondd el egy vaknak, milyen a piros szín' - nem lehet. Szerintem. Úgyhogy inkább hallgassátok pár saját demóm, nesztek. Majd egyszer ilyesmi lessz, ha megtalálom a hozzá méltó tagokat is. Addig meg kapirgászok a csiszolatlan gyémántok tucatjai közt.
Saját home-demók következzenek hát. Ez vagyok én, ilyeneket írok... Jó lenne ilyet játszani. Vagy ha kellő kreatívum lenne, akár mást is. Grunge-metal-alternative-punk-pop-rock anyámkínja, francba is a besorolással! Minőségért meg elnézést, ez van. A kérdés inkább csak az már, jók e? Vagy tényleg menjek inkább targoncásnak, vagy villanyszerelőnek...?
*
Utolsó kommentek