Ez aztán a remek, hogy olyan beteg lettem mára, mint már jó rég nem. Általában mindig idióta időpontokban sikerül dögrovásra kerülnöm, pont mikor épp semmilyen járvány nincs, hideg se túl épp, vagy egyébb. Most viszont (valószínű) a hétvégi éjszakába nyúló kukapörzsöléses 'szalonnasütés'-en fázhattam meg. Vagy valamelyik (már beteg) tagunktól kaphattam el aki észrevétlenül rámtüsszentett, az is lehet. Lényeg, hogy most ala kontra együtt: orrdugulás, torokfájás, ízeket nemérézéses és fejfájás, és 39-es láz szórakoztat épp engem. Valószínű majd végigsöpör idehaza a családon is - ilyenkor mindig ez van ugyanis - de legalább most Én hoztam haza, és elsőként jövök majd ki belőle. 

Ja. Plusszba mellé a fogam is irdatlanul fájni kezdett pár napja jobb pofaoldalt, persze mára kicsúcsosodva - ha ráharapok valamire, olyan érzés mintha egy marék szilánkot rágcsálnék... Enni eddig se épp volt étvágyam túlzottan, de mondhatni nem is tudnék, talán a bal-arcoldalon majszolva ezt azt. Talán meg nem. Lényeg, hogy most a szokásos körzeti dokis procedúrán kívül fogászhoz is mehetek majd a napokban, ami már most frusztrál eléggé. Utoljára több mint tíz éve jártam fogásznál - akkor sem kényszerből, hanem a gimnáziumi kötelező fog-teszt vizsgálat keretében. Elég jók a fogaim ugyanis, az életben eddig szinte semmi baj nem volt velük... Mostmeg majd légkalapálni fogják minden bizonnyal, legnagyobb örömömre. Hiába hát, sejtettem, hogy egyszer eljön az én időm is. De mi a szartól csak azt nem értem - cukrot azt nem eszem, se cukros szarságokat - mitöbb figyelek rá mit zabálok pláne most a nagy fogyásom közepett. Recsegtetni se szoktam a fogaim., ésegyébb... Erre ez is mikor megy tönkre, mikor a legkevésbé reális esélye van ennek... 

Még szerencse, hogy pont a hétfő az egyetlen nap, mikor semmi dolgom, lukas nap a styleist sulimban, angol tanár nem ér rá, edzőtermet aerobikosok bérlik - az is kilőve. Szóval ma bőven lesz időm az önkínzások előkészületeire: Várni egy jó 3 órát a rendelőbe bűzös banyák közt, majd elmászkálni a gyógyszertárba, esetlegesen -ha összejön- beülni utána egy fogfúró székbe, ahol töméssel kínálnak meg. És szétzizegtetik majd az egész arcüregem. Fantasztikum. Mindennek tetejében hétfő is van, amit a legjobban utálok, szóval ma tényleg elég konkrétak korrekt napom van, a jó életbe. Tetézzük még: Megállás nélkül pötyörészik az eső - felteszem egésznapos lessz ez. Hideg is van, és tele lesz megint gusztustalan mogorva emberrel a város, az is biztos. Na sebaj. Most indulok. Táska fel, irány a hétfői ön-kínzás!

Szóval ha a ma, vagy a napokba valaki összefut majd velem, és orrdugálos orrhangon szólalok meg féig pöszén a feldagadt töméses ajkammal, krákogva és láztól fénylő gülü tekintettel, néha egy ordenárét tüsszentve - akkor nem röhögni, mert Igen, én vagyok az, nem más. 

*