Ma beiratkoztam felsőoktatásra. Vagyis egy annak nevezett OKJ papírt adó szak-képzésre, ide. Divat és stílus-tervező asszisztens szak, nofrász. Kell a világnak, de legalább is az országnak egy magamfajta elborult tervező. Igény szerintem lenne rá. Régóta is terveztem ezt az egészet már, jóideje érdekelt korábban is a dolog, kezdve magam varrt ruháktól magam tervezettekig - utóbbiban inkább jeleskedtem. 

Reméljük nem csalódok újfent a felsőoktatásban, mint eddig szinte mindegyik próbálkozásomnál: újságíró, informatikus, grafikus, webdesigner, kommunikáció, hangmérnök, makro-ökonómia, kereskedő-vállalkozó...stb szakok miket elkezdtem ugyan, de egyiket sem fejeztem be... Igen, ennyi sulit "csináltam" érettségi óta. A legtovább a hangmérnöki szakon jutottam (Octopus Multimédia Intézet - Beczúr ház (2002-2003), a végén viszont egy határt átlépve olyannyira nem izgatott az egész, hogy szó nélkül be sem jártam. Van egy ilyen hátra bukfenc minden egyes szakon, mikor elérkezik egy olyan szintre, vagy dologhoz, amit történetesen utálok, nem az én világom, nem érdekel, vagy egyébb. Amiben nem látok az égadta világon semmit. Na ilyenkor hagyom ott az aktuell sulit általába - leszarva, hogy most ettől meg lesz - pontosabban épphogy nem lessz majd meg a papírom. Ezért vagyok én furcsa lény, mert bár a fejemhez lehet vágni, hogy nekem semmilyen szakképesítésem nincs möhhhöhöhö!! Na igen papíron az nincs. Valóban, vállalom. De annak híve vagyok, hogy nem ez számít - a hierarchikus világban lehet - nekem viszont közel sem. Tudom amit tudok, és minden egyes iskolámból elsajátítottam ami érdekelt. Ezt igyekszem masszává gyúrni, és megalkotni majd egyszer azt amit még magam sem tudok, csak halmozódik. Sokkal fontosabb, hogy tisztában legyen azzal, miket tesz, minthogy ezt csak egy papír által tudja igazolni. Az ország milliárdosait elnézve például nemkevésszer bukkanunk mindössze 8 általánossal, vagy érettségivel rendelkezőkre. Tahóknak áll a világ, régóta mondom én ezt nemvéletlen... De dörzsölt tahóknak - most akkor kiegészítem. 

Szóval a sulim: Forrai Magániskola. Kint Újpesten, egy annyira nem túl barátságos környéken, viszont annál modernebb épületben. Szembe vele egy ízletes kifőzde, valószínü ott törzsvendég leszek, már ha az íze is olyan jó a kajáknak mint az illat ami az utcán terjeng. A suli maga mellesleg gimnázium is egyben, így mint nappali szakos, majd jócskán lesz ismerkedés meg miegyébb. Bent barátságos az épület, jó arc volt mindenki. Az osztály névsort elnézve töbnyire csajokkal leszek. Nyami.:) Na igen, elnézve a divat-tervező szakmát, nőies egy szakma, pláne a varrás része. Vagy mondjuk buzis. Remélem buzik nem lesznek a csoportba, vagy ha igen akkor titok-buzik, akik nem teregetik az orrom alá. 

Szóval várom a holnapot. Olyan órarendet kaptam viszont, ami elég brutál - már ahoz mérve, hogy igen elszoktam a napi szintű bejárástól reggel 8-ra... Élmény lessz... Szerencsére hétfőn pont nem kell mennem, így a hétvégi atombombák ledobása után lessz módom feltakarítani magam a padlóról gyakorta. Vagy mondjuk legalább egy nap ejtőzés... Hát kénytelen lettem eme döntésre, azért valahol ez mégis csak jó móka lessz. Immár hivatalosan is tervező leszek (lehetek), de legrosszabb esetben is mondjuk ezernyi trükköt elsajátítva távozok onnét, ami későbbi munkásságomhoz majd jól jön. 

Ja. Ide jár Christina Bin Laden, és Lecter Doctor is, a Dr.Melancholia együttes két remek tagja, és személyes jóbarátom is. Szóval mégha netán buzikkal, és plázakurvákkal is leszek körbevéve, legalább lesznek ők, akikkel el-darkoskodhatok a szünetekben, fekete-negyedet létrehozva. Szóval megint csak magamat ismétlem:

Várom a holnapot, de tényleg:) 

*